Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-10 / 80. szám

Szatmár-Németi, 1915. október 10. SZATMÁRI HÍRLAP 3 nemzeti vonásu névvel vett körül és vitte be n maga lelki világába. Értékes tudni, hogy e napnak zsolozmájába be van illesztve Eszterházy nádorunknak imádsága. Az a szárnyas, lélekből ömlő és a magyar nyelv­nek gyönyörű zománczával bevont imádság, melyet tüzes lelkesedés nélkül ma sem olvashatunk. Általában ezt az ünnepet ma okt. II. vasárnapján szokták ünnepelni több egyházmegyében és külön áj tatossággal. Ma talán bensőségesebben, mint valaha. A középponti Oltáregyesület köré­ből. Özv. őrgróf Pallaviczini Edénó szül. Mailáth Etelka grófnő a napokban a Mailáthok gesztusával 100.000 koronát tett le a Köz­ponti Oltáregylet tulajdonát képező Üllői-uti Órökimádás templom még fennálló adóssá­gainak törlesztésére. Ezzel a nagylelkű ado­mányával akarta.megmenteni a nemes grófné az Örökimádás templomát abból az anyagi helyzetből, mely reá a fennálló adósság ré­vén nehezedett. Meg akarta menteni az Eucharistikus Jézus Otthonát, az Örökimá­dás templomot, melyre már édesanyja is százezer koronát adományozott s amelynek felépitése körül özv. őrgróf Pallaviczini Edénó már is annyit fáradozott. Nyíregyháza városi tisztviselőinek. Érdekes határozatot hozott Nyíregyháza vá­ros képviselőtestülete, amely elé a városi ta­nács azt a javaslatot terjesztette, hogy a há­borúra való tekintettel adjon a városi tiszt­viselőknek drágasági előleget. A képviselő- testület — méltányolva a nagy drágaságot — elhatározta, hogy nem drágasági előleget, hanem drágasági pótlékot ad tisztviselőinek. A drágasági pótlék fedezésére pedig érdekes forrást talált a képviselőtestület. Nyíregyháza városa ugyanis a múlt évben a lisztüzleten 40.000 koronát nyert. Ebből az összegből fog a város a tisztviselőknek drágasági segélyt adni, még pedig az eddigi tervek szerint igen méltányos összegekben. Hát e szerze­ményt bizony az ország lakosságának egy része koplalta ki és fizette meg. Ez nem méltányos finánczpolitika. Szabályrendelet a fauzsora meg- gátlásáva. Ne tessék előre örülni I Nagy­várad városáról szól az örvendetes híradás A miniszter t. i. leiratot intézett e városhoz, amelyben felhívja, hogy Budapest mintájára Jcészitsen szabályrendeletet a közönségnek fával való ellátásáról s ezzel kapcsolatosan a fa­uzsora megakadályozására. Csak bizottságra ne bízzák. Mert akkor még a dicsőséges béke utón se’ lesznek készen. Olcsóbb lesz — a zsír. A főváros ké­relemmel fordult a kormányhoz, hogy a zsir és szalonna-árakat sürgősen maximálja. A felterjesztésnek — mint megbízható forrásból értesülünk —rövidesen foganatja lesz.Illetékes helyről jő a figyelmeztetés, hogy a közönzég -— ha föltétlenül nem szükséges — óvakodjék a mai rémesen felszökött áru zsirvásárlástól. Rövidesen már olcsóbban szerezheti be a zsírt még akkor is, ha az árak maximálása valamely akadály következtében meg nem történnék (T—l.) Az orgonahangverseny elszámo­lása. A következő sorokat vettük. A múlt vasárnap délután tartott orgonabangverseny alkalmából, belépőjegyekért befolyt 829 K, felülfizetett Huszár Aladár 5 K, P. J., B. K. s egy valaki postán 2—2 K, együtt 11 ko­ronát. Tehát az összes bevétel volt 840 ko­rona. A kiadás 236 K 40 f. volt. így tiszta maradvány lett 603 K 60 f., melyből 301 K 80 f. a helybeli Vörös Kereszt Egylet czól- jaira adatott át, 301 K 80 f. pedig a refor­mátus templom téli fűtése költségeire fordit- tatik. A falusi leány. A falusi leány a városból vasúton akart hazamenni. A pénztárhoz megy jegyet váltani. — Kérek egy jegyet. — Hová ? — Haza! — De hát hel lakik ? — Otthon! — De hát szeretném tudni a nevét annnak a helynek. Mire a leány szemérmetesen lesüti a szemét s mondja : — De kiváncsi az ur! A szatmári honvédek. A 12. honvéd gyalogezred vitéz katonái közül — mint a hivatalos lapból minap olvashattuk — többeket