Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-23 / 49. szám
XXIV. évfolyam Szatmár-Németi, 1915. junius 23. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , [ Egyes szám ára 6 fillér. ' Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Szózat Irta: Kákosl Jenő. Az Európát dúló világháború borzalmasan gazdag képsorozatai felett egy asszonyi alak lebeg, mintha e háború tüzein keresztülmenve emelkednék tőlünk egy jobb világba. De bánatos szeme itt csügg az elhagyatott földön a maga szegény árváin, akiknek anyja és százezer más árván, akinek patronája volt életében. Hohenberg Zsófia herczegasz- szony volt a Zsófia Gyermekszanatórium védőasszonya és most árván maradt tőle a szanatórium ir.aga is. Mert hiszen azért, amiért e rettentő háborúban a magyar vitézek halálmegvetéssel küzdenek: az ő vére hullott el elsőnek ; azért a nagy és szent őzéiért. Azt hittük, hogy a béke munkáiban várja őt egy nagy históriai küldetés nemzetek boldogitása körül, mert lám aki a szerelem csodás és titokzatos lobogója alatt formálta a maga és fenséges férje életét, rakta meg családi fészkét és készült a feladatra, hogy egy koronás főnek legyen gondenyhitő menedéke és biztató angyala: azt váratlanul egy durvább kéz kegyetlenebb történeti küldetésbe taszitotta át könyörtelenül. 0 volt a gondviseléstől kiszemelve arra, hogy holttestén át lépjen közibénk a háború réme, amelynek véres feladata, hogy igazságot tegyen népek, nemzetek, országok és fejedelmek között. Es most, amikor hadaink páratlan kitartása és vitézsége folytán ennek az igazságnak közeledő lépteit mintha már hallanók: gondolatunk odaszáll a fejedelmi asszonyhoz, árvák anyjához, árvák patro- nájához, és idézzük elszállt alakját, hogy felmutassuk a fogékony szivek előtt. Mert emléket szántunk neki, hozzá méltó emléket, nem kőbe, hanem szivekbe, hálás gyermekszívekbe vésve. » Testi élete meghalt egy világ- katasztrófa zord előjátékában; lelke éljen elmulhatatlanul a jótékonyságban, a segítségben, a szeretetben, a hálában. Hohenberg Zsófia nevére gyerFelelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonoe A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. mekvédelmi alapot kívánunk létesíteni s ebben fordulunk a magyar nemzet gyermekeihez, hogy segítsenek meg bennünket. Aki valaha boldog volt anyaságától, aki mint árva valaha könyet ejtett és érezte felebarátja simogató kezét, avagy aki meglátta vigasztalás nélkül az árvaság keserves ábrázatát a boldog boldogságának okáért ; aki boldogtalan, az azért, mert tudja mit jelent árvának, betegnek, szegénynek, boldogtalannak lenni: mindenki a saját jó szivéért és Hohenberg Zsófiának boldogsága teljében átlőtt anyai szivéért jöjjön és segítsen adományával nemes és szent czélunkban. A 'háborúban elfolyt vér, a békében folyandó könyözön keserveit akarják enyhítem és egy mártirasszony tragikus halálának emlékébe kapcsoljuk a jó cselekedetet, melyre társul kérjük a magyar társadalom szivét, lelkét, eszét és becsületes két kezét, Isten és az árvák nevében. A hős temetése. Szülőföldjében pihen már Nemestóthi Szabó Albert. Itthon van már tehát. Szatmár vármegyének a történelemtől is át és átövezett földjében pihen. Szülővármegyéjében, szülővárosának, Nagykárolynak csöndes, akácz- lombos temetőjében nyugszik ő, a jelen idők hőse. S mint a hogyan a temetést végző főpap ajkán elcsendült a szó: a jövő Magyar- országnak egyik legértékesebb embere. * Dr. Nemestóthy Szabó Albert hősi haláláról a lehető legrészletesebben irtunk annak idején a „Szatmári Hirlap“-ban. Sőt tárczarovatunkban külön is méltattuk az ő kiváló egyéniségét, tiszta, elvhü lelkét, következetes életét és nagy elhatározásának motívumait. Valami volt benne ugyanis a mártíroknak hevületéből, hogy hazájáért küzdhessen, sőt ha kell meg is halhasson. Az a férfiú, a kit katonaköteles korában háromszor utasítottak vissza a katonasorból . . az most nagy és szívós küzdelem után jutott mint baka a leghevesebb harczokba. A kinek, mikor egyik legbensőbb barátja könyörgött,* hogy vigyázzon magára, hiszen a kath. világnak oly szüksége van reá . . azt felelte: — A hazáért harczolni is kell, nemcsak beszólni. Sőt, ha kell meghalni is. Különösen nekünk. Ki barczoljon? Ki haljon meg. Inkább én, mint ti, a kiknek családja és oly szép gyermekei vannak. És ment. És harczolt komolyan, elszántan, halált megvetően. Es elesett. Meghalt.. Ott, egy kis kárpáti faluban temették el. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. I>i-. líiiltlt«y Itíiliniin kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden Réten kétszer: szerdán és vasárnap Most már itthon van. Szülőföldjének szentelt földjében pihen. ★ Amint a kárpáti harczok elültek, szülei azonnal megmozgattak minden tényezőt, hogy az exhumálást lehetővé tegyék. Nagy, szívós küzdelem után végre sikerült. Megállapították tehát a legpontosabban sírjának helyét, honnan aztán haza is szállították — Nagykárolyba. F. hó 18 án d. e. 11 órakor ment végbe Nagykároly hős fiának hatalmas temetése. Már kora reggel szinte hömpölygött a nép áradata a mesterrészi sir kertbe, a hol a kápolna előtt volt felállítva a hatalmas ravatal, rajta a koporsóval és azzal az egyszerű kereszttel, melyet ott a Kárpátokban az elesett nek baj társai rögtönöztek egyszerű láda, deszka darabokból. (Zászlós Szabó Albert.) A szertartást a már teljesen egészséges, de még orvosi tanácsból üdülő megyés püspökünk atyai figyelméből Benkö József szatmári apát-kanonok végezte a nagykárolyi és vidéki papságnak legteljesebb segédletével. A beszentelési szertartartás végeztével Benkö kanonok tartotta meg tartalmas gyász- beszédét, melyben észhez és szívhez egyaránt szólva méltatta az elhunyt kiválóságait. — Itt állunk — úgymond — a sir szájánál, mely a jövő Magyarország egyik értékes emberét nyeli el. A nagy veszteség súlya alatt önkéntelenül vetődik fel a kérdés, mi is hát az élet czólja ? Korunk ingatag irányzatai között talán az egyedüli czól, mely legkönnyebben egyesíti az erőket: az anyagi előhaladás. Nemestóthi Szabó Albert távol állt ilyen czéloktól. Ő reá alkalmazhatjuk a mondást: „Az igaz nem ingadoz“. világosan látta a czélt, melyet neki a valláserkölcsi felfogás mutatott. A lelkiatya erőt adó vigaszával szólt a mélyen sújtott családhoz, hogy a nagy csapás viselésére erejüket sokszorozza. A kétségbeesés hangján kiálthattunk ugyan fel, hogy nem jobb-e az utszélen heverő kőnek, mélynél nincsenek vágyai, reményei, de int felénk a sir széléről a szózat, hogy az életen a halál nem lehet diadalmas. Á földöntúli viszontlátás reményében fejezte be 'nagyhatású szavait. Beszéde során kiemelte, hogy ősz püspöke képviseletében is búcsúzik a megboldogulttól. Szavai mély hatást keltettek. Aztán a beszédek egész sora következett. Szentiványi Béla a kongreganista testvérek nevében búcsúzott el a forrón szeretett testvértől. Rónai István csanálosi plebáno^' az Országos Néppárt és Kath. Népszövetség nevében beszélt. Beszédéből kiemeljük a következő megható részt: És ime itt az a nép is, melyet te annyira szerettél s nem hiába, mert önzetlen törekvésednek rugóit megértette. Régi barátságunk tiszta hangján szólok hozzád annak a népnek nevében s megilletődött kebellel teszem le a harczok mezejéről — hősiességednek vérrel áztatott szinteréről — a szeretet hatalmával ide hozott hült tetemeidre a tiszta elveknek fehér moir-selymét, a hősies önfeláldozásnak vérpiros rózsáit s az égiek felé irányuló reménységünknek örökzöld babérját. Legyen ez jelképe szép közéleti működésednek, magasztosan felemelő hősiességednek s Hozzád való tántoríthatatlan ragaszkodásunknak egyaránt ! Isten veled ! A viszontlátásig!
