Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-05-02 / 34. szám

I 4 A szomorú sorsra jutott Varga János esete nagyon megindította az őrmestert. Rög­tön jelentést tett parancsnokának s fáradsá­got nem ismerve, rövidesen megszabadította Varga Jánost a kellemetlen helyzetéből. Főpásztorunk további látogatásai. Püspökünk április 29-én délután meglátogatta az Oltáregyesületnek az Irsik-konviktusban levő munkatermét és örömmel hallotta, hogy a kitartóan dolgozó hölgyek már a hatezredik fehérneműt készítik a beteg katonáknak. A püspök minden dolgozó hölgyet kegyesen megszólított, áldását adta reájuk és munká­jukra. Több időt töltött itt, a munkadélutánon és újból 400 koronát adományozott az Oltár­egyesületnek a katonák fehérneműjére. Püs­pök urunk ugyanekkor meglátogatta az Irsik- konviktust, végig járta az intézetet, a tanuló­teremben beszélt a fiukkal és kedves buz­dító szavakat intézett hozzájuk. Megáldotta őket a nemzet letéteményeseit, különösen egyik növendékét az intézetnek, a ki a na­pokban katonának vonul be. (Múltkori tudó­sításunkat, a főpásztor látogatásáról szóló hí­rünket azzal egészítjük ki, hogy a püspök az anyaházban lakó irgalmas nővéreknél tett főpásztori látogatást.) • Huszár Károly orsz. gyűlési képvise­lőnek április 24-én elmondott interpelláczió- jára a szatmári ügyekben Tisza István mi­niszterelnök (röviden összefoglalva) ezeket a válaszokat adta: Tankóczi ügyére : Tankóczi felebbvalói- nak bizalmával visszaélt, bűncselekményének egész sorozatával érdemtelennek mutatkozott állására. A vizsgálat megindult, nemcsak hi­vatalától mozdították el, de le is tartóztatták. Tankóczit senki sem akarta megvédeni. A mint a vádak beadattak, törvényes utón jár­tak el. Mindent elfogok követni, hogy az el­lene folyó vizsgálat a legnagyobb alaposság­gal és szigorral folyjék le;. A Pásztory ügyre: Ügyének vizsgálata nincs befejezve. A vádak sokkal ingatabb alapon állanak, hogy sem akár mellette, vagy ellene nyilatkozhatnék. A szatmári légkörben a Pásztory-ügyben elfogultak az emberek; különben ez az ügy a katonai tényezők kezei közt van. Pásztory pedig oly markáns egyéniség, hogy az embereket vagy barátaivá, vagy ellenségévé tette. Róla elfogulatlan vizsgálat mond majd Ítéletet. A Németh Elemér elleni vizsgálat, mivel ő időközben bevonult, az illetékes katonai hatósághoz tétetett át. Ha a vádak bebizo­nyultak, elveszi méltó büntetését. Az, a mi az interpelláczió tárgyát teszi, nagyon hely­telen, csúnya mindenkitől. Él is veszik bün­tetésüket. De egyes konkrét esetekből hely­telen lenne egy egész megyének, egy vár­megye társadalmának általános romlottságára következtetni. A kormány mindent megtesz a visszaélések elnyomására és megbünteté­sére, de a sok vádaskodás miatt vigyázni kell, nehogy egyesesek ártatlanul szenved­jenek. Egy bíboros az újságokról. A pisai érsek, Maffi bibororos igy nyilatkozik a ke­resztény újság-sajtóról: — A katholikus embernek a keresztény lapot nemcsak a jóért való propaganda gyors és hathatós eszközének kell tekintenie, ha­nem védekező fegyvert is kell benne látnia, amely a modern irányzat minden előnyét elsajátítja, de hibáitól óva óvakodik A ke­resztény lap eljut oda, ahová nem hangzik el a szószék szava, a misszionárius szózata és a lelkiismeretes és müveit ember intelme; egy óra alatt szétterjeszti a világon az igaz­ságot és elhinti a jó magvát. Az olyan lapra való előfizetés, amely programmjánál fogva az igazságot terjeszti és küzd mindenféle tévedés ellen, bármilyen álarczban jelenik is az meg, ma már lelkiismereti kötelesség. Még pár sort dr. Leohner Antalról. Lapunk zártakor jutott hozzánk a beregvár- megyei közkórház orvosa hősi halálának hire . . . csak éppen, hogy híradással lehet­tünk. Pedig Lechner dr. nem kisebb, mint azok a hősök, a kik a csatatéren estek és esnek el hősiesen. A harcztórről érkezett sebesült katonának operálásánál vérmórgezós „SZATMÁRI HÍRLAP“ kapott — ez a