Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-25 / 67. szám
SZATMÁRI HÍRLAP. Szatmár-Németi 1915. augusztus 25. Liszt és tűzifa. — A gazdasági szakbizottság ülése. — A városi gazdasági szakbizottság ülése két legnagyobb jelentősógi ügyben tárgyalt. A liszt és tűzifának idejében való beszerzéséről. A tűzifa-kérdés. Lehner Mór és társa 1000 kocsirakomány tűzifát ajánlottak megvételre olyképpen, hogy a vámfalui részvénytársasággal 1000 kocsirakomány tűzifa kitermelésére kötött szerződésüket 125,500 K-ért a városra átruháznák. Á városi tanács Léber Antal erdőtanácsos helyszíni szemléje és számítása alapján megállapította, hogy az ajánlott tűzifa elsőrangú és annak öle házhoz szállítva nem kerülne többe, mint 50 K 80 fillérbe. Miután az ajánlattevők ajánlatukat csak f. hó 23-nak délután 5 órájáig tartják fenn és időközben Nyíregyháza és Kassa városokból szintén reflektálnak a fára, a tanács az ajánlat elfogadását javasolta. A bizottság Róth Lajos és dr. Weisz Sándor felszólalása után az ajánlatot elfogadta. A liszt-kérdés. A városi lakosságnak liszttel való ellátása biztosítására a tanács 50,000 mm. gabona bevásárlására kért engedélyt a kormánytól, amit azonban egyelőre 5000 mm. vételére kapott meg. Miután a tanács megállapította, hogy 40,000 mm. gabonára feltétlenül szükség lesz, hogy a beszerzés körüli koczkázat megszűnjék, a város a tanácsi javaslat szerint a gabona bevásárlását a Szatmári Gőzmalom Társlatra bízná. A bizottság hozzájárult a javaslathoz. Kölcsön ügy. A Szatmári Leszámitoló- bank r.-t. a város időleges fizetési nehézségeinek megszüntetésére 300,000 k függőköl- csönt ajánlott fel váltóra, amely 1916. évi május 1-én volna fizétendő. A bizottság a kölcsön igénybevételéhez hozzájárult. (Az e tárgyakra vonatkozó rendkívüli közgyűlésről szóló tudósításunkat más rovatban közöljük. Szerk.) Mailáth József gróf előadása. „A harcztéri beteg megfigyelő állomásokról.“ A sátoraljaújhelyi megfigyelő állomás miniszteri biztosa nem rég előadást tartott Budapesten nagy, érdeklődő közönségnek a harcztéri betegmegfigyelő állomásokról. Ez az előadás most nyomtatásban is megjelent. És jelentősége, értéke azért nagy, figyelemre méltó, mert nem csak az ő általa vezetett betegmegfigyelő állomást mutatja be, de az országban levő 14 megfigyelő állomást is. Még pedig legnagyobb részét közvetlen megfigyelés, vagy pontos és hivatalosan elfogadott statisztikai adatok alapján. így a szatmári megfigyelőt személyesen látogatta meg a tevékeny per- banyiki gróf s megfigyeléséről az előadás folyamán számos adatot találunk. Az előadás oly plasztikusan és mozgalmasan mutatja be a betegmegfigyelő állomásoknak külső és belső életét, bámulatos szervezetét, higiéniai tevékenységét, minden legkisebbre kiterjedő gondosságát, hogy aki ezt a kis füzetet elolvassa, mintha csak magát a betegmegfigyelő állomást járná keresztül-kasul egy előkelő kalauzzal. Lehetőleg egy érdekes részt közölni fogunk ez előadásból. De a közönséget főleg az a gyakran felvetett kérdés fogja érdekelni: mily szerepet fognak a megfigyelő állomások, (melyekbe annyi milliót fektettünk bele) egészségügyi szempontból játszani a háború végével ? Az illusztrisz előadónak nézete szerint igen jelentős és talán hossza’bb ideig tartót és hasznosabbat, mint sokan gondolják. íme: — Ha az országot és a polgári lakosságot meg akarjuk óvni a járványos betegségektől az egész demobilizált hadsereget, minden ahhoz tartozó egyénével együtt, successive megfigyelő állomásokon keresztül keil bocsájtani. Csak igy lehetünk nyugodtak, hogy ezek az intézmények, melyek már a háborúban áldásos tevékenységet fejthettek ki, a háború végével is a jövő nemzedék egészségügyi érdekeit hosszú időre kihatóan fogják szolgálhatni és csak akkor töltötték be teljesen hivatásukat. A japánok igy védekeztek az orosz háború végeztével, igy tartották meg a harcz- térről ép bőrrel visszatért katonáiknak és igy az egész lakosságnak fizikai és morális erőit. Ha annyi áldozatot hoztunk eddig, tetézzük be a nagy müvet azzal hogy mindvégig lankadatlan buzgalommal, és komolysággal kitartsunk. Adófizetés. Olvastuk a hirdetést, amely figyelmezteti városunknak polgárait, hogy az adót pedig nyolcz napok alatt be kell fizetni, különben megzálogolás és mimás következik. Adót fizetni muszáj. Azt minden polgára e városnak jól tudja. Főleg most, mikor államnak, városnak egyaránt súlyos helyzete van. A hirdetést közzé tevő tisztviselő tehát csak kötelességét teljesiti. Nem is a hirdetést akarjuk itt szóvátenni. Azt már megszoktuk, mint a kakas kukorikolást. Hanem igenis szóvá kell tenni azt a nehéz helyzetet, a miben ma, a latéiner, hivatalnok, tisztviselő van még az adófizetéssel szemben is. Neki ugyanis lehúzzák bavonkint az állami adót. De a kinek egy kis házacskája, földje, lankája van . . az bizony a legnehezebb helyzetben van ma, mikor adót kell fizetnie. Ha a gazdáknak termését jég veri, vagy valamely vidéken nehéz idők járnak . . bizony az adófizetőkön könnyíteni szoktak. Részint adóhalasztással vagy részleges törlésekkel. A tisztviselő, hivatalnok, ha háztulajdonos . . már maga ez a szerencse is szerencsétlenség. Hiszen ma itt városunkban házat fentartani valóságos áldozat. Annyi teher nyomja ma a háztulajdonos vállait, hogy arról a házat bérlőknek fogalmuk sincs. Most még a tetejébe az adó., most, ebben az időben, mikor az élet fentar- tására alig bírja a hivalnok a legelemibb dolgokat beszerezni. Hát talán az adófizetés §-usainak is van lelke, szelleme, emberi érzése, hogy ne zaklassa negyed, félévenkint éppen azon adófizetőket, a kiknél az adó biztosítva van. Ne zaklassa zálogolásokkal, meg adóhajtó biztosokkal; hanem engedjen ezeknek a polgároknak lélegzetet venni s elégedjék meg, ha az évfolyamán, az év végéig Kiegyenlítik a maguk adójukat. Hiszen ezeket az adófizető polgárokat sújtja a háborús időknek viszonya leginkább, mert ő nekik abból a fizetésből kell élniök, a milyen fizetésük a háború előtt volt. Soha társadalmi osztály nem szorult nagyobb kiméletre, mint most a latainer osztály. Vándorlások Galicziában a magyar sírokhoz. Egy nagyváradi úriember, a ki legutóbb bejárta Galiczia feldúlt harcztereit, tapasztalatairól a következőket mondta: — Meghatók s a legerősebb idegzetű ember szemébe is könnyeket fakasztok azok a galicziai utakon emelkedő apróbb nagyobb sirhalmok, melyeknek nemrég hantolt rögei alatt azok a magyar hősök pihennek, a kik életüket és vérüket áldozták hazájuk védelmében. Minden sírnál ott van a kereszt, ráírva a hős neve. A sírokon termő homokkal megrakott konzerv-dobozok helyettesítik a virágcserepeket. És megindító, hogy a mikor végigvonuló csapatok haladnak el a sírok mellett, első dolguk megöntözni a konzervdobozokban pompázó virágokat és fölgye- pezni a bajtársak sirhantját, a melyek mellett- térdreborulva imádkoznak. Egy sirhant tövében nemzeti zászló is ékeskedik. A baj- társak tűzték oda és ilyenféle üzeneteket Írtak rá: „Nyugodjatok békében, mert miénk a győzelem!“ „Pihenjetek csöndesen 1 Nem haltatok hiába. Elhullott véretekből újra virul szabadságunk.“ De vándorolnak a magyar Alföldről és a Dunántúlról is a szerető rokonok a galicziai magyar sirhalmokhoz. És odarójják a keresztre utolsó bucsujokat: „Édes Pistukám! Itt voltunk megsirattunk. Hü feleséged : Zsuzsa. Hü bátyád : János.