Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-30 / 42. szám
XXIV. évfolyam. • f Szátmár-Németi, 1915. május 30. ^2. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 6 „ — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadőhivaia't illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. PAlyázatl hirdetések egyszeri közlése 5 korona ------------------- Nylittér sora * *0 fillér. ------------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Rosta. A taliánok királyának dadogó-hebegő hadüzenetét követő tizenkét óra után, a barátból lett ellenség már megtapasztalhatta, hogy a háborúban nem záptojással, makarónival és czitromokkal dolgoznak, hanem valami más tüzesistennyilával. Most már kezdi látni a talián nép, hogy sejtelme nem hiába fojtogatta lelkét és víziói nem üres látomások. A mi flottánk, a nélkül, hogy bejelentette volna előre haditervét, biztos győzelmét . . . megvizitelte Olaszországnak keleti partvidékét... és ott hagyta vizitjének érezhető nyomait. A tenger menyasszonya megremegett. Nem szokta meg és már régen.. a kényelmes és buja 33 esztendő nagy idő ám . . . nem élvezett ilyen simogatást. * No jól van — mondják a mi hivatott pesszimistáink. A kezdet. Kezdetben az izraelita fia is — nyert. De aztán . . . aztán. Hát kezdet. De a jó kezdet már fél siker. Az önbizalom szülője egyik részről. Á másik, az ellenfél részéről pedig kijózanitás, a mámorból való felébresztés. A legháboru- sabb olasz-lap már is odaszólott a kezüket dörzsölő és biztonsági helyeken fülelő bandavezéreknek : — Csitt . . . egyáltalán ne legyünk optimisták ... a győzelem úgy látszik, csak súlyos áldozatok árán lesz lehetséges. A rózsa eredete. A rózsaágat egyszer bárányka rágicsálta, Csak kedvtöltésre tette, megsérteni nem kivánta. A rózsaág ezért a. báránytól büntetéskép, Kis gyapjucskát lecsipett, maradt neki elég még. A kis gyapjút az ág most erősen tartogatta, És jött a csalogány és fészket rakni óhajta. Szólt: Add nekem a gyapjút és kis fészkem, ha [kész lett, Majd eljövök s hálóiból datolyátok te, néked. Megkapta, elvivé és amint eljött, dalára Örömtől és gyönyörtől rózsa termett az ágra. Hűekért után: Csicsáky Imre. Mit csinálnak hadifoglyaink Szerbiában? — Eg:y magyar fogoly-katona levele. — Rejtelmek világa lelt ránk nézve Szerbia, mióta a szomorú visszavonulás után abbamaradtak a hadműveletek. A külföldi újságoknak a helyszínen járt munkatársainak tudósításai alapján értesültünk arról, hogy a szerb nemzet és hadsereg teljesen tönkrement. Megrázó képeket olvashatunk azokról az állapotokról, amelyek a már mo- raliter szétszüllött szerb nemzetet a végső megsemmisülés felé viszik. Mindezeken ffelül azonban forró és izgatott érdeklődéssel töltötte el minden magyar ember szivét az a kérdés: Milyen lehet a hadifoglyok dolga ? Tehát már nincs mámor. Még optimisták sem lehetnek. Súlyos áldozatok kellenek ... (elég lesz-e a hitszegő bér a három milliárd ?) No jól van, ha az első huszonnyégy óra sikerünk nem is döntő ; el sem bizakodunk miatta. De egy bizonyos. Hogy ismertük a makarónis nép pszihéjót. Készen voltunk. Vagyunk. Berlin is tapsol, mert bízik a flottánkban. Az olasz nép lelketlen vezetői is hirdetik, hogy bizony, bizony ... a háború más dolog, mint az ugratás és ahogyan a tüntetők gondolták. Ott, a hol már a háború kezdetén rekedten hirdetik: — Jaj, győznünk kell. Különben Olaszország önmaga pecsételte meg sorsát . . . Jaj áldozzunk, mert különben elveszünk. Ott bizony ... a mámor helyét már az a kis, de tőrös szó foglalja el: „Hátha I“ Hátha — nem győzünk. * Az első hivatalos jelentésekben már sűrűén előfordulnak azok a kifejezések, melyek a talián vitézségnek jellemrajzához tartoznak. „Alaposan elűztük őket (t. i. a talián vitézeket); „megkisérlették támadni hajóhadunkat, de hamar eltakarodtak“, mivel két pilótánk repült feléjük; „vizi jármű tüzelésünk elől elmenekült a léghajójuk is ; az első lövésünkre — visszafordulva menekültek.“ * Ezer meg ezer család féltett büszkesége, egyetlen reménye, család fenntartója, gondoskodó feje került a harezok alkalmával a szerbek fogságába. A fáma, Hiób-hireket, a legrémesebb híreket költötte, továbbá az a körülmény, hogy a szerb hadifoglyokhoz hozzátartozóik által irt levelekre a válasz igen ritkán érkezett meg. jóllehet ezek a levelek és levelezőlapok tömegesen mentek, a lehető legkét- ségbeejtőbb hangulatot teremtette meg mindazoknak a lelkében, akiknek valamelyik szeretettje szerb hadifogságban van. Vannak Nagyváradon családok, ahonnét hetenként 8—10 levél is ment el Szerbiába és amelyekre néha, nagy ritkán kéthónaponkint jelentkezett feleletképpen egy kis semmitmondó levelezőlap. Általános és közérdekre tarthat hát számot az a levél, amely minden cenzúra nélkül (csak a jó Isten tudja, hogy) érkezett meg május 16 an Szerbiából. A levél Írója Ellenes Péter a 37. gyalogezred katonája. A levelet márczius 26-áról, Boljeváczból keltez- tette és feleségének küldte, aki Teleky-utca egyik házában imádkozik három apró gyermekével férje szabadulásáért. Ellenes Péter nyíltan és őszintén, de azért büszke magyar lélekkel irta meg levelét, amelyből igen élénken megalkotható, hogy milyen szomorú, de azért éppen nem kétségbeejtő hadifoglyaink sorsa. A levél, mely tele van szenzácziós részletekkel, a következőképen hangzik : Csudálatos ez a fönséges nyugalom, a a mivel a magyar nemzet hitszegő szövetségesének háború üzenetét fogadta. Csak a becsületes emberek lelkének felkiáltása jellemzi : ,,Ez volt tehát 33 évig a mi szövetségesünk ? És ebben a felkiáltásban benne van minden. A kígyó. Az áruló. A hitszegő. Az az ítélet, mely lesújtó. Hiszen, ha ezt a társadalomban egyes ember teszi: az angol gentlementek közt, a franczia laikus erkölcsök közt, és a hazudozó orosz közt: kivetik a társadalomból. A kaszinókból. De most... mikor, mint Apponyi mondotta a parlamentben, mikor olyan szövetségre akadtak Olaszországban, mely erkölcsi szempontból még rajtuk is túl tesz: a pofoncsapás sem gyalázat. Még fizetni sem kell érte. * Micsoda erkölcsi erő, önbizalom és nyu- godság ömlik el Tisza István beszédén, egész maga valóján, mikor Olaszország hitszegé- séről nyilatkozik. — Tíz hónapig óriási túlerővel állottunk szemben, megálitottuk, megőröltük és megvertük az oroszokat és amikor gigászi küzdelmünk gyümölcse ölünkbe hullana, ismét túlerővel állunk szemben. Ha szemben állunk, hát szemben állunk ! Mária Terézia királynő napjai felujulnak, a „Moriamur“ eszméje ól a magyarok lelkében ! A magyar nemzet a monarcia népeivel és hatalmas szövetségesével együtt megvív a pokol minden ördögével! Ki fogjuk ragadni a sors kezéből a diadalt / (Taps.) Igaz ügyünk diadaláért haozba visszük népünk egész erejét! (Taps.) Kedves Feleségem! Nincs semmi bajom, csak a lelkem és a szivem fáj, hogy oly sok és hosszú idő óta nem láthattalak benneteket és szeretett hazámat. Leghőbb vágyam a szabadulás, de talán soha sem virrad rám ez a szép nap, amely megváltás és újjászületés lesz reám nézve. Fogalmam sincs, mikor lesz vége fogságunknak, de az bizonyos, hogy erős fizikumának kell lenni az embernek a hadifogság elviselésére. De reményiem, hogy nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne lenne. Ezután következik a levél legszenzá- cziósabb része, amelyben leírja, hogy mivel töltik el a napot és mivel táplálkoznak a magyar hadifoglyok Boljeváczban. — Azt kérded, hogy mivel töltjük el a napot. Megnyugtatlak szivem, hogy gondoskodnak munkáról. Nem unjuk el magunkat. A magyar hadifoglyok a vidéken levő óriási erdőkben favágással foglalkozunk, nagyrészünk a sziklákat tördeli, amelyek Boljevácz határában emelkednek. Igen sokan közülünk pedig mint kubikosok tesznek nagy szolgálatot a szerbeknek. (Hiába, muszáj.) A bakkancsunk teljesen elnyűtt a télen a sok mászkálásban, meg a munkában. Nagyon sokan tüdőgyuladást kaptak, de én hála az Istennek csak egy kis hüléssel fizettem meg a hóban való mezitlábjárást. Ami a táplálkozást illeti, az — bár nem voltam soha sem válogatós — mégis borzasztó unalmas és egyhangú. Szinte belebetegszünk a kosztba. Minden nap reggel és