gyilkos, ez az ellenség oltotta ki nemes életét. Tehát abban a harczban esett el, a mely harczot a mi derék orvosa­inknak a sebek, a vitézek testébe fúródott golyók és más pusztító fegyvernemek ellen kell megvivniok. Ez a harcz is a hősöknek harcza. Itt is az élet és halál között lebeg a hős orvosnak sorsa. A nemzet is ilyeneknek, hősöknek tekinti;őket és hivatásuk teljesítésé­ben elesvén. . a Hála és Emlékezet könyvébe jegyzi nevüket. Lechner Antal itt született Szatmáron. Tekintélyes, régi polgár-családból. Apja nagy szorgalmú építőmester volt, a ki megmutatta, hogy magyar polgár is vagyont szerezhet, ha esze, munkabírása, hite, bizalma és takarékossága — kíséri munkáját. Anyja, tisztes özvegység után pár éve, hogy elha­lálozott. A Lechner nővérek szülei tűzhelyén a művészetnek, a jótékonyságnak élnek so­kak tiszteletétől környezve. Antal itt végezte középiskoláit, e sorok Írójának nyolcz éven át tanulótársa és jó barátja. Szelíd, szinte leányosan gyöngéd ifjú volt. Az orvosi pá­lyát választván hivatásául, a budapesti egye­temen töltött tanulmánya és kórházi tapasz­talatai után a gróf Hunyady család kérte uradalmi orvosul (Kétlak) ahol a grófi csa­ládnak teljes bizodalmát nyerte ki. Néhány jó esztendő után megnősült s mint családot alapított férfi függetlenebb működési térre vágyódott. Haza jött Szatmárra. A hosszú évek után azonban városunk kötelékeitől szinte elszakadt, az amúgy is tulszerény ember, az élelmességnek teljes hiányában némi csalódást érzett. Kapott az alkalman, a Beregvármegyei közkórház orvosi állására pályázott. Ki is nevezték. Itt e kórházban aztán egészen hivatásának élt. Gyönyörű családi életet élt müveltlelkü nejével és an­gyali két gyermekének körében. Egy kis szőllőt veit, a zajongó élettől, társadalomtól távol a szőlőbe való kirándulásai voltak egye­dül való pihenései. Többször haza-haza jött. Ilyenkor meglátogatott. S ha én szülőváro­somba, hazaérkeztem, kellemes emlékeknek szálait húzogattuk a gyorsan múló időknek, g ime ott pihen a beregszászi temetőben . . a többi hősök sorában, a kik a bérezés kár­pátok haiczaiban életüket áldozták a hazá­ért. Legyen csendes az ő nyugodalma, mi­ként egész élete. És a jó Isten, a kivel utolsó küzdelmes napjaiban oly bensőségesen vé­gezte el az élet számodását, adja meg neki az örök boldogságot. B. G. A mi honvédeink kitüntetése. Múlt számunkban közöltük azt a kimutatást, mely a harczban kitüntetett katonákról számol be. Első tekintetre is feltűnt, hogy a mi honvé­dőink, kiket egész Európa csudáivá emleget, aránylag milyen kevés számot mutat fel. De egyetlen szó megjegyzést nem tettünk, mert vártuk, biztosra vettük, hogy ezt a jelenséget magasabb helyen fogják észre venni. Számí­tásunkban nem csalódtunk. A képviselőház­nak április 22-iki ülésén Hazay honvédelmi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a kitünte­tett honvédek csekély száma a honvédpa­rancsnokságot terheli, de már intézkedett, hogy ez az állapot megváltozzék. A jajgatók. Vannak esetek, nagyon sok esetek fordulnak elő, mikor a panaszok, a jajgatások jogosak; mert igaz alapjuk van. Ezt a jelenséget tagadni nem lehet, nem is kell. De az is bizonyos, hogy ha valamikor, úgy ma áll az a régi közszólás: „Nem olyan fe­kete az ördög, mint a milyennek festik.“ Az az nem olyan sötét a helyzet, mint ezt az álta­lános közjajgatás bemutatja. Vannak, akik szépen keresnek, eldugott lisztkészlettel is rendelkeznek. Isten segítségével és okos ki­számítással ezt a nehéz pár hónapot keresz­tül is gyúrhatnák — jajgatás nélkül. De e panaszos kórusban mégis ők a vezérek, övék a kiszökellő hang és a jajabb jaj. Hát bizony nehéz belső küzdelmünk van. Igazi kenyér­küzdelem. De kit irtás! Mint kitartanak a mi hőseink — odafenn a harezokban. Májusi ájtatosság a németii, Feren- cziek templomában. Mindennap d. ii. 6 óra­kor. Háromszor szent beszéd. És pedig szerdán és szombatonkint tartja Kiglits Iré- neus atya, péntekenkint