Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-14 / 20. szám
Szatmár-Németi 19j5. márczius 14. Az irg’alinasság'n&k ang-yalai. Gazdag, elkényeztetett, tetőtől-talpig liberális, sőt vallást, templomot, imádságot kicsinylő — ur. Háborúba ment. Az ő leikével, lelkének közömbösségével. Harczokban vett részt, kemény maradt, mozdulatlan, áthatlan egyformaságban. Mikor elébe tárultak a harcznak borzalmai, mikor látta a katonák hitét, szemlélte imádkozó, Istenhez fordult lelkületét és nem tagadhatta, hogy el ne ismerje magában .... ezeknek a hősöknek „mije“ az Isten, a hit, a páterek önfeláldozása és jelentősége . . . érezte, hogy többé nincs oka kicsinyelni, megvetni és gúnyolni azt, ami annyi hősnek . . szent és drága kincs. Ennyi értékátváltozás történt az ő lel- kébon. Hát bizony ez elég kevés. De mégis valami. Aztán egy napon, az ötödik hónapban ő is megsebesült. Nehéz sebet kapott de nem gyógyiihatatlant. Csak arra a rémitő tudatra ébredt, hogy régi idegbaja egyszerre felujult. Az ő békességben való nagy ellensége támadja, gyötri, üldözi. Kórházba kerül s bajára való tekintettel külön élelmezésben, gondozásban, ápolásban részesítik. Irgalmas nővérek végzik az ápolást. — Kérek egy főtt tojást. . szól idegesen az apáczának. Az irgalmas nővér szinte hihetetlen gyorsasággal hozta a kért tojást, melyet a beteg azonnal megizlel. — Nagyon kemény. Még tojást sem tud főzni. Az apácza, mintha megdicsérték volna, ismét kisietett a beteg-teremből. Néhány perez múlva egy másik tojással tér vissza a beteghez. Megizleli a tojást újra. — Nagyon lágy, mordult reá a nénikére. Az apáczának egy arcizma sem mozdul. Élsiet a tojással és rövid perczek után újra visszajön. Egy edény van kezében, forrón, bugyorgó vízzel. Tojással és egy órával a másik kezével. — Itt van jó uram minden, amire szüksége van, szólott szeretetteljesen a nővér. Főzze meg uram a tojást úgy, a mint óhajtja. A sebesült kiengesztelő tekintettel néz az apáczára. Szemében megrezzen a könny, a régen elfojtott tisztitó harmat. Aztán szinte legyőzetve, lágy. megszelídült lélekkel mondja: — Most már hiszem, hogy van Isten az égben. És vannak angyalai a földön, a kik, mint az irgalmasságnak angyalai vezetik az embert Istenhez. Ön győzött. Ön anyai szeretettel ápolja sebeimet és sebeimmel telkemet is meggyógyította. Vilmos császár kitüntetése. A szultán Vilmos császárt a Mazuri győzelemért ü vözölteés kérte hogy csodálata jeléül fogadja el az „Imtaiz“ hadiérmet. Vilmos császár az üdvözletre meleghangú választ küldött. A külügyminiszter kitüntetése. Vilmos császár Burián István külügyminiszternek a feketesas-rendjelet adományozta. Márcziusi ünnepségek. Az idén mindenütt különösebb fénnyel fogják megünnepelni az 1848 márczius 15-iki események emlékét. Városunkban az összes intézmények és intézetek hazafias ünnepséget rendeznek, így a szatmár-németi kir. kath. főgimnázium tanárkára és ifjúsága 1915. évi márczius hó 15-én d. u. 5 órakor a főgináziu.u dísztermében rendezi márczius lö-i ünnepségét. Az ünnepség tiszta anyagi jövedelműt ^ harcban elesett hőseink özvegyei és árvái fölsegélyezésére fordítják. Belépődíj e czélra 50 fillér; karzati hely 20 fillér. Délelőtt 8 órakor szentmise a Kálvária-templomban. A müso. „SZATMÁRI HÍRLAP“ következő: 1. Kéler: Rákóczi-nyitvány. — Zongorán játsszák : Sztojka Tibor VI. és Földes Pál V. o. t. 2. Nemzeti dal. — Szavalja: Schrepler József VII. o. t. 3. a) Lengyel hymnusz; b) Die Wacht am Rhein. — Énekli az ifjúsági vegyeskar. 4. Ünnepi beszéd. — Mondja Rónai János tanár. 5. Liszt: Rhap- sodia 13. — Zongorán játssza: Rácz Béla VIII. o. t. 6. Harsányi Kálmán: Simonyi óbester. — Szavalja: Nagy Gyula VIII. o. t. 7. a) Händel: Largó ; b) Részlet Hubay csárdajelenetéből. — Hegedűn játsza: Vincze Ferencz VIII., zongorán kiséri: Redl Károly VI. o. t. 8. Bánk-bán II. felvonása. — Előadják : Bánk-bán — Juhász István VII., Petur — Kamensky Elemér VII., Biberach — Handlovics Tibor VII., Mikhál — Tempfli János VII., Simon — Vida Mihály VII., Békétlenek — Hoczman Gúla. Kirilla Viktor, Róth Jenő, Weisz Elemér VII, o. t. 9. Hymnus. — Énekli az ifjúsági vegyeskar. Kitüntetés. Csépke Lajos szatmári lakos, a cs. és kir. 5 gy. e. káplárja a San folyó mellett lefoly harezok alkalmával több napon át a legnagyobb golyózáporban első segélyt nyújtott sebesült bajtársainak, őfelsége a bátor katonát ezüst vitézségi éremmel tüntette ki, amelyet Gerő Vilmos alezredes tűzött fel a bátor harezos mellére. Özv. Tóth Józsefné Tóth József képezdei tanár anyja márcz. 10-én meghalt. 12-ón kisértük ki a hidontuli sirkertbe, hol Benkő József kanonok-plébános a fiképző intézet énekkarának megható éneklése mellett adta át a halottat az anyaföldnek. A vallásosságban mindig példás és buzgó Tóth néni éppen egy héttel eltemettetése előtt végezte el Jézus szent szive tiszteletére a hónap első péntekjére eső szent gyónást és áldozást. Hat napig tartott betegsége alatt is magához vette az Urnák sz. testét az isteni Szív, kinek egy papot és egy irgalmasnővért nevelt. Viszontlátás. A Szatmáron keresztül utazott ötöseink tiszteletére — négy hosszú vonaton jöttek márczius 10 én — a város a Veres Kereszt Egylet szatmári fiókjával karöltve. vendégséget adott. Minden egyes vonat katonáit ellátta jó féle ennivalóval, borral, czigarettával, szivarral. A katonák jóízűen elfogyasztották a „hazait“, elbúcsúztak másodszor szeretetteiktől és elmentek — a háborúba. Halálozás. Puskás Antal szatmári polgár életének 88 évében márczius hó 10 én meghalt. Adomány. A szatmárnémeti csendőrőrs csendőrei Kiss Antal kezdeményezésére a Vörös Félhold javára 27 koronát gyűjtöttek össze. Bevonulók figyelmébe. A hadügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértő- leg megengedték, hogy az 1891., 1895. és 1896. évben született és besorozott népfelkelők április tizenötödikén bevonulhatnak. Márcziusi hó. Emberemlékezet óta nem esett olyan hó országszerte, mint az idén. A nép mondása szerint Gergely nagyon megrázta szakállát. Városunkban a hó majdnem félméteres. A hareztéren is a rendkívüli hóesések nagyban akadályozzák a hadműveletek. Ezért újabb hírek nincsenek. Katonáink helyzete kitűnő. Szerencse, hogy a hóesést fagy követte s igy nem kell tartanunk a hirtelen olvadástól — és árvizektől. Vandalizmus. Vasárnap 826 súlyosan sebesült katona érkezett Konstanzba, köztük olyan ifjak is, a kiknek a zuávok mindkét szemét kiszúrták. Városunk kórházaiban elhunyt hős katonák. Krall Herman, a cs. és kir. 17. sz. gy. e. (Laimberg) 1. száz. közlegénye, szül. Deutschdritte (Steiermark), 1893. ev. ref. vallásu, wieni lakos márczius 10-én. — Selbacher Johan, a cs. és kir. vadászzászlóalj 4. század őrve^etője, altirdningi (Stájerország) lakos, 36 éves, rk. vallásu nős, márcz. 10-én. — Lincer Ferdinánd cs. és kir. 9. sz. vadász3 zászlóaljbeli közlegény, 36 éves, nős, r. kath. vallásu. — Petranek József cs. és kir. 102. gyalogezredbeli gyalogos, obrist-i (Csehország) születésű, 21 éves, rk. Temetése f. hó 14 én d. u. 3 órakor a cs. és kir. 5. gyalogezred laktanyájának udvaráról lesz. — A Barak- kórházban meghaltak: Novákovics Iván, a cs. és kir. 16. sz. (Belovár) gy. e. utászcsapatának közlegénye, született Staseló (Horvátország) 1894-ben, r. k. vallásu e hó 10 én este Fülep Mihály fülesdi lakos, 51 éves, ref. vallásu, berendelt munkás, e hó 11-én reggeli 3 órakor. Országos vásárok vármegyénkben. Márczius 15-én Avasfelsőfalu, Mátészalka, 16-án Szatmárnémeti, 19-én Csenger, 23-án Aranyosmedgyes, 29-én Fehérgyarmat; április 6 án Krasznabéltek, 7-én Hagymáslápos, 8-án Királydarócz. 12-ón Nagykároly, 13-án Érendréd, 16 án Csenger. Mikor érkeznek vissza a mi vándormadaraink 7 Márczius végén érkeznek: A búbos banka. A hernyók, bogarak, lótetük, legyek, ugrószöoskék pusztítója. Egyik leghasznosabb ingyen munkásunk. A czik-czak füzike Több rovart eszik, mint amennyit saját súlya nyom. Az erdei fülemile. Ékesen szóló madár. Sokszor április közepén érkeznek. Gyönyörű énekes és hasznos madár. A szürke begy világos szemű madárka. Igen szorgalmas rovarkutató. Vak katonák, mint masszőrök. Japánország az orosz háborúban megvakult fiait masszőrökként alkalmazta. Különösen Nogi tábornok, a port-arturi győző tett sokat az orosz-japán háborúban megvakult katonák érdekében. Japánországban jelenleg a masszőrök zöme a vak katonák közül való és a háború e sajnálatraméltó áldozatai uj hivatásukban kitünően beváltak. Valószínű, hogy tulfinomodott tapintóérzékük is nagyban előmozdítja, hogy a masszőrségben jóval ügyesebbek és használhatóbbak, mint egészséges társaik. Tokióban a vak masszőrök utczáról- utczára járva űzik foglalkozásukat. Minden este különös és mélabus fütty jelzi érkezésüket, mire nem egy ház kapuja nyílik meg hogy beszólitsa őket. Nálunk első sorban a kórházakban, fürdőkben lennének a vak katonák alkalmazhatók, természetesen kellő kiképzés után. Hol törtek be az oroszok országunkba az 1849. évben ? Kevesen emlékeznek reá, hogy 1849. évben hol törtek be az oroszok Magyarországba. Három helyen özönlött be a muszka egyszerre. A három közül az egyik hely a „Duklai hágó“ volt. Itt jött be az orosz főerő. Az egyik sereg a galieziai Jprdanovnál gyülekezett, hat kilométernyire Árvamegye északi határától (ahol idén deczember elején az oroszok újra ott voltak, de a zaklicyni és limanovai vereség hátravetette őket), a másik rész Erdélynek iparkodott, Csernowitzban és Plojes- tinél volt a felvonulás. Maga a czár a duklai seregnél tartózkodott és itt, Duklánál ünnepélyes istentiszteletet tartatott, ő maga aztán visszatért Varsóba, mig Paskievics 45.000 kozák lovassal még azon a napon átlépte a a magyar határt. Ä magyar északi hadsereg Visoczky tábornok vezérlete alatt összesen 17.000 főből állott, mindazáltal egyideig ellenállott. Junius 24-ón volt az első komolyabb ütközet Eperjes és Kassa között. Dukla felől mind nagyobb és nagyobb orosz tömegek áradtak, északi hadseregünk további harcz nélkül Miskolcz felé hátrálni kényszerült. Paskievics herczeg junius 28-án már a Kassai pöspöki palotában tálaltatta ebédjét. Az emberek köszöntése. Az emberek kölcsönös megtisztelésének első jele a köszöntés. A köszöntésben megnyilatkozik valami ami megmutatja, hogy mennyire tisztelnek meg felebarátaink. Azt tudjuk, hogy hazánkban milyen köszöntósi formákat használnak, azokat felsorolni fölöslegesnek tartjuk, inkább azokról a köszöntési formákról emlékezünk meg, amelyeknek szokatlansága előttünk furcsának, sőt nevetségesnek tetszik