Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-03-14 / 20. szám

Szatmár-Németi 19j5. márczius 14. Az irg’alinasság'n&k ang-yalai. Gazdag, elkényeztetett, tetőtől-talpig li­berális, sőt vallást, templomot, imádságot kicsinylő — ur. Háborúba ment. Az ő leikével, lelkének közömbösségével. Harczokban vett részt, kemény maradt, mozdulatlan, áthatlan egyformaságban. Mikor elébe tárultak a harcznak bor­zalmai, mikor látta a katonák hitét, szem­lélte imádkozó, Istenhez fordult lelkületét és nem tagadhatta, hogy el ne ismerje magá­ban .... ezeknek a hősöknek „mije“ az Isten, a hit, a páterek önfeláldozása és jelen­tősége . . . érezte, hogy többé nincs oka ki­csinyelni, megvetni és gúnyolni azt, ami annyi hősnek . . szent és drága kincs. Ennyi értékátváltozás történt az ő lel- kébon. Hát bizony ez elég kevés. De mégis valami. Aztán egy napon, az ötödik hónapban ő is megsebesült. Nehéz sebet kapott de nem gyógyiihatatlant. Csak arra a rémitő tudatra ébredt, hogy régi idegbaja egyszerre felujult. Az ő békességben való nagy ellensége tá­madja, gyötri, üldözi. Kórházba kerül s bajára való tekintet­tel külön élelmezésben, gondozásban, ápolás­ban részesítik. Irgalmas nővérek végzik az ápolást. — Kérek egy főtt tojást. . szól idege­sen az apáczának. Az irgalmas nővér szinte hihetetlen gyorsasággal hozta a kért tojást, melyet a beteg azonnal megizlel. — Nagyon kemény. Még tojást sem tud főzni. Az apácza, mintha megdicsérték volna, ismét kisietett a beteg-teremből. Néhány perez múlva egy másik tojással tér vissza a beteghez. Megizleli a tojást újra. — Nagyon lágy, mordult reá a nénikére. Az apáczának egy arcizma sem mozdul. Élsiet a tojással és rövid perczek után újra visszajön. Egy edény van kezében, forrón, bugyorgó vízzel. Tojással és egy órával a másik kezével. — Itt van jó uram minden, amire szük­sége van, szólott szeretetteljesen a nővér. Főzze meg uram a tojást úgy, a mint óhajtja. A sebesült kiengesztelő tekintettel néz az apáczára. Szemében megrezzen a könny, a régen elfojtott tisztitó harmat. Aztán szinte legyőzetve, lágy. megszelídült lélekkel mondja: — Most már hiszem, hogy van Isten az égben. És vannak angyalai a földön, a kik, mint az irgalmasságnak angyalai vezetik az embert Istenhez. Ön győzött. Ön anyai szeretettel ápolja sebeimet és sebeimmel tel­kemet is meggyógyította. Vilmos császár kitüntetése. A szul­tán Vilmos császárt a Mazuri győzelemért ü vözölteés kérte hogy csodálata jeléül fogadja el az „Imtaiz“ hadiérmet. Vilmos császár az üd­vözletre meleghangú választ küldött. A külügyminiszter kitüntetése. Vil­mos császár Burián István külügyminiszter­nek a feketesas-rendjelet adományozta. Márcziusi ünnepségek. Az idén min­denütt különösebb fénnyel fogják megünne­pelni az 1848 márczius 15-iki események emlékét. Városunkban az összes intézmények és intézetek hazafias ünnepséget rendeznek, így a szatmár-németi kir. kath. főgimnázium tanárkára és ifjúsága 1915. évi márczius hó 15-én d. u. 5 órakor a főgináziu.u díszter­mében rendezi márczius lö-i ünnepségét. Az ünnepség tiszta anyagi jövedelműt ^ harcban elesett hőseink özvegyei és árvái fölsegélye­zésére fordítják. Belépődíj e czélra 50 fillér; karzati hely 20 fillér. Délelőtt 8 órakor szent­mise a Kálvária-templomban. A müso. „SZATMÁRI HÍRLAP“ következő: 1. Kéler: Rákóczi-nyitvány. — Zongorán játsszák : Sztojka Tibor VI. és Föl­des Pál V. o. t. 2. Nemzeti dal. — Szavalja: Schrepler József VII. o. t. 3. a) Lengyel hymnusz; b) Die Wacht am Rhein. — Énekli az ifjúsági vegyeskar. 