Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-11 / 63. szám

/

XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. augusztus 11.

63. szám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — .

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR GÁSPÁR,

Laptulajdonos

k SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

Az ifjúság*

szive, fejlődni, bontakozni kezdő értelme és irányitó nevelői kezek közt levő akarata a nemzetnek mindig legnagyobb javai és legfőbb kincsei közé tartozott.

A nemzet tekintete mindig szerettei csüggött a jövő generáczióján.

Most, hogy gigászi harczunkat vívjuk, aggodalmak közt hullámzott a mi lelkünk. Mi lesz iskoláinkkal? Az ifjúságnak nevelő-oktatásával ? Vájjon a nagy nemzeti küzdelem közt vezethetjük, irányithatjuk-e a jövő Magyarország generácziójának lelkét úgy, hogy ^ megértse a nemzetnek élet-halál harczát. Érezze egész valójában helyzetünket, a terhelt időknek dicsőségét és büszke gyászát. Valamint dicső hőseinknek önfeláldozását és világot csudába ejtő tetteit.

Sok iskolai értesitő fekszik asztalunkon. Az iskolai életet bemutató közleményeket is rendre, sorra olvassuk. Vigasztalás, felemelő öröm és büszkeség fogja el lelkünket, mert tagadhatatlanul meg kell győződnünk arról, hogy hazánkban a nemzeti kultúrának az ifjúság révén való átnyujtása nem szünetelt. És

főleg, hogy a nevelés-oktatás anyagába, tartalmába a mi derék tanfér- fiaink beleömlesztették ennek a nagy időnek, a nemzet világra szóló küzdelmének és erőpróbájának egész hatalmas körét és tartalmát.

Az Írásbeli dolgozatok tételeiben ott találjuk a mi, önvédelmi harczunknak forrását, folyamatát, dicsőségünknek és fájdalmainknak, büszke gyászunknak, itthon való áldozatainknak, a szeretet harczának minden lüktetését és mozzanatát. A tananyagban magában felleljük a múltra, jelenre és jövendőre való vonatkoztatásokat, kapcsolásokat.

Egyszóval ezt — a nemzet életében annyira történeti korszakot hevittük abba a kis világba, a hol fejlődik, készül a mi hazánk nagyobb, jövendő világa.

így kellett tennünk. így kellett teljesítenünk ez idők kötelességei közt ezt a nagy kötelességet.

A magyar ifjúságnak meg kell érteni a háborúnak okát. Fel kellett fognia a mi igazságunkat. Ismernie kell a mi ellenségeinknek lélektanát. Felháborító czélzatait e világháborúban. Értékelnie kell a becsületet és hitszegést. Az áldozatokat,

Apróságok az aranymisés püspöki helynök életéből,

— A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. —

Lapunknak határolt területe elütött attól, hogy Pemp Antal áldozárságának jubileumára Írott czikkeimbe egy kis sugárt, derűt is vihessek. Az életnek, egy ötven éves munkás életnek rajzolásai közé nem bírtam beilleszteni azokat az apróbb jelenségeket, amelyek bár kicsinyeknek látszanak, de a komoly életnek mosolygó vonásai közé tartoznak. Az élet országutjain terheket vivő utasnak megpihenői ezek az apróságok, mikor le-letérve, virágok nyílásában gyönyörködik az élet minden vándora, mikor a komoly homlokon vidám derültség és a szótlan ajkon is mosoly fakad.

Kár volna, ha ezek a virágok elhervadnának a nélkül, hogy valaki csak észrevehette vagy gyönyörködhetett volna bennük. Es a képen is, melyet rajzoltam, hiányoznának az utolsó, kiegészítő vonások, melyek a szint, napsugarat és mosolygó kék eget teljessé teszik.

He

A fiatal aulista rajongásig szerette a szép természetet. Napról-napra bent dolgozott, kemény munkát végzett az aula falai közt. Minden perczen készen kellett lennie, hogy püspöke hivathatja. Nem csoda tehát, ha lelkében hordozva születése helyének gyönyörű vidékét, mihelyest csak egy kis alkalma került. . felhasználta, hogy élvezze a szabad természetet.

De nem gyalog I

A püspöki udvarban mindig rendelkezésére állott egy hátas ló. Lóháton ülve ment a határba, a szabad természet ölébe.

