Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-05-05 / 35. szám

Szatmár-Németi 1915. május 5. SZATMÁRI HÍRLAP 3 Tehát ha valaha, most van szüksége a nemzetnek ősi erejére és erényére. Fajának szívósságára és arra a nagy lelki virtusra is, mely ezer éven által legnagyobb javai közé tartozott; lelkierejére és rendíthetetlen élet bátorságára. Örömmel szemléljük, tapasztaljuk és hir­detjük, hogy ez a nagy szellemi jó, nem­zeti kincs, erő és hatalom a nemzet óriási többségének lelkében elevenen él, lobog és kiséri a mi hőseinknek csudával határos harczait és kitartó küzdelmeit. Hogy akadnak elernyedt lelkek is, csüg­gedt emberek, a kik türelmetlenségükkel, feldúlt idegzetükkel, kurta eszükkel, rémlá­tásukkal ezt a nagy lelki erőt, bizalmat és életbiztonságot a nemzetben csak gyengíteni akarnák, azon ne esudálkozzunk. Hiszen, a ki nem képes értelmével át­fogni ezt a mi kilenczedik hónapos hábo­rúnkat az orosznak szinte elképzelhetetlen tömegével szemben; a ki nem érzi, hogy erről a szívós harczról a történet, mint soha sem hitt lehetőségről fog Írni: annak lelke, értelme nincs normális állapotban. A mi mostani harczunkban a nemzet­nek lelki ereje, életbátorsága tükröződik vissza. Az a nagy virtus, mely a nemzetet ezer éven át fenntartotta s a mely e világhá­borúból is . . diadalmasan fogja kivezetni. A Jflilyen fogásokkal lelkesítik az orosz katonákat. — A pocsajevi Szűz anya .szent“ levele. — Debreczenből Írják a Magyar Kurírnak: A legutóbb ideszállitott orosz foglyok között volt Gucsabkij Andre 58-ik gyalogezredbeli katona, akinél a pocsajevi orosz kolostorban írással másolt következő szent levelet talál­ták, melyet a hadvezetőség a katonák lelke­sítésére osztogat. A levél igy hangzik ma­gyarul : — Szent levél az orosz katonához! Ezen irás Pocsajevben, a kolostor templomában, a Szüzanya ké­pének háta mögött találtatott. A levelet maga a Szűz- anya fia, Krisztus irta és aki elolvassa, annak szeren­csét hoz a háborúban, szerencsét hoz az Atyuskának, minden oroszok cárjának, hogy ellenségeivel elbán­hasson. Orosz katona I Én Jézus Krisztus meg­parancsolom neked, hogy ezen levelemet, ha elolvastad, add oda a bajtársadnak. A mi urunk és parancsolónk a nagy és hatalmas czár bajba jutott népeivel együtt. Ellenség támadta meg országát, pedig neki az egész világra ki kell terjesztenie a hatalmát, az ő kezének jóságát és áldását minden élő lény­nek, ki e földön van, éreznie kell. A nagy és hatalmas czár fegyvert fogott, hogy vele­tek orosz katonák atyáinak örökségét meg­sokszorozza. Elindult veletek egy győzelmes háborúba. Nektek kötelességtek a czárért vé­reteket ontani és életeteket feláldozni. Dúló csatákban veletek van e Szüzanya áldása, az kisér benneteket az igazak utján. Az el­lenség gonosz és Oroszországnak kárt okoz. Gondoljatok otthon maradt, családotokra, fe­leségetekre és gyermekeitekre. Ha ti a czár országát meg nem védelmezitek, győzelmet nem arattok, nem érdeműtek meg a napot, hogy melegét érezzétek, nem érdemlitek meg a levegőt, hogy magatokba szívjátok, nem a föld termését, nem a czár kegyét, mely felé­tek sugározza a boldogságot. Vigyázzatok. Az, aki az ellenség kezébe kerül, halálnak halá­lával'hal meg. Elkárhozik, elveszti lelkének üdvét, családja hetediziglen fog megbünhődni és érezni fogja a czár sújtó haragját. Harczoljatok a Szüzanya és a czár ne­vében, mert ők mindenütt jelen vannak! Uj pápai kamarás. Nem rég adtunk hirt arról, hogy városunk szülöttét, néh. Ma- zurek Pál fiát, Gyulát, a nagyváradi püs­pök titkárává nevezte ki. Most jelenthetjük, hogy Mazurek Gyulát a pápa őszentsége Széchenyi Miklós, ezüstmiséje alkalmából — pápai t. kamarássá nevezte ki. Az első áldozás. A legszebb