Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-03 / 17. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP* Szatmár-Németi 1915. márczius 3. kellett volna lennie, hogy a gyökerek életét, az elemi oktatást el ne vágjuk, el ne vegyük a gyermekektől. Pár ezer gyermek évet veszt. Ez nagy baj. Éppen az általános művelődés szempontjából igen nagy felelősség. De más szempontból is veszedelmet rejt magában a vallási-erkölcsi alapokat illetőleg. Ezek a gyermekek elfoglaltság nélkül töltik idejüket. Megszokják az utczai csavargó életet és oly miliőbe kerülnek, hol dispozicziót nyernek — az elzüllésre. Aki nyitott szemmel jár városunk ut- czáin . . sok gyermeket, sokatlanul sok gyermeket lát utczáinkon csavarogni. A A malmok ellen. A városok sorra tiltakoznak és küzdenek — a malmok ellen. Szinte az önvédelem lázával tiltakoznak az ellen, hogy az inkvi- rálásból, vagy a kormánytól kapott gabonát a malmoknak adják át. Még az ellen is, hogy ők a malmok, a város utalványára kezeljék és osszák az őrlött lisztnemüt. Úgy látszik nagy okuk van erre a til takozásra, küzdelemre. Úgy látszik a malmokban, a malmok részvénytársaságaiban ülök személyében összeférhetetlenséget látnak a lakosok. Sógorságokat, komaságokat és más kölcsönhatásokat. Nagyvárad város például nem adja át a malmoknak a gabonát. Kenyérellátását maga a város veszi házi kezelésébe. Ez az eredménye a lakosok küzdelmének, a kik igen komoly és általunk is megfigyelhető számításokban bizonyitják be, hogy hány ezreket takarít meg a házi kezeléssel — a város. Ott is az volt az első terv, hogy a város a gabona mennyiségét átadja a malomnak. És nemcsak az őrlést és vegyítést végzi el, hanem a liszt forgalomba hozását is eszközli; azzal a megszorítással, hogy csak a város által kiadott utalványra adhatnak ki lisztet a malmok. Ezen megoldás ellen emelte fel szavát a „Tiszántúl“ s vele a közönség is, mely egy villanyütósre adta be tiltakozó írását a városi tanácsnak. A legfontosabb élelmi szereket a városnak — hangoztatják — kezéből kiadni nem szabad. A közvélemény megnyilatkozása e tétel körül oly erőssé vált, hogy Nagyvárad tanácsa elállóit előbbi szándékától és a malomtulajdonosokkal oly megállapodásra Jutott, hogy a város maga veszi át az államtól a gabonát s csak az őrlést és a vegyítést bizza — megfelelő felügyelet mellett a malmokra. Mig a liszt kiszolgáltatását a közönség részére, házi kezelésbe veszi. Ez már haladást jelent. De a város közönsége most sem nyugszik meg. A liszt vegyilését sem szabad a malmokra bízni. A katonák is maguk vegyítenek. A malmok vegyítés nélkül szállítják be a lisztet a raktárba és ők keverik össze, megbízható szakértők közreműködésével. És sikeresen. A városban sok a kevert liszt, mely gyanús. A városi tanács mégis megkísérli, hogy az államtól szerzendő gabona mennyiséget a városi pénztár terhére maga veszi át, a malmokkal pénzért őrölteti meg s, az igy nyerendő lisztmennyiséget a közönségnek használatára házi kezelés utján biztosítja. Ennek effektuálására a városházán külön kezelőséget állít. Hasonló eljárásban állapodott meg az eddigi jelentések szerint: Debreczen, Arad és még több város. íme, a tények, a küzdelmek és eredmények. Leszögezzük. És csak egyetlen kérdést teszünk fel: És Szatmár mit csinál ? Mit cselekszik ? X Teljesebb. Kis gyermek szava. (Bor- kereskedőnél.) Vendég: Mondja csak kis leányom, ugye apja bortermelő ? Kis leány: Ne beszéljen olyan tiszteletlenül ; apa nem termelő, — hanem gyáros. Bukovina. Ez a most emlegetett her- czegség, amely egy mozgalmas, de drága