Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-06 / 79. szám

Szatmár-Németi, 1915. október 6. 1849. október 6. Ne köritsük ezt az évszámot és napot a gyásznak fekete színével. Hungária gyásza az aradi hősökért, a nemzet vértanúiért: nem gyászos. Dicsőséges, büszkeséges gloriflkáczio, felemelkedés ez a nagy emlékezés. Két nagy, szent érzelmet ültetett Isten a nemzetek leikébe. A bitet és a bazaszeretetet. A hitnek, a kereszténységnek vértanúi­ról mondottá Tertullián, mikor kezdődött a vértanuságnak csudás ideje, hogy a vértanuk­nak minden kicsöppent vére termékenyíti a földet — a hívők millióinak gazdag termésére. És minden idők vértanúinak bizonyságtételére. A hazaszeretetnek, a bit ikertestvérének vértanúiról, Tertullián jóslatáról tesz tanul­ságot a történelem is. Az a történelem, mely a nemzetnek az aradi tizenháromról, az aradi várról, a renditbetlen bazafiságról, lovagias becsületességről, az eskü szentségéről, a ret­tegés nélkül való hősiességről és bitófáról beszél. Az uj magyar honvédsereg méltó az aradi vértanuknak dicső nevéhez. Mindnyájan. És mindnyájukban egyenkint is. Második évfordulója már, a mióta a nemzet vértanúi borítják a csatatereket. A világtüzben ... a gránátok és szu­ronyrohamok közt a magyar katonáknak ezrei és ezreinek lobog fel lelkében újra az aradi hősöknek emléke. ... A régi sebek begyógyultak. A vér­tanuk utódai együtt harczolnak az osztrák és német hadsereg vitézeivel . .. most már tudva/van . . . közös ellenségünkkel. És nem lehetetlen . . . hogy együtt ko- szoruzzák meg a mi honvédőinkkel — a nem­zet vértanúinak sírját . . . Mi is emlékezünk. Lelkünk elszáll a sírokhoz. A tanuló ifjúság pedig ünnepeivel táplálja lelkét és készíti . . a jövő számára. . a hősök szelleméből. _ A A király nevenapján. Október hó 4-én, királyunk nevenapján d. e. 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes nagymise volt, melyet püspökünk, Boromisza Tibor dr. cze- lebrált. Szent mise alatt a székesegyházi énekkar a következő klasszikus énekszámo­kat adta elő nagy készültséggel: Haller „Ecce Sacerdos“-át; Griesbacher „Stella maris“ mi­séjét ; Leitner „Benedictus es“ gradualéját; Goller „Benedictus situ oífertoriumát; Pataki: „Van egy, mi minden szívből“ motettáját és „Népek atyja“ magyar király himnuszát adta elő. Az énekszámok mindegyike áhítatra ra­gadta a székesegyházban megjelent közön­séget, de főleg Patalei magyar király him­nusza érintette a lelkek legbensőbb érzéseit. Az ünnepélyes szent misén a katonaság, hi­vatalok és a hatóságok képviselői valamint a tanuló ifjúság nagy serege vett részt. Az is- lákban e nap szünet volt. Az orgonahangverseny, mely vasár­nap délután a Rákóczi-utczai református tem­plomban lefolyt, igaz, tiszta örömöt, lelki élvezetet adott a templomot szinültig betöl­tött közönségnek. Ez a hangverseny azt a minden időben átélt igazságot mutatta be uj valóságban, hogy az orgona a hangszerek ki­rálya ; hatalom, erő méltóság, gyöngédség, a mely a lélek minden húrját, megérinti. A mely zug-bug mint a tenger. Édesen elringat. Parancsol, kór, könyörög. Sir és vigasztal és a művész léleknek minden képességét izgal­mát és nyugalmát megmozgatja; mint meg- mozgata Zsizsmann Rezső tanár és orgona- művésznek lelkét, kiváló művészi képzettségét és oly technikai nagy, mesteri gyakorlottsá­gát. A nagy zeneszerzők leikével olvadt igazán össze és juttatta érzéseiket, konczep- cziójuknak egész belső világát kifejezésre. A „SZATMÁRI HÍRLAP“ hangverseny másik előkelő száma volt Amb- rózy Sándorné solo éneke, Bendiner Nándor orgonakiséretével. Az úrasszonynak ismert csengő, iskolázott hangja most is teljes mér­tékben érvényesült. A vegyes-kar Veress La­jos vezetésével nagyszerűen énekelt. Ennek az összóneknek zenekisóretei: (Dőry Margit zongorán, Saja S.