Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-22 / 75. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915. szeptember 22. borús időre veti rá barna sötétségét. Sokáig fogja hátráltatni a megújhodásnak, a fellélegzésnek, a kiderült égnek, a kisütött napnak elérkezé- sét. Az orosszal és a többivel végezni fogunk. Ezekkel a bajokkal itthon még mindig küzdenünk kell. Évtizeden át. Mindig büszkeséggel, jól eső érzésekkel, tiszta örömmel fogunk rágondolni, a mi igaz, hazafias lemondásunkra. Most is igy gondolunk. De a tudat, hogy a mi lemondásunkból a gonosz ösztönök táplálkoznak, hogy vérbeli és nélkülözésben való áldozatainkat éppen azok hozzák meg legfőbbkóp, a kiket ma a gonoszok tépnek, rángatnak és szipolyoznak: ez ja gondolat igazságért kiált. Nem irigylünk mi senkitől semmit. A czukor királyoktól, a sertéshizlalóktól, a tőkésektől semmit sem irigyelünk. A fakirályoktól sem. A bortáskás kofák is egyenek sült sonkát, dión fehérített és puhított kappanhust, ott a piaczon: de minden lemondásunk mellett várjuk azt a vaskezet, az igazságnak pallosát, mely ezt a gazdasági anar- kiát. . szétveti. A hadifoglyokkal való dolgoztatás, emberséges dolgoztatás nem esik rovás alá. Ezt a felfogást különben a nemzetközi megegyezés is szabályozza és rendezi. Sőt, ha ezt a foglalkoztatást, munkaadást nemcsak emberséges, de bizonyos méltányossággal, az egyéniségnek lehető számbavételével viszik keresztül: erkölcsi és anyagi javukra szolgál a hadi foglyoknak. Adataink vannnak, hogy a francziák, angolok sok tekintetben súlyosan vétkeztek, visszaéltek a mi foglyainknak foglalkoztatásával, munkáltatásával. Az orosz fogságból visszatért rokkantjaink pedig megdöbbentő adatokat hoznak magukkal, hogy és mikép kezelik ott, főleg Szibériában a mi foglyainkat. Nem bocsátkozunk a részletekbe, csak éppen konstatálni akarjuk, hogy nemzeti lelkiismeretünk egészen nyugodt lehet, mikor mi a hadifoglyokat munkával látjuk el. Inkább attól lehet tartani, hogy az elbi- zakodásra vezető kényelemben részesülnek azok a foglyok, a kik pl. egyes házaknál, gazdáknál foglalkozásban vannak. Ehhez képest bizony van okunk, hogy munkaerejüket segítségül vegyük azon rengeteg munkaerő elvonásával, a mit a mieink harcza, fogsága okozott. Itt van például a favágás. A favágókat már nem lehet megfizetni. Olyan el- bizakodottak, hetykék és láthatóan olyan kéjesen, gúnyosan móltóztatnak beszélni a munkát adó lakossággal, hogy azt toll nem jellemezheti eléggé. Nincs itt más gyógyszer, ellengőz, mint — hadifoglyainkkal, az emberséges egyensúlyt helyrebillenteni. Álljon egy- egy utcza össze és szerezze be foglyaink számára a fűrészelő kézi szerszámokat, vagy adjuk kölcsön egymásnak és mindjárt tapasztalni fogják a fűrész-királyok, hogy van bizony határa, mérője az önkénynek, a kihasználásnak. Természetesen, itt érvényesülni kellene a szocziális helyes érzéknek és felfogásnak. És annak a tudatnak, eszméletnek, mely számba tudja venni a kölcsönösség elvét a gyakorlatban is. Hogy t. i. a mi foglyaink ott a távolban ugyancsak segítségükre vannak e háborús időkben ellenségeink otthon való munkáinak végzésében. Az előjelek, az eddigi jelenségek azt mutatják, hogy ez szocziális felfogás, a kölcsönösség elvének érvényesítő valósítására nem hiányzik. Á szatmári iparosok tiltakozó mozgalma. — Az ügy szerencsésen megoldva és befejezve. — Mélyen tisztelt SzerJcesztő ur! A szatmári iparosok tiltakozása czimen b. lapjában 1915. szept. 19-ikén megjelent czikknek a Munka czimü lapból átvett része engem a sértő szerepkörébe állított. Rosszal érzem magamat abban, a részemre idegen és bizonnyára csak sajnálatos félreértés által reám kényszeritett szerepkörben. Bántó, hogy épp azok legyenek általam megbántottak, akikhez az önzetartozás kapcsolásaival közérdekű czóljaik szolgálatába szegődtem. Egy nagy küzdelemmel megteremtett intézmény nagy erkölcsi súlyának kidombo- ritásánál rámutattam arra, hogy az nemcsak legelemibb és legközelebb fekvő társadalom szükségleteket elégített ki, — hanem örökre elűzött olyan fenyegető rémeket is, a melyek egy kevésbé szervezett társadalmi osztályt mindig félelemben tartanak. A czikk további részében az i. t. Szerkesztő ur maga kizártnak tartja részemről a legkisebb sértő szándékot is. Ki is| fejti, hogy abban a keretben és beállításban, a melyben a kifogásolt kifejezések elhangzottak, — általánosításról szó sem lehetett. De én még tovább megyek és kijelentem, — hogy a mint nem is általános, vagy elharapódzott, — úgy nem is már meglevő erkölcsi bajokról, hanem csak a mindenütt settenkedő veszélyekről kívántam szólni, a melyek mindaddig fenyegetnek, — mig a kiirtásukra alkalmas társadalmi szervezkedés, minden egyes társadalmi osztály részére egy kulturális központot, egy szórakozó Otthont nem teremt. Ha szélső kifejezéseket használtam, — az csak az intézmény nagyobb erkölcsi értékének fokozott kiemelését czélozta. Sajnálattal látom, — hogy kifejezéseim tőlem távol álló gondolatokra és következtésekre nyújtottak alkalmat. Ha tehát az én gondolatfüzésemben azok nem is vezethettek sértő eredményre, — most mégis sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom azok használata felett is, de igyekeztem azok ártatlan értelmére is rámutatni. Hiszem, — hogy soraim a félreértést elosztanák, — s biztosithatom, hogy engem soha senki nem fog felfedezni az öszetartás, — együttérzés és megbecsülése ellenségeinek táborában. Szatmár 1915. szeptember 20. Kivaló tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok kész hive: Dr. Szűcs Sándor, ügyvéd.- w Mint értesülünk, Szűcs dr. az ipartestülethez is irt felvilágosító és teljesen megnyugtató nyilatkozatot, melyre az ipartestület is lojálisán válaszolt. És igy a kérdésben levó ügy szerencsésen befejeződött. Igen örülünk, hogy igy történt. Szerk. Szabadságolják a katonákat az őszi munkálatokra is. Á honvédelmi miniszter minap rendeletileg értesítette az alispánt a legújabb katonai szabadságolásokra vonatkozólag. E szerint az idén még egyszer szabadságra bocsátanak minden katonát, aki nélkülözhető. Az Ős2i vetésre, kukoricza- törésre, szüretre, burgonyaszedésre minden nélkülözhető katona haza jöhet két heti tartamra. A szabadságot minden katona kihallgatáson kérheti. A szabadságidőt a legnagyobb szorgalommal kell eltölteni. Ha valamelyik katona korcsmázással, vagy tétlenséggel akarja kihúzni, attól a csendőrség is megvonhatja a szabadságidőt; az- ilyen katona tartozik nyomban bevonulni csapattestéhez. mamának legkedvesehb emlékeként fog fellobogni igazi nagymama korában is ... ez a művészi alakítása. Az unoka, Márta (Barna Jánosnó) méltó unokája volt a nagymamának. És ha itt is azt Írom, hogy született művésznő, megint csak sablonos kifejezéssel élek. Azt az elevenséget, virágnak lengését, a bakfis leány- ságból kiszökkenő hosszú ruhás leánynak csapongó tipusát páratlanul alakította. A ki ébredő lelkének első eszméléseivel anyjának tánczaiban gyönyörködik és a tánczokat követő tapsok közt leszen árvává, hogy játszi lelkének könyedsége összevegyüljön aztán az árvaságnak bus és szomorú hangulatával. A ki egyedül való létében megkapja a nagymamában újra anyját és a kiért, hogy hálátlansággal el ne hidegitse magától, szivét akarja legyőzni és első szerelmét feláldozni : ezeket a hangulatokat úgy felkelteni másoknak, százaknak lelkében, valóban csak született művésznő képes. Barna Jánosné valósággal játszott a lekek húrjain és főleg a lélekzetvótel nélkül figyelő és eszmélő leánykák szive húrjain. Őt is ünnepelték, tapsolták . . Része volt bőségesen a tapsokban, a miért kis korától fogva rajongott. Igen jól alakította Markos Ilona Tímár Karolin személyét, a nevelő intézet tulajdonosának számitó nyugalmával, komolyságával. Okos volt éppen azért, mert nem volt túl okos. Meg kell dicsérnünk különösen érthető, szép és hangsúlyos előadását és nyugodtságát. Nagy sikert aratott Banyai Mariska Langó Seraphine nevelőnő szerepében. Azt hisszük, hogy a kik ezt az alakítást látták, azok legkomolyabb munkáik közt is jóízűen felkaczagnak, ha Tódorka Szilárd tanár karjain emlékükben újra elibük kerül Szeraphine alakja. Oly pompás, minden túlzástól ment természetes alakítás volt ez, hogy lehetetlenség attól a gondolattól szabadulnunk ,melysze- rint ez az alakítás élő modellről való; az alakitó a leánynövendókek utolérhetetlen utánzásával produkálta a 24 éven keresztül menyegzőre váró tipikus örökjegyest. A furiás féltékenységet, a fiatalságába vetett bohó hitet, a személyi érték tultengését bravúrosan produkálva, egész este is _ közvetlen derűben tartotta a közönséget. És örökös tapsokban. Megnyerő alak volt Piroska (Asztalos Ilonka.) A helyzetet, mely a két hevesvérű, folyton czivakodó, de egymást szerető és egymástól elválaszthatatlan öreg ur közt volt — oly szerencsésen, jól fogta fel és viselte okosan, korához mérten meglepő természetes nyugalommal, hogy alakítása a pompásan egybevágó darab sikerét fokozta. Szerénysége, katonás magatartása, a közönség meleg rokonszenvót vívta ki. Az intézet növendékei: Szlavkovszky Nóra, Markos Jola, Thurner Lili, Hajdú Bözsi, Runyai Bözsi, Wallon Irén, Füzessy Etelka és Gizi Jigazi csintalan és mégis jó, kedves növendékei voltak az intézetnek, a kik csattanósan mutatták meg, mit müveinek a kis egérkék, mikor a haragos czicza eltávozik körükből. Galambomé, a grófné gazdasszonya (Tímár Berta) a régi családhoz tartozó nagy hatalmú, hivatásának önérzeti tultengésében is hü gazdasszony volt. Á régi időknek cselédasszonya, a múlásában levő cseléd alakoknak kitünően reprodukált alakja. És most, a megmaradt helyen (e szorító korlátok közt) mit Írjak a férfiaknak igazán bravúros alakjairól. Tódorka Szilárd (Bodnár István) alakításáról. Nincs az az előkelő színpad, melynek komikusa őt e szerepben legyőzhetné. Egész lénye, minden mozdulata, szava, mimikája . . s mindaz, a mi kaczagtató könyet csal a szembe . . . összepontosult abban, hogy olyan sikert produkálhatott, a milyet műkedvelőtől e színpadon nem láthatott a közönség. Elég volt, ha csak megjelent ... ha csak mozdult, vagy szólott. Már győzött. Már nevettetett, kaczagtatotl. A közönség sokáig emlékében tartja Tódorka alakját, Seraphine örökös jegyes kecses személyiségének karjaiban. Örkényi Vilmos nyug. ezredes Csomay Győzőben megtalálta a maga egyéniségét Csomay nemcsak kész színész, de minden színmű iró számára kitűnő tanulmány. Mostani szereplése csakugyau művészi alakítás. Mellette Koszta nyug. tábori lelkész méltó partner, még kis túlzásaiban is értékes és kiváló alak volt.