“ Egy másik kereszten ez a felírás ötlött membe : „Itt nyugszik Gerencsér István 18 éves hős vitéz. Önként jött a harcztérre és sok hőstett után halt meg a hazáért.“ Eggyel beljebb! Olaszország tehát végre megüzente a háborút — Törökországnak. Eggyel beljebb, eggyel több, vagy kevesebb — az már mindegy. Eddig 20 hadüzenet volt. Legyen hát 21 — huszonegy. Világlapok Írják, hogy Olaszországnak nem érdeke a törökháboru. Sokáig vakaródzott is tőle. Hitszegő királyuk teremről-teremre rohanva tördeli kezeit, mellyekkel a hitszegést aláírta. Törökország meg várta a hadüzenetet. Teljes felkészülten várja az olasz támadást. Érdekes, a német sajtónak véleménye az olasz hadüzenetről. íme, egy-kettő: — Anglia parancsára kezdett és angol pénzzel finaneziropott vállalkozás. — Az uj háború szervezett rablás. — A törökök olyan fogadtatást fognak rendezni az olaszoknak, mint vitéz szövetségeseink rendeztek nekik az Isonzónál és a tiroli határnál. Arattak a mi katonáink orosz földön. A harcztérről érkezett egy levél, mely igen érdekesen Írja le, hogy mikép aratnak a mi katonáink orosz földön. Oroszországi győzelmes előnymuloásunk közben mindenütt nagyon szép érett gabonára találunk, amit az elmenekült lakosság a mezőn szerte hagyott. A 114. daudárparancsnokság vezetősége és alkalmazottai közös megbeszélés után elhatározták, hogy szabad idejükben, amennyire tehetik, noha nem földmive- lők a teljesen tönkremenő gabonát learatják, elcsépelik és átadják iölöttes hatóságuknak. Az elhatározást tett követte. Most 14. gyalogdandár törzse, számszerint 25—30 métermázsa búzát és rozsot arat és csépel el. Példánkat követte az összes környékünkön lévő parancsnokság és most győzelmes előnyomulásunk közközben, az aratás folyamatban van. Ha nem arattuk volna le a gabonát, a mezőn pusztult volna el, mivel az esőzés következtében kicsirázik a mag. Oroszy Mihály, tábori telefon-szerelő. Szatmár vármegye kárpáti faluja. A vármegye törvényhatósága a múlt héten rendkívüli közgyűlést tartott. Főispán napirend előtt Kovács Gyula és Sternberg Móricz legutóbb elhalt bizottsági tagokról kegyeletes szavakban megemlékezve, indítványára a közgyűlés részvétének jegyzőkönyvi kifejezést ad s arról a gyászoló családokat kivonatban értesíti. Ezután az Őfelsége előtt tisztelgő törvényhatósági diszküldöttségébe tagokul jelölte ki a közgyűlés Csaba Adorján főispánt, Domahidy Istvánt, dr. Falussy Árpádot, Kende Zsigmondot, Szentiványi Gyulát és Szuhányi Ferenczet. Tárgyaltatott Debreczen város átirata az ellenség által elpusztított kárpáti falvak újjáépítésére való adakozás tárgyában. Az állandó választmány azon javaslatával szemben, hogy rendelkezésére álló alap hiányában 2000 K-át szavazzon meg a közgyűlés, Kende Zsigmond felszólalására, melyben 1% os rendkívüli pótadóból egy nagyobb összeget kíván megszavazni, Ilosvay Aladár alispán indítványára; Csaba Adorján főispán és dr. Falussy Árpád felszólalásai után a közgyűlés kimondja, hogy az ebadó-alap terhére 40 ezer koronás törlesztéses kölcsönt vesz fel és ezen összeget juttatja a kárpáti falvak felépítésére, később határozván el, hogy melyik község felépítését vállalja ezen és magánosoktól befolyt összegből. A nagyközönség és a megyei községek-szintén felkéretnek az adakozásra. Székesfehérvár átiratát a felmentések felülvizsgálata tárgyában magáévá teszi a közgyűlés. A vármegye elláttatlan lakosai részére szükséges gabonanemüek biztosítása iránt Ilosvay Aladár alispánt a szükséges intézkedések megtételére felhatalmazza a közgyűlés. * A vármegyei közgyűlés határozatának a mi lapunk is igaz, hazafias lélekkel örvend. A vármegye, mikor a kárpáti akczióban részt kíván, múltjához, nagy férfiainak szelleméhez és történeti értékéhez méltón cselekedett.
