Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-09 / 36. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Néméti 1915 május 9. jelen időket megértő szükséghelyzetben segítségére legyen másnak — szó sincs. Nemzeti érdekeket megértő kö- telességteljesitésig inég nem jutottak el, nem értik meg az idők szellemét, a ^köz szolgálatát, csak a törvényt tartják meg. Mindenki csak magát félti, magáért él, dolgozni is csak magáért akar. Félszázad óta az iskola nem embereket, csak urakat nevelt s az urak nem tudtak öntudatos népet nevelni. Eletaxioma lett: az önszeretet. Ezt látta, ezt tanulta a nép minden soron. Most ezt gyakorolja. Bizonyos, hogy amennyi eldugott pénz, búza, tengeri s más élelmiszer van a népnél, ha az piacra kerülne: a német megértés, önmegtagadó életmód mellett az uj termésekig nem volna nélkülözés, megszűnne a drágaság és minden hadi- kölcsönre jegyezni lehetne. A jelen napok szomorúan világítják meg ama száraz tényt, hogy az anyag és nem a lelkek kultúrája volt a cél, hogy a nép leikéből egyetlen intézményünk sem fakad, hogy mindent idegen földről ültettünk hazai talajba. Nem vert gyökeret. És most kitűnik, hogy a színesnek hirdetett virág gyümülcs- adásra képtelen. Bizony, ha a háború tisztitó szellemétől nem remélnőnk lényeges átalakulást, jobb jövőt: elborult lélekkel kellene gondolni a csatamezők lövészárkaira. Pilcz Ede. Désy holttestét agnoskálták. A képviselőház csütörtöki ülésén Beöthy Pál elnök bejelentette, hogy Pflantzen Baltin tábornoktól levelet kapott, mely szerint az elesett katonák között egy alacsony termetű féfiut találtak, kire ráillik a Désy Zoltán személy- leírása. A holttestet deszkakoporsóban temették el. Az elnök meghatottan jegyezte meg, hogy ezekután kevés remény lehet arra, hogy Désyt viszontlássák. A képviselők a bejelentést állva hallgatták végig. a mi lelkünk érzi azt a gyöngédtelenséget, durvaságot, amivel a virágot bántják ? Most eszünkbe szökik, hogy idő, emberek, csalódások, kenyérküzdelem — a mi szivünk virágát is ily kíméletlen kezekkel szakgatják ki. Ki tudja azt megmondani. Egy bizonyos, hogy a virágok a mi leghűségesebb barátaink. Hogy titokzatos viszonyban vannak az őket megértő lelkekkel. És hogy a virágok nem hálátlanok. A virág nemcsak jóvá, szelíddé, békeszeretővé, gyöngéddé teszi a lelket, de megvédelmezi a chaoszban. Ebben a rettenetes zűrzavarban, a miben most az emberek szive borong, fáj és remél. Sokaknak szive felsír. Boldog az, aki megérti a virág titkát. Mert Istenhez emeli őt. A végtelenségbe. Mert lelkében cserébe egy másik titkot hordoz. A lélek örök ifjúságát. Még deresedé, ősz fejjel is. Csudás világ alakul ki a tavaszt megértők lelkében. Hogy mindig várják a tavaszt. Mindig uj előttünk az ébredő világ és virág nyílik lelkűnkben — a hó alatt is. Sem gazdaság, sem méltóság nem ér fel evvel a virágot szerető kis világgal. Az örök ifjúsággal. Aki egy orgonafürtben még gyönyörködni tud ... ne féljen . . . hanem bízva reméljen. A háború. Az oroszok galicziai üldözése. A szövetséges osztrák-magyar és német haderők folytonos üldözési . harczok között élő- csapataikkal átlágíék a Pilsno—jaslói. Wisz- loka szakaszt, fj Jaszlótól dáké, a Dukla—rimanovi terepen erős csapataink zárják el a kárpáti utakat, amelyeken az oroszok rendetlen oszlopokban vonulnak vissza észak és északkelet felé. Ezen ellenséges oszlopokat nyomon követi a Beszkideken át előnyomuló hadseregünk, amelynek kötelékében német erők is harczolnak. A hadifoglyok száma és a hadizsákmány mennyisége folyton emelkedőaen van, különösen a tizedik hadtestünk tegnap egymaga öt nehéz és tizenhat könnyű ágyút zsákmányolt. A kárpáti arczvonal keleti szakaszán csapataink eközben az oroszoknak kétségbeesett támadásait, az ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett visszaverik. így tegnap az Ostry magaslat eljeni újabb előretörést a a leghatásosabb tüzérségi tűzzel visszavertük, ezerháromszáz embert elfogtunk és több ellenséges osztagot oldaltüzzel megsemmisi- sitettünk. A délkeletgalicziai arczvonalon is meghiúsult az ellenség minden kísérlete, hogy egyes támaszpontokat elfoglaljon. A déli harcztéren nincsenek események. Az ágyuharcban mozsaraink Belgrád mellett telitalálatokkal francia ágyukat megsemmisítettek. Konfliktus Kina és Japán között. A mi- kádó jóváhagyta a Kínának szóló ultimátumot. Kina visszautasította Japán ultimátumát. A kínai kormány visszautasította Japán ultimátumát. A kiütéses tífusz. ii. Ez a betegség minden ragadós betegség között a legragadósabbak közé tartozik. Nagyon sokféle módon elterjedhet és néha elég közelébe kerülni a betegnek anélkül, hogy akár a beteghez, akár annak valami eszközéhez hozzányúlt volna az ember, már el lehet kapni a betegséget. A kiütéses tífusz fertőzetének legnagyobb terjesztője a ruha- tetü. A beteg ruháján élő tetü viszi magával a fertőzetet, és azok akiről a beteg emberre tetü kerül a tetütől megkapják a betegséget. Ezért is terjed el olyan könnyen és ez az egyik oka, amiért éppen a szegényebb és kivált a legszegényebb, tisztálkodáshoz nem jutó nép Között szokott elterjedni a kiütéses tífusz. Ebből azt is látni, hogy az ellene való védekezésnek egyik leghatásosabb módja a tetüirtás és máskülönben is a tisztaság. Most már tudjuk azt is, hogy a kiütéses tífusz nem a tífusznak az egyik fajtája, hanem egészen más betegség. Azért nevezik csak tífusznak, mert régen, amikor a nevét adták, még sem ennek sem az igazi tífusznak a természetét nem ismerték az orvosok és mivelhogy ezek a betegek éppen olyan lázasan és félig aléltan feküdtek az ágyban, mint a tifuszos betegek, azért azt hitték, hogy ez is a tífusznak egy fajtája. De most, már tudjuk, hogy nem az és azért van at is, hogy aki tífusz ellen be van oltva, az azért megkaphatja a kiütéses tífuszt, noha igazi tífuszt nem igen szokott kapni. Akit a kiütéses tífusz fertőzése megfog, azon néha igen hamar, két-három nap alatt kitör a betegség, de néha csak tiz nap múlva. Ezért azokat, akik arra gyanúsak, hogy kiütéses tífusszal vannak megfertőzve, akik például ilyen betegekkel voltak együtt, azokat járvány idején három hétig külön megfigyelés alatt tartják, hogy nem tör-e ki rajtuk a betegség. A katonaságnak nagy, sok ezer ember számára való megfigyelőkórházai vannak, amelyekben nem betegeket tartanak, hanem csak olyanokat, akik arra gyanúsak, hogy a betegség bennük van, de még nem tört ki. Amikor a betegség kitör, akkor a beteg ember mindjárt lázas lesz és rendesen igen rosszul érzi magát. A láza igen hamar nagyon magas lesz, a beteg pedig nagyon bágyadt és nem is igen van tiszta öntudatánál, táplálkozni is alig tud. Rendesen már mindjárt az első napokban kiütést kap. Először apró, összefolyó piros foltokat, amilyen a sarlachos gyermekek kiütése, későbben aztán kifejlődik ebből az a kiütés, ami a kiütéses tífuszt jelenti: apró, külön foltokban, amelyek nem folynak össze, leginkábba hasán vannak a betegnek és soha sincsenek az arczán. így tart a betegség öt-tiz napig, akkor aztán, ha a beteg kiállta, enyhül a láza, lassanként magához tér és meggyógyul, de rendésen még igen soká gyönge marad. A kiütéses tífusz nagyon megviseleli az embert, de máskülönben ritka járványok alkalmával nőm szokott sok embernek áz életébe kerülni. Most nagyon veszedelmes a járvány és igen sokan halnak bele. A halál úgy szokott bekövetkezni, hogy a beteg kimerül, a szive nem bírja a betegséget, vagy egyszerűen a nagy gyöngeségtől hal meg. Sokszor a veséjét .támadja meg a fertőzőt és a betegséghez vesegyulladás járul, ami mé^ külün halálos veszedelem. Néha pedig a betegség maga olyan súlyos, hogy jóformán ki se fejlődik és már is megöli a beteget. Néha a beteg mindjárt az első napon negyven fokos vagy még nagyobb lázat kap, az eszméletét egészen elveszíti, alig érezni a szívverését és egy-két nap, néha félnap alatt meghal. A mostani járványban voltak ilyen esetek is. Védekezni csak úgy lehet a kiütéses tífusz ellen, ha mindenki a legnagyobb mértékben vigyáz a maga tisztaságára és arra, hogy minden beteget a hatóságnak bejelentsenek, mert csak igy lehet megakadályozni, hogy lelkiismeretlen vagy tudatlan emberek járjanak a beteg körül es vigyék tőle szerte a betegséget. Arra való most a sok katonai I megfigyelőkórház és a ragadós betegek számára való sok külön kórház, hogy legalább azokat, akik még nem kapták meg a betegséget, meg lehessen óvni és ezen a módon megbirkózhassunk ezzel az ellenségünkkel is, ami bizony van olyan veszedelmes, mint akármelyik ellenséges hadsereg. Az iskolai év bezárása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter tegnap sürgős rendeletet intézett az összes hazai középiskolákhoz, hogy tekintettel a mai redkivüli gazdasági helyzetre, mikor is a gyermekek iskoláztatása nagy költséggel s egyéb nehézségekkel jár, továbbá miután a tanulók egy részének segítségére a szülői háznak is szüksége van a gazdasági és egyéb munkák elvégzésénél, indokoltnak látja, hogy a törvény rendelkezésétől eltérőleg azokban a középiskolákban, amelyekben a szorgalmi idő két hónapnál nagyobb megrövidülést nem szenvedett, az iskolai év folyó évi május hónapban befejeztessék. Ennélfogva a szatmárnémeti kir. kath. főgimnáziumban az iskolai év május 30 án a Te Deummal véget ér. Előléptetett népfelkelő tisztek. A katonai Rendeleti Közlönyben olvassuk, hogy O Felsége a király a szatmári 12. honvédgyalogezredben a következő hadnagyokat: Dr. Haraszthy Béla, turci Papp János, Vilá- gossy Gáspár, Wolfbauer Ferencz, dr. Vass Gyula, Pásztor István, Bánhidi Antal, Szekeres Leo, Ocsvár Rezső, dr. Görög Miklós, Osváth Lajos 1914. november 1-iki hatállyal; Boromisza Tibor, dr. ajtai Nagy Gábor, Tongli Elemér — 1915. márczius 1-iki hatálylyal; Szentgyörgyi Kálmánt 1915. május 1-iki hatállyal, népfelkelő főhadnagyokká nevezte ki. Ugyanakkor dr. Vámos Adolf orvost a király 1914. november 1-én kezdődő hatálylyal főorvossá nevezte ki.
