Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-07-14 / 55. szám

Szatmár-Németi, 1915. julius 14. .SZATMÁRI HÍRLAP“ nők ezek ; ugrándozó pojácok, érzéktelen fi­gurák, amelyek nem képesek felismerni az élet igazi értékét. A világháború feneketlen örvénye fölkavarja az élet árját. Hiú versen­gés, pénzsóvár kapzsiság, ápolónői köntösbe bujtatott léhaság, czifra hamis gyász és sok salak úszik a fölszinen.“ Hát az itthonmaradt férfiakról ugyan mit mondott volna Dr. Váradi Erzsébet ? Nem tudjuk. De sajnosán tapasz­tapasztaljuk, hogy az úri férfi világnak egy ilyen tekintélyes százaléka — tisztelet, be­csület a kivételeknek — ma is könnyelmű, léha és erkölcstelen élvezeteknek a rabja. Á lumpolás még ma is divat, még a férfiak legértékesebb elemei a fronton küzdenek, vérükkel és életükkel szentelik meg a haza szent rögét. Vájjon ezekért is hullott a magyar vér ? A kávéházak, vendéglők, színházak és mulatók léha törzsalakjai még ma se szálltak magukba, mikor minden könnyelműen kido­bott fillérrel egy-egy árvának szomorú köny- nyét lehetett volna fölszántani. Vájjon mit szólnak ezekhez a hősök, ha haza jönnek ? Lesz e a lumpok számára bünhődés ? Hin­nünk kell benne, ezt követeli az osztó igazság. Sokan; százan, ezren ismerték. A kik­nek ebben a háborús világban katona-ügy­ben dolguk akadt : És ismertük mi is, mert a miénk volt leikével, meggyőződésével és szép tiszta éle­tével. Egy gavallér katonatiszt eszményi alakja testesült meg benne. Komoly volt, hogy szi­ves lehessen. És szives volt mindenkihez, hogy lelke derűjét érezhesse mindenki, a ki vele érintkezett. * E sorok Írója érintkezett. Csaknem na­ponként tudtam, mennyi súlyos és felelő­séggel terhes munkát végez. — Csak az fáj, mondotta, hogy e mun­kát tintával végzem, mikor bajtársaim vérü­ket ontják. Czélzott arra, hogy talán sokan azt hi­szik : ő is körülkeringheti a harcztért, mint annyi százan és ezren. Pedig nem. Eljött az idő, mikor mondotta mosoly­gós komolysággal : — Most már én is a harcztérre indul­hatok. A gondviselés máskép határozott. Oda való menetelését elhalasztották. Neki sorozni kellett. Haza — hazajöhetett. Égy kedves, szép, csevegni kezdő gyermeket ölelgetett apai szeretetének melegével. E sorozás alatt — közben kapta e rettenetes betegséget — a kiütéses tifuszt. * A mi emberi erőt és tudományt; gyön­géd és csudás ápolást kifejthet az emberi szív — az tiz nap alatt mind megtörtént. Csaknem lehetetlen leírni, mi volt eb­ben a házban a tiznapi haláltusa alatt. Orvosok, akik szerető beczézóssel vették körül mindig . . egymást váltották fel. Ki- jövet . . megrendítő látvány . . sokaknak szemében gyászkönnyü ült szent komolyság­gal. Az élettel való leszámolással keresi fel a nagy beteget P. Bóta az urak kongregá- cziójának vezetője, hogy hitben megerősítve, ellássa őt a haldoklók szentségével. Felesége páratlan tevékenységgel és lelki erővel végzi hitvesi hűségének munkáját. Egy katona pe­dig a betegtől távollevő szobában, az ablak­ban bobuskál egy gyermekkel, akinek hal­vány fogalma sincs arról, hogy édesapja hal­dokol. Künn az utczán, a kapuban rendőrök tartják vissza a kiváncsi, de egyben részvevő tömeget. * Es meg kellett halnia. Harmincznógy éves korában, miután 1902. év óta volt a katonai pályának egy páratlanul ideális alakja. . . . Hónapokkal ennek előtte ott állott előttünk, hogy ősz püspöke feltüzze nemes mellére a pápai érdemrendet. Egy élete viru- lásában levő férfiúnak arcza sugárzott felénk, a ki hitt és szeretett. A pápának megemlé­kezése és magas figyelme után megérkezett a király elismerése is. Hit és honszerelem borult hát az ő nemesen szép, ideális lei­kébe. Az isteni gondviselés utjai kifürkész- hetetlenek. Miért kuttassuk, miért keressük okát annak, hogy ily embernek, mint a mi­lyen Kari József kapitány vo]t emigyen kel­lett távoznia e földi élettől. Ő szép, nemes, igazán ideális életű ember volt, aki mind­nyájunknak becsülósét és sokáig tartó emlé­kezetét érdemli ki. Az örök világosságot megadja 8 neki az Isten, akit mindig szere­tett, imádott. Egyházmegyei hírek. Havasi József ezüstmiséje. Akik ismerik, csak a lognagyobb szeretettel beszélhetnek róla. Szelíd, jóságos, erélyes. Mintája fiatalnak, öregnek. Példa­képe mindenekelőtt a nyáját híven őrző pap­nak, a fáradhatatlan lelkipásztornak, az egy­házat érintő legkisebb dologban és pedáns parochusnak. Gondos katechéta, tápláló, erő­sítő szavú buzgó prédikátor. A rendszeretet megtestesülése. Nála mindenre jut idő, ma- tutinuma és kompletoriuma közé szépen el­rendez minden kovát és minden teendőt. Hozzá csak a leggyorsabb sietés szárnyán szárnyalunk, hiszen örülni, tanulni, felüdülni megyünk oda mindig. Most lett ezüstmisés. A szép ezüst múlt után — a szerednyei uj plébánián — szép aranyjövendőt kíván az Istentől számára legszeretőbb lelkünk. (Ungi.) Az Irgalmas rend kórházainak mű­ködése. A magyar Irgalmas-rend most adta ki jelentését az 1914. évben kórházaiban és elmegyógyintézetében ápolt és gyógykezelt betegekről. Az elmúlt esztendőben a rend kórházaiban 14,342 beteget gyógykezeltek, közülők részben gyógyultan és részben ja- vultan 10,529 távozott. A bejáró betegek száma 156,021 volt, ebből a rengetek tömeg­ből a nagyobbik rész a fogászati rendelő órákat látogatta. Csak a rend budapesti kór­házában 3913 beteget ápoltak és a bejárók száma 75,237 volt. A betegek egyre növekedő száma bizonyítja legjobban, hogy Magyar- országon minő fontos helyet foglal el a közegészségügy terén a magyar Irgalmas- rend. Odaadó és áldozattal teljes hivatása itthonmaradt rendtagoktól ebben a nehéz időben kétszeres munkát követel, mivel a rendi orvosoknak és a rendtagoknak nagyré­sze a harctéren teljesít szolgálatot. A húshagyó napok. Amint tudva van, a kormányzat elrendelte, hogy a hétnek keddjén és péntekjén nem szabad sem marha­húst, sem borjú vagy sertéshúst forqalomba hozni. Azt mondják, hogy a rendőrség e ha­tározat gyakorlati kivitelére meglehetősen — megmozdult. Utánanézett ugyancsak, hogy nem történt-e kihágás a rendelet ellen. Azt mondják, hogy a vendéglősök szabályellenes­séget ezen két nap alatt egyáltalán nem csi­náltak. Sőt kérni fogják a kormányzatot, hogy a húshagyó napokat sürgősen szaporítsa. A világháború befejezéshez köze­ledik. Genfen keresztül az a hir érkezett Francziaországból. Egyik franczia szocziálista miniszter egy munkásküldöttségnek — állí­tólag — kijelentette, hogy igenis a világhá­ború befejezéshez közeledik. Es pedig bárom hónap alatt — meg lesz a béke. Annyira nem hittek ebben a kijelentésben, hogy a miniszterhez — állítólag — kérdést intéztek, tette-e ezt a kijelentést? A miniszter úgy felélt: igen. A franczia lapok nagy jelentő­séget tulajdonítanak — állítólag — ennek a kijelentésnek. Mi is. Szerény, igénytelen lap. De e jelentőség csak akkor lesz meg, ha azok a francziák és azok az angok nemcsak meá kulpát kiáltanak, de e rettenetes vérten- gerért bűnhődnek, vezekelnek is. Hatósági husmérés. Egyik laptársunk hir rovatából tudjuk meg a következő örven­detes esetet. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a városi tanács rendszeres hatósági husmérés létesítését határozta el. A kimérés a Deák-téren felállított bódéban már ma, 3 szombaton megkezdődik. Borjú hús kilója 3 K 20 fillér, juh 2 K 80 fillér. A ki lapunkat, a Szatmári Hírlapot olvassa, az igazolni fogja, hogy a hatósági husmérést — más hatósá­goknak próbamérésével támogatva — már hónapok óta mi sürgettük. A hatóságot mély tisztelettel, de komolyan kérjük, hogy az ily közérdekű dolgok közlesében ne csináljon monopóliumot. Tapasztaltuk, hogy ez a mo­nopólium már egész uzussá lett Szatmáron. Teszünk róla, hogy máskép legyen. Hát ne tessék megvenni! Panaszos levelet kaptunk, hogy a rendőrök úgy inté­zik el a közönség panaszát az elárusítóknak üzelmeivel szemben, hogy egyszerűen azt tanácsolják: — Hát ne tessék megvenni . . Ez a rendőr pedig nem megrovást ér­demel, sőt inkább dicséretet. Mert ez a rendőr bizonyosan bőségesen tapasztalta, hogy a közönségnek az a gazdag része oka a kofák, élelem árusok kihágásainak, mely közönség egész kedélyesen tulfizeti a maximális ára­kat. Hát bizony csináljuk már egyszer úgy mindnyájan, hogy ne vegyük meg a maximális árakon felül kínált árukat és mindjárt más­képpen lesz a piaczi helyzet. Javaslatok a rokkant-kérdés meg­oldására. Irta Katona Béla. Vettük e czi- men megjelent füzetet és kiváló figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akik ez emberbaráti kérdéssel foglalkoznak. Mi is nagy figyelem­mel olvastuk és rajta leszünk, hogy bőveb­ben ismertethessük. Vármegyei közigazgatási bizott­sági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 9-én Csaba Adorján főispán elnöklésével a vármegyeháza kistermében ülést tartott. Az ülésen a közpoti előadókon kiviil jelenvoltak: Bodnár György kir. tan- felügyelő, dr. Böszörményi Emil ügyvéd, Fabó Zoltán kir. ügyész, Madarassy Dezső nagybirtokos, Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző, dr. Vetzák Ede ügyvéd. Távol- maradásukat igazolták: Domahidy Viktor orsz. gyűl. képviselő, Falussy Árpád nagy- birtokos, Kende Zsigmond cs. és kir. kama­rás. Az egyes központi előadók jelentéseit tudomásul vette a bizottság. A közegészség- ügyi jelentésnél örömmel vette tndomásul a bizottság, hogy kolera-eset a megye területén nem fordult elő. Jelentős vitára adott alkal­mat a burgonyaipar r.-t.-nek börvelyi birto­kossággal a gyárterületre vonatkozó szerző­dése, melyet előadó jóvá nem hagyásra aján­lott, mivel a törvényes alakiságokat nélkülözi. Csaba Adorján főispán kifejtve, hogy mily nagy közgazdasági érdek, hogy a gyár léte­süljön, elvileg hozzájárul a kötött szerződés­hez s azt felterjesztésre ajánlja. A miniszté­rium utasítani fogja majd a szerződőket a hiányok pótlására. Nemestóthi Szabó Antal, Ilosvay Aladár és dr. Böszörményi Emil ellenző hozzászólása után a bizottság a szer­ződést felterjesztésre elfogadja. Dr. Böször­ményi Emil bizottsági tag indítványozza, hogy a bizottság írjon fel, hogy amennyiben a hadvezetés érdekeit nem érinti, a Máv. igazgatósága. Debreczen és Szatmár között még egy vonatot állítson be. Indítványa el­fogadtatott. Kissebb ügyek tárgyalása után az ülés véget ért. Az arató muszka foglyok sorsa majdnem rózsásnak mondható nálunk Írja laptársunk az Északkeleti újság. Mindenhol a legemberségesebben bánnak velük. Mint értesülünk Domahidán főispánunk birtokán a főispánná Öméltósága maga gondoskodik az ott dolgozó orosz foglyok emberséges el­látásáról. Nemesszivüen gondoskodik minden szükségletükről. Mindenkinek szalmakalapot vett, hogy meleg sipkájukban ne szenvedje­nek a melegtől. Asztalt csináltatott nekik az étkezéshez. A főzést maga vizsgálja felül, hogy hiányt ne szenvedjenek. Ezek ha hazakó- szülnek, büszkén és hálatelt szívvel gondol­nak majd magyar rabság idejére, mikor egy főispán neje áldásos gondoskodását élvezték. Bárha a mi foglyainkkal is igy bánnának. Oroszországban. Végtelen örömmel olvassuk e sorokat. A legerősebb küzdelmekben vol­tunk, mikor rémitő adatokkal ellátva, meg kellett arról győződnünk, hogy a magyar agrár szocializmusnak egyik legfőbb forrása Kari József meghalt. * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom