Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-18 / 30. szám

XXIV. évfolyam 30. szám. Szatmár-Németi, 1915. április 18. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP V* V'** Ci ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , ( Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Dr. lialduiy Kálmán kiadóhivatali főnők czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden béten kétszer: szerdán és vasárnap. Ne döbbenjünk meg1 azokon a jelenségeken, melyek az itthon való harczainkban, háborús teljesítményeink közben lelkünkre borulnak. Es ezekben a nehéz idők­ben fel-felcsillanó örömeinkbe, nem­zeti büszkeségünknek jogos tudatá­ba ürmöt vegyítenek. Mikor a tenger megvadul és bősz hullámai bömbölve harozolják az óriási tömeg víznek harczát: az igaz drága gyöngyökkel, az oczeán- nak értékes, csudás belső értékeivel piszkos salakok, rothadásnak indult bullák és ocsmányságok is felszínre kerülnek. így van ez, ilyen jelenségeknek vagyunk tanúi a mostani világfor- gatagban; bőszült, soha nem hitt — fergetegesen is. A dicső tettekkel, az önfeláldo­zásnak csudás forrásaival, felszínre kerülnek a hosszú, békésidőkben ura­lomra jutott hamis erkölcsi felfogá­soknak, a szabadságnak szabados- ságá fejlődött forrásaiból a salakod­nak, az ocsmányságok egész töme­gei. Hullák úszkálnak majd a för­getegek nyomain, halottak és sebe­sültek lesznek itthon is; de minő halottak. Ott, a harcztéren dicső hősök vérzenek el. A nemzet martirai, kiknek sirhalmára már rátette koszorúját, pálmagágát maga a nemzet. Az itthon való harczoknak se- besíilljei és erkölcsi balottai elől el­fordul a nemzef tekintete és igy fogja érezni lelkében a nagy tanul­ságokat a jövendőre. Hallgatva, né­mán, komolyan. Ne döbbenjünk meg és ne es­sünk kétségbe nerizeti közszelle­münk fölött. Ne nagyítsuk a mi se­beinket ne üssük agyon pletykával azokat, a kik még az életnek meg­menthetők. Gondoljuk meg, hogy a ragyogó Napnak is vannak foltjai, elhomályosodó perczei. Hogy a fény­nek természeti törvénye a kisérő árny. Nemcsak a védelemnek, a fel­szabadító háborúnak idejét éljük. De a nagy tisztításnak, megtisztu­lásnak és nemzeti ujhodásnak ide­jét is. r Es kérjük — a nemzet nevében kérjük — azokat a nagy erkölcsbirdkat, a kik gilotinnal járnak közöttünk, hogy erkölcsileg mindenkit a halál fiává tegyenek, a kik gyanúsak ne­kik: ne bigyjék, hogy e földön az igazság teljes jogával mondjuk mez­telenségével, egész erejével és fé­nyességével járhat. . és diadalához juthat. ... A jó Isten egyszer — igy olvastam egy legendában — elkül- dötte a földre az Igazságosság an­gyalát. Hogy vizsgálja meg igaz-e, hogy itt a földön az igazság ellen annyit vétkeznek. Tárjon fel min­dent majd a jó Isten előtt, a mi ha­misságot a földön tapasztalt. Az Igazságosság angyala teljesítette a parancsot. Es vissza is röpült az égbe. Ott állott aztán az Igaz Biró előtt, az igazságnak Istene előtt. És kezdi vala az igazság ellen való ta­pasztalatait a maga teljes valóságá­ban, meztelenségében feltárni. Hallgatja az Ur. De ime, már egy-kót igazságnak teljes, meztelen feltárása után, jóságos, szelíd atya módjára igy szól az Igaz Biró. Tanács. — Madarász Flóris dr. — Ok nemcsak verselési készség, Szív keíí oda s egy kis merészség, hogy dalra kelj. j§a, mely a szivedet betölti, Az érzés nem csupán csak földi, Am énekelj 1 jfj'inek szive mindig kitárva S kit vágya von le por6a, sárba, hallgasson el! fialod zeng mindig ákitattal § akit szeretsz, ragadd magaddal DKagasba fel ! Csak engem jól ápoljanak.., A világszabadságot hirdető és vezető franczia szellem, üldözi az apáczákat. A mint nem ad módot arra, hogy a harczban megsebesült s talán a halállal vi­vődő katonája elvégezze Istennel való ügyét; elveszi ezt a nagy és első szabadságát a tel­keknek, melyet még a bitófa felé közeledő gonosztevőnek is megad az emberséges bíró­ság: úgy eltávolítja a harczterek közeléből, a kórházakból a világ legelső és legcsudálato- sabb ápolónőit: az apáczákat is. Valóságos katakombái élet ez — a fran­czia Gloria nagy dicsőségére és történelmi megörökítésére. A lelkeknek gyilkolása és az irgalmasság cselekedeteinek megakadályozása. Hogy miért ? Arra nem szükséges feleletet adni. A franczia nép maga szeretettel, rajon­gással veszi körül a kormányzattól még meg­tűrt apáczákat. De hogy van eset reá, a mi­kor a nagy apácza-iiídöző páholymesterek sem vetik meg az irgalmas nónikék jól is­mert betegápolását: arra nézve szolgáljon bi­zonyítékul a következő hiteles adat, mely 1912 ben történt és a melyről az akkori fran­czia és magyar újságok bő tudósításokat hoztak. * Egyik tipikus alakja a nagy vallási ül­dözőknek, apácza gyűlölőknek Clemenczeau, köztársasági elnök ur megbetegszik. Operálni kellett, még pedig egyik kórházban, a ho) az ő jól fizetett, laikus erkölcsöket követő ápo­lónői begyeskedtek. A beteg nagy férfiú csak meg van ne­hány napig. Egyszer aztán . . avval a meg­lepő kéréssel fordul környezetéhez, hogy hív­janak tüstént az ő beteg testének ápolására apáczákat. A kérelmet (bár nagy szenzáczió számba ment) teljesitik. A nagy beteg ágya körül néhány óra múlva irgalmas nővérek serény­kednek. És tapasztalja és érzi a beteg, az apá­czákat üldöző nagy férfiú, hogy mi külömb- ség van az apáczáknak és az ö laikus ápo­lóinak gondossága, szakértelme és lelkiisme­retessége közt. Bámulva látja Krisztus leánya­inak önfeláldozásán, végtelen türelmét és an­gyali szelídségét. És felkiált, kénytelen felsó­hajtani : — Mit csinálnának az én helyzetemben a vén republikánusok ilyen önfeláldozó ápo­lás nélkül ? Ezen közben jönnek az ő, szintén apá- cza-gyülölő társai, nagy hires államférfiak a beteg látogatására. