Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-21 / 31. szám
Szatmár-Németi 1915. április 21. SZATMÁRI HÍRLAP 3 A hatósági lisztárulás nem vált be. Vér is folyt a hatósági boltban. Alig két hete, hogy lapunk figyelmeztette kellő tapintattal és méltánylással a városi hatóságot, hogy tegyen valamit, mert a hatósági lisztkezelés, illetőleg árulás nemcsak nem válik be, de súlyos és kiszámithatlan bajokat fog előidézni. Magunk személyesen győződtünk meg a hozzánk érkezett rengeteg panaszra, hogy a három áruhelység szinte ordítja, hogy nem tud megfelelni a minimális követelményeknek. Hogy a személyzet rogyásig dolgozik. Részint a tömegszükséglet miatt, részint mert közöttük most tanul több közeg csomagolni. Hogy rengeteg idő pazarlás folyik azokban az üzletekben, mely időt értékre váltva nagy veszteségeket jelent úgy a családokban, mint a munkás, polgár emberek üzletében. Hogy ököl kell oda, férfi ököl, ha csak három napi öklös küzdelem után utalványának beváltásához juthat valaki. Úri nő meg éppen tartózkodik oda bejutni a csendőri asszisztenczia és az élelmességnek itt le nem irható küzdelmei miatt. Akkor ezeket a jelenségeket nem* is irtuk meg teljes valóságukban, gondolván, a hatóság maga rá fog jönni a lehetetlen állapotokra. De nem történt semmi. Talán éppen azon tapasztalati elvnél fogva, hogy a hirla- pi jóakaró, szelíd és segíteni akaró közlemény: hekuba. Éppen azért nem kell valamit a gyakorlati életbe átvinni, mert a sajtó ajánlja. Pedig ez a sajtó ismeri ám csaknem minden körülöttünk, távolabb való nagy vidékek belső harczait. Nem a maga fejéből, szeszélyéből hozza a lapjában a tapasztalatokat, az eljárásokat, a sikeres küzdelmek módját és eszközeit, kipróbált gyakorlatait, hanem azzal a szándékkal, hogy segítsen, eszmét adjon és példákra hivatkozva, minket is hasonló cselekvésre indítson. Említettük, hogy többet ne érintsük, mikép irányítja egyik város feje, a polgármester városának belső harczait; hogy előrelátása, kormányzása nem bíbelődik apró utalványozásokkal, mimásokkal, de tartja, vezeti az egész harczot, mint szervező és végrehajtó hadvezető. Hogy a gőzmalommal kötött szerződésekben aktiv szerepet nem vitt, mert annak a gőzmalomnak részvényese, sőt elő kelő állást foglal el ott. Hálátlanok lennénk, ha a mi polgár- mesterünknek nagy, szinte csudálatosán széles tevékenységét dicséretesen ki nem emel- nők. De hiába 1 A polgármester nem lehet indus isten, a kiről az indus hitrege azt mondja, hogy egyszerre millió dolgot tud elvégezni, mert millió keze, feje és szeme van. Egy ember csak egy ember a való életben. És ha egy ember maga törjkszik mindent elvégezni: csalódások és bonyodalmak származnak. És rövidesen önmagát őrli meg. így törik meg a legjobb szándék a hatósági lisztárulásnál is. Mi tudjuk, hogy polgármesterünk a lelkiismeretével, tiszta, igazságos elárusitással számolt, mikor a három városi lisztkiosztó helységet felállította. De nem számolt a városnak 36 ezer főre menő lakosságával. És sok mindennel nem számolt, a mi a tervezetben nem tűnt fel, de a gyakorlatban nagyon is kivágódik. Ha nincs készlet, bizony várni kell. De ha a meglevő készlet mellett is három, négy napos keserű küzdelem kell ahhoz, hogy valaki liszthez jusson és még hozzá kék foltokkal, könnyel telt szemekkel vigye haza családjának számára : ez már bizony lehetetlen állapot. És hova tovább nagy bonyodalmak forrása lesz. Szombaton már vér is folyt az Iparos Otthon helységében felállított kiosztó helyen. Egyik csendőr összevagdalt — egy katonát, a ki feleségét akarta liszthez segíteni, mert másnap ő maga a harcztérre volt indulandó. Az esetet vizsgálja meg az igazságszolgáltatás. Mi csak a mondók vagyunk, hogy ilyen következményekre már hetek előtt rámutattunk. És rhost elégtétellel konstatáljuk, hogy nagyon idejében, jogosan és nem ok nélkül. Szaporítani kell a kiosztó helyeket. És gyakorlott személyzettel ellátni. Nem pedig laikus emberekkel. És különösen, előre kell elkészíteni a csomagokat az utalványokon jelzett és osztályozott mennyiségben. Az sem ártana, ha számokat osztogatnának az utalvánnyal jövő közönségnek. És sorrendben kiáltanák a számokat, igy osztogatnák ki a csomagokat. Egyszóval igy, ahogyan most történik, nem vált be a hatósági lisztárulás. A bajon azonnal segíteni kell. A békeima a májusi ájtatosságon. A L’Osservatore Romano közli a bibornok államtitkár által aláirt következő dekrétumot: Szentséges Atyánk, XV. Benedek pápa áthatva attól a jámbor óhajtástól, hogy még fokozza a Legszentebb Szűz tiszteletét, akinek a május hónap szentelve van, úgyszintén eltelve azzal a vigasztaló bizalommal, hogy az Istenanya, akit a többi közt a Regina Pacis nemes jelzőjével díszítünk fel, hathatós közbenjárásával mielőbb kieszközölheti a most folyó szomorú háború befejezését, elrendelte, hogy Szűz Mária hónapjának istentisztelete alatt az egész katholikus világban mindennap elmondják a Szentatya által készített békeimát. A Szentatya az ima elmondásához 300 napi búcsút kegyeskedett engedélyezni és teljes búcsút engedélyezett az egyház által előirt szokásos feltételekkel azoknak a hívőknek, akik atf ima elmondásában legalább 20 napon át résztvettek. A képviselőház és főrendek ülése. A képviselőház első ülése ápr. 19-én nyílt meg. Az érdeklődés élénk, sőt rendkívüli. Hangosan tanácskozó csoportok keletkeztek : Tisza miniszterelnök szinte feltűnő derűs kedvében volt. Beöthy László elnök megnyitván az ülést, indítványozta, hogy a képviselőház fejezze ki dicső hadseregünk iránt való elismerését és háláját. Megemlékezett aztán több, érdemes esetről s bejelentette, hogy a harcztéren 45 képviselő teljesít szolgálatot. A következő ülésen valószínűleg a katonai uj javaslatokat terjesztik be. A főrendek is ülést tartottak. A főrendek elnöke is hálásan és elismerően dicsérte hadseregünket. Hódolatot küldenek a királynak és üdvözlő táviratot Frigyes főherczegnek. Kongregácziói élet. A helybeli Le- ány-kongregáczióban f. hó 18-án, vasárnap reggel 8 órakor volt 36 kongreganistajelölt- nek ünnepélyes felvétele. A felvételi szertartás a zárdatemplomban történt szentmisével, szentbeszéddel és közös áldozással összekötve. Ugyanekkor újították meg az óv végével távozó kongreganisták kongreganista Ígéretüket az életre. A szertartást Dr. Bakkay Kálmán prézes végezte. Serfőző Géza halála. Serfőző Gézát sokan ismerték városunkban, sőt vármegyénkben is. Megboldogult Yécsey József bárónak volt titkára Sárközön. A báró vármegyénk gazdasági egyesületének elnöki tisztét viselte derekas időkön át és igy fiatal, agilis titkárának alkalma volt gazdasági életünknek előbbre vitelében tevékenykednie. Aztán Pestvármegye Gazdasági Egyesületé-nek titkára, vármegyei mezőgazdasági előadó. E minőségében értékes munkát, tevékenységet fejtett ki. A magyar nép talpraállitásának akcziói- ban oszlopos alakká nőtte ki magát, tevékenységéért a király a Ferencz József lovagrenddel tüntette ki. Mint gazdasági iró is tekintélyt vívott ki. Részvéttel olvassuk, hogy Serfőző férfi korának javában hirtelen elhunyt. Az ország gazdasági ügye egy kiváló, önzetlen munkást vesztett Serfőzőben. Toldy István szerencsétlensége. Városunkban és széles vidéken ismerték Toldy Istvánt, a ki előbb a püspöki aulában mint irodatiszt volt alkalmazva; utóbb pedig a püspöki udvar gazdaságát vezette. Meghiggadt, jó családi életet élő emberként ismertük, a kinek a lelkiismeretes munka eleme volt; a ki fenmaradt idejét egészen családjának szentelte. A családra azonban az utóbbi négy év alatt szomorúság borult. Agyban feküdt, sorvasztó betegségben egy 17—21 éves fia, a kinek baja kora gyermekségétől nagy