Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-13 / 46. szám
2 tené ezeket a tartományokat, lia szomszédságában antigermán államok alakulnának és ha Berlintől 100 kin.-re volna az orosz határ. Az orosz politikusok nyíltan hirdetik, hogy Németországot meg kell semmisíteni. A két állam gazdasági politikája is ellentétben van egymással Oroszország a maga terményeit Németországban akarja elhelyezni s távol akarja tartani magától a német ipar versenyét, Németország pedig éppen ennek az ellenkezőjére törekszik. A két államot természetes fejlődése tette versenytárssá. A versengés a két állam között addig nem fog megszűnni, amig az egyiknek nem sikerül a másikat végleg legyőzni. 5 „hadi gyermekek“ védelme. írta: Eötvös K. Lajos nyug. kir. tanfelügyelő. Jaj de sok van ily gyermek: a hadban elesett, vagy megsebesült, rokkant vagy állandó betegséggel terhelt hősök, de nagyon sok árva és elhagyatott gyermek felkarolását várják az államtól és a társadalomtól! Á családfentartók százezrei válnak egészen vagy részben keresetképtelenekké, a „hadi gyermekek“ százezrei utalvák védelemre. Midőn az országos Gyermekvédelem állami fejlesztése 12 év alatt csak mintegy 70.000 elhagyatott gyermek gondjának felvételére vált Európaszerte példátlan buzgól- kodás mellet is képessé, egyszerre ily óriási továbbfejlesztést meglevő intézményei keretében nem remélhet a világháború után. Uj, meg uj szervekre, más és más állami meg társadalmi munkásságra kell támaszkodnunk (a „hadi gyermekek“ ügyének sürgős és hathatós felkarolásában. Ezek közül csak néhányra utal jelen czikkünk. A „hadi gyermekek“ a szerint, hogy tartásukra hivatott és képes esaládkörbe tartoznak, vagy ily családi támogatást nélkülöznek, kétféle védelemmel támogathatók. A szülőkkel, vagy oly közeli rokonokkal bírók, akik készek és képesek esetleg állami vagy társadalmi segéllyel — a kereső családfőnek hadban elvesztett, vagy rokkanttá, keresetképKrisztus és a szegény juhász. Mikor Jézus Krisztus még a földön járt, egyszer amint utazgatott gyalog Szent Péterrel, nagyon elfáradt és eléhezett. A nagy pusztaságon nem láttak csak egy tanyát se, ahova betértek volna; egyszer amint körülnéz Szent Péter, azt mondja Jézus Krisztusnak: — Uraml amoda látok egy karámot, térjünk oda be, csak találunk vagy egy élő lelket. Mentek, mendegéltek aztán, egyszer elérték a karámot; hát csak a szegény juhász lakott ott, őrizgette a gazdája birkáit. Köszöntek neki, az nagyon szívesen fogadta, leültette őket s beszédbe ereszkedett velük. De Urunk már nagyon éhes volt, azt mondja a juhásznak : — Ugyan, te szegény ember, adj valami ennivalót, mert nagyon éhesek vagyunk ! A szegény juhász gondolkodóba esett, hogy mivel kínálja meg a vendégeit, nem volt semmije se, csak egy darab száraz kenyere, meg egy kis báránya. A gazdának volt ugyan elég juha, hanem az azé közül nem mert vágni, mert félt, hogy majd megbosszankodik érte, mert hát tudja jó), hogy „ebé az, aki a másé“, ha még az öreg apám- uramé is. Csak gondolkozik hát magában, csak gondolkozik : „Ugyan, Uram Isten 1 levágjam-e ezt a bárányomat ? ne vágjam ? ha levágom nem lesz, ha nem vágom, úgy se sokra mék vele... eh 1 levágom 1“ Azzal elővette a csizmaszárából a csillagos nyelű fehérvári bicskát, megfogta a kis bárányt, levágta, megfőzte paprikásnak. „SZATMÁRI HÍRLAP“ teleimé válta mellett is a „hadi gyermek“ fenntartására és nevelésére : a család körében hagyandók és testi lelki gondozásuk ott biztosítandó, részint államsegély által, részint nevelögyámi támogatással. A nevelőgyámság oly pártfogó munkásság, minő eddig csak a züllött gyermek patronázásábau van szervezve ; csakhogy a család támogatására nem a züllött, elhagyatott, hanem a nemzet nagyobb gondozó felkarolásához joggal igényt tartó „hadi gyermekek* jó nevelése érdekében vállalkoznak a nevelőgyámok, kik „tanáccsal és kaláccsal“ egyaránt előmozdítják védenezük fejlődését és boldogulását. Miként az elhagyatott gyermekeknél, a „hadi gyermekek" ily gyámolitásánál sem kizárt, hogy a nevelőgyám nemcsak anyagi és erkölcsi támogatással gondozza a „hadigyermekeket“, de családkörébe, sőt családkötelékébe is befogadja. Ezért kívánatos, hogy a nevelőgyámok elsősorban a gyermektelen, vagy gyermeküket elveszített családfők, özvegy férfiak és nők közül nyeressenek meg. A családikörben hagyott és ott állami menhelyi segéllyel nevelt hadigyermekek jó nevelésének a nevelőgyámság mellett vagy helyett époly fontos biztosítéka az Amerikában, Németországban és Agliában kitünően bevált „testvérbarátok“ intézménye. A gondozott fiú mellé nagyobbkoru, nagyobb tanult- sággal és műveltséggel biró testvérbarátot, a leányka mellé fejlettebb, tanultabb, műveltebb testvérbarátnőt ajánlunk az ily testvéri nevelésre vállalkozó ifjúság köréből. A testvérbarát lesz a hadigyermek legjobb játszótársa, oktatója, nevelője. Az ő boldog családi vidámsága átárad kis véde.nczének kedélyére, tanulási és munkakedvét fokozza, önérzetét, valamint kötelességtudását emeli és irányítja, vódenezét a társadalom lelkes és miftikás tagjává képezi, szocziálizálja. Amely hadigyermekek ily módon a saját családkörükben nem hagyhatók és nevelhetők az álla' i és társadalmi gyermekvédelem által azok mint elhagyatott gyermekek az állami gyermekmenhelyek kötelékében nyerjenek fentartó gondozást, nevelés oktatást, — lehetőleg szintén nevelőgyámok és testvérbarátok közreműködésével. Csakhogy az állami gyermekvédelem eddigi intézetei és intézményei elégtelenek. Nincs is annyi alkalmas nevelőcsalád, amely vállalkoznék és képes lenne a hadigyermekek nagy tömegének befogadására. Annak a fontos elvnek fentartása mellett tehát, hogy családias nevelést biztosítson az állami menedékhely a Mikor megfőtt a paprikáshus, Jézus meg Szent Péter melléültek a vasfazéknak, ettek, ettek jóizüen, a szegény juhász csak leste, csak várta, hogy hagynak-e benne, mert hát ő is éhes volt, de biz azok még csak kóstolóul se hagytak, egy falat nem sok, de csak annyit se, megették az egész vasfazék húst. Mikor aztán megvacsoráltak, azt mondja Jézus Szent Péternek: — Na Péter, szedd fel a csontokat a legutolsó darabig. Péter megfogadta a szót, felszedte, Jézus pedig eltette a szűre ujjába; este, mikor a juhász elaludt, odament a karámhoz, a csontokat elszórta a juhok közé; hát mindegyik darabból egy-egy juh lett, oszt5 a juhász bélyege volt a farán, egyiknek úgy, mint a másiknak. Mikor ez megtörtént, Jézus meg Szent Péter ott hagyták a karámot, elmentek minden szó nélkül. Másnap reggel, mikor a juhász felkelt, nézi a juhokat a karámban, hát látja, hogy sok idegen juh van a többi közt; tán háromannyi is, mint a gazdáé s csak az a csodálatos az egészben, hogy mindegyiknek az ő bélyegje van a farán; el nem tudja gondolni, hogy hogy lehet az, mikor neki nincs birkája, még csak egy láb se, hisz az utolsót éppen az este vágta le a vendégei számára. — Keresi azután a vendégeket, hát biz ott csak hült helyüket leli; ekkor tudta aztán meg, hogy azokat a juhokat senki más nem adhatta neki, csak egyedül az Isten ; fel is fogadta, hogy ezután mig csak egy kis krajezár erője lesz, mindig segit ahogy tud, a sziikölködőkön. kötelékébe tartozó gyermekeknek; együttes, nevelötelepi elhelyezésről is legsürgősebben gondoskodni társadalmi, önkormányzati és állami