téli tartózkodás fájdalmas emlékével gyarapította az oroszok legújabb történetét, az osztrák császárság kisebb koronatartományai közül való. Területének legnagyobb része az Erdős-Kárpátok keleti lehajlásában Magyar- ország és Románia közé van ékelve, csupa hegy völgy, csak felső része simul bele a a szomszédos orosz Szarmata-síkságba. rFő- városa Osernovicz, e rónaság legszélén van, ahol a vidék már dombosodik. Bukovina egész lakossága 700.000 lélek, a lakosság túlnyomó része földmivelő. Nemzetiségre nézve 42 százaléka rutén, 32 százaléka román, 21 százalék német. A Bukovinában lakó, Mária Terézia korában odaépült csángó-magyarok száma 12—14,000. A román határ mentén fekvő hét magyar község között Hadikfalva a legnagyobb. Nagy Lajos király Magyarországhoz csatolta Bukovinát, Zsig- mond alatt lengyel birtok lett, XVIII. század, végén rövid időre orosz fennhatóság alá került, 1775-ben Lengyelország felosztásakor a magyar királyok régi jogán Mária Terézia kapta. Akkor mint Galiczia csernoviczi kerülete szerepelt, később lett önálló koronatartomány saját tartománygyüléssel, amely Csernoviczban ülésezik és 31 választott tagja van. Az oktatásügy szervezete igen fejlett. Bukovinának hét középiskolája és egy egyeteme van. Ő Felsége és a háború. Egy újság haditudósítója beszélt egy olyan személyiséggel, aki nem régen volt a királynál. Az illető elmondta, hogy a király nagyon élénk és mozgékony, ismeri az ezredparancsnokokat és az összes változásokat, le egészen az ezredesig. Szobájában igy asztalon nagy térkép van elhelyezve a hadállásokat feltüntető zászlócskákkal. Megható, hogy a trónörökösről milyen apai gyöngédséggel beszél a király, akinek egyetlen szomorúsága, hogy az orvosok nem engedik ki a kórházakba a sebesülteket vigasztalni. Ha az időjárás megengedi, erre is reá kerül a sor. A vármegye — a hadbavonultak- nak földjéről. Ilosvay Aladár alispán a következő felhívást intézte az illetékes közegekhez : — A vármegye törvényhatósági bizottsága f. évi február hó 18-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a tavaszi és nyári mezei munkák alatt a hadbavonultak földjeinek megművelését a hatóságok által ellenőrizteti és utasította a főszolgabirákat, és polgármestereket, hogy amennyiben a tanyai területeknek munkás kéz hiánya miatt par- lagonmaradást tapasztalnak: ezen területek megművelését a közműnk :erő felhasználásával hajtassák végre. Ezen határozatában a törvényhatósági bizottság azon kérelmét intézi a törvényhatósági bizottság összes tagjaihoz, hogy ezen működésűkben a hatóságokat támogatni erkölcsi kötelességüknek tartsák. Amidőn ezen kérelmet a t. czim tudomására hozom — utalva azokra a kiszámíthatatlan következményekre, amelyet a hazai föld megművelésének hiányossága, vagy elmaradása okozhatna, — hazafias támogatását kérem, a nagy küzdelmünkben előttünk lebegő szent czél érdekében. Nagykároly 1915. évi február 23. Hazafias tisztelettel: Ilosvay Aladár alispán. A (felhívás tehát megvan. És helyes, hogy megvan. Csak az a kérdés, vájjon felfogják e a mi vármegyénkben is azt a nagy jelentőségét ennek az ügynek, melytől függ a mi nemzetünknek sorsa jövendője. Szerk.) Az árvaszék. Az árvaszékek hivatása és ebből folyó kötelessége most valóban nagy, mérhetlen teret nyer nemzetünknek erőfeszítése idejében. Egyes megyéknek árvaszéki akcziójáról emelkedett lélekkel olvashatunk. Egyik megye árvaszóki elnöke nemcsak felhívást intézett az elesett hősök árváinak érdekében, de személyes tevékenységével is megindítja azt a mozgalmat, a mivel az árváknak örökbefogadása megkönnyittessék és áldásoknak forrásává lehessen. A választói jogosultsághoz megkívánt irás-olvasási vizsgálatok az idén elmaradnak. Ez az intézkedés azonban azt is megjegyzi, hogy a törvény értelmében a most első ízben készülő választói névjegyzékek érvényesek nemcsak az év hátralevő részére, hanem a következő évre is. Kitüntetés. Dr. Nemestóthi Szabó Albertet, ki önként állt be a Vilmos huszár ezredbe, miután zászlóssá léptették elő, a király a nagy ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. Orosz foglyok érkeznek sürü egymásutánban városunkba az öt napi megfigyelésre. A múlt hét végén 600 egynéhány, hétfőn estére 1200. Most újra több ezer fogoly érkezését jelzik. A foglyok közt sok ifjú orosz van, akik 8 napi kiképzés után mentek a hadba. Emlékeztető. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya márczius hó 4 én délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében ülést tart. Tárgyak: Jelentés a háborús időknek tevékenységéről. Földmi- velési miniszter leirata. Uj tagok bejelentése. Az Oltáregyletek köréből. A nagykárolyi Oltáregyesület szépen sikerült ünnepséget rendezett — jótékony czélra a vármegyeháza nagy termében. A műsor gazdag és tartalmas volt és magas színvonalú. Erkölcsi és anyagi siker jutalmazta a közreműködők lelkes fáradozását. Hőst temettek hétfőn délelőtt, Stark Ernőt a cs. és kir. 52. sz. gy. e. menet zászlóalj vitéz hadnagyát. Szeretettéitől távol, itt halt el városunkban a harcztóren kapott sebeiben. A temetésen nagy részvét nyilatkozott meg. Steuer Ábrahám mondott megható beszédet a hős sírja felett. Orosz katonák halála. Á cs. és kir. tartalékkórházban meghaltak : Makár Semba- luk Petró 294. orosz gyalogezredbeli katona, novinitecsinszkyi (Oroszország) születésű, 21 éves. — Feodor Cegelnik Mikitics 16. orosz gy. ezredbeli katona, lepenzkojewdai (Oroszország) születésű 21 éves. Temetésük ma d. u. lesz. A vasutmenti gör. kath. temetőbe temetik el őket. A háború keresztény bölcseleté. Kasler István bukovinai csángó származású ember kilencztagu családjával Marosludason telepedett le néhány esztendővel ezelőtt. Hót fia közül öt küzd a csatatéren. Mikor behívták a fiait, igy szólt hozzájuk : — Menjetek édes gyermekeim, ahová az Isten vezérel. Ha a haza úgy kívánja, én is veletek megyek. Mikor hire jött, hogy a harcztóren két fia elesett, az öreg Kasler azt mondta : — Isten adta, Isten elvette őket. Inkább ők essenek el, mint a haza . . . A közönség élelmezésének biztosítására Nagyvárad városa tervezeten dolgozik, hogy sertés hizlalót létesítsen. A sertóshizla- lást a város akarja kezébe venni. Sertéseket szerez, amelyeknek élelmezésére a gabona őrlésnél kikerülő korpát értékesítheti. Idegen elemeknek letelepülése már most, a háborúnak folyamata alatt a mi legkézenfekvőbb második veszedelmünket jelenti a legfényesebb győzelmünk után is. Első rendű nemzeti és politikai szükségünk, sőt életkérdésünk, hogy az emberanyagot, melyet tőlünk hazánknak védelme követelt, olyan emberanyaggal pótoljuk, mely a magyar fajnak, a nemzet önnálló törekvéseinek beláthatatlan időkig könnyen veszedelmére és gazdasági fejlődésének megakadályozására ne lehessen. Megállapítható, hogy mig egyrészről a kivándorlók közt mindig erősebb és erősebb a törekvés a hazába való visszaván- dorlás; addig Magyarországra olyan tevékenység vár a háború után, a mely mindig több és több embert fog lekötni. E kettős jelenség jó megfontolása nem lehet közömbös reánk nézve. Itt van tehát az ideje, hogy faji, kulturális, gazdasági és polititikai meg
