Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-28 / 16. szám
Szatmár-Németi 1915. február 28. SZATMÁRI HÍRLAP Írásbeli kotló módjára gyűjtötte a városi takarékpénztár eszméjének szárnyai alá a híveket, hogy megvalósíthassa és sikerre vezesse gyakorlatilag is . . a városnak leendő jövedelemforrását . . . de ők nem, akarták. A város fiai nem akarták ... És később, mikor még mindig lehetett volna, sem akarták. Pedig ... mi máskép történhetett volna ezzel . . . sok minden, a mi városunk pónz- piaczán és gazdasági életében . . És aztán . . ezeknek a gondolatoknak kapcsán eszünkbe szökik egy jelenet. . néhai Jandrisics népszerű apát-plebánosunknak asztalánál. Mikor egy tekintélyes városi tisztviselőnek azt a rebust adta fel az apát: — De hát ti miért nem akarjátok megcsinálni ezt a városi takarékpénztárt, mikor becsületes lelketek beis éri, hogy ez a pénztár a városnak kézenfekvő jövedelem forrása lenne. Emlékszem a gesztusra és lelkem elé szökik a nagytekintetű városi főember arczá- nak jelentős mosolya :- Hja . . édes apát uram. Ezt már nehezebb bevallani. Sokan, nagyon sokan ülnek a város atyák közt, a kik egyszersmind ott ülnek ... a mi családi takarékjainkban. Aztán . . . aztán . . . (itt még őszintébben mosolygott) mi is a komaságnak, a sógorság- nak és más egyéb viszonyoknak tultengé- sében leledzőnk. így történt.. . Szórul-szóra így történt. Ezért akadt meg a szemünk a nagybányai költségvetésen és benne a városi takaréknak jótékony működését bevalló sorain. Hitvány polgár. Ennek nevezi a hivatalos felhívás azt az embert, aki gabonakészletét az összeíráskor eltagadja. Sok embernek nincs gabonája, még venni is alig tud. Soknál pedig felesleges mázsaszámra pihen a hombárban lakat alatt. Az ország most rekviráltatja össze ezt a felesleges gabonát, hogy tisztességes árért nekem is jusson belőle meg neked is, akinek nincsen. Aki eltagadja a felesleget: az lesz a hitvány ember. Ez csak a legszelídebb elnevezés, tulaj- donképen hazaárulónak kell bélyegezni; mert amint a galicziai ruthén és szerémségi szerb veszélyeztette árulásaival a mi létháborunkat, ugyanezt cselekszi a felesleges gabonáját eltitkoló hitvány polgár is. A keblünkön melengetett ruthén és szerb harcztéren küzdő testvéreinket súgta be az ellenségnek, a ga- bonatitkolók bűne azonban még ennél is nagyobb. Ezek az egész háborúnkat veszélyeztetik, mert gabonainség esetén csak két eshetőség áll a nemzet előtt. Csúfos megalázó békekérés, vagy éhhalál. Aki ezt cselekszi tényleg hitvány és hazaáruló. Ezeket azonban nem elég csak megbélyegezni, mert aki ma oly lelketlen tud lenni, hogy a nemzet gabonakitartását veszélyezteti, az az ilyen szégyenbélyeget is elviseli homlokán. Ezeket büntetni kell. Szigorúan. Börtönnel és pénzzel. A hitványoknál csak ennek van hatása. Egy párral csak minél előbb lakat alá, majd vallanak akkor a többiek is, s egyszerre lesz elég gabonája az országnak. Annyi, hogy igazán ments Isten addig háborúskodni, mig az mind elfogyna. F. N. Régi olcsó élet ... Az időknek járását, a viszonyoknak óriási változását leg- csattanósabban világítja meg, ha az ellentéteket egymás mellé állíthatjuk. Kezembe akadt egy régi hivatalos iratnak hiteles másolata Czirne ez iratnak : Az 1813 dik esztendei böjt más hava 19 dik és következő napjaiban Szegvár helységében tartott tekintetes nemes Csongrád Vármegyének közgyűlése alkalmatosságával a czéhbeli mester emberek Kézi müvének és munkáik ára szegődött cselédek szolgák és napszámosok bére és Vendégfogadókra nézve reguláris árszabály.“ Ez utóbbiból veszem ki — csak kivonatosan a következő adatokat: — Egy portio leves, bármely féle légyen is 2 kr. Tehénhus a hozzávalóval együtt 4 kr. Egy portio bár mily néven nevezendő főzelék 5 kr. detto be tsinált ide értvén a bőti eleséget is 8 kr. detto tésztás étel 8 kr., rostélyos petsene, a vagy vese petsene 4 kr. detto sertéshús 8 kr. Egy fiatal csibe petsene 8 kr. Egy fertál liba, vagy kácsa petsene 8 kr. Egy portio pujka vagy borjú hús petsene 12 kr. Megjegyzés: Bár melly Petsenyéhez a fentebb kitett taksák mellett is kötelesek adni a salátát is — a kortsmá- rosok. Ha pedig a társaságban többen esznek, ezen esetben 3 tál ételért fog fizetni minden szernél 16 kr. Hat tál ételért — bor nélkül minden szemel 10 kr. Az én apám elesett. . . Délután volt. A gyermek-sereg iskolából ömlött az utczára. Nem a maguk iskolájából, mert az most — betegek kórháza. Hanem a tanítóképző épületéből, a hol mégis legalább úgy dólutánonkint tanulhatnak. A csoportból egy kis fiú válik ki s a „Ián- czos templom“ felé fordul be. Ott egy szin tén iskolás leánykával találkozik. A ki hallja legelső beszélgetésüket azonnal észreveszi, hogy a két család, a fiú és a leány családja régi ismerősök. Követem őket további útjukban . . mert okom van reá. A gyermeki lélek megfigyelése — mesterségem. — Irt-e már apád, kérdezi a fiú? — Már nem kell Írni. Itt fekszik a kórházban. Meg is látogattuk anyjukával. A fiú lehorgasztott fővel hallgatja. Mintha természetesnek találná, hogy a ki a harcztéren küzd, az könnyen a sebesültek kórházába jut. De a leány folytatja. — De milyen más most apuka 1 A szakálla úgy meg nőtt. De úgy megnőtt. A feje be van kötözve. A lábán is olyan nagy kötés van. Ha látnád. — Bár legalább igy láthatnám az ón apámat is . . — Még megláthatod, ne félj. A fiú ránézett a leányra. Szeme megtelt könnyel. S látszott, hogy küzd az ő kis lelke, a lelkének közvetlenségével. A mivel már nem bírja — a hallgatást. A kifelé törekvő szó győz : — Az én apám elesett . . nekem egy fiú mondotta, a ki jól tudja. Az apjától tudja. Mamukám még nem hallotta. Én nem mon- mondom meg neki. Te se mondd meg. — Hiszen, meghallja mástól. . S mikor a leányka ezeket a szavakat kiejtette, szinte megdöbbent. Megbánta, hogy kimondotta. És rávetette szempárját az árva fiúra és úgy kérdezte, de hogy kérdezte. — A te apád elesett? — El . . meghalt. Mélységes hallgatás következett most. A gyerekek egy lépést sem tettek. Ott állottak egymással szemben. Végre is a leányka kezd beszélni. — Az én apám is meghalhat. Hányán haltak meg itt a kórházban. Hiszen hallottad, hogy hányat temettek el. — Meghalhat? — kérdezte a fiú és felemelte szép kék szemeit. — Meg, de mamuka azt mondotta, hogy imádkozzunk és bizzunk a jó Istenben . . . — Én is azt fogom mondani anyjukénak, ha sírni fog, hogy : az árváknak bizni kell a jó Istenben. Egyházmegyei hir. XV. Benedek Pápa november 30-án kelt határozatával egyházmegyénknek X. Piustól kinevezett kamarásait nevezte ki ismét pápai kamarásokká: Hámon Róbert püspöki irodaigazgatót, Wolkenberg Alajos dr. egyetemi tanárt, Fibiger Sándor dr. ungvári főgimnáziumi tanárt és Schmelcz Lajos pusztadobosi plébánost. Leveles szekrényünkből. A következő sorokat vettük : „A német szívósságnak önuralomnak csudás jeleneteiről olvasunk. A mit elhatároz, a mit rendel, annak ura. Annak embere. Nem csak papiroson hirdeti, 3 ' hogy minden berlini lakos legfeljebb két kiló kenyeret fogyaszthat ; de ennek a rendeletnek végrehajtását vas markába is veszi. Ma már csak a hatóság utalványa alapján kaphat a lakosság kenyeret. Intsen és figyelmeztessen minket is ez a következetesség, hogy ne csak rendeleteket adjunk ki, de hatjsuk és hajtassuk végre is. Nálunk ezer rendelet közül egyet se hajtanak végre. De a német szívóssága mellett ott van előrelátása is. Mig a kennyérrel látszólag a zsugoriságig takarékoskodik : addig gyűjt, produktiv intézkedésekkel siet a polgárságnak, a népnek közeli jövendő boldogitására. Gondoskodnak a városi hatóságok, hogy tavaszra elegendő főzeléke legyen a német lakosságnak. Azért már idejében bizonyos méretű földeket jelöl ki megmunkálásra minden ellenszolgálat nélkül. Olyan földeket, a hol belterjes gazdasági, kertészeti dolgokat produkálhatnak. Megvallom ezen előrelátó, szinte felénk kiáltó jelenségek olvasásánál a mi városunk helyzete foglalja el lelkemet. Gondolunk e mi arra, hogy kétségtelenül elég bőséges földjeinken a szokottnál nagyobb, praktikusabb és munkásabb, eredményesebb zöldség főzelék termelést szolgáltassunk a város lakosságának és azok nagy számának, kik szintén a mi gondjaink körébe tartoznak. Vannak e a városnak olyan, földjei, melyeket e czólra, ha ellenszolgálat fejében is — a város polgárságának rendelkezésére bocsájhatnánk. Mi vana Csonkás erdő területtel, a hova, ha jó emlékszem egykor csángókat akartak telepíteni. Felhívtuk ennek idején a polgárság figyelmét arra, a miben a németek már javában dolgoznak. Segitjük-e, kedvet adunk e arra és eszközöket, hogy főleg a foglalkozásban meggyengült, veszteséget érző polgárságnak módot adjunk a gazdasági munkára. Megvallom igenis, hogy ón és mások is, ez irányban való beszélgetésünk során a gazdasági tanácsosi a gondolunk. Az ő energiája, erős érzéke és keze nyomait nem igen látjuk ebben a nagy, szorongatott időben. Nem kap tért ? Nincsenek eszközei ? Hiba. Hiba volt már a kezdetnek kezdetén. Most még nagyobb hiba. A fej, legyen bár mily nagy és széles tudatkörü — csak egy fej. A tagoknak jól kioktatott és okosan megválasztott tereken érvényesülni kell. Különben a fej úgy össze gomolyodik, hogy a tagokat is megbénítja. Már most is elkéstünk sok mindenben. Határozottan elkéstünk. Legalább abba a nyeregbe üljünk hát idejébe bele, a mit még maga a ló kínál.“ Polgár. A debreczeni merénylet áldozatainak emlékezete. E hó 23-án a budapesti görög katholikus egyházközség a debreczeni merénylet áldozatainak emlékére és lelkiüd- vóért, vértanúhaláluk első évfordulóján a szegényházién görög katholikus plebánia-temp- lomban ünnepélyes gyászmisét tartott. Ugyanezt jelenti nekünk debreczeni tudósítónk ; hogy ott a debreczeni orsz. kath. népszövetség, a szent misén való megjelenése után gyászün- nepsógot rendezett a merénylet áldozatainak emlékére. Cgy irgalmas nővér halála. Tetszett a Mindenhatónak szeretett rendtársnőnket Hrabovsky M. Eufémia fogadalmas nénét életének 65. évében a paulai szent Vinczéről nevezett igalmas nőnék társaságából az 1915 évi febr. 23-án reggel fél 4 órakor Erdődön kiszólitani, miután szent hivatásában Istennek 44 és fél évig hűségesen szolgált. Az elöljáróság. Az elhunyt irgalmasnővér a szatmári irgalmas nénék kolostorában is mint tanítónő sok ideig működött. Tanítványai közül bizony- nyára sokan kegyelettel emlékazenek reá. Nugodjék békében! Petróleumforrások Magyarországon. A nyitramegyei Egbellen négy nagyobb petróleum forrást fedeztek fel. A kutak a vasúti töltés közvetlen közelében vannak. A telepen százötven munkás dolgozik és máris négy vaggon a napi termés. Miért drága kivétel nélkül minden, még az is, a mi a háboius körülményekkel semmi kapcsolatban nincs ? Felelet: Csak éppen azért, mert minden drága. Hát, hogy valahogyan kivétel ne legyen. Mert azt az árut, mely most megmaradna a maga természetes árában — lenéznék, lekicsinelnék.