- orgonán és Ferencz Ágos­ton gordonkán) egészen lebilicselte a hallga­tóságot. Dr. Damokos Andort már sokkal jobban ismerjük, mintsem valami újat Írhat­nánk művészi magaslaton álló játékáról, leg­feljebb azt, hogy mindig friss, üde lélekkel és újabb sikerekkel lepi meg a közönséget. A hangverseny teljes sikert aratott. Dr. Gobi Alajos derék orvosunk tífusz betegségéből felgyógyult és annyira javult, erősödött, hogy közelebb orvostársainak ta­nácsára szülőföldjére, Metzenzésre utazott le­vegő változtatásra és erőgyűjtésre. Három heti szabadság után hazajő és átveszi belter­jes orvosi, tanári működését. A faspekulánsok várakozó lesben vigyázzák a hidegebb időt a hegyek közt és a fadepóknak, raktáraknak csöndes ölén. Még meleg van, sőt a kisütött Nap októberre meghozta — az ökörnyálat. Még várni kell; — nincs még ideje a karmolásnak. Ugyan ki hinné el, hogy ez ideig a fuvarozás volt oka, hogy hét számra egyetlen fakereskedő­nél nem lehetett kapni még — vágott fát sem. Ugj'an kivel akarják elhitetni, hogy ezek a jelenségek természetes okokból jelen­ségek és ilyen jelenségek. Itt egészen jogos azoknak a feltevése, a kik ma már leplezet­lenül állítják, hogy a mi (városi) fakereskedő­ink egyeznek abban a nagy faspekulánsokkal, melyszerint várni kell, hadd fejlődjék az al­kalmatos idő, jöjjön a hideg, esős idő, mikor fogvaczogva futkosnak majd egy kis kosár, egy-egy fél öl fáért és fizetnek annyit, a mennyit diktálnak . . . Temesváron már rekvi- ráltálc a zsírt. Miniszteri engedéllyel hordották a városi raktárba a kikutatott, hihetetlen meny- nyiségü szalonát. Szatmáron rekvirálni kell majd a visszatartott fát . . . akkor megszűnik a fakirályok uralma. Az Oltáregyesület a sebesülteknek. A király őfelsége névünnepén az Oltáregye­sület a Vasúti Internatus kórházának 52 drb. nagy párnahuzatot, a Püspöki Convictus és Ta­nítók Háza katona kórház sebesültjeinek 50 db. inget, 50 db. lábravalót és 24 db. törül­közőt, összesen 176 db. fehérneműt ajándé­kozott. Hős tanárok emléke. A helybeli kir. kath. főgimnázium tanárkara és ifjúsága okt. 2ján, Pintz Mátyás tanárnak a kinek hősi halála évfordulója e napon volt és okt. 4-én szintén a hazáért halt Yajnóczky Ferencz tanárnak emlékét kegyeletesen újította föl azzal, hogy a tanárkar és ifjúság e két na­pon gyászmisét ajánlott fel a csatatéren el­esett hős tanárok lelkiüdvéért. Közönségünket is érdekli. A nagy­károlyi m. kir. adóhivatalnál a következő hivatalos órák vannak folyó évi október hó elsejétől kezdődőleg további intézkedésig megállapítva : Hétköznapokon reggel 8 órától délután 1 óráig, d. u. 3 órától 5-ig. Vasár- és ünnepnapokon pedig délelőtt 9 órától 12-ig. Pénzkezelés hétköznapokon d. e. 9-től 12 óráig. Tekintve, hogy a hivatalból négy adó­tiszt hadba vonult, a délutáni órákban a hi­vatal ügyfeleket nem fogad, mert e felemelt hivatalos órák a hátralék feldolgozására szol­gálnak. A harmadik hadikölcsön kibocsá­tása. A budapesti tudósitó jelentése szerint a harmadik hadikölcsön aláírása október kö­zepén fog kezdődni. Ezen alkalommal hót százalékos járadék fog kibocsátásra kerülni ugyanolyan feltételekkel, mint az előbbi két hadikölcsön. A közvetítők. Hogy a drágaságnak legfőbb okai a közvetítők, annak megvilágí­tására sok megtörtént, gyakorlati eseteket irtunk le lapunkban. Most is folytatjuk. Hogy a sertéseknek okkupálására a közvetítők el­lepik a vásártereket, azt régen tapasztaljuk. Sőt kértük a hatóságokai, hogy az iparenge­délyt vonják meg és ne adjanak ki azoknak, kik a hentes üzletekkel ezelőtt soha nem foglalkoztak, mert erre miniszteri rendelet van. 3 Azt is mindenki tudja, hogy a katonaságnak is sok kell, de télen még több sertéshúst fognak fogyasztani. Tehát mindazon okokból, melyekről most az ipartestület elnöke egy hírlapíró előtt nyilatkozott, tudomással vol­tunk és meg is irtuk többször. Újat tehát ő sem mondhatott. Bevalljuk, azonban hogy arról nem irtunk és csak sejtelmünk, szóbeszéd féle hírünk volt, hogy a közvetítők egy részét a helybeli pénzintézetek (hisszük, hogy tisztes kivétellel) is fmánczirozzák. Ki a becsületes nevükkel. Hadd ismerjük őket névszerint Itt erre van szükség és nem általánosításra. Halló! Értesítem a t. utazó közönsé­get, hogy Szatmár—-mátészalkai vonalon az 5102-es, érkezik 12 óra 50 perczkor délután és az 5103 as, indul 2 óra 31 perckor dél­után helyeztetett forgalomba. Kulcsár állo­másfőnök. Hivatalos termés-jelentés. A hivata­los termésjelentés szerint összesen 41,200.000 métermázsa búza, 11,550.000 métermázsa rozs termett, továbbá 47,000.000 métermázsa ten­geri és 56,000.000 métermázsa burgonya vár­ható az idén. Tavaly ezzel szemben 28,641.091 méter mázsa búza, 12,560037 métermázsa rozs termett. És liszt még sincs! A bérkocsikról. Köszönettel vettük a h. főkapitány azon rendeletét, mellyel a bér­kocsik ügyét is rendezni kívánja. Annak idején, mikora bérkocsik szoros ipar-engedélyét feloldották a meghatározott szám alól és sza­badversenyre bízták, megmondottuk, hogy ez az intézkedés városunk bérkocsi iparát meg fogja támadni és lesülyeszti. Bekövetkezett. Hogy mimódon és hova sülyedt, ezt a város és vidéki közönségnek nem kell magyarázni. Napról-napra tapasztalhatta. Az újabb ren­delkezés tehát tapasztalatok, csalódások után állítja vissza a régi rendet és tesz oly intéz­kedéseket, melyekkel egyrészt emelni fogja a bérkocsi-ipar színvonalát és kielégíti a kö­zönség jogos kívánalmait. Intézkedik a ren­delet, hogy az éjjeli inspekeziókat a kijelölt bérkocsi iparosok betartsák. Az állomáson telefon áll majd az utazó érkező közönség rendelkezésére. Ellenőrzi a bérkocsisok hamis kifogásait, mikkelja közönséget gyakran mo­lesztálták : a kocsikon táblák jelzik majd sza­bad-e a kocsi és mennyi időre. Az egyfogatu kocsikat a vidékre való szállítástól eltiltja. Két egy fogatú kocsit egy gazda iparában nem engedélyezi; a két fogatú kocsik létérdekét oltalmazza és az Ízlés, a tisztaságra is gondot fordít. Egyszóval itt a bérkocsi iparnak ren­dezéséről van szó, mely sikerülni is majd, ha az intézkedések végrehajtásáról is gondos­kodni fog a rendőrség. És ez a fő. Megszűnt a ragadós száj és kö­römfájás. A h. főkapitány hirdetésben adja tudtára a közönségnek, hogy városunkban és környékén a ragadós száj és körömfájás megszűnt. A veszélymentes községekből te­hát a heti állatvásárokra a hasított körmü állatok felhajthatok. E zárlat megszűnése enyhítően fog hatni a közönség élelmezési szükségeinek beszerzése lehetőségére. Úgy hasonlítanak egymáshoz. Lovat akart venni gazd’ uram. Meg is akadt a szeme egy pár derék lovon. De egyik nagyobb volt a másiknál. — Nem egymáshoz valók, mondja tűnődve a gazda. — Mit ? szól a lókupecz. Úgy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojás a tojáshoz. — Hm, dünnyögött a gazda. Meghiszem. Mint a pulykatojás a galambtojáshoz. A disznókereskedő pezsgője. Meg­bízható toll Írja: A napokban utaznom keb­leit. Az egyik közeli állomáson sokáig várt állt a vonat. Az ivóból duhaj kodás hangja hareant ki. A kalauz beállít hozzám és na­gyon barátságosan érdeklődik: — Nem akar a nagyságos ur pezsgőt ? — Nem én I — Pedig kár, csak le kell szállni a ko­csiról. A vendéglőben boldog-boldogtatlant megtraktálják. Egy disznókereskedő fizet. Két nap előtt százezer forintot keresett, hát most azt akarja, hogy mindenki boldog le­gyen, aki vele találkozik. Hej, hej. Mi szegény fogyasztók pedig nem ehe­tünk húst, mert a disznókereskedő urnák egy nap százezer koronát kell keresni rajtuk. Szinte ökölbe szorul az ember keze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom