Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-20 / 83. szám

2

sadalmi világnézetet fejlesztenek. Kiemelik azokat a maguk köréből egy olyan ingadozó magasságba, hol leányaik sem szüleik állását nem osztják, mert abból kiemelkedtek, sem az általuk vágyakozott társadalmi helyzetet nem élvezhetik. Mig ha a szülői urhatnámság nem viszi őket ily tévútra, akkor szüleik életviszonyai között megtalálnák békés megélhetésüket és nem szaporítanák mesterségesen a kenyérkereső, de azt nehezen találó nők számát.

Ennél a kényes kérdésnél kell tehát megfogni a nőkérdést, melynek megoldása a békeidők egyik legnehezebb kérdése lesz.

A Dardanellák erődjei. A legnehezebb hadászati feladatok közé tartozik a Dardanellák elleni akczió. A Dardanellák hossza mintegy 71 kilométer, szélessége 1300—7400 méter közt változik, de 4000 méternél csak egy néhány helyen szélesebb, úgy, hogy a tüzérségi harcz a legtöbb helyen 2000 méternél rövidebb távolságú. A szoros déli bejáratától délre Tenedos, délnyugatra Lemnos nyugatra pedig Imbros szigete fekszik. A szoros déli bejáratánál két hatalmas több előmüvel ellátott erőd áll és pedig az európai oldalon Szeddil-Bahr, az ázsiai oldalon pedig Kum Kálé. Kívülük még több erőd, Orchanie, Erthogrul és Kopholie védik a szoros bejáratát. A két előbbi erőd teljesen modern berendezésű és a legnagyobb kaliberű nehéz ágyukkal van fölszerelve.

Az angol-franczia flotta Dapok óta majd 20, majd 60 ágyúval ezeket az erődöket bombázta. Hogy milyen eredménnyel azt a török hivatalos jelentésekből is látjuk. Pedig a feladatnak ez volna a könnyebbik fele.

Ám tegyük fel, hogy végre is siker koronázza a rettenetes áldozatot s az angol- franczia flottának sikerül a záróerődökön erőt venni. Akkor azonban még mindig hátra van a Dardanellák legnehezebb része, ahol a kitűnő erődöktől csak egy pár száz méternyi távolságra vezet el a viz, ahol még a legrégibb tipusu ágyuk is teljesen érvényesül. . mikor az ő szépségét, páratlanságát csúffá fogja tenni ez a féktelen versenytárs.

Az angol közvéleményre már réges-ré- gen ráborult a ködös gondolat: „Ha néhány esztendő múlva Németország tengeri hatalma egyenlő lesz Nagybritánniáéval: hogyan lesz képes a jövbden megközelithetetlennek vélt területi integritását egy esetleges német támadás ellen megvédeni

Érdekes, mint ir 1909-ik évben egy állandóan Párizsban élő hazánkfia Aranyi Miksa Társadalmi Képek I. k. 305 lapon erről a feszültségről, az angol—német anta- gonizmusról:

— Bizalmatlanság és félelem szülő oka annak az antogonizmusnak, mely a két hatalmas ország közt fejlődik. És ez a bizalmatlanság annál nagyobb lesz, mentői gyorsabbak Németország tengerészeti szervezke- désénak eredményei. A két nemzet közti ellenségeskedés, a jövőben annál élesebb lesz, minél nagyobbak az áldozatok, melyeket az angol nép meghozni lesz kénytelen azért, hogy tengeri felsőbbségét megtartsa. Mert hiszen ennek meghozatalától a németek sem állhatnak el többé, hogy császárjuk nagyra- t.örő terveit nem kompromitálnák . . .

íme, tehát még a Francziaország szivében élő publiczista is annak a milljőnek kifejezője, hogy a „nagyratörő császárinak akaratos, gőgös terveiről van szó. A német nép is csk azért teljesiti császárjának óriási áldozatokkal járó áldozatait, hogy császárját ne kompromittálja

II. Vilmos pedig a napnak világosságával látja, hogy az angol uralom nemcsak az ő népe jövőjét, fejlődését rakja spanyol csizmába, de uralma alá hajtja a világ leg- első érdekeit is és a népeknek szabadságát, ^mberi jogait is. A

.SZATMÁRI HÍRLAP*

hetnek és ahol sűrű, tengeralatti aknasorok zárják el az amúgy is keskeny sziklazáto- nyos viziutat.