kitüntetett a főparancsnokság. És pedig az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül: az I. osztályú ezüst vitézségi ér­met: Gillányi Mihály törzsőrmesternek, Da- vida Pál, Kovács Elemér és Tamás Ferencz őrmestereknek, Polóny Antal egyévi önkéntes szakaszvezetőnek, Papp János szakaszveze­tőnek, Balogh Mihály és Rózta Fereucz ti­zedeseknek, Orosz János honvédnek; a 11. osztályú ezüst vitézségi érmet: Grósz Elemér tart. zászlósnak, Erdei István és Dudás Mi­hály szakaszvezetőknek, Argyelán Jakab, Kovács Mihály, Finkey Ödön, Korponay La­jos és Réthy Ferencz tizedeseknek, Molnár Demeter és Hoffmann Móricz őrvezetőknek, Zelenyák Mihály, Drán János, Filip János, Molnár György, Krancsuk György, Szilágyi György, Hotya János, Hotya László és Al- bota Axentie honvédeknek ; a bronz vitézségi érmet: Melnicsuk Géza tartalékos zászlósnak, Varga Károly szakaszvezetőnek, Szvára István és Csipp György tizedeseknek, Singer Mór, Bőhm Simon és Szilágyi Ferencz őrvezetők­nek, Rézműves Ulano, Nasza György, Nagy Gáspár, Makay György, Szabó Élek, Mezey Lajos honvédeknek és Fábián József tiszti­szolgának adományozta. Őfelsége a kirláy Ke- resztszeghy György, .5 lovastüzér hadosztály­beli főhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a III. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta a hadi- ékitménnyel. Nemzeti hőseink emlékezete. Okt. 6-án a kir. kath. főgimnázium gyászünne­pélyt tartott, megemlékezvén az aradi és a világháborúnak magyar nemzeti hőseiről. A gimnáziumi díszteremben énekes Requiemet tartott Varjas Endre hittantanár, a tornacsar­nokban pedig emlékbeszédet mondott Rónai János tanár. Háborús jegyzetek A következő so­rokat jó lesz feljegyezni . . . „Egy tojáske­reskedővel diskuráltam és megmertem kocz- káztatni azt a rebbellis kijelentést, hogy több mint száz perczentes nyereség az elsőrendű szükségletekben egy kicsit mégis csak ab­normális. A válasz rendkívül jellemző volt. A kereskedő nekiállott, ki akarta számítani előttem, hogy mennyi a tojás tápláló ereje és azután összehasonlítást tenni a hússal. •— Kérem — hallom a minden bünte­tésre érdemes ezinikus választ — ha a hús ára annyira felment, miért ne adjuk mi húsz fillérért a tojást ? Miért ne keressünk mi, hisz ez a nyereség a mostani alakulat ter­mészetes következménye.“ Körséta. Hogyan lehetne a mi Ka- zinczy-utczánkat jó három méterrel kiszéies- biteni ? Városunknak ez a legelőkelőbb utcája egyszersmind a legforgalmasabb is. Kivált annak a Deák Ferencz-tértől kezdődő része egészen a ref. főgimnázium telkének túlsó sarkáig, a zárda felé. Es ez utczarész elég keskeny a sűrűn özönlő gyalogosok számára. Tehát arról volna szó, hogy miképpen lehetne ezt az utczarószt kiszélesíteni. Igen egyszerű a dolog. *„Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel.“ mondották a régiek, mikor tudni­illik a kard még fegyver volt. Ha keskeny a gyalogjáró, hát szélesbitsd ki mind a két oldalon másfél-másfél méternyivel. Ahogy a magyar nemzeti lobogós Berlinben, a Frigyes- ut egyes részeivel csinálták. Vagy ha még nem járt ott az olvasó, hát elmondjuk mi e helyen a dolognak mikéntjét. Ez a Frigyes- ut Berlinnek legelőkelőbb utczája. A közön­ség sürü tömegekben hullámzik ottan a késő éjjeli órákig. Éjfélben háromnegyed órán ke­resztül újságot olvasva mendegéltem rajta a szállásom felé. De az utcza keskeny, mert mindenesetre régibb nyitású. A gyalogjáró, mint rendesen, kissé emeltebb a belső uttóri színvonalánál. Nos hát színéivé a gyalogjá­róval a kocsiút részig mindkétfelől vagy két méternyi széles deszkahidlásokat (alacsony dobogókat) alkalmaztak, még pedig úgy em­lékszem fenyőfából, tehát nem is a legna­gyobb költséggel. A koesiuttesten persze szá­guldanak a fogatok, omnibuszok és illatos autók, a nagyközönségnek semmi kellemet- séget sem okozva. Itt a mi Kazinczy-utczán­kon az iveit úttestnek lehajló része (lefolyási