Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-16 / 47. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. junius 16. 47. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS tIíRSAJDALLMI LAP > •• V * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detósek stb. H>i*. Baltkajr Kálmán kiadóhivatal! főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kSzlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. pének lelke járta Szatmáron — Jézus Szive búcsúját. Sokaknak férje, fia, apja, testvére, barátja — a csaták útját járják ... ők jöttek, hogy Jézus Szive búcsúját esdekelve és könyörögve járják. Azért mondjuk, hogy Szatmár és nagy vidékének „nemzeti körmenete, keresztjáró napjai voltak“ az elmúlt hét három utolsó napjai. * Csütörtök este vette kezdetét a nagy áj- tatosság. Az ünnepnek egész konczeptusa már ekkor kezdett kibc&itakozni. A bevezető beszédet, melyet P. Jámbor László mondott — most még — nagyobb számban városi hívek hallgatják. L \ . Péntek reggel, ügyszólván a hajnali órákban már ostromolják a gyóntatószékeket. A fél 8 órai sírpnt misét Pemp Antal “püápoki hely nők rficmuja, a Sepsy-énekkara énekelt, P. Bóta prédikál. Estenden, 6 órakor megjelenik a szatmári kath. híveknek egyik legkedveltebb áj- tatosságán .. . a Jézus Szive zsolozsmaimádságán megyéspüspökünk. Valami elragadó kép volt; ezt a buzgó népsereget az ősz püspökkel egyetemben imádságra leborulva látni. Szombat reggel korán már a vidék népe hullámzik — a kálvária felé. Igazán, szinte csudálatos, hogy ebben az időben, a közlekedéseknek refigeteg nehézségei között ennyi nép ide, Szatmárra seregelhetett. E nap a vidékiek végzik gyónásukat. Fél 8-kor Jordán Károly dr. apát-kanonok mondott szent misét, P. Bóta szentbeszédet. Este 9 órakor még gyóntattak. A városban is meglátszott a zarándokoknak mozgalma. Templomokat, intézeteket, kórházakat látogattak a vidékiek. Vasárnap volt az ünnepség teljessége. Már reggel 4 órakor megkezdődött a kálvárián a gyóntatás. E reggel — hiteles adatok nyomán : kétezer áldozó volt. 7 órakor Szabó István prelátus mond szent misét. És . . . 1li9-kor megindul a hatalmas köbnenet, amilyet Szatmár városa még nem látott. Körülbelül háromezer ember bömpölygött az előre megállapított útirányban (Püspöki palota — Székesegyház megkerülése — Éöt- vös-utcza — és vissza a kálváriára.) A körmenetet P. Jámbor vezette rendkívüli érzékkel és figyelemmel. Festői képet nyújtott ez a hatalmas konfessió, Jézus Szive konfessiója. Nemcsak a vidéknek a mai időkben szinte lehetetlennek képzelt tömege, de a városi, szatmári Rendben vagyunk... Magyarországon sokat szenvedett az iskola ügye ebben az esztendőben. Sok helyről harczbavonultak tanárok, tanítók, másutt a tanítványok. A betegek, a sebesültek elhelyezésének kérdése, a drágaság országszerte akárhány helyen nem engedte meg, hogy az iskolaévet teljesen kihúzzák. Későbben kezdték, korábban fejezték be. Mégis — nehigyje senki, hogy a tanítás kárt vallott ebben a nagy háborúban. Nem. Amit az iskola elmulasztott, azt bőven, ezerszeresen pótolva maga a háború. Nem a gyermekeknél, hanem a felnőtteknél. Aki ma nyitott szemmel néz a világba, az a háború végén tízszer olyan okos lesz, mint volt a háború elején. Nincs az a villamos reflektor, mely igazságot, hazugságot olyan pazar fénnyel világitana meg, mint ezek a nagy idők. Lássunk csak néhányat. A háború előtti időben Francziaország a haladás, a felvilágosodás hazája volt. Ma (lehetőleg mindenütt a liberális lapok alapján konstatálunk) — az őt egykor naggyá, dicsővé tevő egylfáz üldözőjének ismerjük. Azelőtt Ángolország úgy szerepelt az ő vallásával, mint az emberi szabadság képviselője, a papi zsarnokság letiprója ; ma „szemforgató, bibliázó vallási vegyeskereskedés“ az anglikánizmus, mely a „vérszomjas, buja, házasságtörő VIII. Henriknek“ köszöni létét. Azelőtt az elvből nem párbajozó kongre- ganistákat gyávaság miatt megfosztották tiszti rangjuktól s éretlen párbajhős krakélerek, mint a bátorság példaképei állottak előttünk; ma azok mint órdemkeresztes hősök esnek el a harcztéren s ezek, a Szász Zoltán „marczona alakjai“ bankok pultjai mögött, kórházak segédszemélyzetének sorában, irodákban, vagy a legjobb esetben a kedves trén barczvonalmögötti táborában húzódnak meg. Már persze azok, akik nem egészen „ungtauglichok.“ Ázeíőtt az úgynevezett vallásos emberek is templomkerülők voltak; ma a régi istentagadók is imádkoznak a lövészárokban. Azelőtt, ha nem szerettük is a mi kedves munkapárti kormányunkat, de szinte tisztelve rettegtük „erős kezét“, mely az igazság s a haza üdve érdekében nem ismer elnézést, kegyelmet, egy arczizomrándulás nélkül üobáltat ki valóságos belső titkos tanácsosokat a parlamentből; s ma szomorú szívvel látjuk, hogy ez a kormány még a kofákat s más élelmiszeruzsorásokat sem tudja megregulázni. Azelőtt Szász" Zoltán elhitette velünk, sokunkkal, hogy a galicziaiak egy igazán kiváló népelem, melynek bazánkbatódulása több, mint kivánatos, hogy ezt a nyomorult feudális iga alatt vergődő országot „feljavítsa“ Ma ? No ne beszéljünk. Azelőtt a toprongyos zsaroló, koldus, becsületes ősei nagy alkotásainak mutogatásából élő, egyházat megrabló talián nemes, nagy nemzet volt: ma ? „hitszegő“, alávaló, rongy náczió lett belőle egy huszonnégy óra alatt. Azelőtt a pápa egy zsémbes vén pap volt, mert az egységes Olaszország hírhedt garancziális törvényeitől nem volt elragadtatva : ma a Neue Freie Presse, meg a Pesti Hírlap konstatálják, hogy a pápa szabadsága csak humbug. Azelőtt a szabadkőmivesség felvilágosítást hirdető, szegények könnyeit letörlő jámbor szervezet volt : ma egy hitvány banda* melyet még a saját testvérei is megtagadnak Magyarországon. Azelőtt évek hosszú során át Ember Károly, Baránszky Gyula, Polónyi Géza kákán is csomót kereső klerikális békebontók voltak, mikor a fővárosi közgyűlés termében felszólaltak, hogy alighanem bűzlik valami Dániában, hogy önző klikkek jármát nyögi a mi szép fővárosunk ; azelőtt Bécs hires polgármestere a boldogult Lueger mumus volt, akivel magyar anyák is gyermekeiket ijesztgették, ha rosszak voltak: ma „Az Est“ a fővárosi drágaságról czikkezve Írja : „A modern Bécset a puritán vasener- giáju Lueger csinálta meg; Budapest élelmezési Luegerje még nem érkezett meg. Majd eljön, ne féljünk és elhozza nagy söprűjét és megtisztítja a hivatalokat, a tanácsot és a közgyűlési termet a tehetetlenektől, a kicsinyes torzsalkodóktól, az önérdeket szolgáló klikkektől s attól a falusi szellemtől, amely felelőssé tette, hogy a gyönyörű és áldott Budapest ma Európa legrosszabbul berendezett városa.“ Rendben vagyunk 1 Ha még sokáig tart ez a háború, "olyan okos lesz ez az ország iskolák nélkül is öröm lesz nézni. Igazán. .. rendben vagyunk tehát . . . Jézus Szive búcsúja. — Szatmár és nagy vidékének nemzeti a körmenete. — Jó néhány esztendeje, hogy éppen e iÉjupnak hasábjain irtuk és jósoltuk meg, hogy ' a^fcis Kálvária, Szatmár régi kegyeletes temp- f lótna egy nagy, hatalmas vidék hitéletének á leSz középpontja. ^ml évre jobban és jobban teljesedett a mi Most azonban, az elmúlt hét utolsó három napján bebizonyult, hogy a Kálvária Jézu& Szive búcsúja igazán: 'Szatmár és nagy vidékének nemzeti ke- resf^f^apjaivá, körmenetévé változott. IdŐK jele, nagy időknek tanulsága ez! ^‘A tnagyák *iép, nagy szorongattatásának idején, ■Jíiiijot-I^Öőma hallgatás nagy beszéd volt“, mikor „‘sokakra börtön s rab láncza borult“ zarándokolt. Ez a népiélek az Istent, a megváltó szivét, az anyát. Nem hitt és nem bízott e nélkül feltámadásában, győzedelmes ujraélésében. Most is igy van! S ha nem is megy a távolba, feltalálja és megtalálja a maga körében — közelében zarándoklásának helyét . . . Szatmár, Ung, Bereg, Szabolcs, Szilágy, Ugocsa, Mármaros, Bihar, Zemplén népe, né
