Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-11-17 / 91. szám
f kf XXIV. évfolyam. Bzatmár-Németi, 1915. november 17. I í r* / / 91. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Félévre 10 K — f. 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. I)r. Bakkny Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri lcOzlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. —-----------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Nem fogytunk el még és nem is törtünk meg, hála az Istennek. Sőt, mikor az itthon maradt aczél-izmos férfiakat utczá- inkon és kávéházainkban látjuk, megkell állapitanunk, hogy még az az idő sem érkezett el, a mi 8 muzulmánoknál szent háborút jelent. Mikor mindnyájunknak el kell menni. az a „maroknyi“ magyar nép, úgy látszik, kifogyhatatlan. És meg nem törhető. Nem mi mondjuk. Ellenségeink kiáltják — hangosan. A sorozások, a bevonulások egymást váltják fel. A magyar nemzet embererdejében, tagadhatatlanul erős és sürü fejszecsapások nyomán is, még mindig millió és millió élőfa áll és vár a nagy, önvédelmi harcba való vonulásra. S a kik még mindig a térképeken, a kártyajátékokban, a börzén rendezik a csatákat, ha kell... reájuk is sor kerül. Sorozás gyakran van. S még gyakrabban lesz, ha szent ügyünk, diadalmas befejezés felé közeledő háborúnk az utolsó, nagy döntésnél úgy kivánja. S ha egyszer a magyar ember felölti a katona ruhát! Nemcsak ember, nemcsak magyar — de hős is. Nem az az ember, kit oly sokszor gépnek tekinthetünk; hanem igazi katona, a ki tudja hova és miért indul. A ki tele van lelkesedéssel, elszántsággal, hazájának szeretetével és a nemzete jövőjének gondolatával. Csudás korszakai mindig voltak e nemzetnek a századok zúgásában. De ez az idő, de ez az önvédelmi harcz felülinullotta az emberit. Itt az égi segítség, a Gondviselésbe vetett nemzeti hit sugározza át — a nemzet lelkét. Ki hitte volna, hogy ezekben az öreg népfelkelőkben például any- nyi fizikai és erkölcsi lélekerő van? .Képzett, lángeszű hadvezérek fűzik életgondoktól barázdás homlokukra a babért . . . Ki hitte volna igen, hogy dere- sedett fővel, a meghitt családi körből való kiszakitással, ezek az öreg katonák oly derült, elszánt lélekkel induljanak a nagy, véres csatákba? Hiszen ember — az ember. A családi fészektől való bucsuzás talán a legnehezebben elviselhető bucsuzás. A lelki és vérbeli életszálakat elszakítani, már magában véve is: hősiesség. És ezek a hősök egy-egy megcsillanó könnyel, egy-egy forró csókkal elszakítják e szálakat. És aztán? Nem a vén asszonyok hivatásos sírásával, nem zúgolódó panaszokkal , hanem a katonának erős leikével, a komoly idő tudatával, az életnek és halálnak nagy számvetésével állanak sorba. Hallottátok-e énekes dalukat, mikor utczáinkon végig vonultak ? Azt az énekes dalt, mely még nagyon sokáig jövendő nemzedékeinkben is visszhangzani fog. Én hallottam. És szememben megcsillant a büszke könny, lelkemben áldottam a jó Istent, hogy magyarnak születtem. Oh nem, nem fogyhatunk mi el! Csuda történik itt. Bölcs Deák Ferencz, a ki hirdetted egykor, hogy a magyar anya csak egy gyermeket szül évenkint a haza védelmére . . csoda történik — itt, Magyarországon. Nem fogyhatunk el és nem törhetünk meg. És el érkezik a mi diadalunk. Sose fogyunk el! így akarja — a mi Istenünk. A magyarok nagy Istene. Magyarországi szent Erzsébet és a németek. — Két közlemény. — Nem rég jelent meg egy kedves és e munkát átolvasóktól soha el nem felejthető könyv. Czime: „Szent Erzsébet befolyása a társadalomra.“ Eredetileg Horn Emil, a magyar tudományos akadémia kültagja irta; Walter Gyula dr., jeles kath. Írónk, ez. püspök, esztergomi prelátus-kanonok vállalkozott arra, hogy e nagy időkben, a jótékonyságra és szent Erzsébet apóstolkodására hivó és tüzelő háborús jelenben, a mi hazánkba is átültessse, r& mi szép, ömlő nyelvünkre is lefordítsa. Ő Írja, hogy fordilotta. Én bátran Írhatom, hogy ez a könyv nem fordítás. Egy nemes, fenkölt lelkű magyar embernek, magyar főpapnak újra átélése mindabban a gondolati és érzelmi körben, mely gondolatok, érzések szent Erzsébet életének elmélyedésében újra és újra megelevenítik az ő világtól csodált cselekedeteit, bámulatosan sok szenvedéseit és épen azért szép életét és életének századokra kiható szocziális hatását. Ez a könyv valósággal eredeti magyar könyvvé lesz a Walter dr. tolla alatt; szépségben, kedvességben, lendületes, sőt bravúros előadásában önálló munkává, mely egészen a mi magyar lelkűnkbe viszi sz. Erzsébet eszményi, de való, történeti alakját s főleg a női szivekre tesz leírhatatlan hatást visz gyakorol, vonzó példaadást a jótékonyság és anyai apostolkodás krisztusi irányára és értékes tartalmára. Nem csudálkozunk, ha az első kiadás rövidesen elfogyott és most már jelentkezni lehet a második kiadásnak példányaira. A közelgő Erzsébet napra hagytuk azt az elhatározásunkat, hogy e gyönyörű könyvnek egy kisebb részletét lapunkban közölrn fogjuk. De alig hihettük, hogy ily nehéz helyzetbe kerülünk. A választás igazán zavarba hozott. Csaknem miden fejezete csalogatott és felénk integetett. Végre azt határoztuk, hogy közöljük szent Erzsébetnek a németekkel való csodás összeforradásáról szóló fejezetet. E hatalmas országgal, e hős nemzettel mi is oly közösségbe jutunk e világháborúban, hogy hitünk szerint, lapunk olvasó közönsége nagy, szinte mozgalmas lelki dispozicióval fogja olvasni a hatalmas német nemzetnek, a protestáns országnak, a lángeszű császárnak, II. Vilmos császárnak rajongását a magyar földön született és Németországba ültetett sz. Erzsébet iránt. A könyv bevezető része tehát, mely ezt a rajongást oly plasztikusan megfesti igy szól: ♦ ♦ * Néhány éve, hogy 1907-ben szent Erzsébet születésének 700. évfordulóját ünnepelte a kath. világ.1) *) Szt. Erzsébet 1207-ben pillantotta meg az első napvilágot. Némelyek véleménye szerint Pozsonyban. Másoknak állítása szerint Sárospatakon. Életét 1231-ben Marburgban fejezte be. (Lábán Antal: Az Árpádbázi sz. Erzsébet-legendák irodalmunkban. 1907. 90., 91. lap. — Alkotmány. 1907. 18., 24., 26. — Religio 1907. 4. és 57. 1) Magyarországon, ahol bölcsője ringott, amely iránt állandóan gyöngéd ragaszkodással viseltetett, fónves ünnepségeket rendeztek tiszteletére. Általános, lelkes és áhitatos ünneplés tárgya volt azon birodalom tág határai között is, amely örökbe fogadta. Ahol első gyermekévei kivételével, csaknem egész életét töltötte. Dicsőítésében összeforrtak a katho- likusok és protestánsok. Mintha azt óhajtották volna a megható egyértelműség által igazolni, minő áldásos a befolyás, minő kibókéltető a hatás, amelyet valamely nagy és nemes alak eszményies gondolkozása és élete által éreztethet és gyakorolhat. Sokan világi értelemben vett hősnőt láttak személyében. Mások valóságos szentnek, Isten és az evangélium szellemét vissza- tükröztető hősnőnek tekintették. A jubileumi ünnepségek közelgése idején bűvös fuvallat lengett végig Németország bórczein és rónáin. Szellő, amely uj életre kelté magyarországi sz. Erzsébet emlékét. Fellobbantotta a történetírók vágyát és buzgalmát, hogy minél behatóbban kutassák ki a thüringiai hercegné életét. Megihlette a költői lelkeket, hogy minél magasabban szárnyaló versekben dicsőítsék a kedves Szent erényeit. Katholikusok és protestánsok versenyezve szenteltek emlékének részben komoly, hiteles kútfőkre támaszkodó történelmi tanulmányokat ; részben hitbuzgalmi iratokat, amelyek vonzóan ecseteltéktüneményes erényeit !3) 2) Az egyik protestáns irő munkájának jövedelmét oly kath. intézmény czéljaira ajánlotta fel, amely a jubileum alkalmából létesült sz. Erzsébet tiszteletére.
