Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-06-20 / 48. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP"

Szatmár-Németi 1915. juuius 20.

A csatornák kérdése.

Nem csudálkozunk a felháborodáson, mely a Szamosba vezető csatornáknak kérdése, illetőleg elhelyezése körül támad.

Hiszen ez a város már évek óta bizalommal várta és áldozott egy oly általános csatorna-mü létesítésén, mely végre megnyugtatja a közönséget az ő egészsége ügyében és mely lehetővé teszi, hogy Szatmár városa csakugyan a modern városok sorába lépjen.

íme most egyszerre arra ébredünk fel, hogy általános, szabaditó csatornázás helyett megyünk egy oly állapotba, a mi nemcsak a várost magát, de egy nagy vidékét a járványoknak állandósításával fenyegeti.

A felzúdulás most főleg onnan származott, hogy a Tanítók Házában levő katonai kórház szennyvizét levezető csatornát bekapcsolták a Csatorna-utczai főcsatornába, amely a Szamoson levő két hid között torkollik a Szamosba.

A közönség tehát most veszi észre csak, hogy ezen bevezetéssel nemcsak általános szempontból, de specziálisan is veszélyeztetve van. Mert hiszen egyetlen uszodánkat, a katonait teszi használhatatlanná és igy megfosztja a közönséget egészsége legelemibb föltételétől — a nyári fürdéstől.

Ez igy, ilyenforma beállításban igaz is. Nem kell bővebben magyarázni, hogy a nyílt csatorna bűzös folyadéka . . és a többi.

De a közönség úgy Játszik nem tudja pl., hogy a barakk ürülékeit is a Szamosba hordják. Hogy ez ellen az illetékes és hivatott tényezők szólaltak fel, mert felelősséget nem vállalhatnak a szamosmenti községekre rázúdulható járványokért.

A közönség azt sem tudja, hogy a városi mérnöki hivatal megjelölte azon feltételeket, melyekkel azt a csatornát, melyről imént szóltunk minden veszély nélkül bele lehet ereszteni a folyóba.

A feltételeket nem teljesítették. Ezek nélkül cselekedték meg az egész műveletet.

Ki és mi tényezők ? Azt nem kutatjuk. A városi tanács mulasztott-e, vagy ő neki sem volt módjában az ilyetén való bevezetésnek ellenállani? Azt sem.

Mi egyenesen az illetékes minisztérium figyelmébe ajánljuk ezt az egész kérdést.

Úgy látszik a tisztogatásnak, a hivatalbeli lelkiismeretességre való szorítás idejét éljük.

Tessék e kérdésben sürgősen rendet teremteni.

Nekünk és egy nagy vidéknek egészsége a legrágább kincsünk. Több mint 500— 1000 korona hiány. Szíveskedjék az illetékes minisztérium azonnal szakértő embert küldeni, a ki ezt a kérdést... a csatorna kérdését megoldja.

^-t——ni i—

riumában készültek. Róluk az ókor világbirodalmainak kiszapulta lövegei is kétszeres erővel pattantak vissza és sodorták saját népüket nemzetek sirjába, melyre a késő utódok rávésték, hogy „Minden állam talpköve a tiszta erkölcs . . .“ Ezt teledte el az olasz baksisos mámorában.

A történelem itélőszéke ismét a papság javára döntött az elvek és eszmék ama nagy perczében, melyet a Vatikán és Quirinál játszott már évtizedek óta. A Vatikán rideg tartózkodásából most merült fel az erkölcsi világrend megalkuvást nem tűrő érczfala, mely a vértanuságig menő becsület territóriumát választja el a hezitáló, baksisos hűtlenség perifériájától. A Vatikán nem tudott leszállani a becsület magaslatairól a Quirinál aknacsatornáinak sötétségébe, hoi a baráti hűtlenség penészgombái tenyésztek. A Vatikán és Qurinál között nemcsak az egyházi állam területe feküdt, hanem a moiális hűség erkölcstelen szószegés birodalma is. A Vatikán ethikai világnézete mindig centripe- talis erőt fejtett ki a Quirinál baksisos életnézeteivel szemben.

S a világnézetek e taszító ereje távolított el minket is Italia baksisos hütelensé- gétől.

Zachratka József.

Nincs ok a titkolódzásra.

— Koleragyanua eset városunkban. —

Mikor elszivárgóit városunkba is a hir, hogy a debreczeni fogolytáborban kiütött a kolerajárvány: többen aggódva mondották, hogy nálunk is van kolera, csak titkolják.

Nincs ok a titokra!

Hiszen maga a kormányzat, a hatóság van rajta, hogy a társadalmat, a lakosságot is belevonja a járvány ellen való küzdelembe.

Csak nem kell azonnal felfújni a híreket. íme most még csak kolera gyanús eset van Szatmáron. Még pedig kettő. Nyíltan számot adnak róla mindazon közegek, melyekhez ez az ügy tartozik.

A csütörtöki nap folyamán történtek a megbetegedések.

Az egyik megbetegült özv. Gábor Mi- hályné máramarosszigeti lakos, ki Balassa gyarmatról — hol katona fiát volt meglátogatni — hazautaztábau Szatmáron kiszállott és itten koleragyanus tünetek között megbetegedett. A másik gyanús megbetegedési esetet Várady Sándor Hunyadi-utczai lakos, kötélverőn állapították meg. Mindkét koleragyanus egyént azonnal a járványkór'názba szállították. A rendőrség ezúton is szigorúan felhívja a nagyközönséget, hogy a beteg kato nákkal egyáltalán ne érintkezzék, az udvarokról a szemetet és más felgyülemlett piszkot azonnal hordássá ki, a pöczegödröket tisz- tittassa ki és egyáltalán a tisztaságra ügyeljen, minden gyanús megbetegedésről pedig a hatóságnál nyomban tegyen jelentést.

íme, itt a hatóság intézkedése. De mit tegyenek intézetek, családok általán mittóvő legyen a lakosság, mikor a pöczegödrök kitisztítását végző vállalatot hetekig hiába sürgetik. Panaszok érkeznek hozzánk; mi már fel is szólaltunk ez ügyben. Ha máskép nem: két kerületre kell osztani a köztisztasági vállalatot.

Ki a hibás ? Ha valaki a mi piaczunk- nak jelen képét megfigyelés szempontjából tanulmányozza: azt fogja megállapíthatni, hogy ebben a lázas tumultusban egy erős hang egy hatalmasabban kizengő kérdés dominál :

— Ki a hibás?

Már t. i. azért a lelketlen garázdálkodásért és uzsoráskodásért, a mit ma a pia- ezon arczátlanul űzhetnek.

A kérdésre pedig egyik kórus igv felel:

— A rendőrség. . nem tud rendet csinálni, tehetetlen és a többi.

A másik kórus azt feleli:

— Ezek a. lelketlen eladók. Kereskedők, termelők, bőrtáskás kofák és m többiek.

Csodálatos, hogy egy kórus mélységesen hallgat. Még nem is szidalmaz. Csak hallgat . . és úgy magában, hangfogót téve szájára igy okoskodik:

— Nincs drága áru, csak szegény, üres bugyelláris. Pénzed van, mindened van. Még kalácsod is. Pulykád is, libád is és — a többi.

Hát ennek a pianino kórusnak a maga szempontjából igazsága van. De az igazság szempontjából megtehetjük Ítéletünket. Teljesen úgy vagyon. A hibásak azok, a kik még a maximális árnál is többet fizetnek. Ha büntetik azokat, a kik a maximális árnál többet kérnek . . . sokkal jobban, szigorúbban kellene büntetni azokat, a kik többet fizetnek. Pedig fizetnek. Ezt láthatjuk— tapasztaljuk.

. . . Tegnap történt, írják nekünk, hogy egyik sorompó körül valóságos kis fiókpiacz keletkezett. Egy úri asszony konstatálgatta a libának súlyát. Rájuk szólottám :

— Ezt nem szabad tenni. A csendőr meg fogja kegyeteket büntetni. Hiszen ezek hallatlan árak.

— Csendőr? mosolygott gúnyosan a falusi asszony. Mig én csendőrt látok . . addig túladok mindenen.

Tehát ime . . mikor az eladók: városiak és falusiak látják és tapasztalják, hogy nincs az a hallatlan ár, melyhez hozzá nem juthatnak ; mikor nem képesek magukat asz- szonvaink fegyelmezni, hogy egy 10 filléres marok zöldpaszuly „ellenében“ megtagadjanak egy korona áldozatot: akkor no tessék kérdezni, hogy ki a hibás ? Viseljék — a hallatlan időknek súlyát.

HÍREK

Mailáth püspök a szatmári ifjúság közt.

írta már a „Szatmári Hírlap“, hogy Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök főpásztorunknak, Boromisza Tibornak látogatására érkezett. (A mint Erdély püspöke az ifjúságnak mondott beszélgetésében kifejezte magát, „hogy a ti aranymisés és aranyszívű püspökötöket betegsége után egészségesen láthassam és üdvözöljem“.)

De már az utón — Kolozsvárról Nagybányán keresztül egy harmadosztályú kupéban — igy mondotta Mailáth püspök — kieszeltem, hogy bár szünet van, mégis találkozni fogok én a szatmári diákokkal, ifjúsággal.

Ezen gondolat töltötte be az erdélyi püspök szerdán, csütörtökön egész nap, mely idő nemcsak egy bensőséges látogatássá vált, hanem valóságos apostolkodássá, főpásztori és hazafias munkává, gyönyörűségesen felemelő napokká lett.

*

A fáradhatlan, apostollelkü püspök alig pihent meg, már megkezdette az intézeteinknek látogatását, melyekről elragadtatással beszólt. Csak az fáj, mondotta, hogy „üresen kell legtöbbjüket látni. Ezt a szép gimnáziumot is. Oh én nem az üras gimnáziumokat szeretem. Azt szeretem, mikor az ifjúság intézeteiben dolgozó méhecskék nyüzsögnek és két lépcsőt is ugorva mozognak az ifjak.

Kétségtelen szép, kedves jelenetek voltak minden intézetben, templomokban, kápolnákban, a hol részint misézett, gyóntatott, beszélt, imádkozott, de azt hisszük, hogy mégis akkor volt elemében, mikor az ő kedr vés diákjaival találkozott.

Csütörtökön d. u. 4 órakor a Kálvária kertjének árnyas fái alatt, illetőleg a templom előtti magaslaton találkozhatott azon szatmári diákokkal, a kiket szünidőben értesíteni lehetett a magas vendégnek bensőséges szándékáról.

Majláth püspökről országosan tudva van, hogy szinte az egész nemzetnek diákjait felkereste és ismeri. Tudva van, hogy száz és száz ifjút a maga költségén neveltetett. Szatmári ifjakról is tudunk, hogy ha Mailáth nem segíti őket... ketté törik pályájuk. Egy nagy, hatalmas eszme vezeti őt ebben az apostolkodásban. Az egyházat és nemzetet újjá teremteni, erőssé tenni — lelkileg és testileg — az ifjúságban.

Most, mikor a mi diákjaink körülvették és Mailáth püspök szinte csudás közvetlenséggel, atyai természetességgel, megnyílt szívvel és kiterjesztett, ölelő karokkal ölelte magához a mi -ifjúságunkat is, a maga valóságában érezhettük, láthattuk az ő nagy lelkének gondolatát, eszméjét.

... A Kálvária előtti magaslatra szobija a bámuló, szinte meghatott diákságot. És kezdi azzal, minden szertartásos bevezetés nélkül:

— Csak egészen közel hozzám. A püspök bácsi valamikor nagy beteg volt. Tüdő bajt kapott . . . nagyobb területen, mesz- szebre hallhatóan nem igen bir beszélni.

A diákság még szükebb gyűrűben veszi körül a már deresedé (51 éves) de eleven, szinte még mindig ifjan maradt lelkű püspököt, a kire ma inkább azt lehet mondani, hogy meghatalmasodott.

— Nagyon köszönöm édes fiaim, hogy eljöttetek hozzám és reméllem nem hara- gusztok azért, hogy megzavartam vakáczió- tokat. Ugy-e nem haragusztok? A ki nem haragszik, emelje fel a kezét.. .

Minden diák keze felemelkedik. Az eddig komoly, szinte áhitatos arezok kiderülnek és a legteljesebb kölcsönös bizalom elkészül.

Mailáth püspök egyéniségének, mondhatjuk suggestiójának alapja a közvetlenség, a keresetlenség. az őszinteség, a meggyőződésnek ereje. Mert a ki vele érintkezik, őt