Biró püspök, az eszményi, a legegyhá- zibb püspöke tudott erről. Szelíd, atyai lelke nem botránkozott meg rajta. S talán mosolygott is. De lelkében nem sejthette, hogy udvari papja a közel jövőben mi hasznát fogja venni a lovaglás gyakorlatának. És — a lovagló csizmának. A város lakossága sem botránkozott meg, hogy az udvari pap lóháton ül.

— Ilyen volt az idő, mondotta a jubiláns főpap. Most, ha valamelyik aulista lóhátra ülne . . talán utána szaladnának a gyermekek és felnőttek. És éppen ezek szörnyül- ködnének, a kik a papnak legteljesebb szabadságot követelnek. Mert az időknek forgataga változik. Most ilyen az idő.

0 előtte, Kisráton (Ung) nagyon szelíd egy-két plébános lelkész volt. A kik oly távol estek a gazdálkodásnak szeretetótől, értékének ismeretétől — akár Makó Jeruzsálemtől.

Városunkban például sokan ismerték vagy visszaemlékeznek Unger Lajos bácsira, a szelíd, galamblelkü papra, a ki pár esztendeig kisráti pap volt.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendöki Pályázati hirdetések egyszeri küzlése S korona ----------------- Nyilttór sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

melyeket hőseink hoznak. A magyar virtusnak ősi forrásait. A hitnek, az Istenben való bizodalomnak erejét is. Imádságainkat és a hazáért való szent lelkesedésünket . . .

... A magyar ifjúságnak leikébe ömlöttek mindezen javak. A nemzetnek olyan drága javai.

A

Városi közgyűlés.

Az augusztus havi, törvényhatósági bizottsági gyűlést 9-én, d. u. 3 órakor tartották meg. Az az, hogy 3 órakor alig volt a városháza nagytermében 2—3 városatya. Úgy látszik a bizottsági tagoknak nem nagy érzékük van a pontosság iránt, pedig nekik példát kellene adniok a városházán a tisztviselőknek a pontosságban. Itt—ott fél négy volt, mikor a főispán 27, mondd huszonhét bizottsági tagból álló közgyűlést végre megnyitotta. A tárgyalás folyamában aztán 44-re szaporodtak a bizottság tagjai, folyton zavarván az ajtó nyitogatások kai a tárgyalást.

A szokásos bevezetésből, már mint a polgármesteri jelentésből egy értelmes mondatot nem hallhattunk. Igen kár, hogy csak annyit vehettünk ki belőle, hogy ünnepélyes stílusban a háború egy esztendei eseményeiről olvas, vonatkozással a mi városunkra is.

Az elolvasott jelentés kapcsán Duszik Lajos városatya szólalt fel. A város ugyanis részt akarván venni a megindult kárpáti mozA kisráti szilaj, csapongó, korlátokat nem ismerő magyar nép — és a szelíd, epe nélkül való Lala bácsi (Unger Lajos) bizony nagy ellentét voltak.

Hagyományként maradt fenn az ő ráti plebánoskodása idejéből, hogy tűzifáját a kópékba ráti magyarok — lopkodják. Talán az ő maga hívei. A plébánia ablakából, vagy künn sétálva látta ő maga, hogy hordják a tüzelőjét.

— Hát miért nem szóltál Jrájuk, mondották neki barátai vagy „feljebbvalói, mikor visszajött Szatmárra, hogy itt éljen és haljon.

— Szégyeltem magam, befutottam, hogy ne lássam őket. Nem viseltem volna el ha észrevették volna, hogy látom. Szegények megröstellették volna.

Vagy egy másik esetben igy nyilatkozott Lala bácsi:

— Nem volt lelkem, hogy rájuk csapjak. Talán gyermekeik vannak — gondoltam. Hát honnan szerezzenek fát, ha nem a papjuktól.

Ilyen erkölcsi, gazdasági felfogásokat valló és gyakorló pap után ment az aulából Pemp Antal a szilaj rátiakhoz. A kiket kezes bárányaivá tett. A kiknek lelkében felfakasztotta a föld iránt való szeretetet. A földszerzés vágyát ... A munkakedvet. A föld terményeinek megbecsülését. Akik rövidesen szelidebbekké, módosabbá váltak. Persze hogy nem ment az csak egy varázs szóra. Példa, kitartás, szeretettel párosult szigor és szigorral párosult szeretet kellett hozzá. Szigor