árka) igen jól mutatja, hogy hová kellene csinálni azokat &z elmozdítható hidlásokat a gyalogjáró és a kocsiutrész szélein belül. Éz a terület kétfelől jó másfélméter széles. Te­hát meg van bizonyítva, hogy a Kazinczy- utczát, igenis, három méterrel szélesbithetnök. P. L. Bíró választás. — Miután zavaros kiáltásaik­ból nem tudom kivenni a nevet, felszólítom kendteket, hogy akik Nagy Istvánt nem akarják, üljenek, le / Igen, de hová, mikor zsúfolva volt a szoba s nem volt benne egyetlen ülőhely. — Nehogy félreértés legyen, — folytatja a fő­szolgabíró — most pedig felszólitom azokat, akik Nagy Istvánt akarják, álljanak fel 1 Mindenik leült volna, ha van hová. A követ­kező perczben már kimondta a főszolgabíró a szen- tencziát: — Miután a nagy többség Nagy Istvánt akarja, őt ezennel megválasztottnak jelentem ki. Persze megfelebbezték. Midőn később zokolva említi fel neki e dolgot az alispán, nyugodtan vála­szolta. — De kérlek, ennél alkotmányosabb választás nem is lehet, hisz’ az ellenpróbát is megcsináltam. Öreg fiuk még várhattok! Ötven éven felül nem lesz ám sorozás. Vége szakad a 43—50 évesek sorozása, de megnyugtatha­tunk öreg fiuk, hogy még a 43—50 évesek­nek a bevonulásra, ha csak valami rendkí­vüli esemény közbe nem jön, csak hosszabb idő múlva kerül a sor, semmint azt a közön­ség általában hiszi. Mert hiszen a besorozott 43—50 évesek most és az egész vonalon való behívása nagy gazdasági hátrányokkal járna. A kormányban meg van a szándék, hogy a „gazdasági nélkülözhetetlenség“ czimén a 43—50 évesek közül nagyobb lesz a felmen­tések száma, mint volt e czimen a fiatalab­bak közül; megnyugtatásul közölhetjük tehát, hogy ahol a gazdasági érdek a 43—50 éve­sek felmentését fogja szükségessé tenni, ez inkább meg fog történni, mint ahogy a fia­talabbak felmentésénél történhetik. — És az iránt is megnyugtathatjuk a közvéleményt, hogy a kormány nem szándékozik az ország­gyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni, mely 50—56 évesekre is kiterjesztené a katonai szolgálat kötelezettségét. A tanítójelöltek kegyelete. A hely­beli kir. kath. tanitóképző-intózet növendékei tartalmas ünnep keretében áldoztak az aradi hősök emlékének. Az ünnep kiemelkedő pontja volt Tót János IV éves tanítójelölt ünnepi beszéde, melyet nemcsak lelkesen előadott, de figyelemre méltó önállósággal dolgozott ki. Hozzája csatlakoztak az alkalmi költeményeket szavalok : És pedig Ábrányi „Á kapuczinusok sírboltjában“ ez. költeményt szavalta Csurgó Károly II. éves tanítójelölt; „Az aradi vértanuk“ ez. (Jókaitól) előadta Égeli István II éves. Az ünnep egész lefo­lyása felemelő hatást gyakorolt a jelenvol­takra. Ugyan e nap folyt le egy kedves kis ünnep a tanitó-képzővel kapcsolatos gyakorló­népiskolában■, a hol a gyermekek igazán megnyerő szavalatai közben a növendékek­nek Smolenszki Géza IV. éves tanítójelölt mondott rövid, a gyermeki sziveket meg­ható és lelkesítő beszédet. A 19—42. évesek uj sorozása. A honvédelmi minisztériumtól már megérkezett Szatmárra a 19—42. évesek újbóli összeírá­sára és sorozására vonatkozólag az ország összes törvényhatóságaihoz intézett rendelet, amelynek főbb rendelkezései falragaszokon olvashatók. Megszűnt a vasutasok ajándék­igénye. A magyar államvasutak igazgatósága a hazai ipar és kereskedelem érdekében hasznos rendeletet bocsátott ki legutóbb Tűrt jog volt ugyanis idáig az, hogy a vasutasok az üzleti világ hivatásosaitól bizonyos aján­dékokat fogadtak el. Főleg az árufelvételnél és kiadásnál volt ez rendszeres uzusban. Most a máv. igazgatósága az ajándékok el­fogadását szigorúan megtiltja és aki azt mégis elfogadná, fegyelmi vétség miatt az érvényben levő törvények szigorával fog az ajándékelfogadó alkalmazott ellen eljárni. A máv. e rendelete bizonnyára szimpatikus fo­gadtatásra fog találni az érdekeltségi kö­rökben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom