Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-16 / 38. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. május 16. 38. szám. 4 yj ' -4 . ’ (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP A hála a földnek egyik legszebb erénye. Gyökerei az istenségnek eszméjébe és az emberi szivnek mélységeibe vannak eresztve. Annyira természetes, hogy a kire egyszer azt mondják : hálátlan .. arról bizony minden rosszat elmondottak. Kétségtelen, hogy a nemzet sok téren és irányban hálával tartozik a mi hős hadseregünknek. De ezt a hálát a legmóltóbb módon, a legemberiesebb logikai gondolkozással és érzéssel a mi hadseregünknek gyermekeiben róhatja le. Gondold meg csak olvasóm, hogy az a hős katona nem akkor érezhet-e bátorságot, fenséges nyugalmat és szent érzéseket a harcz- téren lelkében, ha tudja: történjék vele bármi, az ő gyermeke nem vész éhen, nem pusztul el az erkölcsi züllés utjain. Nem az a büszke és szent gondolat teszi-e őt boldoggá még e földön, hogy gyermekeinek életében a maga életének folytatását tudhatja. De más-más oldalról is meg Urak Kongregfacziója Egy babér levél Szabó Albert hősi sírjára. Dr. Szabó Albert hősi haláráról, tartalmas, tevékeny életéről most, az első hir megihletett perczeiben csak néhány kegyeletes, forróságtól izzó sorokban emlékezhetett meg még az a sajtó is, mely hozzá oly közel volt. Lesz idő és eljő valaki, aki a hősök sorában is hős életéről, csudásan szép, hazaszerető leikéről megrajzolja az utókor nemzedéke számára azt a képet, mely igazolni fogja, hogy igenis a legendák mily sokszor valósággá változnak. És úgy a szentek életében, mint a nemzetnek történetében pl. a Jókai nemzeti hősei sem mesék, de időről- időre megtestesült ideálok. E sorok czélja csak az, hogy egyetlen, most fellobogó emlékezetben elküldjön egy babér levelet oda, Szabó Albertnek hősi sírjára, addig is, mig a dicsőségnek és vértanuság- nak hegyei, völgyei és szorosai a nemzet kegyeletes zarándoktalainak helyévé válhatnak. * Csudálatos az amberi emlékezet. A léleknek ez a folyton ki-kigyuló szikrája. Mesz- sze és közeli múltakban fellobogó pásztor tüzei. Mikor Spabó Albert hősih alálának hire először szivem közepébe futott: szinte a Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR, Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. kell világítani e dolgot. Mert ne mondja senki, hogy hiszen ezt mindenki tudja. Hogy valaki a mi hőseinknek árván maradt gyermekei sorsának jelentőségét nemzeti szempontból is mérlegelhesse : bele kell mélyednie a nemzet közeli és távolabbi jövendőjébe. A magyarság vére erősebben talán sohase csurgóit — egy boldogabb, jobb, hitben-erkölcsben erősebb korért. Pusztulásnak, elzüllésnek indult, sőt veszélyes utakra kergetett nemzedék nemcsak nem fogja a jobb időt elhozni, de azt is elfelejti, hogy apja hős volt. Istent szerető. Nemzetvédő, életét a hazáért adó magyar volt. Most kell hát e kérdést megkezdeni, dűlőre vinni. Mert attól tartok, hogy diadal 4nk esetén — a miben mindig hittem és hiszek — elfog a mámor. A mámor pedig jó párnája a nemtörődömségnek és még a hálátlanságnak vagy megfeledke- zésnek is. Ezeknek a soroknak Írására pedig az a gondolat adott motívumot, hogy itt, e kérdésben a sajtónak van nagy kötelessége. Örömmel látvilágosságnak világosságával szökött eszembe is az az összejövetel, melyet a múlt esztendőnek Szentháromság vasárnapján, a Szat- máron éppen megalakult Urak Éongregacziója tartott a kath. Kaszinóban. Magán az alakuló, illetőleg felavató ünnepségen részt nem vehettem, Jankón prédikáltam. De szívesek voltak Máriának uj vitézei engem az ünnepséget követő barátságos ebédre meghívni. Úgyszólván a szószékről siettem az induló vonathoz, hogy e nagy- rabecsüt meghívásnak eleget tehessek. Az ebéd már javában folyt, mikor megérkeztem. Micsoda gyönyörű társaságot találtam ott. Szatmár és vidékének „egy különösen specialis és szép társaságát. Oszbevegyült, deresedő férfiakat. Üde arczu, lobogó szemű ifjakat. Idősebb és fiatalabb katonatiszteket; mindnyájuk mellén a Szűz Mária (Kongre- gacziójának) érme. Mindnyájuknak arczán valami csudás átszellemülés. Ott volt a most már nemzeti hős: Földényi Mihály. Ott volt komolyságával, a léleknek már meghiggad- tabb derűjével Szabó Albert is. Ott voltak többen, akik most a harcztéren küzdenek. Azt sem tudjuk róluk, ólnek-e ? vagy fogságban vannak. Ott voltak igazán olyan testvéri egységben, olyan vitézsógi kedvben, oly patriarchális ősiségöen, mint milyenről a „Quo vadis“-ban olvashatunk csak. Természetesen a barátságos összejövetel felköszöntőkben sem szűkölködött. És mondhatom, hogy ezek a felköszöntők, ha le volnának Írva, arról tanúskodnának, hogy nemcsak megalkuvást nem ismerő hittel, erős nemzeti szellemmel, a martirságra kész lobogó lelA kiadóhivaiali illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Külináu kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kttzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sota 40 fillér. -------------— Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. juk, hogy egy-egy sajtóorgánumban a vakok javára is nagy és eredményes mozgalom indult. Helyes. Uraim, a vakok is gyermekek. Még a gyermekeknél is gyermekebbek. Legyenek tehát ők is a nemzet gyermekei. * Két kép tárult szemeink elé nem rég; e képek látásától nem bírunk szabadulni. . . . Annak idején az elpusztult északi megyék határszéléről a rutén gyermekeket vonatra is tették már, hogy a magyar gyermekmenhelye- ken letelepítsék őket. De nem lehetett. A vasút menti magyar községek és városok lakosai kitódultak az érkező vonat elé és magukhoz vették azokat a gyermekeket. Hat- száznyolczvan ruthén gyermekről van szó. Micsoda ut lehetett ez? Micsoda ölelő, édes érzések ezek . . . . . Alig múlik el eg.y-két nap erre a feledhetetlen jelenetre . . olvasom a következő szomorú jelentést. Mintha magaslatról — északról délnek, az ország szivének estem volna. külettel voltak megtelve, de nekem — legalább most úgy tetszik — szinte kiszöggelő sejtelmekkel . . . egy bekövetkezendő jövendő intuíciójára, meglátására. Tudják meg az urak, hogy pl. Földényi Mihály oly pohárköszöntőt mondott, mely szinte a visióig emelte azt a mondatot, hogy egy Kongreganistának mindig készen kell arra lennie, hogy hitéért vagy hazájáért meghaljon. S mikor ezt mondotta a kitűnő szónok, szemében szinte izzott a tűz, mely a jövőbe villant. A jövő, szinte hihetetlen gyorsan jött el. Földényi megtette, amit mondott. Meghalt a hazáért. Keblén a keresztet, Mária érmét — és hitvesének arczkqpét találták. Földényi helyzeténél, állásánál fogva tételesen, minden czólzás nélkül mondotta el konfessióját, mely mégis csak a kongregacziók védelme volt. Más féle hangot hallottunk, más szónokot láttunk magunk előtt, mikor nemestóthi Szabó Albert felállott. Az ő lényének alap- természermészete kétségtelenül az agressivitás volt. De feliepése mindig a tiszta szándék és az igazságért való volt. ü az elveket mindigjizzó pörölyre tette. Használta a gúnyt, az ostort, talán ki-kilengett, hogy aztán derűsen, szinte kaczagón visszatérjen. Most komolyan, nagy mérsékléssel, szinte megbocsátóan a hit és hazaszeretetnek testvériességéről beszélt. Azt fejtette ki, hogy a nemzeti szellemnek, a magyar kultúrának, e nép boldogságának nincs hasznosabb tényezője, mint a hit. Akongrega. cziók a nemzet hitének leghasznosabb tényezőj És azok, akik bántják, sőt gyanúsítják ezt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona_ Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár