Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-18 / 30. szám

Szatmár-Németi 1915. április 18. Tanítók Világa. A harczoló tanítókról és családjaikról való gondoskodás. A- mi lapunk időről időre beszámolt arról, hogy hány magyar tanító harczol vitéz hadseregünkben. És hányán sebesültek'meg, estek el. E közlemények kapcsán azon jogos reménységünknek adtunk kifejezést, hogy azon hős tanítókról, (a kik nemcsak nevelték ezt a “dicső hadsereget, benne főleg az uj nemzedéket, hanem maguk is fegyverrel, vérrel, életük feláldozásával tesznek fényes bizonyságot hazaszeretetükről) a nemzet gon­doskodni fog. Nemcsak róluk, magukról, de itthon maradt vagy árvaságba jutott család­jukról is. Nem csalódtunk jogos reménységünkben. Egy pillanatig sem hittük, hogy csalódunk. Íme, az Egyházmegyei Körlevél a kö­vetkező értesítést közli: „A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák f. évi 23136. sz. a. kelt ren­deleté folytán kötelességük a kir. tanfelügye löknek a háborúban elesett, megsebesült, vagy eltűnt (hadifogoly) tanítókról nyilvántartást vezetni és azt minden hó végén a Miniszté­riumba beterjeszteni. Felhívom tehát mindazon iskolaszéki elnök urakat, a kiknek biztos tudomásuk van arról, hogy hadbavonult tanítójuk elesett, megsebesült, eltűnt (hadifogoly), vagy beteg, azt azonnal jelentsék be az illetékes kir. tanfelügyelőnek. Jövőben is, mihelyt ilyen eset tudomásukra jut, azonnal tegyék meg a bejelentést. A jelentésnek a következő rovatokat kell felölelnie: 1. A hadbavonult tanító neve, 2. A tanitó születési ideje, 3. A tanító okleve­lének kelte, 4. A tanitó szolgálati ideje, 5. A tanitó iskolájának székhelye, 6. A tanitó ka­tonai minősége és rangja (tartalékos, népföl­kelő, egyéves önkéntes), 7. Önként jelentke­zett-e a tanitó katonai szolgálatra ? 8. Mikor vonult be ? 9. Mikor bocsájtották haza ? 10. Meghalt-e, ha igen, hol (hiteles adatok alap­ján), 11. Megsebesült-e s hol ? 12. Megbete­gedett-e ? 13. Eltünt-e ? (Hadifogoly), 14. Részesült-e s milyen katonai kitüntetésben ? 15. Nős-e? (Nejének születési neve és élet­kora), 16. Gyermekeinek száma (Nevük és életkoruk.) Minthogy továbbá a vallás- és közok­tatásügyi miniszter ur« háborúban résztvevő ős állandó ellátáshoz az 1891. 43. t.-cz. 2. és 5. §-ai szerint szükséges 10 évi beszámítható szolgálat betöltése előtt szolgálatképtelenekké vált, vagy elhalt tanítók és illetőleg hozzátar­tozóinak ellátása ügyében is esetről esetre kíván határozni, felhívom az iskolaszéki elnök urakat, hogy az ily ellátás iránti kérvénye­ket is, az illetők vagyoni, illetőleg megélhe­tési viszonyaira vonatkozó részletes jelentések kíséretében minden esetben haladéktalanul terjesszék be a kir. tanfelügyelőséghez. A tanitóköri gyűlések elmaradnak. Az egyházmegyei Hatóság körlevele a következő rendelkezést adja : Az egyházmegye tanítói közül oly so­kan teljesítenek katonai szolgálatot, hogy az itthonlevő tanitóköri gyűlést megfelelő siker­rel alig tarthatnak ; a tanitóköri gyűlések tartása azért ez évben nem kötelező. Meddig tart a háború ? Egyik bécsi lap berlini tudósítója beszélgetést folytatott Náthán Henryvel, a Dresdener Bank igaz­gatójával, aki a háború végéről igy nyilat­kozott : — Hogy meddig tart a háború az én véleményem szerint? Nincs ember, aki erre biztos választ adjon. A német vezérkari főnök sem tudja ezt és maga Vilmos császár sem mondhat határozott választ. Remélem azon­ban, hogy ez évben véget ér, talán még ősz előtt. Hogy a hadikárpótlást készpénzben kapjuk, azt nem hinném. De mindenesetre számíthatunk olyan értékekre, amelyek a hadiköltségek minimális részére fedezetet uyujtanak. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szászországfban, gyárországban, az egész Németországban, sőt még Ausztriában is olcsóbb az élet, mint nálunk, a sokat termő kövér földön, Magyar- országban, a csaknem hetvenöt perczentes agrár államban. Van élelmünk elég, annyi, hogy még másoknak is adhatunk és mégis nálunk van a legnagyobb drágaság, itt leg­nehezebb az élet, itt *van oly magas ára mindennek, hogy szegény ember, kis nyug­díjas, kishivatalnok két hétig se élhet a fize­tésből. A háborúnak czégére alatt minden héten árat emelnek, még annak az árát is, aminek kevesebb köze van a háborúhoz, mint a hajdúnak a harangöntéshez. A háború a nyerészkedés, a hirtelen meggazdagodás minden fúriáját felszabadí­totta s ránk uszította, úgy, hogy rövid idő alatt megesz, felfal bennünket, ha gyökere­sen nem segítenek rajta. Eleinte az irás szép szavával próbáltuk a háború polipjait irga­lomra gerjeszteni. Nem sikerült. Még jobban szipolyoztak. Elővettük a könyörgést, de hát szívtelenekkel volt dolgunk. Hazafiságra hi­vatkoztunk. Jót mosolyogtak rajta. Szidtunk, rúgtunk, rágtunk, haraptunk. A rinoczeros bőrön a mi fogunk fájdult meg. Közmegve­tést emlegettük. Az se hatott. Elkeseredé­sünkben máraz éhségstrájkra is gondoltunk, ebben azonban megelőztek bennünket, mert mogcsinálta az ólelmiszernagyhatalom a mi sztrájkunk nélkül is. így jutottunk annyira, hogy mi, bő­termő, földmivelő államnak polgárai, kegyet­lenebből érezzük a háború súlyát, mint a szövetséges iparországok, amelynek még a petrezselymet is idegen földből kell besze­rezniük. Rajtunk már csak egy segít. A kor­mánynak egy ólomszijas ostora, amely akko­rát vág az élelmiszer uzsora nyakába, hogy vagy felfordul tőle, vagy pedig észretér és tisztességes lesz. F. N. Népbölcseség. Pöge Máté. Hej Pöge koma, hunczut a világ. Bunkó Demeter. Ósztég, mán mé’rt vóna hunczut. Pöge Demeter. Miért mert azért. Ke’ tiz korona fej adót fizet; én meg kétszer annyit. Bunkó Demeter. Igazság e’ koma. A ke’ feje kétszer akkora, mint az enyém. Katonák-e ? Ez a kérdés mered ki lelkűnkből, mikor a hivatalos német jelentést olvassuk az oroszok borzalmas kegyetlensé­geiről. Katonák-e? — igen; vagy egyenruhás vadállatok az oroszok ? Nagy, véres háborúkról beszél a história. Emlékiratok maradtak fenn kegyetlenségek­ről, a háborúnak embertelenségeiről. De a német jelentésben felsorolt borzalmakhoz ké­pest minden fenmaradt embertelen emberte­lenség csak kis miska. Európa népei csatát vívtak törökkel, tatárral, még emberevőkkel is. A franczia forradalom borzalmait úgy ol­vastuk, hogy azokat utolérni lehetetlen. És ime, az annyiszor emlegetett XX. században, mikor a balkáni kegyetlenséget e népek kul- turátlanságának tudtuk be: az orosz tisztek­nek, a kultur embereknek, az európai szín­vonalon álló katonatiszteknek tudtával és je­lenlétében állatinál aljasabb kegyetlenséget visznek végbe az orosz egyenruhás vad­állatok. Hogy mi elégtételt fog venni e borzal­mak olvasására megremegett kultur-világ, nemzetközi bíróság vagy mi ? azt nem tud­hatjuk. A németek hiteles adatok nyomán és és hivatosan adták tudtára e borzalmakat a világnak. Tegyük fel, hogy semmi sem fog külső formáczióban történni, mert a hrgy inkább ezt tehetjük fel. De a népek benső fórumán, a lelkiismeret és emberszeretet fórumán biz­tosan ki fog alakulni az a tudat, hogy a barbár orosz, mely ily aljasságra vetemedik nemcsak nekünk, de egész Európának vesze­delme, és ilyen népnek kultúrájából kölcsö­nözni, irodalmából táplálkozni, megmérgezése az igaz haladásnak. A 8 VIDÉK. Hangok Untból. Megtörtént Ungváron, hogy husvét első napján nagyon sok család nem kapott húst. Megtörtént azután az is, hogy egyes intéze­tek növendékei hús hiányában olyan a mi­lyen ebédet kaptak. De azért az iskolákat folytatni kell. Ungvár intézet-város. Ha bezárnák az intézeteket, be lehetne zárni az iskolákat is, mert a szülők nem volnának képesek annyit fizetni, mint amennyit a mai viszonyok kö­zött kellene privát háznál fizetni egy gyer­mekért. Nem is tudjuk, hogyan bírták ki eddig is az intézetek ? Berendezkedésük 30 filléres kenyérre, 1 K 30 filléres húsra, 24 koronás babra, 46 filléres rizskására, 1 K 80 filléres zsírra, 44 filléres lisztre és más aránylagos élelmi czik- kekre szól. Ma a kenyér ára kilónként 90 fillér, a húsé 2 K 80 fillér, a babé métermázsánként 96 K, a rizskásáé 1 K 38 fillér, a zsíré 5 korona, a liszté 1 K 20 fillér. Ezzel szemben a havi kosztdij csak 10 koronával emelkedett. Hol itt az arány ? De ha nem keressük is az arányt, ha­nem azt mondjuk, hogy egyik-másik intézet ma vészit, de máskor nyer, mégis föl kell vetnünk a kérdést, hogy akarja magát fön- tartani, ha a szükséges élelmiszereket drága pénzen sem tudja megkeresni ? Miért kell hát folytatni az iskolákat ? Azért, hogy a vaskalaposságon csorba ne essen ? Azért, hogy 1500 tanuló megnehezítse Ungvár élelmezését ? Azért, hogy a már elvégzett tananyag bővüljön ? Csak az utolsó kérdésre adunk választ. (Ismerünk kiváló mérnököt, ki a mate­matika miatt csak nagy nehezen ment át az érettségin, ismerünk papnövendókeket, ki érettségi után élőiről tanulta a latin nyelvet, ösmerünk neves pedagógust, jó tanárt, még jó nevű irót is, aki alig-alig, hogy átment az érettségin. Nagy dióhéjban elvégzett tananyag nem lesz elég a felsőbb képesítéshez, nem lesz elég az éveken át a növendékekbe oltott általános iskolai műveltséghez, nem lesz elég a tanulásvágy, a tanulmányszomj felkeltéséhez. Ahhoz föltétlenül 10 hónap kell ? Olyan tévedés ez, a melyet az élet a legjobban czáfolt meg. Pedagógus Urak I Az előirt évekből egyet nyugodtan kihagyhatnak, a végered­mény nagyon kis fáradság után ugyanaz marad. Miért ragaszkodnak tehát a szülők, az intézetek zsebére és az ungvári megélhetési viszonyok nehezítésére az iskolák folytatá­sához ? Nem érijük a dolgot. Talán jó volna a dolgok intézőjét egy­két hétre egyik másik intézetünk vendégéül fogadni. Nem vaskalaposságra, hanem belátásra van szükségüuk. (E sorokat az Ungváron megjelenő G. K. Szemléből közöljük. Egész sor ilyen meg­nyilatkozásokat fogunk közölni a nagy vi­dékről Szerk.) Mennyi pénzt küldenek a hadifog­lyoknak ? A svájczi postaigazgatóság ki­mutatása szerint márczius havában Oroszor­szágból az Ausztria-Magyarországba internált orosz foglyok részére 5688 postautalványt küldtek 124,240 frank értékben. Áusztria-Ma- gyarországból pedig az oroszországi osztrák és magyar hadifoglyok részére 11.765 utal­ványon 323.279 frankot. Deczember óta Orosz­országból 391.374 frankot, Ausztria-Magyar- országból pedig 653.484 frankot küldtek a hadifogságban levő katonáknak. Francziaor- szágból márcziusban 2,451.787 frankot küld­tek a Németországban levő hadifoglyoknak, Németországból pedig a francziaországi né­met foglyok részére 464.153 frankot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom