Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-29 / 77. szám
fezaitiia^-vNemeli, 1915. okiober o Egészségi Tanácsadó. A. népbetegségnek ellen. Miképp lehetne hatalmas gátat állítani a nép sorait ritkító ellenség, a népbetegségek e]é ? Fontos állami feladatról van szó, mely (jön^ö súllyal kihat-a nemzet jövőjére, hiszen a most élő nemzedék védelme és erősítése vár megoldást, életerős jövő generáczió érdekében. A háború sok áldozatot követelt, sok magyar vér áztatja a csatamezőket, sürgősen kell gondoskodni róla, hogy ne érezzük túlságosan a férfihiányt. Ez pedig csak úgy érthető el, ha az eddiginél hathatósabban konzerváljuk a szélés néprétegek életképességét. De hogyan? minden nagyobb községben tanácsadó-helyet kellene berendezni a gümőkor, alkoholizmus, nemi betegségek és gyermekbetegségek leküzdésére. Oda jönnének ftanácsért, útbaigazításért családtagjaik fciséretében, akik áldozatai a pusztító kórok valamelyikének. (Czikksorozatokat Írtam erről. Szerk.) Németországban népszanatóriumokat létesítettek erre a czélra, de ez nagyon sok pénzbe kerül. Nekünk olyan módról kell gondoskodnunk, hogy lehetőleg kevesebb pénz- áldozattal is czélt érjünk. Ezért volna^szük- eég tanácsadó-helyek létesítésére. így is tekintélyes pénzösszeg emésztődik fel, mert minden ilyen intézmény élére szakembert — orvost — kell állítani, de ilyen fontos mentő- akczióban nem szabad fukarkodni. Sok helyen a helybeli jótékonysági egyesületek, körök, hitelszövetkezetek mozdítanák elő a mozgalmat, ha átengednék helyiségüket a szamaritánus munka czéljaira s egyébként is támogatják a mozgalmat. Erről a nagyfontosságu kérdésről bizony jó lenne egy kissé gondolkodni. (Sokszor visszatérünk majd reá. Szerk.) Nyugtalan lelkek. Soha annyi nyugtalan lélek nem volt, mint ebben a háborús világban. Es ugy-e, természetesnek találjuk ezt a jelenséget. A sok-sok álmatlan éjszakákat, miket az édes anyák, kiknek fiai élet-halál közt lebegnek . . töviseken feküdve élőmartirokként eltöltenek. A hü feleségek, akik gyermekeik előtt is rejtegetik, hogy az ő lelkűkben a sejtelmek, az aggódások, a rémlátások égetnek, szúrnak éjjel és nappal. A mai életgondok is beleszántanak, kegyetlenül megkinozzák az agyakat, a sziveket. És törik az idegeket. És mondjuk, mondogatjuk, hogy igy van ez a háborús idők alatt. Azt sohase mondjuk, hogy mily rozoga idegeket vittünk a háborús időbe. Még az orvosok sem mondják. Orvosok beszélik : százan és százan jelentkeznek, hogy betegek. Nyugtalanok. Fáj mindenük. Álmatlanok. Félénkek. Rémeket látnak . . Es az orvos nem lát, nem fedez fel semmi láthatót. A fizikumban; a lelki állapot kölcsönhatásának tulajdonítja a közérzet megbomlását. Az általános nyugtalanságot, lelki és fizikai dispozicziókat. Még most is, még akkor is, mikor a lelkekbe, a szivekbe beragyog a harczi sikereknek és dicsőségeknek sugara. És ne mondjuk, hogy ezt a nyugtalan lelki állapotot csak a nőknél tapasztaljuk. Edzett, komoly férfiak, eltekintve a megélhetés nagy harczaitól . . munkájuk közben, figyelmüknek teljes megfeszítésével, egyszercsak érzik, hogy az a figyelem, melyet mindig a legszigorúbb fegyelmezések közt tartottak: szétszóródik. Egyszer csak a háborúban vannak. A térkép elé kerülnek. Otthon, utczán. Éjjel, nappal. Esetet tudok, mikor hidegszobában, az éjjel csöndjében felugrott az aczélruddal versenyző idegü férfiú az ágyából és a térképhez rohant. Álmainak ingerlő hatása vitte, lökte oda. Sokaknak háborús álmaik vannak. Az ilyen álmok . . ágyubömbölések, hurráhok, kézitusák viziója . . . bizony üdítő álmokat nem adnak. SZATMÁR nmi.ArHogy ezek a nyugtalanságok, milyen tarka, vegyes, ellentétes helyzeteket, hangulatokat keltenek, minő ellentétes benyomásokat . . azt egyes, huzamosabb időn keresztül, a háború eseteivel párhuzamosan teljesített megfigyelések világítják meg igazán. # Nők lelki hangulatánál tapasztaltuk, hogy mikor a kárpáti első harczok voltak, szinte kétségbe esve, kezet tördelve kiabálták : — Hát nincs már nekünk katonánk ? Hát nem tudtak katonákat küldeni. Mikor aztán jöttek a sürü vonatok és szállították a katonaságot, az ágyukat, a municziót és látták ott kint ezt a lázas nyugtalanságot: akkor ez volt a baj, ez a jelenség volt forrása az ijedelemnek, a kétségbeesésnek. — Már biztosan baj van. Mind elestek. Azért kell sürgősen gyorsan az újabb csapat. A minapában Hőfer bácsi jelentette, hogy — (mint aztán bizonyossá lett, igen okosan) — egy kis visszavonulás, előre elkészített helyváltozás történt. Egy urinő kétségbeesve kérdezte: — Úgy e megint jönnek a muszkák ? — Hogy lehet ilyet kérdezni ? — Az újság írja, hogy a mieink — futnak. És mikor Írták ujfent az újságok, hogy mily okos és következményeiben eredményes visszavonulás volt, azt kérdeztem: — Nos olvasta az újságot ? — Az újságra — mondja a kissé meg- csendesült lélek . . semmit sem adok. — Ez a sok katona itt a városban . . szól egy másik nyugtalan lélek, ennek jelenteni kell valamit. Hej, oka van ennek is. Ugyanaz mondotta ezeket a szavakat, a ki csak nem régen aggódott, hogy nemcsak városunk, de egész vidékünk katonaság nélkül van. De nemcsak a modern élettől — a háború izgalmaira jól megdolgozott idegek okozzák e nyugtalanságot. Oktondi, meggondolatlan, előkelő, magukat magas niveun képzelő urak, úrnők is okozzák a különleges nyugtalanságokat. Előkelő összeköttetéseiknél fogva, hallanak valami feltevéseket, abszurdumokat . . erről-arról, balkánról, foglyokról elcsípett ezredekről. Kószáló hírekként hallják, melyekről csak kiváltságos személyek tudnak, — még. És otthon elmondják . . . a cselédek hallatára. Az az egyszerű tudatlan leány még rémesebbé teszi a hallott hirt . . és viszi a kofasorba; a tejes asszony a perifériára, vagy a mészárszékre. Egyszer csak három napig tartó nyugtalanság következik. Senki sem tudja Imi forrásból, honnan ? S ha jő a czáfolat, ha jő dicsőséges harczainknak hire. Mi a lelkesedésük ? Az igaz — mondják — ha igaz, hiszen az újságok Írják. De hát az újságolt. Mert mi tagadás benne az újságok is sokat kelleténél sokat Írnak. És sok olyanról imák, amiről nem lenne szükség írni. Ember legyen, aki csak egy-egy lappéldány hírei közt eligazodik. De hát már ez igy van az egész világon. Ahol sem boldogság, sem abszolút nyugalom nem lesz, mig világ lesz. Mert már az is boldogtalanság, nyugtalanság, hogy attól félünk : elvesztjük őket. Játék és munka. Azt szokták mondani, hogy a játék — a gyermeké. A munka az emberé. Pedig nem úgy van! A játék is . . a munka is már a gyermeké. Hogyan, mikép? Mikor a gyermek játszik, valóságos munkát végez. Mert a játékkal fejleszti, neveli, erősiti, sőt képesíti érzékszerveit . . a nagyobb munkára. Az életre. Tehát dolgozik a gyermek. Erőt fejt ki. Fárad. Szétszedi játékait. Gondolkozik, töri az eszét. De még mennyire. Hát bizony ez a mozgás nem csak játék. Munka is. De vegyük csak úgy, hogy a gyermek valóban csak játszik. Hiszen ő csak akkor foglalkozik játékkal, mikor kedve tartja. A munka fogalma meg már bizonyos kötéles5 séget, időhöz való kötést . . kereset kapcsolatot tételez fel. Hát a mondók vagyunk, hogy a játék még igy is munka. Az az, hogy okosan munkává lehet tenni. A játékot hiddá avathatjuk, a melyen keresztül a gyermek a munkában, a kötelességben találja magát. Okos szülő, aki igy tesz. Például a kis fiú csupa kdvtelé?bői fát hord a konyhába. Ez játék. Mondjuk csak neki gyakrabban: fiam neked lesz kötelességed minden reggel ennyi és ennyi darab fát behozni. Ez már munka. A leányka kedvte- telésből köt . . . horgol. Ez játék. Mondjuk csak neki gyakrabban : leányom mindennap ekkor és ekkor kötni, horgolni fogsz. Ez már munka. A játék közt van a játékos foglalkozás tehát, a melytől már csak egy lépés a munka és kötelesség. Pedagógus. Hogyan készülnek a Hőfer jelentések. A Hőfer-jelentósek magja naponta kora hajnalban a raj vonalban lát napvilágot. A századparancsnok a zászlóaljjal közli a fontosabb eseményeket. Ott már négy század jelentése fut össze. A zászlóaljak parancsnokai összegezik az eseményeket és továbbítják az ezredparancsnoksághoz, szószerint; minden pont, vessző, kötjel és pontosvessző továbbítása a telefonkezelő legszigorúbb kötelessége. A „távmondat“ leadói és fölvevői idejének óráját és perczét, leadójának és föl- vevőjének nevét mindkét érintkező állomáson följegyzik. Az ezred, ahogy a zászlóaljnak beadták jelentésüket, újra összegezve, a hadosztálynak továbbítja. A hadosztályparancsnokság a hozzátártozó két dandár jelentéséhez a sajátját is hozzáfűzve, fölterjeszti a hadtesthez. A hadtest viszont a hadosztályok jelentéseit összegezi és a hadsereg parancsnoksághoz juttatva megadja az anyagot a Hőfer-jelentés elkészitóséhez. Ott összpontosulnak a külömböző hadseregek parancsnokságainak jelentései és Hőfer altábornagy megírja a napi buletinjét. Kiveszi a nagyobb, említésre méltóbb mozzanatokat és bizony sokszor egész hadosztályok napi ténykedései, vagy egyáltalán nem,,vagy csak pár szóban szerepelnek benne. És ez az egész, szinte végtelennek látszó, lótraszerüen és hatványozottan mind nagyobb csapattesteket érintő anyag összehordottan kerül föl Hőfer altábornagy íróasztalára alig két óra alatt. A villany, a telefon ebben a háborúban megmutatta, hogy milyen gigászi átalakító erő lakozik bennük. Német gunyversek Oroszországról. Alig néhány hete, hogy Galiczia, főleg Krakó felől számtalan német katona vonat érkezett, amelyek Marchegg és Pozsonyon át eltűnnek az ország szivében. A vaggonok és a kupék fehérkrétákkal tele vanaak firkálva. Sőt rajzok is vannak rajta, alatta pedig rövid 8—10 soros versikék. Az egyik rajz például akasztófát ábrázol, amelyen Nikolajevics nagyherczeg lóg, alatta pedig a Cár rakja a tüzet. Egynéhány verset feljegyeztem, melyek hevenyészett fordításban körülbelül igy hangzanak: i. A muszka czár, a muszka czár Miránk éppen egy éve vár, ' Minek vársz te még muszka czár A német már nyomodba jár. II. Koporsót csinálnak A német kovácsok Belefektetik majd Az orosz világot! III. Orosz földön fut az orosz Űzi hajtja sok porosz, Német baka, magyar huszár Isten veled te muszka czár. Ha igy tart még ez sokáig Meg nem állunk Pétervárig Vendégszerető a czár ma, Hozzá megyünk vacsorára.