4. Ünnepi beszéd. — Mondja Rónai János tanár. 5. Liszt: Rhap- sodia 13. — Zongorán játssza: Rácz Béla VIII. o. t. 6. Harsányi Kálmán: Simonyi óbester. — Szavalja: Nagy Gyula VIII. o. t. 7. a) Händel: Largó ; b) Részlet Hubay csár­dajelenetéből. — Hegedűn játsza: Vincze Ferencz VIII., zongorán kiséri: Redl Károly VI. o. t. 8. Bánk-bán II. felvonása. — Elő­adják : Bánk-bán — Juhász István VII., Petur — Kamensky Elemér VII., Biberach — Handlovics Tibor VII., Mikhál — Tempfli János VII., Simon — Vida Mihály VII., Békétlenek — Hoczman Gúla. Kirilla Viktor, Róth Jenő, Weisz Elemér VII, o. t. 9. Hym­nus. — Énekli az ifjúsági vegyeskar. Kitüntetés. Csépke Lajos szatmári lakos, a cs. és kir. 5 gy. e. káplárja a San folyó mellett lefoly harezok alkalmával több napon át a legnagyobb golyózáporban első segélyt nyújtott sebesült bajtársainak, őfel­sége a bátor katonát ezüst vitézségi éremmel tüntette ki, amelyet Gerő Vilmos alezredes tűzött fel a bátor harezos mellére. Özv. Tóth Józsefné Tóth József ké­pezdei tanár anyja márcz. 10-én meghalt. 12-ón kisértük ki a hidontuli sirkertbe, hol Benkő József kanonok-plébános a fiképző intézet énekkarának megható éneklése mel­lett adta át a halottat az anyaföldnek. A vallásosságban mindig példás és buzgó Tóth néni éppen egy héttel eltemettetése előtt vé­gezte el Jézus szent szive tiszteletére a hónap első péntekjére eső szent gyónást és áldozást. Hat napig tartott betegsége alatt is magához vette az Urnák sz. testét az isteni Szív, ki­nek egy papot és egy irgalmasnővért nevelt. Viszontlátás. A Szatmáron keresztül utazott ötöseink tiszteletére — négy hosszú vonaton jöttek márczius 10 én — a város a Veres Kereszt Egylet szatmári fiókjával kar­öltve. vendégséget adott. Minden egyes vonat katonáit ellátta jó féle ennivalóval, borral, czigarettával, szivarral. A katonák jóízűen elfogyasztották a „hazait“, elbúcsúztak má­sodszor szeretetteiktől és elmentek — a há­borúba. Halálozás. Puskás Antal szatmári pol­gár életének 88 évében márczius hó 10 én meghalt. Adomány. A szatmárnémeti csendőr­őrs csendőrei Kiss Antal kezdeményezésére a Vörös Félhold javára 27 koronát gyűjtöt­tek össze. Bevonulók figyelmébe. A hadügymi­niszter a honvédelmi miniszterrel egyetértő- leg megengedték, hogy az 1891., 1895. és 1896. évben született és besorozott népfel­kelők április tizenötödikén bevonulhatnak. Márcziusi hó. Emberemlékezet óta nem esett olyan hó országszerte, mint az idén. A nép mondása szerint Gergely nagyon megrázta szakállát. Városunkban a hó majd­nem félméteres. A hareztéren is a rendkívüli hóesések nagyban akadályozzák a hadműve­letek. Ezért újabb hírek nincsenek. Katonáink helyzete kitűnő. Szerencse, hogy a hóesést fagy követte s igy nem kell tartanunk a hir­telen olvadástól — és árvizektől. Vandalizmus. Vasárnap 826 súlyosan sebesült katona érkezett Konstanzba, köztük olyan ifjak is, a kiknek a zuávok mindkét szemét kiszúrták. Városunk kórházaiban elhunyt hős katonák. Krall Herman, a cs. és kir. 17. sz. gy. e. (Laimberg) 1. száz. közlegénye, szül. Deutschdritte (Steiermark), 1893. ev. ref. vallásu, wieni lakos márczius 10-én. — Selbacher Johan, a cs. és kir. vadászzászlóalj 4. század őrve^etője, altirdningi (Stájerország) lakos, 36 éves, rk. vallásu nős, márcz. 10-én. — Lincer Ferdinánd cs. és kir. 9. sz. vadász­3 zászlóaljbeli közlegény, 36 éves, nős, r. kath. vallásu. — Petranek József cs. és kir. 102. gyalogezredbeli gyalogos, obrist-i (Csehország) születésű, 21 éves, rk. Temetése f. hó 14 én d. u. 3 órakor a cs. és kir. 5. gyalogezred laktanyájának udvaráról lesz. — A Barak- kórházban meghaltak: Novákovics Iván, a cs. és kir. 16. sz. (Belovár) gy. e. utászcsapatá­nak közlegénye, született Staseló (Horvátor­szág) 1894-ben, r. k. vallásu e hó 10 én este Fülep Mihály fülesdi lakos, 51 éves, ref. vallásu, berendelt munkás, e hó 11-én reggeli 3 órakor. Országos vásárok vármegyénkben. Márczius 15-én Avasfelsőfalu, Mátészalka, 16-án Szatmárnémeti, 19-én Csenger, 23-án Aranyosmedgyes, 29-én Fehérgyarmat; áp­rilis 6 án Krasznabéltek, 7-én Hagymáslápos, 8-án Királydarócz. 12-ón Nagykároly, 13-án Érendréd, 16 án Csenger. Mikor érkeznek vissza a mi ván­dormadaraink 7 Márczius végén érkeznek: A búbos banka. A hernyók, bogarak, lótetük, legyek, ugrószöoskék pusztítója. Egyik leg­hasznosabb ingyen munkásunk. A czik-czak füzike Több rovart eszik, mint amennyit sa­ját súlya nyom. Az erdei fülemile. Ékesen szóló madár. Sokszor április közepén érkez­nek. Gyönyörű énekes és hasznos madár. A szürke begy világos szemű madárka. Igen szorgalmas rovarkutató. Vak katonák, mint masszőrök. Ja­pánország az orosz háborúban megvakult fi­ait masszőrökként alkalmazta. Különösen Nogi tábornok, a port-arturi győző tett sokat az orosz-japán háborúban megvakult katonák érdekében. Japánországban jelenleg a massz­őrök zöme a vak katonák közül való és a háború e sajnálatraméltó áldozatai uj hiva­tásukban kitünően beváltak. Valószínű, hogy tulfinomodott tapintóérzékük is nagyban elő­mozdítja, hogy a masszőrségben jóval ügye­sebbek és használhatóbbak, mint egészséges társaik. Tokióban a vak masszőrök utczáról- utczára járva űzik foglalkozásukat. Minden este különös és mélabus fütty jelzi érkezé­süket, mire nem egy ház kapuja nyílik meg hogy beszólitsa őket. Nálunk első sorban a kórházakban, fürdőkben lennének a vak ka­tonák alkalmazhatók, természetesen kellő ki­képzés után. Hol törtek be az oroszok orszá­gunkba az 1849. évben ? Kevesen emlékez­nek reá, hogy 1849. évben hol törtek be az oroszok Magyarországba. Három helyen özönlött be a muszka egyszerre. A há­rom közül az egyik hely a „Duklai hágó“ volt. Itt jött be az orosz főerő. Az egyik se­reg a galieziai Jprdanovnál gyülekezett, hat kilométernyire Árvamegye északi határától (ahol idén deczember elején az oroszok újra ott voltak, de a zaklicyni és limanovai ve­reség hátravetette őket), a másik rész Er­délynek iparkodott, Csernowitzban és Plojes- tinél volt a felvonulás. Maga a czár a duk­lai seregnél tartózkodott és itt, Duklánál ün­nepélyes istentiszteletet tartatott, ő maga az­tán visszatért Varsóba, mig Paskievics 45.000 kozák lovassal még azon a napon átlépte a a magyar határt. Ä magyar északi hadsereg Visoczky tábornok vezérlete alatt összesen 17.000 főből állott, mindazáltal egyideig el­lenállott. Junius 24-ón volt az első komo­lyabb ütközet Eperjes és Kassa között. Dukla felől mind nagyobb és nagyobb orosz töme­gek áradtak, északi hadseregünk további harcz nélkül Miskolcz felé hátrálni kénysze­rült. Paskievics herczeg junius 28-án már a Kassai pöspöki palotában tálaltatta ebédjét. Az emberek köszöntése. Az embe­rek kölcsönös megtisztelésének első jele a köszöntés. A köszöntésben megnyilatkozik valami ami megmutatja, hogy mennyire tisz­telnek meg felebarátaink. Azt tudjuk, hogy hazánkban milyen köszöntósi formákat hasz­nálnak, azokat felsorolni fölöslegesnek tart­juk, inkább azokról a köszöntési formákról emlékezünk meg, amelyeknek szokatlansága előttünk furcsának, sőt nevetségesnek tetszik

Next

/
Oldalképek
Tartalom