Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-20 / 5. szám
2 .SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Németi 1915. január 20. M erlegen van most, ebben a történelmi időben a társadalmi pályáknak, hivatásoknak és foglalkozásoknak — mindegyike. És az egyes ember is. A legeslegmagasabban tündöklő éppen úgy, a mint a mindennapiság kötelességében levő. Miniszter, főispán, királyi biztos és környezetük — a biró, a pap, a tanár, a tisztviselő, a hivatalnok, az adószedő, az orvos . . mind, mind mérlegre vannak téve ebben a nagy időben. És ha súlyúkról, értelmükről szóló ítélet most, nyomban el sem hangzanak : ott vannak a mérlegen. És eljő az ítélet, az értékmegállapitásnak ideje okvetlen. Mert nem mindenkinek jut osztályrészül e hullámos, zivataros időben az igazi, a való, megérdemlett elismerés vagy értékelés. Különös például, hogy az orvosoknak nagy, önfeláldozó és igazán óriási felelősséggel kapcsolatos hivatásáról, napi, ideget ölő és a kimerülésig fárasztó munkájáról nem beszélnek, nem Írnak annyit és oly érdemileg, mint aránylag más társadalmi pályáknak munkásairól. Egyes esetek, jelenségek olvasására, hallására felragyog a közönségnek szeme . . de az orvosi karnak jelentőségét, lelkiismeretes, önfeláldozó munkájának becsét . . úgy tapasztalom : a közönség nem ragadja meg sem eszméjében, sem gyakorlati hatásában. A közönség körében sokkal inkább közszájon forog az orvosoknak díjazása, mint hogy ismerné ennek a karnak mai nehéz, szinte leirhatlanul önfeláldozó helyzetét. Sőt, ha a fehéren csak egyetlen vagy egy-két fekete pontot lát vagy szeplő hull: azt magas póznára tűzi és szörnyülködésének tárgyává teszi. Vagy rossz vicczeket farag és dobja a gúnynak piaczára. Pedig az itthon, kórházainkban működő orvosoknak munkáját, valóságos harczát, ön- feláldozását csaknem olyan mérleggel kell értékelni, mint a harcztórnek munkáját és hősiességét. Meg lehet-e fizetni a katonának hősiességét . . a ki a reánk rohanó ellenséget tehetetlenné teszi, sőt elpusztítja? S viszont: A miben könny rezeg és vér lüktet. Á miben dicsőség, élet és halál viaskodik. Az induló. A katona bácsi felugrik. Mintha villám ugratná. És kiegyenesedik, mint egy hérosz. Hős. Megragadja aczélos kezével a gyermek kicsi, puha karjait. És pattogva, keményen beszél: — Mondd meg anyádnak, hogy győzünk 1 Ne rijjon, ne sírjon. Krisztus Urunk se csinálhatott e földön igazságot szent vére omlása nélkül. Győzünk. Aztán haza jövünk. Ezt az üzenetet pedig a katona lelke küldötte. Két anyának. Otthon maradt két sirdogáló, de erős lelkű asszonynak. És a katona bácsi bokáját összecsapta. Sarkon fordult — és eltűnt a tömegben. ... A kis kékszemü fiúcska meg csak bámula, utána. A tömegbe. A virágos vonatra. És, hallja . . . hallja felzugni a vihart : — Éljen 1 — Éljen a haza I — Éljen a király!