gondot, fájdalmas aggódást okozott a szülőknek. Utóbbi betegsége, fájdalmas múlása az apát kegyetlenül őrölte, mostanában pedig teljesen leverte és testi egészségét megbontotta- lelki egyensúlyát pedig felbillentette. Már hetekkel elébb észre lehetett venni, hogy a tagbaszakadt, hatalmas férfi szótlanná' lett és meglepően lefogyott. Mikor fia halála alkalmával vigasztaltuk, szemében megrezzent a könny és szinte remegve válaszolta: — De mennyit szenvedett ... de menynyit (a fia) és én . . . négy éve, hogy vele szenvedek. Mondják, hogy mikor beteg fia ágyánál állott, szinte látni lehetett, hogy ő is átszenvedi gyermeke fizikai fájdalmát és lelki vívódását. Mindezekhez járultak a mai időknek nehézségei, a cselédviszonyok gondjai. . . melyek az a nélkül is túl érzékennyé lett, lelkiismeretes embert nagy próbára tették. Püspöke jó atyaként hivatta magához; szeretetónek, gyöngédségének teljességével nyugtatta meg és oszlatta el rémlátásait. És minden módot felajánlott neki, hogy magát kipihenhesse egy szanatóriumban és igy gyógyultan újra vihesse munkakörét és élhessen családjának. De ő erről tudni sem akart. A bekövetkezendő tavaszi munkára és sok más kötelességére hivatkozott, melyek ő reá várnak. És látszólag megnyugodva a püspök atyai bánásmódjának hatása alatt, folytatta munkakörét. Följebbvalói figyelték és időt akartak kivárni arra, hogy talán szerencsés változás történik lelkében. Ha külső megjelenésében látták is a biztató változást, úgy látszik, benső világában még komorabb elborulás és vihar volt. Pénteken, 16-án kora hajnalban talpon volt s feleségének kérdésére, hogy hova megy jly korán ? gazdasági teendőire hivatkozott. És elment. És ez a távozás lett talán, tartunk tőle, hogy valójában Toldy István szerencsétlensége. Mert távozása után nem tért vissza övéihez. A mai napig sem. Kulcsait ott találták a maguk helyén gondos sorrendben. Óráját is, melyet mindig magával hordott, egy másik kabátba tette. Olyan tanútól, a ki őt jól ismerte, hallják, hogy távozása reggelén a Szamos-hidnál látták. Egy másik szem a temetőben, fia sírjánál. Elképzelhető a megdöbbenés családjában és ott, hol őt értékelték és becsülték. Távozása óta a rendőrség mindent elkövetett, hogy az eltűnt, szerencsétlen ember végzetes utjának nyomára akadjon. A kínos bizonytalanság még mindig tart. Az események egybevetése pedig — bizony nem ok nélkül — sejtetik Toldy István szerencsétlenségét. A két Mándy. A két Mándy e nagy időben hősöket jelent Mándy Elemér pénzügyi fogalmazó, a szatmári 12. sz. m. kir. honvédgyalogezred tartalékos hadapródja, életének 28. évében, kilencz napi súlyos szenvedés után Szinnán hősi halált halt. A Kárpátok védelmében csapata élén, ellenséges golyótól találva, megsebesült és daczára a gondos ápolásnak, melyben bajtársai részesítették, nem volt megmenthető. Itthagyta 4 évi házasság után szerető hitvesét, kisleányát, szüleit és testvéreit. Temetése Szinnán ment végbe, bajtársainak kegyeletes részvételével. A másik mándi Mándy Jenő 12. népfölkelői gy. ezredbeli hadnagyot, századparancsnokot, aki a polgári életben oki. gépészmérnök, a Balkán haderők Főparancsnoka dicsérő elismerésben részesítette vitézségéért, melyet a Belgrád alatti harczokban tanúsított, mikor visszavonuló csapatainkat fedezte. Az erről szóló okmányt Hadula ezredes ünnepség keretében nyújtotta át a kitüntetett hősnek a harcztéren. Május elseji munkaszünet. A szoeziálista párt vezetősége elhatározta, hogy a munkások az idei, háborús május 1-én nem tartanak munkaszünetet. A szocziálisták vezetősége igy határozott Poroszországban és Ausztriában is. Ma hajnalban bizonytalan időre a Nagyvárad, — Érmihályfalva—Szatmár—Kőrösmezői vasúti vonalon beszüntették a személyszállító postavonatokat. Csomagokat sem szállítanak. A postát a katonai vonatok bonyolítják le.
