Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-01 / 60. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi 1915. augusztus 1.

tást vetni. Újságolvasó ember ismeri Amerikának magatartását az európai népek har- czában. Talán azt is tudja, hogy Roosevelt milyen hálás a német és egyáltalán a mi szövetségünk iránt. A nélkül, hogy e magatartást érintenők is (hiszen a volt vendégnek pirító szemrehányást tenni nem illik a lova- gias magyar nemzethez) tehát minden kommentár nélkül leközöljük azt a beszédet, melyet az előkelő idegen a képviselőházban mondott, mikor az interparlamentális (nemzetközi) konferenczia tagjaival ott megjelent.

Apponyi grófnak gyönyörű beszédére Roosevelt a nagy magyar barátságtól duzzadó következő beszédet mondta:

— Apponyi gróf és önök barátaim, mert önök azt mutatták, hogy barátaim, nem tudom eléggé kifejezni lelkesedésemet és hálámat azért a nagy lelki barátságért, amellyel engem az önök nagy és gyönyörű országában fogadtak. Néhány évvel ezelőtt Apponyi gróf eljött az Egyesült-Államokba. Ha megengedik úgy mondom, hogy szivemet rögtön megnyerte, mert beláttam, hogy ő ugyanazokért az eszmékért harczol. amelyekért én küzdöttem. Az én érzelmeimet Magyarország iránt egész röviden kifejezhetem. Én nemcsak tisztelem Magyarországot és nemcsak szimpatizálok vele, hanem bámulója vagyok, mert tudom, hogy Magyarország történetében számtalan olyan tanítás van számunkra és minden más nemzet számára, a melyeket megtanulnunk érdemes. Megtanulhatjuk a bátorság leczkéjét, megtanulhatjuk a vas elhatározás és kitartás leczkéjét. Uraim! Az egesz czivi- lizált világ adósa Magyarországnak az 5 múltjáért. A mikor Amerika még Európa ménében volt, Magyar- ország volt az a tényező, amely meggátolta a barbarizmus terjedését ős amely a czivilizált világ biztosságát őrizte. Az önök őseié az az érdem, hogy azokat a támadásokat visszaverték, amelyek a nyugati kultúra ellen a barbarizmus világából intéztettek, mert az önök őseinek teste állította meg a barbarizmus haladását. Washington népe a nagy nyugati hemisz- féra nagy városaiban ma is csodálattal adózik az az önök nagy, bátor, nemes királyainak, Erdélyben, a Duna jobbpartján és balpartján küzdött dicső har- czosai és ama számos csata után, amelyeket- ők megvívtak. (Lelkes éljenzés és hurrá-kiáltások.) Nincs illusztrisabb történelem, mint a magyar nemzet történelem. Én ismerem ezt a történelmet és nem tartanám magam müveit embernek, hogy ha nem ismerném. (Éljenzés) Áttérve arra, amit Apponyi gróf mondott, önök és én egy ponton állunk, mert a morális politikai küzdelemnek fő elvei minden országban ugyanaszere, a mely alkoholos viz, szóda és rozma- ringolaj keveréke.

Minden vidéki és sok fővárosi fodrász kedvencz eszközét: a kemény, szúrós hen- gerkefót óhajtotta volna, még rajtam alkalmazni ; én azonban jó eleve ezen kélleme- tességről — a mester nagy csodálkozásra — szintén lemondtam; pedig „kérem — mondá — ez viszi csak alaposan le a korpát“. A borzas jószág igy lekerült a napirendről. Végül egy fésűvel a munka eredményesen lön koronázva.

Időközben egy másik vendég lépett be felkötött állal. Fizettem és éppen távozni akartam, midőn észrevettem, hogy a borbélyom fogat akar huzni, ennek lefolyását azonban nem akarom ecsetelni, legyen elég annyi, hogy a foghuzó is nagyon piszkos, rozsdás volt, a vérzést pedig a foghusnak a szennyes újakkal való összenyomásával eszközölte. Kérdésemre, hogy miért húz fogat a borbély, azt felelte, mert a városka orvosai (szám szerint kettő) nem óhajtják gyakorolni e jogokat s igy csupa kénytelenségből ő foglalkozik vele. Útközben, mig a távolabb eső helyre érkeztem s megkönnyebbülten szívtam a friss levegőt, el-elgondolkoztam a piszkos, sötét, füst-, és koromlepte helyiségről, a hiányos egészségtelen berendezésről, a borbély kezének örök tisztátlanságáról, a piszkos fésűkről és hajkefékről, a rizsporról, pamacsról s a szennyes törölközőről. Erezni véltem még mindig a hajillatot, szemem előtt lebegett a ronda szivacsdarab, az elkopott bádogmosdó, borzalommal idéztem visz- sza emlékezetembe a tragikus foghúzást . . . s önkénytelenül felsóhajték : „Mikor jön meg oh borbélyipar a te higiénédnek országa; tisztaságot illető követeléseink, melyekkel a szennyet, a ragályt elhárítani akarjuk, vájjon mikor fognak teljesülni!“