-— Éljen a hadsereg ! A kis kékszemü fiúcska . . , csak életet, mindig csak életet hall az emberek ajkairól. A gőzkocsi meg lassan, dübörögve, háborús morajjal prüszköl . . . indul. Virágos vonat . . . virágos vitézekkel. És eltűnik a nagy távolságba. Ahonnan megy, hatalínas ivü szivárvány hajlik felénk. Hétszinü szivárvány ... a diadalos győzelemnek gyönyörűségesen ébredő glóriájával. meg lehet fizetni azoknak az orvosoknak védő harczát, orvosoknak, kiknek kezében a csillogó kés megmenti a családoknak, a gyermekeknek, a nemzetnek ezer és ezer ártatlan gyermeket szabadit meg az árvaságtól. Ezer és ezer családnak adja vissza a kenyérkereső apát. Apákat szabadit meg az örök bénaságtól és nyomorúságától. Mentői pusztitóbb, öldöklőbb a harcz . . annál nagyobb éberségre, lelkiismeretességre, önfeláldozásra van szükség itthon a kórházakban az orvosok részéről, hogy a pusztulásnak, veszteségnek útjába álljanak- és hősiességgel visszaverjék a halál kaszásait. Hősöket illeti a babér. Ezt a babér koszorút ott kezdették fonni a hareztéren. De a harczosok maguk fogják hirdetni, hogy a babérlevelek nem csak azokat illetik meg, a kik mint orvosok ott a barcztéren fogják, fogták fel hőseink piros vérét, ott kötözték be az ő sebeiket. E koszorúban ott lesznek a sebesültek kórházaiban hősködő orvosoknak is babérlevelei . . . igaz hősöknek járó jutalmak. Kalapot emelünk előttük! S büszkék vagyunk, hogy ők — a mienkek. ___________________________________A_ De resre húzták. A megdöbbentő hamisítások ellen közönság és hatóság „a semminél alig tesznek többet“ konstatálja, nyíltan mondja a vegyvizsgáló állomás azon jelentésében, melyről számot ad : mint hamisítanak vigan derüre-börura az áruczikkeket forgalomba hozó kereskedők, tejárusok és a többiek. Pedig, ime leszögezzük a megdöbbentő képet. Napnál világosabban meggyőzheti a közönséget és hatóságot egyaránt, hogy immár nem csak a baczilusok törnek rémitő utakon gyermekeinknek, családunknak és egyeseknek életére egészségéie, hanem kereskedelmi czégek, iparjogot váltott áruczikk kezelők, továbbítók is. Hog alig lehet már a közönség biztonságban arról, vájjon nem a maga pénzéért vett méreggel, áruczikkel teszi tönkre egészségét és rövidíti meg életét. Tessék csak elmélyedni a és vegyállomás nál felvett 526 mintának részletes vizsgálati eredményében gyönyörködni: Az 1895. XLVI. t. o. hatálya alá tartozó czlkkek: Megvizsgáltatott összesen hamisított hamisítási 0,q Tej 379 288 75 98 °/o Tejfel 34 11 32-35 °/o Vaj 1 — — Túró és sajt 15 12 80 0 °/o Olaj & . 4 44.4 % Liszt 20 16 80 0 % Tésztanemü 29 24 82-75 % Méz 5 — — °/o Paprika 17 5 29.41 %> Abrak-takarm. 21 17 80 95 % Műtrágya 3 • — — Az 1876. XIV. t. c. hatálya alá tartozó czikkek: Megvizsgáltatott összesen hamisított hamisítási 0/q Bors 59 50 84-74 °/° Fahéj 50 39 78-30 %> Majoránna 111 111 1000 °/o Sáfrány 27 21 78-7 °/o Nyers kávé 21 12 1000 °/o Pörkölt kávé 17 17 1000 % Darált kávé 9 9 100.0 °/o Tea 3 — — Cukor por 3 2 666 °/o S.' 1 — — Gyümölcs-iz 1 1 1000 °/o Gzeszes italok 4 3 75.0 °/o Kolbász félék 30 18 900 °/o Gyógyszer 7 6 85-7 % Nos ? Tetszik ? Avagy ugy-e, szinte megrezzen az ember lelke és rázkódik tüstént annak megsejtésében, hogy vájjon én, te, ő, mi és a szatmári közönség általában mennyi % mérget szedett vérébe ebből a rettenetesen megdöbbentő perczentből. És mégis . . . mégis . . nyíltan Írják, jelentik, hogy a hatóságok a semminél alig tesznek többet. Pedig tehetnének? Talán meg is kisérlették egyszer-kétszer. És belátták, hogy azokkal