A szoros legszűkebb Kilid-Bahr és Kale Sultanicz (Csanak Klesszi) között, ahol a Dardanellák szélessége mindössze 1300 méter és ahol hajózható viziut száz méter távolságra vezet el Kilid Bahr óriás méretű és rengeteg nehéz ágyúval fölszerelt erődje alatt. Még a kereskedelmi gőzösök is a zátonyok miatt oly közel haladnak el itt a hatalmas csőóriások alatt, hogy a mellettük álló fezes török katonák arczvonásai is tisztára kivehetők.

Ezek az erődök számos előmüvel vannak körülvéve, fenn a hegylánczon pedig 215 méter magasságban, újabb erődök őrködnek a viz melletti társaikra. Valamivel feljebb hasonló erős erődök állják útját az ellenségnek, melynek azután még Gallipoli hatalmas várágyui alatt kellene elhaladnia, hogy elérje a Márvány-tengert és Konstantinápolyi.

Yége lesz a háborúnak

egyszer, az bizonyos. Mert igaza van a szálló igének, hogy nincs olyan hosszú, aminek vége ne legyen.

El kell következnie az időnek, mikor letesszük a harczos fegyvereket. Kezünkbe ragadjuk a békének munkaeszközeit, hogy itthon visszaszerezzük, pótoljuk, amit védő harczaink ideje alatt elvesztettünk.

És ki merné tagadni, hogy amint az égboltozaton hirtelen is támadnak viharok, hömpölygő mennydörgések ; a mint a háború zivatara gyorsan bekövetkezik : úgy a szelíd, csendes, mosolygo derű váratlanul jöhet a békesség napja is szinte meglepetést okozva köszönthet be a nemzethez.

Valamint szerencsés nép, melyet a hadüzenet nem lep meg, úgy okos és előrelátó nem2et az, mely barczai közben már előkészül a jövendőnek, bekövetkezett békének nagy munkáira.

Nekünk itthon maradottaknak kell ezt a munkát megkezdenünk. A talajt előkészítenünk, hogy mikor fegyverben álló millióink a szenvedéseknek tüzében megtisztulva, uj életre kelve visszatérnek, hazajőnek . . egy szívvel, lélekkel egyesülhessünk a nagy czélnak: egy újabb évezredre való biztosítása érdekében.

A küzdő felek közt ebben is példával

jár elő a német nemzet. Tudatosan, előre való látással. Lelkesedéssel. Okosan.

Egész irodalma van már Németországban annak a kérdésnek : Mi a teendőjük a háború után, a béke megérkezésével. És ez a nép már most búvárként száll le a háború ravaszságainak mélységeibe és jeszüri a fáradtságokat, az eredményeket. Ám az okulást is.

Végezzük-e mi ezt az előkészítő munkát? Beszámolhatunk-e majd hazatérő hőseinknek vele ? Vagy ölbe tett kezekkel várjuk, hogy ezt a harczot is ők kezdjék meg és végezzék el.

Igaz, hogy a két nemzet közt . . a német és mi közöttünk nagy a különbség, ü a német nemzet a világuralom biztosításában látja jövendőjét. Abban, hogy a német eszme és hatalom terjeszkedése megállíthatja — a korlátlan uralmu, sőt világot taposó, zsarnokságon törő angol, szász faj terjeszkedését.

Es mi?

A mi jövőnknek, a mi boldogabb életünknek egyetlen feltétele, hogy a magyarság vezérszerepét továbbra is biztosítsuk a Kárpátoktól övezett drága földön.

Igaz ugyan, hogy Rohrbach jövőt csak a nagy nemzeteknek jósol. Szerinte a kis nemzeteknek nem marad más hátra, minthogy jószántukból csatlakoznak ahhoz a kul- turterülethez, melyhez őket a legtöbb értelmi és érzelmi kapocs fűzi stb.

De mi reánk ez a tétel nem vonatkozik teljesen és egészében.

Mert ha az ország határain belül a némethez, francziához, angolhoz hasonló kultúrát nem is teremthetünk . . . minden feltételünk meg van, hogy megfelelő politikai

Szatmár-Németi, 1915. október 20.

függetlenséggel, helyesen irányított agrár és iparpolitikával elérhessük azt, hogy ne csak mezőgazdasági tekintetben legyünk függetlenek, hanem az ipar legjelentősebb ágazataiban is magunk állíthassuk elő, a mire szükségünk van.

Hogy pedig ezt tehessek, keresztül vigyük, nemcsak a harczokban kell', egységesnek, megbonthatatlannak lennie a nemzetnek,nemcsak a hareztéren kell a védelem ideje alatt ösz- szeölelkezniök a különböző osztályok tagjainak : de az építő munkában, nemzeti függetlenségünknek kivívásában. Az igaz békességet nem a nemzet erejét bontó belső harczok, hanem az egységes munkában rejlő erő és hatalom fogja áldásoknak forrásává tenni.

Erre a harmóniára kell első sorban törekednünk.

__________c____________________________

Me

g kell változnia

a magyar társadalomban sok-sok felfogásnak, a mellyel egyeseket és osztályokat hamis érték mérőre tettek ebben az országban. És a mely felfogással a nemzeti egység kialakulásának és a szocziális kiegyenlítésnek útjában állottak.

Egészen bizonyos ugyanis, hogy mindaddig, mig ebben az országban azért becsülünk valakit és ezért lehet tekintélye és befolyása, mert vagyona van; mert czime van; mert szerencséje volt, hogy a szamarak létráján előkelő pozícióba juthatott; mindaddig, a mig csak azért becsülünk valakit kevesebbre, mert karrierre nem tehetett szert; mert czime nincs; mert nem tartozik az „úri“ rendbe; vagy mert tudását, arravaló- ságát, gazdag tapasztalatait nem igazolja kvalifikáeziós papiros: vétünk a valóság, az igazság ellen. És mindaddig háttérbe fog szorulni a nemzetnek igaz érdeke, igazsága és szocziális boldogulása.

Az a felfogás, mely az embereket ily módon tagolja fel értékosztályokba nem csak igazságtalan és nagy tévedésen alapuló, de veszélyes is.

Valamint a harczokban minden katona a maga értéke szerint tétetik mérőre: úgy a béke harczaiban, munkáiban is — el kell következnie ennek az időnek, érvényesülnie kell a mérlegnek is, mely mindenkit a maga lelkének, munkájának, súlyának értéke szerint fog megmutatni és méltatásban részesíteni.

Nemcsak a történeti tagolásra, értékelésre gondolunk itt. Hogy t. i. főnemességre, középosztályra, munkás osztályra osszuk szét az országnak népességit. Nemcsak.

Károsnak, a nemzeti egységre és izmosodásra veszélyesnek kell minősítenünk minden oly csoportosulást, mely csak azért, hogy valaki előkelő osztályba pottant bele.. érvényesülést vár vagy éppen követel.

Ez a kijelentésünk pedig nem mond újat, sem pedig szokatlant. A történeti Magyarországnak az volt mindig élő ereje, hogy az alsó rétegből ki ragyogó erőket megtudta látni és ki tudta emelni.

Megjkell továbbá szűnnie annak a mostan is divtó előítéletnek, mely más szemmel nézi tisztviselői, hivatalnokot, mint a kereskedelmi vagy ipari pályán működő embert. Hiszen nemzeti eszme, szocziális szempont, de keresztény felfogás szerint is egyértékü munkás mind a kettő az ország boldogságának és jövőjének kiépítésében.

Egyszóval a magyar nemzeti társadalomban el kell következni az időnek és mihamar, mikor itt nem a czim, nem a méltóság, nem a hivatal és nem is a ruha; nem a protekcziós szerencse és nem is a merész, egy kártyára feltett fellépés fogja értékelni a nemzetnek polgárait. Hanem a léleknek, a munkának, a jól felhasznált tehetségnek, a lelkiismeretnek, a szorgalomnak, az önfeláldozó kötelességtudásnak . . .? javai.

Mondhatja valaki mosolyogva, hogy ez az óhajtás, ez a kivánalom oly magasan álló eszme, hogy szinte lehetetlen a hozzávaló jutás.

Elhisszük . . .

De a nemzet milliói megfürdöttek aJtisz- titó tűzben és vérben. Az áldozatoknak eszmei felfogásában és valóságában. A felfogáb egységében.