napnak emlékét vitték lelkűkbe, a kik most vasár­nap az első áldozáshoz járultak. Szülők és gyermekek örömét jelentette ez a nap. Hosszú sorokban vonultak az Gitár szentségéhez, hol Krisztus Urunk forrásából vették az élet igéjét. Sajnáljuk, hogy e szép eseményről semmi néven nevezendő értesítést nem kap­tunk. A hős halála. Spitkó Gedeon nagy­károlyi járásbirósági írnok, a 12. honvéd­gyalogezred népfelkelő őrmestere, a Kárpá­tokban vívott harcz közben, Telepicz mellett megsebesült. Sebeibe belehalt. Harminczhat éves volt, vitéz társai ugyanott közös sírba temették. Helyettes tűzoltóparancsnok. A vá­rosi tanács Thurner Albertet, törvényhatósági bizottsági tagot megbízta, hogy úgy az ön­kéntes, mint a fizetéses tűzoltók parancsnok­ságát ideiglenesen lássa el. Thurner Albert e megbízatást elfogadta. Mint a tűzoltóságnak egyik régi vezető és cselekvő embere e téren is embere lesz elfogadott megbízatásának. A tűzoltóságnak évi rendes közgyűlése május hó 9-én d. e. 10 órakor lesz. Hétről-hétre. A budapesti rendőrség nyomozó kirendeltsége újra letartóztatott egy lószállitót, Papp Árpád udvari földbirtokost. A letartóztatás azon ,gyanuokok kapcsán tör­tént, melyek Papp Árpád lószállitási válla­lata körül állítólag a kincstár terhére, visz- szaélések révén történtek. Adomány a sebesülteknek. Rónai János kir. kath. főgináziumi tanár 5 (öt) ko­ronát adományozott a sebesült katonák fehér­neműjére az Otáregyesületnek. Vizsgálatok. Á kir. kath. főgimnázium Vili. osztályában szombaton, máj. 1-jén kez­dődtek meg az osztályvizsgálatok. Reggel fél 8 órakor Veni Sancte volt a gymnasium kápolnájában szent misével, 9 órakor pedig megkezdődött a hittanvizsgálat Benkö Jőzsef apátkanonok, püspöki biztos elnöklésével az igazgató s több tanár jelenlétében. A vizsgá­lat megkezdése előtt lendületes szavakkal üdvözölte az ifjúság szónoka a püspöki biztos­elnököt, a ki a jól sikerült vizsgálat befejez­tével mély hatású, irányító gondolatokkal teli, bensőséges beszéddel (kötötte az ifjúság lel­kére ama szent kötelességeket, a melyek teljesítését tőlük az egyház és haza várja. Az orosz fogságból. Lator Zoltán, a szatmári 12. honvédgyalogezred főhadnagya már életjelt adott magáról Nagy Lajos alez­redes levelében, hogy t. i. Przemysl átadása­kor orosz fogságba került. Most ő maga irt Penza orosz városból feleségének, a melyben értesíti családját, hogy egészséges és e vá­rosból tovább mennek. Lator Zoltán a kitö­résekben részt vett és hősiességéért száza­dossá léptették elő. — Barabás Andor szat­mári kereskedő szintén tudatja családjával, hogy orosz fogságban van. A „Szamos“ szerkesztőjének, Dénes Sándornak könyve. Dénes, (a ki a harczté- ren, mint haditudósító több ízben megfordult, tapasztalatait le is irta) most egy könyvben összegyűjtve adja ki élénk, szines riportjeit. A könyv czime : „Egy komitácsi újságíró fel­jegyzései. A könyv művészi czimiapját Boro- misza Tibor neves festő művész rajzolta. A könyv kiadását nagyban előmozdítják azok, kik megrendelésre előre jelentkeznek Huszár Aladár könyvkereskedésében. A gazdasági egyesület hivatalos órái. A vármegyei gazdasági egyesület titkári hivatalában május hó 1-től kezdve a hivata­los órákat vasár- és ünnepnap kivételével délelőtt 8 órától délután 1 óráig tartják. Szüzgulya legelőre, melyet a várme­gyei gazdasági egyesület a szatmári határban tart fenn a felhajtás május 1-én megkezdő­dött. Legelőbér 1 éven aluli üszőért 18 K, 1—2 év közöttiért 20 K, 2 éven felüliért 24 K. Bejelentéseket elfogad az egyesület tit­kári hivatala (Szatmár, Deák tér 23) A szokás hatalma. Gyógyszerész: (A szolgához.) Maga különös ember. Kimossa az üvegeket s mindig visszatölti a vizet. Már rég figyelem magát. Miért önt az üvegekbe vizet ? — Szolga : Ez nálam kérem szokás. Meg szoktam az előbbi foglalkozásomban. — Gyógyszerész: Mi volt maga ezelőtt ? * — Szolga: Tejet árultam Nagyváradon. A vidék. Markovics Mór halmii kir. já­rásbirósági végrehajtó hosszas betegség után Budapesten elhunyt. — Orszá­gos vásárok meqyénkben. Szatmárvármegyében május hóban a következő helyen tartanak országos vásárokat : Május 7-én Sárosma- gyarberkeszen, 10-én Felsőbányán, Nagypa­ládon és Sárközön, 11-én Szamoskrassón és Áranyosmegyesen, 13-án Jánkon, 14-én Kő- várhosszufaluban. TANÁCSADÓ A jó kenyérreczeptje. Aradról Írják: Aradon, miután a városi kenyérgyárban az uj keverésű lisztből sütött kenyér nem vált be, negyvenféle módon próbálták ki a sütést amig végre jó kenyeret kaptak a kö­vetkező reczept szerint: 1. Gondosan kiszitált liszt minden kiló­jából tizenöt dekát igen forró, bugyborékoló vízzel le kell forrázni. 2. Ezt a forrázatot a többi liszthez csak akkor szabad hozzákeverni, ha az már lehűlt, mert különben nélkülözi az élesztő hatását. 3 Minden kiló liszthez két és fél deka élesztőt és két deka sót kell adni. 4. A dagasztásnál arra kell vigyázni, hogy lehetőleg kevés vízzel dolgozzuk meg a tésztát. 5. A kenyeret ezután rendes módon kell tovább kezelni. Fontos, hogy két-három órát keljen. A kelési idő a helyiség melegé­től függ. A kelt tésztát kiszakítva kell a kemenczébe rakni. A kiütéses tífusz. É veszedelmes betegségnek nevét sokan ismerik a nélkül, hogy a betegségről fogalmuk lenne. A „V. K.“ megjelent e czikket azért közöljük le két szak­ban, hogy olvasóinkat tájékoztassuk a háborús idők­nek e veszedelmes betegségéről. A háború több olyan betegséget is visz- szahozott hozzánk, amelyek máskülönben már nagyon régen a legnagyobb ritkaságké­pen fordultak csak elő. Ilyen betegség a ki­ütéses tífusz is. Régi időkben „éhtifusznak“ nevezték és azt hitték, hogy az éhezés vagy a nagy elgyöngülés okozza. Azért hitték ezt, mert mindig éhínségek idején voltak kiütéses tífuszjárványok és mindig leginkább azok kapták meg, akiknek a legnagyobb volt a nyomorúságuk. Amikor néhány év előtt Bu­dapesten is volt egy kisebbfajta járvány, akkor is a legszegényebb nép között voltak a betegei, a jobbmóduak között voltak a be­tegei, a jobbmóduak között alig kapja meg valaki. A háborúval aztán újra elkezdődött, az orvosok szerint valószínű, hogy az orosz foglyok hozták magukkal. Most már tudjuk, hogy miféle betegség a kiütéses tífusz, tehát tudjuk azt is, hogy a nevén kívül semmi köze sincs a tifuszbeteg- séghez és hogy nem az éhség okozza, hanem mint a többi ragadós betegséget, baktériumok. De azért van valami köze az éhezéshez is, mert azt már igen jól látták a régiek, hogy mindig ott támadt a járvány, ahol nagy éh­ínség volt és azok kapták meg leginkább, akik a legtöbbet éheztek. A kiütéses tífusz fertőzete ugyanis nem olyan erős, hogy a jól táplálkozó, egészséges vérü embert be­teggé tudja tenni, csak azt teszi beteggé, akinek az erejét már meggyöngitette a rossz táplálkozás és más nélkülözés. Ezért kelet­kezett a járvány most is a háborúban, ami­kor, kivált eleinte, sokszor nem táplálkoztak a katonák elegendőképen és amikor termé­szetesen mindig a legnagyobb fáradalmakat szenvedik. így történhetett, hogy a betegség lábrakapott és hogy olyan veszedelmessé lett, amilyennek most látszik. A járványos betegségeknek az a termé­szete, hogy a veszedelmességük nem mindig egyforma. Rendesen amikor már valahol valami járvány régen nem volt, ott aztán ha elkezdődik, sokkal veszedelmesebb, mint ahol már régóta igen sokszor van. Hogyha pedig, úgy mint most, elcsigázott emberek között HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom