Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-27 / 50. szám
Szatmár-Németi 1915. juinus 27. SZATMÁRI HÍRLAP 3 A hősök sírjánál. A hidontuli róm. kath. sirkertben is nyugosznak hősök. Megállók e frissen hantolt, domború síroknál és gondolataimmal végig boronálom a nagyidők göröncsös földjét. A csaták tüze még dúl, az ágyuk böm- bölésétől még hangos a világ. A népek, nemzetek még haragusznak egymásra, de ti már nem. Szent kötelességetek teljesítése után, mit Isten, király és haza követelt tőletek, idejöttetek nemzeti különbség nélkül megpihenni. Megfértek egymás mellett, kik ellenségek voltatok még nem is oly régen e parányi kis földön. Ä mélabusan susogó akáczfák alatt. A fodros Szamos partján. Nyugosztok itt együtt: magyarok, németek és oroszok. Békességben, csendben. Nem haragusztok egymásra. Talán nem is haragudtatok. Hiszen nem is láttátok egymást. Isten tudja ezelőtt egy évvel még liol végeztétek megszokott békés munkátokat. Sze- retetteitek körében. Talán Németország szivében . . Oroszország belsejében . . Talán a magyar rónán . . És most itt pihentek Szat- már város szerető keblén, magas akáczfákkal körülvett temetőjében. A nap mintha tüzesebben sütne le a ti sírotokra. A madarak szomorúbb dalt énekelnek felettetek; mintha tudnák, hogy messze vagytok attól, ki eljönne hozzátok, meglátogatna benneteket és szerető szívvel és kezekkel friss virágot ültetne hősi hantotokra. Mintha árvák volnátok! Hiszen messze van a hitves, az anya, testvér vagy mátka, kik szeretteik e sir lakóinak, hőseinek. Pedig nem! . . Rajongással vesszük mi körül sírjaitokat. Meg meglátogatunk. Díszíteni fogjuk. Lesz itt nektek anya, hitves, testvér vagy mátka, kik minden kikeletkor hozni fognak virágot sírotokra. Mert nemcsak a régi görögök hitték az ő héroszaikról, de mi is hisszük, hogy holtatok után is védelmezni fogjátok a mi városunkat.. Egyformán szeretünk mindnyájatokat, hisz mindnyájan az emberiség megváltásáért, egy szebb, egy boldogabb jövőért ontottátok véreteket. Drága véretekkel és hős testeitekkel termékenyítettétek meg a földet, hogy belőle egy uj élet sarjadzon. Az a kor, amelyben nemcsak a föld alatt, hanem felette is olyan békességben és szereltben fog az emberiség megférni egymás mellett — mint ti — most. Nyugodjatok békében és csendben ti hősei ez uj világnak. Ne zavarjon benneteket a mellettetek elhaladó katona vonatok dübörgése, a sebesülteket vivő kocsik zörgése. Ti már leszámoltatok. Nyugodjatok meg, mert a haza nem veszett el és nem is vész el soha 1 Te szatmári föld. szeretettel öleld kebledre e drága hősöket, fiaidat. Ringasd magadban mint csecsemődet. Ti akáczfák pedig susogjatok és ti madarak daloljatok nekik édes dajkadalt. Jelűnek Ede. Újabb levél az olasz harcz- térről. Egy szatmári katona, a ki a világháború kitörése óta a tiroli határ-hadseregben szolgál és most a hűtlen szövetséges ellen való harczokban tényleg részt vesz: egy illusztris ismerősének a napokban levelet irt, melyből módunkban van a következő érdekes sorokat közölhetni: — Piiföljük most már a meghizlalt szövetségest. Már néhányat beleharapattunk a fűbe. Napról-napra vannak, a kik egyre- másra megadják magukat. A foglyok számának se szeri, se száma. Egy zászlóalj megtámadta a mi állásunkat; alig estek el néhányan közölük, már megadta magát az első századjuk. A többi meg elhányt mindent és hanyatt-homlok odább állt. Mivel a foglyok puska nélkül jöttek, egyrészét azonnal visszaküldötték az állásaikba — ahonnan nem igen szökhettek volna azért el — és összeszedtek 300 olasz fegyvert (pedig csak 117 fogoly volt.) Nagyon bátor ficzkók. Ha egy puskadurranást hallanak, akkor már kámforrá válnak. Mindent megerősítünk, úgy hogy ide tízszeres erővel nem fog bejutni a talián. Minden lépés egy vár, minden szikla egy ellenállás. A mi veszteségünk nagyon kicsi ; ép úgy az osztrákoké és németeké. A katonák hangulata hihetetlenül lelkes. Miután most nagyon el vagyok foglalva csak majd Velenczéböl fogok bővebben Írni. Odáig nem igen lesz pihenő. De ha innen is kitessékeltük a taliánt . . akkor aztán megállunk egy kicsit. Egyházmegyei hiT. A honvédelmi miniszter miklósfalvi Csontljflgn&cz szaniszlói róm. kath. segédlelkészt május hó 1-től számitó ranggal tartalékos honvéd segédleikész- szé nevezte ki. — Konkurzus. A szatmári róm. kath. Papnevelő Intézetbe való felvétel julius 2-án lesz. Felvétetnek a VI., VII. és VIII. osztályt végzettek. Jeletkezniök kell a Püspöki irodában julius 1-én délelőtt kereszt- levéllel és iskolai, illetőleg érettségi bizonyítvánnyal. Helyreigazítás. Múlt számunkban közöltük munkatársainknak díszes névsorát; azokét, akik a szerkesztésünk ideje, esztendeje alatt lapunknak szellemi életét vitték, izmositották és értékessé tették. Sajnálatos módon, tördelési munka közben e névsorból kimaradt dr. Uhl Károly theol. tanárnak neve. Aki pedig nemcsak a hozzánk érkezett czik- keknek értékelésében van segítségünkre, de megirta azt a tartalmában páratlan vezető czikket, mellyel az uj pápát, XV. Benedeket olvasóinknak bemutattuk. Sietünk ezt az akaratunkon kívül eső mulasztást e sorokkal pótolni. Halálozások. Várady Sándor kötélverőmester, életének 62 évében. Vaszkó Elek esperes, taraczujf'alui gör. kath. lelkész, Mára maros vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, 57 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Özvegy Tóth Antalnó, a szatmári megfigyelő barakkórház volt ápolónője, e hó 21-én hosszabb ideig tartott betegség után 41 éves korában meghalt. A polgármester fia. Vajay Kálmán, a polgármester fia a keszthelyi gazdasági akadémián oklevelet nyert. Az okleveles gazda oklevelének megszerzése után azonnal katonai szolgálatba indul. Leveles szekrényünkből. T. Szerkesztő ur! A minapában előkelő idegeneket kalauzoltam városunknak pázsitos főutczáin. Éppen egy középületet nézegettünk, mikor rettenetes bűz ütötte meg orrunkat. Déli 12 óra volt. Az étvágynak kellő ideje. Egyszerre egymásra néznek vendégeink, zsebkendő után nyúlnak és orrukat kellő biztonságba ■helyezik. Én már tudtam mi következik. Ők jöttek. Nagy robajjal. Ők, a peczegödör-tiszti- tók, kocsijukkal, kettesben. Most, déli 12 órakor teljes pongyolában, olyan külső jelekkel és leöntésekkel, hogy ezt a jelenetet Zola az érzékiségnek materiális bravurozója képtelen lett volna teljes neutrális állapotában leírni. Egy becsületes csendőr éppen arra jött, csaknem fuldokolva kérdeztem. — Látta ézt, látja ezt. — Szégyenlem, mondja, de mit tehetek ellenében. így történt. Így van ez most nálunk. Járványoknak korszakában. Szatmár, 1915. junius 24. Egy polgár. Mondja-e még valaki, hogy a piaczi uzsora letörése erőszakos és helytelen. Mondja-e még valaki, hogy az elárusítók mellett nincs szükség rendőrre, aki leüt a jogtalan árakra és nem engedi meg a fogyasztó közönség kizsákmányolását? Aki szerdán venni akart a piaczon, az bizonyára nem igy beszél. Az inkább azt követeli, hogy az ellenőrzés, a szigorúság még nagyobb legyen, mert a mi elárusítóinktól csak rendőri asz- szisztenczia mellett lehet vásárolni. A mi a piaczon történik ma, az több mint uzsora. Abba embertelenség, vigyorgó dévaj lelketlenség vegyül. Az uzsorás legalább hallgat, mint a pók. És némán szedi áldozatait. Itt kérkedve, duhajkodva szedik az uzsora kamatait. De nemcsak az eladók a lelketlenek. A gonoszak. A vevők is. Azok, akiknek e háborús idő alatt a véletlen szórni való pénzt adott. A kik, a mint látják, hogy biztonságban vannak, elütik a már kialkudott áruczik- ket tulmagas ajánlatukkal azalatt a néhány perez alatt, mig a másik tárczájából a pénzt szedi. Ezeket a piacz közepén kellene megbotozni. Itt van a kulcsa, titka az egész felfordult piaczi világnak. Hát nem kell ide a rendőrség szigorúsága? Hol tartanánk az árakban, ha eddig is szabadjára lettek volna engedve ? Ki tudna ma a piaczon vásárolni ? Kinek volna elég pénze ahhoz, hogy ebben a városban megélhessen ? A közönség nevében igenis kérjük a legkérlelhetetlenebb szigruságot. Csak büntessen a rendőrség, minél többet és minél erősebben. Nálunk csak ez használ. A tanács igazán hálára kötelezne bennünket, ha haladéktalanul kimondaná minden élelmiczikkekre a maximális árakat, hogy végre valahára teljes rend legyen. , A lelkesedés. Sokaknak feltűnt, hogy Lemberg visszavételének hire városunkban nem nyilatkozott meg oly kitörőén, mondjuk csapongó módon, mint azt joggal várni lehetett volna. Igaz. A hirt, mely szerdán kora reggel jutott a lakosságnak tudomására, szinte feltűnő komolysággal fogadták az emberek. De csalódás lenne azt hinni, hogy ez a komolyság, ez a nyugalom a lelkesedés hiányát, az érdeklődésnek megcsappanását jelenti. Oh nem. Ezerszer nem. Ennek a komolyságnak, ennek a nyugodt, benső örömnek lélektani okai vannak. A kezdetek kezdetén meg volt a kitörő öröm minden ide röpült hírre. Még azután is megnyilatkozott, a maga láthatóbb, érezhetőbb külsőségeiben. De a léleknek sajátsága, hogy mikor a feszültségben megedződik, mikor a lelkét öröm és félelem felváltva tartja izgalomban és várakozásban . . . akkor a fájdalomban nem fog megtörni, de a nyert örömökben sem tud csapongó lenni. Még Bel- grádnak bevétele magasra szöktette az öröm indulatát. Mert mégis váratlanabbul, készü- Jetlenebbül találta lelkét, mint Lemberg visz- szafoglalása. Belgrád eleste az örömmámor fokához mérten le is hangolta és óvatosabbá tette. Most egész más lelki dispoziczióban voltak, illetve vannak a lelkek. Az a szívós küzdelem, az a vérvesztés, az a hősiesség, a mivel háromhét óta Lemberg felé közeledik a mi dicső hadseregünk . . szinte várandóssá, jogossá, természetessé tette e városnak birtokunkba való vételét. A megelőző események, hírek is belejátszottak, hogy szent komolysággal, bensőséges örömmel fogadta a a tényt közönségünk és intenzibb léleköröm- nek hagyta lelkében; mintegy nyugalmat kapva arra, hogy valóban befejezett és meg- másithatlan valónak tekintse mindvégig. Szerény véleményünk, hogy ezek a motívumok, melyek a lelkesedés viharát ez alkalommal csöndes boldogsággá avatták. Csavargók lesznek mindig, mint gazok és gyomok, melyeket kiirtani nem lehet. De annyi csavargó, annyi munkátlan, ingyenélő régen nem élt e városban, mint mostanában, mikor „munkás hiány“ van és kenyérszükség. Ezek a csavargók csaknem közismert alakok. Kéregetők, naplopók és tolvajok. Benyitnak az udvarokra és kémlelnek. Becsengetnek és hamis kérdezésükkel figyelnek. Lesik a nyitott ablakokat és merész ugrásokkal másznak be, hogy elemelhessenek valamit. Ilyen tipikus csavargót kerített kézre a minap a rendőrség. Csontos József 21 éves suhancz személyében. Ezt a suhanezot, ha valaki dolgozni hivja, a szemébe nevet. De a dolgát elvégezte egy Kis faludy-utczai házban, hol a nyitott ablako-
