Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-11-14 / 90. szám

2 Miért küzd a. bolgár nemzet. Az ethnografiai kérdés helyes megoldásán kivül a történelmi jogcím is elég alapot nyújt ahhoz Bulgáriának, hogy végre becsületesen rendezze el országának jövőjét. Mikor 1870 márczius 11-én Abdul Azis szultán firmánjá ban a bolgár exarchátus felállítását elren­delte, határozottan jutott kifejezésre az is, hogy a bolgároknak bizonyos területeken lakó makedónjai szlávokra vonatkozó joguk van. A bolgárok jogcímének eldöntését a népszavazás tette kétségtelenné s a porta nyomban elrendelt népszavazásából a bol­gárok s nem a szerbek kerültek ki győz­tesen. A bolgár állam pedig később is meg­tette kötelességét s valóságos kulturmissiót folytatott az elvadult makedón területeken. Á misszió mélyre ható nagyságáról elég megemlíteni, hogy a török uralom utolsó éveiben — a legvitásabb területeken — a szalonikii és monasztiri vilejetekben volt 441 bolgár iskola, ezzel szemben ugyanezen a területen volt 70 szerb intézet. S mégis Szerbia számára Ítélte oda a bukaresti béke a bolgár vér árán felszabadított makedón területeket. Á le nem pénzelt s elfogulatlan diplomácia minden egyéb Szerbia kezében levő s a bukaresti békében megnyert terü­letet minden elképzelhető jogcím alapján Bulgáriának ítéli. A népszavazás döntése ellenére a makedóniai exarchatusi területről öt a szerbek-, három a görögök és csak két kerület volt a bolgárok birtokában, amint ezt a bukaresti békében a szerbek patronusai és a bolgárok megrablói elhatározták. Ennek az igazságtalanságnak a megszüntetéséért küzd most diadalmas fegyverrel a bolgár nemzet s Isten segítségével ki is vívja igazát a dicső szövetségesek, a központi hatalmak hadseregeivel. Hiába védi a törvény a megszorult és kényszerhelyzetben levő embert lelketlen pénzkölcsönzők kizsákmányolásától, ha min­den más elsőrendű szükségletünkért szabadon nyúzhat az uzsora, s mert az a haszon, amit a boltos vesz árujáért és a termelő vesz ter- terményeiért, épen olyan kamat, mint amit a tőkés pénzéért vesz. Érthetetlen tehát, hogy az élelem és áruuzsorát miért nem gátolják szigorú törvények üzelmeikben. Aki valakinek ma 140 koronáért akar csizmát csinálni, az épen olyan jogtalanul és indokolatlanul keresi törvényes hasznának sokszorosát, mint a pénzember, aki ötven perczent kamattal nyomorít meg, s ha a pénzuzsora hitelünket veszélyezteti, az áru és terményuzsora magát a megélhetést tá­madja alapjában. Ha a törvény hézagos, le­gyen ember, aki lélekkel kipótolja a hézago­kat és erre mutat példát egy ítélet, amely egy csaknem majmolásából. Bomlott idegzetű em­berek, sokszor perverzitással terhelt individu- moknak kéjelgóse az a költészetnek nevezett gyötrődés, a mit ők produkálnak. Hát ime, ettől az iránytól féltettem én Magyar Bálintot, a kinek induló költészeté­ben, korábbi verseiben megéreztük a vajú­dást, a formák szertelen keresését; még a verskötetének czimében is valami nem ter­mészetest, hanem czifrálkodó különlegességet láttunk és látnak ma is sokan. Ugyannyira hogy pl. gondolom első kötetét egy igen te­kintélyes folyóiratnak lesújtó, túllőtt bírálatá­val szemben kénytelen voltam védelembe venni. Mert még mindig remélettem, hogy a kohóban izván, alakulván . . . értelembe kap és megvívja a vajúdásnak harczát és egé­szen a miénk lesz. Feltevésemben nem csalódtam. A for­dulat beállott. A józan mérséklés, a régibb, nemzeti költőinknek hatása nem aludt el lelkében, csak egy időre elragadta a holna- posoknak sokszor a nevetségesbe csapó for­maláza és szimbólumokba bujkálása. Azóta már az említett folyóirat is elégtételt adott neki, költeményeinek gyakori közlésével. Legutóbbi verskötete pedig százakat győzött meg arról, hogy Magyar Bálint „a fiatal költő generáczió egyik kiváló képviselője“. (V. ö. Fehérköntös a vérmezőn bírálatait a Kath. Szemlében és sok más helyen.) „Fehér köntös a vérmezön“ czimü köte­tében márjegészen más hangok, tartalom, szép­* SZATMÁRI HÍRLAP“ uzsoráskodó czipészt a kihágísi bíróság utján az élelmiszerdrágitókkal egysorban lebüntet- tetett. Ez persze nem az uzsora vétség bün­tetése, de legalább eddig teljesen büntetlen uzsora besorozása a kihágások közé, s ha nem is kaphat börtönt az uzsoráért, vagy, ahogy kellene, hazaárulásáért, aki a megpró­bált magyarság nehéz helyzetét használja martalóczkodásra, legalább azt a minimális megtorlást megkapja, amit egy helyes Ítélet mér rá, a törvény betűit lélekkel ellátva bölcs Ítéletben alkalkalmazza. Milyen lesz a tál a haroztereken ? Cholnoky Jenő dr., a kolozsvári egyetem kitűnő tanára, érdekes előadást tartott Ko­lozsváron arról, hogy milyen időjárás lesz az eljövendő hónapokban a haroztereken. Az orosz hadszíntéren megkezdődig: az esős, kö­dös időjárás, amelyet deczemberben dermesztő tél követ. Hó nem esik, inkább erős dér lep el mindent. Riga körül és Keletgalicziában sincs hidegebb, mint a Kaspi-tó északi part­jain. A tel tehát ezen a hadszíntéren nem olyan kellemetlen, mint az ősz. Szerbiában megkezdődnek a hosszú esőzések, feláznak az utak, járhatatlanokká válnak az ösvények. Igen zord az ősz és a tél a Dardanelláknál, ahol nemcsak az eső, hideg, köd teszi tűr­hetetlenné a helyzetet, de óriási viharok is dühöngenek. Az olasz harcztéren a tiroli és karinthiai átjárókat már ilyenkor magas hó födi, majd jön a sirokkó és a Karszt-lejtőltön vízzé válik a hó. Az Alpokban korántsem olyan zord a tél, mint a Kárpátokban. Ha nagyobb is a hó, korántsem olyan nagy a hideg. Legkedvezőbb az időjárás a nyugati harcztéren, ahol ugyan gyakori az eső és a köd, de alig van hideg. A nélkülözhetetlenséget nemcsak a mostani háborúban ismerjük. Már 1848. ott volt a nemzeti kormány első intézkedései közt. A salétromtermelők mentesítése a népfel­kelés szolgálata alól tételesen ismeretes. A felmentést a puskaporgyártás zavartalan mene­tének biztosításával indokolta a kormány, amely a puskamüveseket és lakatosokat mint katonai munkásokat kezelte, de nem men­tette fel a szolgálat alól, hanem botfelszere­lési műhelyekbe osztotta be. Ezenkívül a kormány közölte a vármegyével, hogy a Deb- reczenben megjelenő „Népbarát“ czimü ma­gyar, német és oláh nyelven megjelenő lap összes munkatársait mentesítette a katonai szolgálat alól, miután a lap megjelenése „az általános nemzeti lelkesedés fentartása szem­pontjából fontos államérdek.“ Természetes, fontos közhivatali tisztviselő férfiakat is men­tesített a kormány. ség, közérthetőség fogja meg lelkünket. Átérti, lélekkel olvashatja mindenki. Csak most az­tán ne legyenek elfogultak, a kik ennek előtte részvótteljes gesztussal mondottak le arról, hogy a Magyar Bálint költeményében élvezetet és tiszta örömöt találhatnak. Különösen kiemelem, hogy M. Bálint költeményei fehérek. Hatalmas kifejezésre jut bennük a hit és hazaszeretet, melyről a magyar kath. egyház Petőfije azt zengte, hogy „hit és honszerelem egymásra borulva“ a költészetnek legtisztább forrásai. A nagy időknek eseményei ragadják meg lelkét és igazán hatalmas, méltósággal teljesen hömpölygő érzéseket, névtelen fáj­dalmakat is a megkapó rövid és gyors fo lyamatu lírai hangokba tudja önteni. Magyar Bálintnak költeményei gyakran jelennek meg a mi lapunkban is. És örül a lel­künk, hogy — mint biztos értesüléseink vannak róla — olvasóink, különösen a nővi­lág . . . nagy élvezettel olvassa. Magyar Bálint a mi költőnk. A mi büszkeségünk. Figyelmünket, meleg érdeklő­désünket, elismerésünket már eddig is bősé­gesen kiérdemelte. Még mindig igen jó irá­nyú forrásában van. Meggyőződésem, hogy nevét a kath. költészet irodalma Mindszenti, Tárkányi, Rudnyánszky, Sik és sok más je­les költők közé sorolja. Ha eddig már nem sorozta. Mester. ISKOLA. Ä tanítói segélyegyesület közgyűlése. A szatmári róm. kath. egyházmegyei néptanítók segélyegyesülete f. évi rendes közgyűlését november hó 8-án, hétfőn dél­után 4 órakor tartotta meg szatmárnémeti székesegyházi plébánia hivatalos helyiségében Benkö József apát-kanonok vezetésvei, aki a segélyegyesület védnökét, megyés püspök ur Öméltóságát képviselte. A gyűlésen jelen voltak : Hehelein Ká­roly prelátus-kanonok, a sególyegyesület igaz­gatója; Szabó István prelátus-kanonok, a felülvizsgáló-bizottság elnöke, mind a ketten alapitó tagok; és a segélyegyesületnek hely­beli rendes tagjai. A vidék ez alkalommal, részint a hadi szolgálatot teljesítő tanítók távolléte, részint a vasúti utazás nehézségei miatt, csekély számmal volt képviselve, ameny- nyiben csupán 2 vidéki tagja a sególyegye- sületnek jöhetett el a tavaszról elhalasztott jelen közgyűlésre, ezek: Csermes József és Holczinger István Nagykárolyból. A közgyűlés a felülvizsgáló-bizottság és igazgató-választmány javaslata alapján az 1914. évi számadásokat jóváhagyta és a föl- mentéseket megadta, egyben tudomásul vette az igazgató-választmány által megállapított költségelőirányzatot, végül megválasztotta a felülvizsgáló bizottság tagjait, és indítvány folytán a neveltetési pótlékot 50 koronára emelte föl. Elnöklő apát-kanonok, püspöki meg­bízott, megállapítván határozatképes számot a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére k'jelöli Erdélyi Imre és Bodnár Alajos hely­beli rendes tagokat. Olvastatott a felülvizsgáló-bizottság és igazgató-választmány jelentése az 1914. év pénztári állapotáról, valamit a segély- egyseület vagyoni állásáról. A pénztári forgalomban a bevétel volt: 5838 K 65 f; a kiadás : 3412 K 43 f; egyen­leg, mint pénztári maradvány : 1926 K 22 f. A segéiyegyesület alapvagyonának jö­vedelme volt: 3561 K 27 f; költsége : 3112 K 43 f; a jövedelmi maradék: 448 K 84 f. A tartalékalap jövedelme: kamatból 133 K 28 f; az 1913. évi jövedelmi mara­dókból : 500 K ; összesen 633 K 28 f. A segéiyegyesület alapvagyona az 1914. óv végén: 51,168 korona és 81 fillér; a gya­rapodás : 210 korona. A tartalékalap állása : 2368 korona és 57 fillér; a gyarapodás: 633 korona és 28 f. A segélydijasoknak kifizetett összeg: 2287 korona és 50 fillér; a neveltetési pót­lékok összege: 112 korona és 50 fillér; az összes 1914. évi segélyezés : 2400 korona. A kölcsön visszafizetés az 1914. óv fo­lyamán : 400 korona ; törlesztés: 210 korona; új kölcsön : 800 korona ; kamathátralék : 366 korona és 36 fillér ; leírás nem történt. A közgyűlés a felülvisgáló-bizottság és igazgató-választmány jelentéséből, valamint az előterjesztett számodás és csatolt mellék­leteiből tudomást szerzett arról, hogy az 1914. év folyamán eszközölt bevételek és kiadások igazolást nyertek, valamint az egyesület tulaj­donát képező értékpapírok rendben és teljes ép­ségükben találhattak : a közgyűlés úgy a pénz­táros, mint felülvizsgáló-bizottság és igazgató­választmánynak az 1914. évről a felment­vényt megadta Az igazgató-választmány tudomásvé­tel czóljábói beterjeszti az 1915. évre meg­állapított költség előirányzatot. A remélhető jövedelem: 3697 korona és 57 fillér. Ezzel szemben a költségeket a teljes sególydijak és az 1913. évi közgyűlé­sen megállapított neveltetési pótlékok kiuta­lásával az igazgató-választmány a követke­zőkép állapította meg. 1. segéh dijakra . . . 2250 K — f. 2. neveltetési pótlékokra 50 K — f. 3. a pénztáros tiszteletdija 200 K — f. 4. irodai és posta költség 5 K — f. 5. tagsági dijak tőkésítése 270 K — f. 6. egyenleg, mint remélhető jövedelmi maradék . 882 K 57 f. ______Szatmár-Németi, 1915. november 14. összesen : 3697 K 57 f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom