Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-27 / 85. szám

2 „SZATMÁRI HIRLAI’­Szatmár-Németi, 1915. október 27. Szégyenliszta Antiszocziális — Hadd olvassuk tehát az élelmiszer uzsorások és tej keverék névsorát. A „Szatmári Hírlap“ csak nem régen irt arról, hogy Németországban az élelmi­szer uzsorásokat és élelmiszer hamisítókat azzal büntetik: kimondják, melyszerint pol gári — becsületet vesztettek. Elképzelhetjük, mit jelent ez a bünte­tés Németországban. Mi az élelmiszer hamisítókkal, tejkeve rőkkel szemben igen enyhén jártunk és még ma is járunk el. Sándor János belügyminisz­ter épen a napokban adta ki rendeletét, mely­ben felelősség alatt kívánja, hogy ezekkel a pióczákkal keményebben bánjanak el. A hírlapok, melyeknek kötelességük az itthonvalók megvédése . . már régen sürge­tik egyrészről a szigorúbb büntetést, más­részről az erkölcsi eszközök felhasználását is. A lapok ilyenekül tartják a kihágási bíróság eljárása elé került s büntetéssel súj­tott egyének neveit a sajtóban nyilvános­ságra hozni. Tehát mintegy szégyenlisztába deponálni. A fővárosi lapok hozzák is a dí­szes névsort. Hadd olvassák majd a hazajött hősök is: miként hősködtek itthon ezek a háborús idők nyomorúságát kihasználó tej- keverők — mimások. Egyik laptársunknak is sikerült megszerezni kihágási bíróságunk nak egy heti forgalmát. S mert mi a háború kezdete óta hangosan hirdetjük, hogy ezek­nek a pióczáknak — dutyiban a helyük: hír­lapi kötelességünknek tartjuk — a tőlünk már sokszorosan kifejtett okokból— ezt a szégyenlisztát leközölni. S amennyiben la­punk heti (2) megjelenése engedi — ezt a közlést máskor is meg fogjuk tenni . . íme a szégyenlisztának egy heti for­galma : A múlt béten a rendőri bíróság a kö­vetkező élelmiszer uzsorásokat és tejkoty- vasztókat büntette meg: Időelőtti vásárlásért : Rusz Mária kofa 10 K Lefölözött vagy vizezett tej forgalomba hozataláért Markovics lgnácz Udvari 10 napi elzárás és 140 K Szabó Endréné Vetés 2 napi elzárás és 36 K Szurdukán Jánosné Sz. Zsadány 20 K Révész Zsigmond Szatmár 20 K Kállay Jánosné Sz. Zsadány 20 K Magyar Sándorné Szatmár 28 K Szilágyi Mihályné „ 20 K Kisújszállási Ferenczné „ 68 K Kenyér és sütemény drágításáért: Kovács J. József 100 K Kövesdy Lászlóné 25 K Klein Márton 15 K Glück Márton 15 K Schvartz Sámuélné 15 K Liszt drágításért Kis Jolán 20 K Klein Ferencz 25 K Zeit Málcsi 40 K Pénzes Ferencz 20 K Nádler Leopoldné 25 K Rotschild Berta 20 K Káhán Ignáczné 60 K Tej és egyéb élelmiczikkek drágításáért: Katona Antalné 15 K özv. Mózes Sámuélné 15 K Kovács Sámuel 15 K Papp Antalné 10 K Ladányi Petemé 10 K Bartha Vilma 10 K Szabó Ándrásné 10 K Pintye Emma 10 K Sebestyén Ignáczné 20 K Szimonisz Albert 20 K Imre Jánosné 10 K Grósz Sámuel 15 K felfogás kezd ur lenni, amely nagy veszéllyel fenyeget s a mely elfogja szakítani egymástól és egymás ellenségévé fogja tenni a városi és falusi magyart. Ezt az antiszociális felfogást legjellemzőbben a mai piaczi hangulat fejezi ki, amely azt kiabálja, hogy hadd fizessen a vá­rosi ember, úgy sem dolgozik. Elszorul az ember szive, látva azt, hogy nemcsak a kap­zsiság, hanem kulturátlanság is kezd ur lenni az embereken, amelynek szomorú és köny- nyen végzetes eredményei lehetnek. A munka szüle, korlátoló értelmezése, a mezei mun­kára való korlátozása, országos veszedelem lesz, ha ez a felfogás elfajul. Kik is azok a városi emberek ? Jórészt szegény hivatalnokok, az ország nehéz ad­minisztrálásban sovány kenyérért fáradok, akik éppen olyan országfenntartó munkát végeznek, mint a sováy kenyerüket termelő földmives. A kultúra munkásai a városi em­berek, akik mindünk életének könnyítésén és szebbítésén dolgoznak; kereskedők, akik a nasy világ gazdasági életébe bekapcsolnak bennünket és tanárok, akik súlyos munkával művelik a magyar lelket és a bírák, akik mártír önfeláldozással az igazság és a jog és a szabadság javait őrzik, amely nélkül a földmives sem élhetné békében a maga ke­mény életét. És aztán ipari munkás a városi ember, béréből élő proletár, aki ha megélhetése ne­hezül bérköveteléssel védekezik, amely azon­ban mindenki mást is sújt: a csizmataptól a kalapig, és dróts2egtől a kaszapengéig minden förtelmesen megdrágul a munkabérek drágulásától, a munkabér pedig abban az irányban srófolódik fel, ahogy a megélhetés drágul és igy, akik élelmiszerek elrejtésével az árakat hajtják, olyan lavinát indítanak megj amely végül őket is elfogja borítani és és temeti őket az ország összeomlott, gazda­sági létének romjai alá. Valahogy meg kell értetni a néppd és ki kell verni a magyarság templomából a betolakodó kufárokat, mert ha ez az élel­messég és antiszocziális felfogás lesz a há­borúból szerzett magyar vívmányunk, akkor ugyan hiába volt minden szép tettünk. Meg kell mentenünk ettől a méregtől a népet, amely gyűlölettel mérgezi el leikét máskép­pen élő és más munkában fáradó magyar testvérei iránt. A. liadi kölcsön. Nem mondhatja senki, hogy a hivó szó­zat nem hatolt el hozzá és nem állíthatja, hogy nem volt alkalma hadikölcsönt jegyezni. Ahol nincs más aláírási hely, ott bizonyára van — mert hiszen csaknem minden faluban, vagy közel van már — postahivatal, amely a postatakarékpénztár közvetítője gyanánt elfogadja a jegyzéseket. A kis tőkék össze­gyűlésére amúgy is hivatott ez az intézmény, amely még azt az előnyt is nyújtja, hogy a kötvényeket ingyen őrzi és kezeli s a szel­vénykamatokat postán küldi szét a járadék­tulajdonosoknak. A postatakarékpénztár kiterjedt háló­zata a postahivatalok alakjában az ország minden pontján feltalálható, könnyen hozzá­férhető és a kis emberek kistőkéinek össze­gyűjtésére feltétlenül a legelőnyösebb szer­vezet, amit élénken bizonyított az első két hadikölcsön alkalmával elért siker. Itt való­ban a legkisebb összegek sokasága gyűlt ösz- sze, apró, de annál becsesebb tételek ezrei egyesültek, hogy bebizonyítsák a győzelem­ben való törhetetlen hitet és azt hatalmas lendülettel közelebb hozzák a megvalósításhoz. Bizonyos, hogy ez a kipróbált szervezet újra eredményesen fog közreműködni a harmadik hadikölcsön sikerében is. Nincs most előnyösebb, becsületesebb üzlet ennél, nincs biztosabb tőkeelhelyezés és nincs ennél nemesebb cél. A heverő tő­kéknek nem szabad ma tétlenül maradni, mert csak a dolgozó tőke az érték. Már pe­dig a hadikölcsönbe fektetett tőke tna igazán mindnyájunk leghöbb vágyán és boldogulá­sán va'n hivatva dolgozni. Már int felénk a nagyszerű diadal, csak minden erőnket most erre a czélra irányítsuk, hogy méltók lehessünk harezos fiainkhoz s e korhoz, amely maga történelem. Megyéspüspökünk Budapestre uta­zott. Püspökünk 24-én az esti vonattal ment a fővárosba, ahol részt vesz a püspöki kon- ferencziában. Október 26-án volt az előké­szítő gyűlés, 27-ón pedig a konferenczia ren­des ülése. — Hámon Róbert püspöki iroda­igazgató pedig 25 én este indult a fővárosba, hol püspökével találkozni fog. A főpásztornak és irodaigazgatónak távollétében az egyház­megye ügyeit Pemp Antal püspöki helynök vezeti. A négy fiú. Egy polgármester, a ki e szép nevet méltón viseli, elmondhatja a vá­rosából hazánknak védelmében hősködő vi­tézeinkre, hogy fiai vannak harezban és fia'ra büszke is. Mint ahogyan ezt a mi pol­gármesterünk dr. Vajay Károly sokszor és nagy melegséggel elmondotta. De Vajay Ká­roly dr. nemcsak polgármester, hanem apa is; a kinek négy szál szép fia van, s kiket mind odaadta a hazának, a nemzetnek. Egymás után mentek ők, hogy négyszeresen is érezze a családban a hazafias szív, a honleányi ke­bel, hogy bár büszkék vagyunk gyermeke­inkre,hogy vi;ózek,deotta lélekben van egy kis elrejtett hely... a hol az apa, a hol az anya lakik és ól. Legyen hát csakugyan büszke úgy a szatmári fiukra, mint a maga-maga fiaira s kisérje őket az Isten segítsége. Egyházmegyei hir. Püspök Ur Ömél- sága a jezsuita kollégiumban levő papi lelki­gyakorlati termek fölszerelésének költségére 3400 koronát adományozott. A népélelmező bizottság működése. A városunk élelmezését vezető, gondozó bi­zottság ülésén foglalkoztak a liszt, zsir főze­lékeknek s főleg a famizéria kérdésével. El kell ismernünk, hogy a bizottságnak nagy nehézségekkel kell megküzdenie. És a bi­zottság két kézzel is dolgozik, mert bár ho­noráljuk az ő fáradozásukat, azt is látjuk, hogy minden lépésük nyomában meg lehet álla­pítani : a legnagyobb nehézséget itt is, ott is a késedelraezés, a határozatlanság és krajezároskodás okozta. Ott ^van a liszt. A közönséget már alig tudjuk megnyugtatni. A beküldött czikkek garmadában fekszenek a szerkesztőségben. A közönség folyton foly­vást habja, hogy lesz liszt. Augusztustól hallja. És a népélelmező bizottság üléséről is csak ezt hallhatja: Tehát mindenesetre lesz liszt akár innen, akár onnan. Valójában pedig — nincs liszt. Legalább már ilyen korán még a lisztmizéria is beállott. A többi dolgokról, különösen a fakérdésről egyelőre hallgatunk. Nem akarjuk a közönséget még jobban izgatni, keseríteni. Egyebekben az élelmező bizottság nagy és jelentős munkát végez. Lénárd István dr,, h. főkapitány be­tegségéből felgyógyult. Már hivatalában dol­gozik. Adományok. Doboruszkáról a követ­kező sorokat kaptuk : Az ujraépülő dobóruszkai templom részére Szabó István prelálus 200 koronát, Benkö József apát-kanonok 500 ko­ronát adományozott. A háborúban feldúlt tűzhelyeket ujrafelépitő Országos bizottsága lapunk szerkesztőjéhez következő levelet intézte: Nagyságos Bodnár Gáspár tanár urnák, a Szatmári Hírlap felelős szerkesztője Szatmár. Kegyeskedjék megengedni, hogy Országos Bizottságunk hálás köszönetét fejezzem ki azért az ékes tollal megirt lelkes felszólalá­sáért, melynek közzétételével a háborúban elpusztult vidékek rekonstrukcióját ezélzó akciónkat támogatni kegyes volt. Budapest, 1915. október 19-én. Kiváló tisztelettel Baneth Sándor, ügyvezető igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom