Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-07 / 18. szám
XXIV. évfolyam.. Bzatmár-Németi, 1915. márezius 7. 18. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f, Egyes szám ára 6 fillér. Felelős szerkesztő : Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR • EGYHÁZHEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, gjnzek, hir detések stb. Hr. BaUkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri küzlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------mi nden héten kétszer: szerdán és vasárnap Azért kell győznünk nekünk, mert miénk az igazság. És minden katonánk lelkében él ennek tudata. De az igazság, a mely velünk van, a mely a miénk: nem annak a világnézetnek igazsága, mely a laikus, az öncsinálta erkölcsöket hirdette, a nemzeti és családi életbe, a közügyeknek kormányzásába beleerőszakolni akarta. Nem az Isten nélkül való igazság a miénk és hazánké, mely világnézet felborította a természeti törvényeket, általános emberjogokat is. Ä mely czéljainak elérésére gyilkoltatok és gyilkolt. Oda dobott nemzeti becsületet és kultúrát. Hanem az az igazság a miénk, mely örökké való és rettenetes, mint maga az Isten jobbja, mely azt kovácsolta. És azért kell győznünk bizonyosan, mert sok-sok hibáinknak ellenére az igazság jogainak mérlegén súlyosaknak találtattunk. Mert mégis a mi erőnk, szívósságunk, ellenállásunk, őrködésünk, felébredésünk tartott meg a keresztény eszméknek, örök erkölcsöknek talpazatán, gyökereiben. A mi győzelmünk — tehát — ellenségeinken az igazságnak talpazatán és gyökerén sarjadzik. Nehéz, kemény tél után. Lassú, küzdelmes vívódások közben. Vérrel, áldozatokkal kikényszeritett tavaszi faka- dás után, de kisarjadzik. Győzelmünk azonban csak akkor lesz teljes, a jobb időknek forrása akkor fog a magyar nemzet részére megnyílni és áldásként szét- ömleni az egész hazán, ha a harczi győzelmek után itthon is győzünk. A keresztény igazságoknak, eszméknek, megújhodásának, reneszánszának, gyakorlati életbe való átöm- lésének kell most következnie. E bekövetkezés, e megvívása az életnek és igazságnak: ez a következménye a csataterek győzelmének : ez leszen a mi teljes diadalunk. Mert vagy-vagy. A kinek nem kell az Isten, annak nem kell a haza sem. Példa reá a „grande naczion.“ Annyi laikus erkölcsöt hirdető és követő fia lép meg a háború elől, hogy maga a hadügyminiszter tör ki keserű gúnnyal. Miért? Mert tudják azok a meglépők, hogy Isten, örök eszmék nélkül meghalni a hazáért nem érdemes. Mint kifejezik: „nagy affér.“ Hát vesszen inkább a haza, mint ők. így történik mindenütt; itt is nálunk. Békében és harczi időkben. Békében is, a harczi diadalok közt és után is nagy „affér“ Isten nélkül, örök eszmék nélkül „szolgálni a hazát“ és „becsületesnek“ lenni. El kell ismernünk, hogy a magyar nemzetnek minden rétege a háború nagy erkölcsi igazságainak hatása alatt van. Hogy kivételekre is találunk, hogy nálunk is meglépnek egyesek, hogy léha, komolytalan elemek is vannak: ezek a jelenségek nem rontják le az általános és örvendetes felemelkedést, megújhodást. A tökéletes eszményt nem érhetjük el. De feléje közeledhetünk., Közeledünk is. Él bennünk a remény, a hit, hogy az örök igazságok, a keMit üzen a generális ? Messze északról, a hideg lövőárok közeléből, hol a mieink virrasztanak szemben a halállal, jött az üzenet. Egy generális üzen mindnyájunknak, kik itthon vagyunk, s akikért ők a lengyel síkság fagyos éjszakáiban állják az emberfeletti harczot. Ázt üzeni, hogy szégyen és gyalázat, amit itthon a „magyar“ sajtó egy része müvei. Mélyen megalázó mindnyájunkra ez a távolból jött levél, mert rámutat arra a szégyenünkre, hogy a békében erkölcstelenséget lehelő, apróhirdetéseiben a prostituczió czóljaira magát eladó, vallást és egyházat gúnyoló „magyar“ sajtó e vérzivataros napokban is folytathatja önmagát, s hogy mikor alapjában minden megrendül s jobbra változik, a magyar közérzés megtűri s a családok szentélyeibe képes beereszteni a léha erkölcsi felfogás mételyt hintő termékeit. Az egyik budapesti napilap tárczát közölt Lodz elfoglalásáról s ezzel kapcsolatban megírta, hogy a mi fiaink most künn a havas mezőkön valamennyien az erkölcstelen személyekkel telt „Lodzról álmodnak“ stb. Erre jött az üzenet az Armeezeitung-hoz intézett levélben. Bárcsak eljutna mindenkihez e férfias szó s meglenne az eredmény : a züllött erkölcsi felfogást propagáló sajtó termékeinek házainkból való kiutasítása. íme a levél: „Én az osztrák ős magyar véderőnek egyik, a fronton álló generálisa vagyok és tisztjeimmel együtt arra törekszem, hogy katonáim minden érzését és gondolatát arra a szent ügyre irányítsam, amelynek szolgálunk, hogy minden pillanatban készek legyenek vérüket ontani azokért, akik most ezekben a nehéz időkben otthon ülhetnek. Nem egyszer osztottam meg katonáimmal hideg, esős éjben a tábori szállást és ott állottam velük együtt nyílt ütközetben vagy a lövészárok felett elsivitó vas és ólomesőben az ellenséggel szemben. Lehetnek sokan, akiket hajt az ifjú vér, — de sokkal tapintatosabbak, hogy erről beszélnének többi társaik jelenlétében, akik asszonyt és gyermekeket hagytak hátra, akiknél időznek gondolataik, midőn az ellenséges golyók homlokuk körül csapkodnak és ezerszeres halállal fenyegetik őket. És ón velem együtt ezek a katonák mélyen sértve érezzük magunkat attól a módtól, a mellyel felőlünk ir a szerző, aki a harcztéren bizonnyára nem jutott messzebb, mint Lodznak piszokkal töltött utczái és akinek látókörében semmi sem foglal el olyan nagy helyet, mint a prostitúcióban és az állati ösztönökben való gyönyörködés. Biztosan reméljük, hogy otthon egészen másnak látják a mi gondolatkörünket és nem tévesztenek össze bennünket a buja ifjakkal, akik kiaszott testük és lúdtalpuk miatt otthon maradtak valamelyik budapesti irószobában. Valóban, az ilyen czikkirók már régen megérdemelték, hogy az ellenség őket érzéki párákkal telt irószobáikból kikergesse és ők azok, akik nem érdemlik meg, hogy mi szemtől-szembe álljunk az ellenséggel és őket is védelmezzük testünk falával feat a Kárpátok szorosaiban jég és hó között vagy a lengyel lövészárkok hideg agyagában. El- kinozva a hidegtől, — ha ugyan az ellenséges golyó megkimól — nehéz betegségeket szerzünk hátralevő napjainkra és nagyon távol állunk attól, hogy csillogó szemekkel gondoljunk a sexuális morál lánczait ledobott városra. Azonban az ilyen piszkos tár- czánál csakugyan megvetéssel gondolunk azokra, akik Lodznak egész komor szépségét katonáinknak a város prostitucziójához való költött viszonyában látták. Minden szó gyenge arra, hogy kifejezze megvetésünket az olyan emberek iránt, akik azt gondolják, hogy felettünk állati ösztönök uralkodnak, amig mi — teljesen megfeledkezve testünkről — minden órában a halálnak nézünk szemébe ..“ Ez az erővel teljes katona-irás, melyet mi is „Tározónkban“ közölünk, nem szorul magyarázatra. Uj buzdítás a régi igazság megbecsülésére, hogy küzdjünk minden vonalon a nagy nemzeti csapás ellen, mely a léha sajtó millió példányainak alakjában nehezül ránk.
