Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-24 / 15. szám
XXIV. évfolyam Szatmár-Németi, 1915. február 24 15. szám (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f. réiévre — 6 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Mindig lesznek közöttünk úri szegények is, mint azt közönségesen mindnyájan tudjuk. Azt azonban már kevesebben tudják, vagy legalább gondolják meg, hogy ha fájdalmas a szegénység, akkor ott a legfájdalmasabb, a hol azt megmutatni nem illik. A mai társadalmi felfogás szerint ugyanis úri embernek a szegénységet megmutatni nem illik, szégyen. Nem is szokás. És jaj annak, a ki kimerészkedik bújni a szomorú elhagyatottságnak, az igazi szegénységnek, a tehetetlenségnek barna magányából a napfényre. Hogy megmutassa magát és hogy bevallja azt a befelé zokogó nagy szót: egy darab kenyerem, egy tüzrevaló fadarabom sincsen. Jól van-e, hogy igy van? Jól, helyesen nevezik-e, hogy az úri szegények álszeméremből bújnak el a világ könyörületétől ? Ugy-e mindnyájan kórusban feleljük, hogy dehogy álszemérem; de még mennyire nem! Hiszen vannak tiszteletreméltó fájdalmak, melyek előtt meg kell hajolni. Tekintetek, melyek a vis majornak, nevezzük legyőzhetetlen erőnek bilincsei közt érthetők. Hát nem maga a társadalom oka, hogy az az úgynevezett álsze- mórem befészkeli magát az úri szegénynek leikébe. Nem maga a társadalom nézi le sokszor azt is, a kinek például minden lelki szépsége megmaradt. Becsülete, megbízhatósága, tisztes fehér öregsége. Csak egy kopott-fogyott el, az utolsó fillérig: a vagyona. A pénze. Vagy az állása veszeti el és a fizetése maradt ki. Milyen más emberek ezek az úri szegények vagyon és hivatal nélkül a közönség szemében, mint voltak ezelőtt, mikor még nem fogyott el mindenük. És ez az úri szegény is társadalmunkból való társadalmi ember. Tudja, érzi, ismeri a társadalmi felfogást, mellyel szembeszállani egymaga: mily gyenge, mily erőtlen. S ha latolgatja is magában, hogy mily gazdag volna ő, ha egyszer megfordulna a világ; az erkölcsi javak adnák meg az ember gazdagságát és ezeknek hiánya juttatná az embereket szegénységre, mi más sorsa volna: Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. ez csak elméleti erő maradna, mely nemcsak hogy tőke számba nem megy, de még legkisebb kamatot sem hoz. Nem uraim, az úri szegényekkel szemben igazságtalanok vagyunk. Nemcsak azokkal szemben, a kik önhibájukon kivül lettek szegényekké, de azokkal is, a kik rászolgáltak szegénységükre. A szegény kérdést úgy kezeljük, hogy az úri szegénységre alig gondolunk. A fővárosban, hallom egyik-másik vidéki városban is — működik egy-egy jótékony egylet, mely gyöngéden, talán modbatom módszeresen kezeli az úri szegények ügyét. Azon kivül ugy-e százan és százan úgy gondolkodnak: ott a közsegély, ki van hirdetve. Ott vannak a népkonyhák és a többi. Nem, nem! így kezelni az úri szegények ügyét nem szabad. Az irgalmasságnak magasabb felfogásában ez kegyetlenség. Itt ma a háború alatt mindenki természetesnek találja, ha rászorul, hogy segitségben részesül. Kell részesülnie. De kevesen vannak, a kik természetesnek találják azt, hogy a háború oly tisztes exisztencziákat is tönkre tett, a kik becsületes, fehér öregségükben — kenyér nélkül maradtak. Egy falat kenyér nélkül. Ily értelemben csaknem tolakodik a toll hegyére, hogy igazi szegény Szatináron ma — csakis az úri szegény. A Kik csinálják az áruuzsorát? A fővárosi rendőrség mindenütt figyelemmel kiséri azokat a többnyire Galicziából idemenekült üzéreket, a kik az élelmiszerek összevásárlása és részben elrejtése segítségével az árak mesterséges felhajtásával növelik az áruuzsorát. Ezek az üzérek kávóházakban, újabban pedig, hogy a rendőrség éberségét kijátsszák, kávéházak előtt sétálva bonyolítják le az üzletet. Máskor ismét békésen dominóznak a kávéházban, közben csak üzletről van szó. A fővárosi rendőrség a minap a Royal és Unió kávéházakból négy ilyen üzért állított elő. Ezek a következők: Weissmann Chmel, lembergi papirgyáros, Sommer Naftel, volt galicziai szeszárus, Berger Lázár galicziai lakos és Mittelmann József grodeki kereskedő. Fővárosi kávéházban, a Miramare és a Royal kávéházakból ismét négy üzért vittek be a főkapitányságra. Ezek; Krauthammer Koppel, csernoviezi kereskedő, Rosenberg N. szanoki bankár, Chájim Chemier, szanoki bankigazgató, Schachar Pinkász szanoki kereskedő. Az Estből vettük át ezen sorokat. Semmiféle megjegyzést nem füzünk hozzá. Legfeljebb azt, hogy nálunk, a mi kávéházainkban úgy látszik ilyen áruuzsorázók nincsenek? A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kttzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Igazuk van azoknak, a kik munkás és szerető gonddal vetik figyelmüket a reánk következő sürgős és életkérdéses gazdasági munkára. Hogy és miként teljesítjük ezt a kötelességünket — ez a teljesítő erő és képesség egy győzelemnek, vagy végzetes vereségnek kérdése. Hogy például a balkáni népek éhen nem haltak és a rettenetes munkaerők vesztesége kapcsán is legalább a véginsógek örvényébe nem kerültek: azt az otthon csudákat művelő asszonynépsógnek köszönhetik. Lyka Döme memorandumában (melyet az Ö. M. G. E. elnökségéhez intézett) közvetlen tapasztalása szerint azt Írja, hogy a balkáni asszonyok nemcsak a katonákat segítették a hadban minden elgondolhatatlan módon, de asszony, serdülő leány és gyermekek a mezei munkában bámulatos dolgokat végeztek. Szántottak, vetettek, csépeltek stb. Első lélekzetvételre mi is azt fogjuk felelni, hogy ezt a munkát megcselekszik — a magyar asszonyok, leányok és gyermekek is. De ime, tapasztalt, praktikus emberek kételkedő vallomásait lehet hallani, melyekben erős kételkedésüknek adnak kifejezést. Tartanak tőle, az eddigi jelekből azt Ítélik, hogy — a bekövetkezendő jelenségek nem lesznek kedvezők, sőt.. . csalódásokat hoznak majd. Miért? A hadisegély miatt. Bőséges — a hadi segély. Hiszen ez a segély oly meglepetést okozott a segélyzettek nagy részénél, hogy eleinte nem is akarták elhinni. Ez a körülmény nagyon sokat elhódított; jelenségei már késő ősszel mutatkoztak. A hadi segély birtokában — ritkábban és kevesebben jártak munkába. A falusi asszonyok igen szívesen hajlanak a kényelmesebb életre. Tudva-tudjuk azt is, hogy az asszonyok nem igeu vették ki eddig is részüket a férfi munkájából: tartunk tőle, hogy a magyar asszony népség a hadisegély tudatában nem fogja követni a balkáni asszonyoknak, leányoknak példáját. Ezt a nemzet, az állam nem akarhatta és nem is akarja. Hiszen ez a bekövetkezhető állapot nagy vereséget és szocziális bajokat rejt magában. Nem az állam-segélynek elvonását czé- lozzák ezen bajoknak őszinte feltárásai. Hanem azt, hogy a falusi munkás asszonyok — a maguk életkörülményei közt vegyenek példát az úri asszonyoktól, kiknek munkássága, önfeláldozása, honleányi kötelességük teljesítése előtt minden becsületes ember kalapot emel. Dolgozzanak és végezzék kötelességüket a nép asszonyai is. A leányok és gyermekek is. Itt az idő, mikor nekik módjukban van annyit keresni, hogy még ha állami segélyt sem kapnak, akkor is tisztességes munkabért szerezhetnek. Ha kapnak, — tegyék félre, hogy mikor hazajön a gazda . . józan, okos befektetéseket tehessen. Ez a kérdés — a nemzet életének kérdése. Megoldásán minden magyar embernek munkálkodnia kell.