kötelesség. A nevelőintézetek, internátusok az eddigi létszámhoz viszonyítva fölötte megsoka- sitandók. Részint mivel ez a tömeges fejlesztés aránytalan sok időt és költséget igényelne, részint minthogy az eddigi nevelőintézeti szervezetek aránytalanul kétséges vo tűk ellenére sem biztosíthatták eléggé a gyermekeknek családias és megélhetésre kó- pesitó nevelését: a legrövidebb idő alatt sokkalta csekélyebb költséggel felállítható és a gyermekeknek hasonlithatlanul kevesebb anyagi áldozat mellett is megfelelőbb családi nevelést biztositó oly nevelőtelepek alapítása kívánatos, melyek az amerikai Farm-nevelőtelepek és az angol Cottage nevelőintézetek módjára faluszerü kis családházak 10, 20, vagy szükséghez képest még több földmives, kertész és kis iparos családjában nevelési irányelvek szerint állandóan elhelyezett 6— 10 es gyermekcsoportok testi és lelki nevelő gondozását, családi, háztartási és megfelelő gyermekfoglalkozási ügyességekre szoktatását a telepigazgató (és a szükséghez képest mellette működő tanító, tanítónő) nevelésoktatási szakszerű utasításokra alkalmazkodva végzik. Ez a „Gyermekfalva“ nevelőtelep a háború után fölmerülendő hadsegélyezési viszonyokhoz alkalmazható lesz azzal is, hogy egyszersmind a vagyoni helyzetükben megroppant, de különben munkaképes családos hadfiak telepe is legyen, hol hajlékhoz, kerthez, földhöz, kenyérkereső állandó foglalkozáshoz jutnak, és egyúttal a „hadigyermekek“ családias nevelésének hasznos tényezőivé válnak. Az ily falujellegii nevelőtelep a maga gazdálkodásával, életmódjával, háziipari és kisipari munkásságával mintájául fog szolgálni a népies kis gazdaságoknak is : igy népművelési és népjóléti hivatást is teljesít a maga vidékén. * Második közlemény következik. _________Szatmár-Németi 1915 juuius 13. Há borús tapasztalatok a lőtt sebekről. A balkáni háborúban használt golyók modern, kisméretű és könnyű golyók voltak. Veszedelmük főképpen nagy gyorsaságukban rejlik. Közeli távolságokra, 300 vagy 500 méterre igazi robbanó hatásuk van; 1500 méterig még átütő hatásuk van, azontúl a hatás csökken, most már csak sebesitők, egyúttal zuzók. A golyó behatolási pontja nagyon különös külsőt nyújt. A bőr lehet karczolt, horzsolt, keresztül fúrt, mintha lyukasztóval fúrták volna át, sőt széjjel marczangolt is; a nyílás néha teljesen észrevehetetlen, máskor 10—20 czentiméteres a seb, ha a golyót kis távolságról lőtték. Minthogy a katonák többnyire fekvő helyzetben lőnek, megfigyelhetünk több sebnyilást is ; megtörtént, hogy a golyó behatolva a nyakon, kijött, majd belejut a mellkasba, ismét kijött a hónalj közelében. Gyakran a golyók a testet egész hosszában átjárták, bejutva a vállon például a ezombon jönnek ki. A rövid távolságra lőtt golyók némelykor valóban olyan sérülést idéznek elő, mint robbanás, szétzúzzák a csontokat, amelyeket csontporrá változtatnak, az izmokat, inakat, a vérereket, idegeket, egy bizonyos távolságig. Ugyanezeket a sérüléseket előidézhetik a srapnellek, azok a golyók, amelyek eltérnek útjukból s a fenék, vagy oldal kerül elő és még sziklás talajon, vagy fákon leü- tődő, újra felugró és emiatt deformálódott golyók. Ezek a sérülések gyakran halálosak és olyan rettenetesek, hogy amint Laurent Írja, a musztafai ütkezetben sokan panaszkodtak a bolgár katonák és tisztek közül, hogy az ellenség robbanó golyókat használ. A lövedék általában átjárja a testet anélkül, hogy abban megállna. Néha megmarad a szövetekben. Négy; srapnell közül egy esetben és 10 golyó közül szintén egy esetben. Laurent az esetek 22 százalékéban talált a testben lövedéket. A srapnellek egész másszerü sérülése