az eszközökkel, azokkal a § okkal, a mikkel a modern törvényhozás, a kihágási szabályok §-ainak egész erdői ellátják : mit sem tehetnek. Ma ráhúzzák a hamisítókon a §-usokat. Holnap már újra árulják, csalják s közönséget. A hiba ott van, hogy a modern gondolatért, hamis illúziójáért felálldozzuk az életet, az egészséget, az igaz értékeket. A német törvényhozás már megmutatta az egyenes, a biztosan gyógyító utat. A minapában hoztunk értesítést arról, mi iléletet hoznak ott a hamisítók megfékezésére. Ha deresre nem is húzzák őket . . de dutyiba rakják alaposan. Nem pedig egy-két száz koronával újra azokra az utakra küldik, a hol árfelemeléssel és jó megdolgozzással még a büntetés pénzt is kamatostul visszaszerezik. A sajtónak is kiméletlenebbiil kell eljárni. Ha már ott a „platzon“ nem szabad a hamisítókat deresre huzni. Tegye meg a sajtó — a maga „platzán“. A hírlapokban. Kérlelhetetlenül. /\ A szívről. Az emberi szív. ha jól ki van fejlődve,, hat hüvelyk hosszú és négy hüvelyk széles izomdarab, melynek munkájáról következő számadatok tájékoztatnak..>A szív összehuzódik : perczenkint hetvenszer; óránkint 4200 szór, egy napalatt 100,800 szór egy év alatt 21,790,000 szer. Egy nyolczvan- éves ember szive tehál nem kevesebbszer, mint három miiliárdszor húzódik össze az életfolyás alatt, a mi tekintve a vórszivattyu- záshoz szükséges erőkifejtést,, összevéve óriási munkának felel meg. Hová tűnnek az elhullott állatok? É kérdésre még senki sem tudott kielégítő feleletet adni Oly emberek állítják, a kik egész életüket vaddus vidéken töltötték, hogy még sohasem láttak állati hullát, mely nem emberi vagy ál'ati erőszak által, ha íem természetes körülmények folytán hullott volna el. Sanderaon hires elefántvadász, ki évekig kóborolta keresztül-kasul egész Brit-Indiát beszéli, hogy az egész idő alatt csak kétszer bukkant olyan elefánt hullájára, mely természetes halállal pusztult el. A hinduk azt állítják, hogy még soha sem találtak elhullott elefántot, kivevőn ha járványos betegség tizedelte meg az óriási vastagbőrüekck É miatt a hinduk azt hiszik, hogy az elefánt nem is pusztul el természetes halál által. Az elefántok tudvalévőén magas kort—közönségesen 150 évet — érnek el, de még senki sem látott végelgyengülésben elhullott elefántot, ha ciait állatseregletben nem. Hasonlóképen vagyunk a többi szabadon tenyésző állatokkal is, melyek közül a legközönségesebbek sem tesznek kivételt. Természetes halállal elhulott egeret, patkányt, mezei egeret, hörcsögöt, menyétet, vakondot, nyulat csak ritkán lehel találni. És hova tűnik az a rengeteg sok madár, a fecske, a veréb, a varjú, hol találjuk ezek hulláit? Párisi szójáték. A franczia és az angol hadsereg elvalaszthatatlanságát a „Matin“ czimű párisi újság fedezte fel. Hogyan? Úgy, hogy a két főparancsnok nevét akként helyezi egymás alá, hogj — ha erőszakkal is szétválasztják — egymást kiegészítik. így : J O F F R E F R E N C H Balról jobbra, felülről lefelé olvasva, igaza van a „Matin„-nek. De meddig?! Mikor a költő — népfelkelő. Egyik tiszt kérdezi a népfelkelő katonától: — Mi a neve? — Csapos. Hogy hívják a születési helyét? Kapos. — És micsoda most ? Napos.