zok: küzdelem a szabadságért, a szabadelvüségért és egyszersmind az erkölcsiségéi t, végül pedig küzdelem a vallásért és annak szabadságáért, amely egy erkölcsös országnak mindig alapját teszi. Mindezek az eszmék, amelyekért én az Egyesült-Államokban küzdöttem, szimbolizálva voltak nemcsak az EgyeBÜlt- Államokban, hanem Magyarországon is. Én küzdöttem a szabadság elveiért és a jóság által mérsékelt igazságért, az ember ős ember között való egyenlőségért, a közügyekben való föltőtlen tisztességért és a polgárok szocziális javaiért. Az én munkám alapja egy okmány, amely régibb az amerikai alkotmánynál is : ez az okmány a dekalógus a : tízparancsolat. Kerülnünk kell egyrészt a reakczionáriusok törekvéseit, akik minden jónak előrehaladását meggátolni akarják, de másként kerülnünk kell azt, hogy félrevezettes- sünk a fantaszták által, akik lehetetlenségeket haj- hászva meghiúsítják a lehetőt is. ügy küzdjünk, hogy segítsünk gyöngébb testvérünkön. De ha segítséget adunk polgártársainknak, próbáljuk őket arra bírni, hogy segítsenek önmagukon. Ha valaki megbotlik, emeljük föl, mert nincsen senki közöttünk, aki ne botolhatna meg: nincs senki sem közöttünk, akinek ne lenne szüksége segítő kézre. Emeld föl, hogy ha polgártársad megbotlik, de hogy ha lefekszik, akkor hagyd őt fekve, ne emeld föl, mert bizonyára nem érdemli meg a fölemelést. Ezek az elvek vezéreltek engem. Ismételten köszönöm szives üdvözletüket:

*

íme ez a beszéd hangzott el Roosevelt ajkáról Magyarországon 1910 ápr. havában .. Olvassuk és mélyedjünk el benne, mert igazán az ő beszédében is van tanítás, okulás a mi számunkra. És elmélkedve gondoljunk arra, hogy mily nagy változások, fordulások történtek rövid évek alatt — a népeknek helyzetében és morális politikájában.

A

Körséták. Örömmel olvastuk e lapban, hogy a járványbizottság tevékenységét az egészségügy egész körére kiterjesztvén, teljes szigorral és vasmarokkal akar hozzányúlni a bajoknak orvoslásához. Utczáinkat muszka foglyokkal tiszitittatja meg a gazoktól és pocsolyáktól, az udvarokat esetleg a házi gazdák költségére hozza rendbe, a pe- czegödrökre szigorú rendszabályokat érvényesít — és igy tovább- Jól jegyzi meg e lap, hogy ez mind dicséretes. De legyen szabad felhívni a bizottság figyelmét a csatornákra is. Ez alkalommal arra a csatornára, mely az Eötvös utcza kertjeinek ilető- leg udvarainak végén és a Széchenyi utcza hasonló helyein végig húzódik. Ez a csatorna tehát a város egyik legforgalmasabb helyén bűzlik. A járványnak a szó teljes értelmében a legsikeresebb terjesztője és alapja. A város közepén. Sok feljajdulás történt már e csatorua elviselhetetlensége ügyében. Ezen feljajdulásokra valamelyesen ki is kövezték, vagy czémentezték. De talán már akkor, vagy a későbbi sülyedések miatt lejtmérete megbomlott, egyes helyeken megállapodott a szennyvíz, sőt az Eötvös utcza háta mellől a csatornába folyó ürülékek is (pl. a Heinrich féle ház udvaráról) Ez a megállapodás megzavarja a csatorna rendes folyását és olyan állapotokat hoz létre, melyet a csatorna mentén lakók már elviselni alig bírnak. Tenni kell tehát okvetlenül valamit. És ez a cselekvés, ez a csatorna kérdése most a járványos időben nemcsak a nevezett utezabe- liek érdeke, de közérdek, a járvány elleni védekezésnek elemi követelménye. Különben csinálhatnak bármit és védekezhetnek bárhogyan. A hatóság abba kapaszkodott eddig, hogy várjuk be az általános csatorna felépülését, akkor reperálva lesz minden. Várhajuk. Egy—két milliót már belefurtunk a kutakba, de még az előkészületeknek utjain járunk. Mikor lesz abból a csatornázásból valami. Talán azt még el sem érjük. S talán éppen ez a csatorna egyik oka a Szatmári oly gyakran látogató ragályos betegségeknek. De hiszen példa van reá, hogy lehet ám csatornát csinálni általános csatornázás nélkül is. A tanítók házától a Csatorna utczáig elkészült egy csatorna, melynek voltaképpen való feladatát még most sem tudják. És e fedett csatornából miniszteri biztos még a szennyvizet sem engedi beleereszteni a Szamosba. És ime itt a (nyitott csatornába folynak az ürülékek és szennyvizek, tollal leírhatatlan

anyagok. Ez nem járja. Az egészségügyi bizottságtól várjuk, hogy tüstént intézkedjék : vizsgálják meg, a mérnöki hivatal, a főorvos ezt a csatornát, és segítsenek rajta és mindazokon, akik a csatorna által legdrágább kincsükben, egészségükben vannak veszélyeztetve. Nem fogunk addig nyugodni, mig itt nem történik a legerélyesebb intézkedés.

Spectator.

Hadmentes. Ha nem is megszégyenitő, de nem is olyan állapotot fed ez az egyszerű igénytelen szó, mintha azzal kérkedni, sőt reklámot csapni illő cselekedet volna. Már pedig bizonyos körökben szinte állandó tanyát vert ez a szó, mely a háború alatt kisebb-nagyobb kárriert jelentett azok számára, akik ügyes kilincseléssel a hadban állók helyét iparkodnak betölteni. Az állást keresők százai és ezrei rendesen azzal vezetik be kérelmüket, hogy hadmentesek; a hirdetések szövegében unos-untalan találkozunk azzal a kikötéssel, hogy a folyamodók hadmentesek legyenek. Valóságos botránnyá kezd már fajulni a hadmentesek körüli ügy most, amikor a háború rokkant hőseiről való gondoskodás a nemzet összességének legszentebb kötelessége. A hadmentesek tolakodó ajánlataik helyett hozzuk állandó gyakorlatba, hogy megüresedett bárminemű állásra legelső sorban megrokkant de még munkaképes férfiakat alkalmazzunk, csak ilyenek hiányában lépjenek elő a hadmentesek.

Müncheni rendelet a drágaság ellen. Hogy a magyar hatóságok még mindig elég keztyüs kézzel kezelik a mai drágaságot, azt eléggé bizonyítja Tann német tábornok alábbi rendelete, amely minden esetre a legradikálisabban intézkedik az élelmiszeruzsora lelketlen kufáraival szemben A rendelet á következő:

Az élelmiszerek és szükségleti czikkek annyira megdrágultak, hogy a magas árak a megélhetést komolyan veszélyeztetik. A drágaságot jórészt egyes személyek tisztességtelen machinácziói és a közvetítők túlzásai idézték elő. Hogy az élelmiszeruzsorának véget vessek, a háborús intézkedésekről szóló törvény 4. §-ának 2. pontja alapján a következőket rendelem:

1. §. Egy évig terjedhető börtönnel büntetendő az:

a) Aki a mindennapi szükségleti czikkek bevásárlásnál oly árat igér, amely aránytalanul magas, ha joggal lehet föltételezni, hogy az a szándék vezette az illetőt, hogy az árakat fölhajtsa, vagy a meglevő maximális árak fölemelését előidézze:

b) aki a napi szükségletet alkotó áru- czikkekből készleteket halmoz föl, vagy a forgalomból kivon ily árukat azzal a czéllal, hogy az árakat fölhajtsa, vagy a maximális árak fölemelését előidézze:

c) aki kicsinyben való árusításnál oly árakat követel vagy fogad el, amely a piacz viszonyaihoz képest jogosulatlanul magas;

d) az, aki mindennapi szükségleti czikkek árusítása közben megokolatlanul visszatartja áruját és nem adja el a vásárolni akarónak.

2 §. Mindennapi szükségleti czikkek a következők: kenyér, liszt, élesztő, só, zsír, czukor, vaj, szappan, hüvelyes vetemények, főzelékek, gyümölcs, hagyma, burgonya, húsáruk, sajt, tojás, kávé, tea, rum, petroleum, fa, szén és koksz.

3. §. Az Ítéletben el kell rendelni, hogy az Ítéletet a terhelt kölségén 3 napi lapbaa közzétegyék.

4. §. Azt a kérdést, vájjon valamely ár jogosultan magas, a kerületi rendőrhatóság állapítja meg végérvényesen.

Milyen a hamis 2 koronás ? Az

1914. évi kibocsátású 2 koronás bankjegyek közé kevésbbó sikerültek forgalomba. A kék jegykép kivitele hiányos. A fején az arc. és hajrészeknek üres világos helyei, valamint a merev arczkifejezós tűnnek fel, — a szövegben pedig a betűknek határozatlan alakjai. A szövegoldalán zöldlap girland rajzának vonalai sok helyütt szakadozottak. Különösen szakadozott a jegy alsó szélének egyenes záróvonala. A hullámalaku barna alapon levő vonalaknak közéi egyenlőtlenek, ami az alsó