Bodnár Gáspár ta­nár, szerkesztő. Lelkes ifjak. A kir. kath. főgimnázium ifjúsága e hóban 90 darab uj fehérneműt (ing, lábravaló) adott a katonáknak. Ezzel eddig 300 beteg katonát ruházott fel. Két szegény diáknak pedig 30 korona tandijat juttatott. As Oltáregyesület szentségimádása május 2-án lesz. A délutáni ájtatosság d. u. 6 órakor lesz. A szent beszédet az Oltáregye­sületi igazgató mondja. Szűz Mária hónap­ján . . . Máriát dicsérni jöjjetek. Szuhányi Ferenoz felszólalása a képviselő-házban. A csengeri kerület képvi­selője a szatmármegyei dolgok ügyében fel­szólalt és pedig a szatmármegyei munkapárti képviselők nevében. Ők ismerik — úgymond kötelességüket; a nyomozás előtt tudomást szereztek az interpelláczió tárgyát tevő dol­gokról, de mert a nyomozás megindult, hi­vatali felfüggesztés, sőt letartóztatás is tör­tént és egyáltalán az ügyek törvényes utón vannak . . nem tartották szükségesnek szóvá tenni. S ha Huszár felszólalásában valami kötelesség mulasztásról való gyanúsítás volna, akkor ezt visszautasítja. A legszigorúbb el­járást kívánja, de felkavarni ügyeket most és a bíróság végzése előtt Ítélkezni nem tartja szerencsésnek. Huszár Károly válaszában ki­jelenti, hogy nem volt szándékában sem a gyanúsítás, sem a sértés. A kárpátokból. Hőfer jelentései nap- ról-napra erősebb alapot adnak arra, hogy győzelmünkben bízzunk. Az oroszoknak még mindig megkisérlett támadásait hőseink, vi­téz hadseregünk és szövetségeseink minden ponton visszaverik. Przemysl átadásakor fogságba ke­rült szatmáriakról lassan-lassan megérkeznek az örvendetes híradások. Biztató jelek van­nak továbbá, hogy a teljes névsor is kezünk­ben lesz. Most dr. Melcher Vilmos helybeli gyermekorvostól érkezett hir, hogy él, jól érzi magát és Moszkván keresztül — fogoly- társaival — útban van Penza déloroszországi város felé. A bánásmód ellen mostanáig nem volt kifogása. Faülések — az I. és II. osztályú va­súti kocsikban. Az utazó közönségre nem lesz meglepő az a rendelet, hogy a kupékból — a járványveszélyes vonatokon, a párnázott ülőhelyeket eltávolítják és helyükbe faülése­ket rendeznek be. Hiszen a háborús idő alatt volt részünk már benne, hogy más fajta ku­pékban is utazhattunk. Ez a rendelet külön­ben minket érint legközvetlenebbül, kik ala­posan beleesünk a Budapest—Püspökladány— Kőrösmező—Debreczen irányban közlekedő vasúti vonalakba. Az élet és a §-us. Sok panaszos le­velet kapunk — a kosztadóktól.\ Nem bírják a megegyezett árért élelmezni a diákokat és a diákkisasszonyokat. A szülők pedig nem tudják teljesíteni a pótlásokat, miket e nehéz idő érthetővé tesz. Azok a kosztadók akar­nak menekülni kosztosdiákjaiktól, a kik szep­tember előtt és e hó eljén seregestől ostro­molják az igazgatókat, a tanárokat — kosz­osokért. Sokan most erőfeszítésekkel teljesí­tik élelmezési kötelességüket, mert fáj a lel­kűk, hogy koszosaiknak tanulási éveik vesz­nek el, ha elküldik őket. Mások gyötrelmek közt várják, hogy a kormányzat segít a hely­zeten és nem nyújtja ki a tanévet a rendes időig. Más az élet ime és más a §-us. Az elmélet, a magas színvonal. Az élet a mester. S ha erre a mesterre nem hallgatunk — a § us sokszor — csütörtököt mond. Májusi költözködés. Szent György nap helyett a modern élet május 1-ére tette a költözködés egyik idejét. Talán a legmoz­galmasabbat'az esztendő negyedeiben. Már április utolsó napjaiban vehettük észre váro­sunkban ezt a mozgalmasságot. Most köny- nyebb a kiköltözködés, mint máskor. Sok üres lakás van. Válogatni lehet és elébb költözködni. A ki tehette, meg is cselekedte az elébb való hurczolkodást, mert attól lehe­tett tartani, hogy a teherszekerek — kétsze­res árba kerülnek. A nagyobb mérvű moz­galmasság azonban mégis csak május első napjaira esik. Különben úgy tudjuk, külön rendelet is van — a mostani háborús idők költözködésének érdekében. _______Szatmár-Németi 1915 május 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom