Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-28 / 16. szám

Szatmár-Németi, 1915. február 28. SZATMÁRI HÍRLAP 5 A háború. A német buvárhajók legénysége csupa önkéntes. A tenger mélyére csak az száll le, a kinek kedve van a halálos viz alatti harc­hoz. Több ezer német matróz jelentkezett. Hogy visszatérnek-e, senki sem kérdezi. Nem is búcsúznak. Csak intenek a tenger partról a hosszú sorokból köszöntik büszkén a né­met világot, aztán gyorsan helyére siet min­denki. Belevetik magukat a mélységes ten­gerbe. Az élet-halál gondolata nem zavarja őket . . Csak azt tudják, hogy a szép és erős német nemzetnek élnie kell. A Mazuri téli osata után — álla­pítja meg a német legfelsőbb hadvezetőség : —- az üldözést befejeztük. És pedig a követ­kező indoklással: A Grodnótól északnyugatra eső erdők megtisztítása alkalmával, valamint a Bobr és a Narew területéről a legutóbbi napokban jelentett harczokban eddig egy parancsnokló tábornok, két hadosztálypa­rancsnok és négy más tábornok, valamint megközelítőleg 40.000 főnyi legénység esett hadifogságunkba és 75 ágyút és még meg nem állapított számú géppuskát, valamint sok egyéb hadiszert zsákmányoltunk. A Ma zűri téli csata összzsákmánya ezzel a mai napig 7 tábornokra, több, mint 100.000 főnyi legénységre, 150 ágyúra és még megközelí­tőleg sem áttekinthető számú géppuskára és egyéb hadiszerre emelkedik. Nehéz ágyukat és lőszert az ellenség több helyen elásott, vagy a tavakban elsüllyesztett. így például Lötzennél és a widmini tónál 8 nehéz ágyút kiástunk, vagy a vízből kiemeltünk. A Sie- vars tábornok parancsnoksága alatt álló orosz 10. hadsereg ezzel teljesen megsemmisültnek tekinthető. Lemberg következik. A harcztérröl érkezett magánértesülés szerint — Lemberg kiürítésére már el van határozva az orosz. Sztaniszló már a miénk. A sztanisz- lói harczostól szerzett magánértesíilésünk sze­rint Sztauiszló visszafoglalása — befejezett tény. A várost a hős horvát katonák vették vissza oroszlán bátorsággal. Hogy állunk Duklától-Máramaro eig ? A helyzet a megéréshez közeledik. A tüzérség határozott eredményeket ért el. A duklai átjáró nagy emberáldozatokat szedett az oroszoktól és ennek daczára most már nem arra törekszünk, hogy az ellenséget fel­tartóztassuk, hanem végleg kiverjük. Ä német hivatalos jelentés szerint Prasznisz orosz várost elfoglaltuk (febr. 25.) Újra 15 ezer fogoly. Az angolok tapasztalják a tengeren, hogy a németek, a mit megígértek, azt meg is cselekszik. TANÁCSADÓ Hogyan kell a hadikenyeret sütni ? A gazdasszonyok legnagyobb gondja ma, hogy miképpen lehet a fele tengerilisztes süíőliszt- ből jó kenyeret sütni. Mert arra kei! töre­kedni, hogy jó beosztással az uj termésig jusson a liszt készlet, de azért a háziasszony dolga, hogy a hadikenyér is Ízletes legyen. A kukoriczalíszttel való sütést a magyar asz- szonyok nem szokták meg, s ha a házi bosz- szuságtól szabadulni akarnak, jó lesz ha meg­tanulják a hadikenyér sütésmódját. Mert a kukorieza és búzalisztből készült kenyér na­gyon egészséges, jóizü és élvezetes kenyér akkor, ha el tudják készíteni. Ennél a ke­nyérnél fontos az, hogy a tésztát nem sza­bad egészen megkelni hagyni és legfeljebb öt százalék burgonyát lehet keverni a liszt közé. Az ötven százalék kukorieza és ötven százalék búzalisztből készült kenyeret egyéb­ként így kell elkészíteni: A kovász készíté­séhez valamivel kevesebb élesztőt kell venni, mint a buzakenyérnél és ügyelni kell arra, hogy a viz se hideg, se meleg, se langyos, hanem hűvös legyeu. Ha a kovász készen van, nem szabad engedni, hogy az tulkeljen, rendes kelés után meg keli dagasztani és dagasztás után félóráig pihenjen a tészta. Ha a félóra elmúlt, ki kell szakajtani a tésztát, de — és ez a legfontosabb — kiszakajtás után nem szabad azt teljesen megkelni hagyni, hanem félig megkelve kell elvinni a sütő­débe. Ha igy készítik el a háziasszonyok a tengeriliszttel kevert kenyeret, akkor nagyon ízletes lesz az. Egyébiránt nem fog ártani, ha a búza- és árpalisztből készült kenyér készitósi módját megtanulják a gazdasszonyok. Az árpakenyór nagyon jó, csak az árpának nagy hatóereje van és ha ebből a keverék­ből készült tésztát meleg helyen készítik el és meleg helyen hagyják megkelni, akkor erjedni kezd és nem lesz Ízletes. Erre tehát ügyelni kell és vigyázni arra is, hogy a be dagasztott tészta csak rövid ideig álljon. Takarékoskodjunk a sóval. A há­borús viszonyok következtében beállott köz­lekedési nehézségek indokolttá teszik, hogy a só kiszolgáltatása a legnagyobb körülte­kintéssel történjék. — Ennek folytán a kir, pénzügyigazgatóság utasította is a az illető m. kir. adóhivatalokat, hogy a megrendelőknek csak az általa megállapított maximális meny- nyiségben szolgáltasson ki sót, amely maxi­mum egyszeri megrendelésre nézve magán­felekkel szemben 5 —10 kilogramban, keres­kedőkkel szemben 200 kilogramban állapít­tatott meg. Ezek szerint a fogyasztó közön­ség érdekei kívánatossá teszik, hogy sókész­letének fogyasztása körül megfelelő takaré­kossággal járjon el. Hadbavonultak peres ügyei. Az igazságügyi minisztor intézkedett, hogy a peres és meghagyásos eljárásban, ha a pe­res fél, vagy annak képviselője háború ide­jén katonai szolgálatot teljesít, a bíróság az eljárást csak abban az esetben folytathatja, tárgyalhatja, ha azt a katonai szolgálatot teljesítő fél vagy ennek képviselője kéri. A megjelenésben való akadályoztatást, a kato­nai szolgálat teljesítését a kézbesítő, vagy más is bejelentheti, de biróság a hivatalból is érdeklődhetik a tény iránt. Ha végrehaj­tás már folyamatban van, a biróság a bizto­sításon túlmenő végrehajtási lépéseket — hi­vatalból is — felfüggeszteni köteles. Feleség fel, vagy lemenő, ágbeli rokon és törvényte­len gyermek javára megállapított tartás, to­vábbá szolgálati szerződésből eredő követelés kielégítésére irányuló végrehajtásra ezek az intézkedések nem alkalmazhatók. Ezeknél az eljárás folytatható. Az egerek pusztítása tavasszal. Az egerek ellen ősszel a méreg és a fogók nem sokat használnak, de kora tavsszal na­gyobb eredményt érhetünk el, amikor az ege­rek száma kiseb és pusztításuk könnyebben megy. Ha tavasszal a földek még hóvizzel telitvék, az egerek a föld gyepes szélein ta­lálható régi lyukak és menetekbe vonulnak meg. Ha ezeket a lyukakat kapafokkal be­tömjük, pár nap múlva már észrevehetjük, hogy mely lyukak vannak frissen túrva. Ezekbe a lyukakba helyezzük el aztán a foszforpilu- lákat s a strikhines búzát. Ily módon is le­hetséges tavasszal az egereket pusztítani Helen drámai jelenetekkel vegyitett víg­játék. Színhelye Oroszország, iránya nihilista izii. A főszerepet Lukács Sári és Czakó ját­szották rutinnal és müórtéssel. Lukács Sári drámai szerepekben talán jobban érvénye­sülne, mint operettekben. A mellékszerep­lők Nyárait és Zsigmondy Margitot kivéve sántítottak és nem illeszkedtek be az össz- keretbe. Műsor: Szombaton : A lengyel vér. Vasárnap d. u. Bőregér. este : A len­gyel vér. Lélekjelenlét. Egy jegyző lakásába berohantak az oroszok. A jegyző jól beszél oroszul. Mondják neki az oroszok : — Pénz kell. — Nincs . . . — Add ide a pénzed, mert baj lesz. — Nézzétek jámborok — szól hideg vérrel a jegyző. Ha nekem pénzem lenne, hát itt maradtam volna és ilyen nyugodtan fogadnálak titeket ? Az oroszok összenéztek és azt morog­ták : ez igaz. Aztán elkotródtak. Ä márcziusi hó legendája, A márcziusi szellő, napsugara, a föld­ből áradó élet . . tudja mindenki . . . szinte megmozgatja a télen ellustálkodott lelket. Mintha valami biztató, sima kéz érintené meg a szivünket is. Egyszer csak . . . pár szép márcziusi nap után elborul. S a fellegekből hull a hó, A könnyű játszi fehér pihe. És mi gyakran újra fehér szemfedőbe vonja a földet. A“ fá­kat. A virágokat. A már bujkáló hóvirágot. Mosolyra készülő ibolyákat. Á fiatalság, főleg a leányok vigan szaladnak ki, hogy márczi­usi hóval moshassák viruló fiatal arezukat. Mert a márcziusi hó — szépít. Az öreg ka- lendáriumosok mosolyognak, mert ők tudják, hogy Gergely megrázta ősz szakállát. Á kávés nénikék mesélik, hogy tél anyónak párnáját nem jól varrták be. Menekülés köz­ben kiszabadultak a — fehér tollpihék. És igy tovább. Száz és száz mende-monda szállong a márcziusi hóról. Én most egy kedves, szép legendát mon­dok el: — A szegény Liso egyedül csatangolt a nagy világban. Vándorlása közben, estére válik az idő. Ö hát egy korcsmába tér be. Itt — tizenkét fiatal ember ül a tűz körül. Egyik mindjárt meg is kérdi Lisotól (mert fehér volt ruhája a márcziusi hótól) : — Mit mondasz erre az időre ? — Mit, felel Liso. Miért kelljen nekem az ég titkába beleavatkozni. — Úgy beszélsz, mint Salamon, vála­szolja egy, a tizenkettő közül. De már mé­gis furcsa. Minden életnek, kikelésnek indult. Hiszen márczius van. És ime jön a fagy, ólmos fellegek szállnak és újra meghal min­den. Vagy legalább bosszantja az embert. — Te furcsa ember vagy, szólott Liso. Te csak a magad javát tekinted és mindent csak a rossz oldaláról magyarázol. De elfe­lejted, hogy utóvógre is, a márczius még nem tavasz. Csak éppen hogy készül a he­lyére. Az ifjú, a ki eddig Lisoval folytatta e párbeszédet nagyon megörült annak, hogy ilyen pártfogója van. Arcza a tavasz ébredé­sében ragyogott. Szemeiben az ólet tüze lo­bogott. Hiszen ez az ifjú, maga a Márczius volt. És a többi ifjak . . az ő hónaptársai . . üldö­géltek a tűz körül. Úgy megörült Liso párt­fogásának, hogy ajándékba egy ládikát adott neki. — Vedd tőlem ezt a ládikót . . csengett a hangja, mint valami ezüst harang. És mi­kor valamire szükséged lesz . . . nyúlj bele. És meg fogod találni. . . . Meghallotta aztán, mikor visszatért falujába, Lisonak bátyja is a történteket. És főleg megtudta, milyen csudás egy ládikát kapott az ő öccse. Lisonak bátyja pedig gaz­dag, szívtelen nagy uzsorás volt. Hát gon­dolta, ő is ,elmegy abba a kocsmába. És el ment. És ő is ott találta az ifjakat a tűz kö­rül. És az a tüneményes ifjú . . a Márczius nyomban meg is kérdezte, hogy mit tart a máreziusról ? — Vigye el az ördög azt az átkozott hónapot — morgotta mérgesen a Liso bátyja. Éz a hónap a mi ellenségünk. A parasztok irigye. A pásztorok réme. Kicsalja a lelkek örömét, csalfáskodik. Napsugarakat küld és megindítja a föld áradatát. Elviszi a köhö­géseket. Viruló pirt hoz az arezukra, miut a márcziusi virágokra. Aztán lefagyasztja, fehér szemfedőt borit rájuk. Csak azért van hát e világon, hogy ha valaki rosszat akar kívánni másnak, hát igy szólhasson: — Vigye el a márczius 1 Es az a márcziusi hó. Az is csaló. Árt a vetéseknek. Csak pusztulna is el; akkor lenne boldog az ember, ha a tizenkét hónap közül kitörülnók. Elszomorkodik erre a beszédre a már­czius. Es gondolja: ennek a goromba embernek nem is adhatok mást, mint jó nagy márczi­usi havat, hogy mig él, mindig megemle­gessen. És a Liso bátyja alig tudott haza menni (üres kézzel) a nagy márcziusi hótól. Szabadon: Mester,

Next

/
Oldalképek
Tartalom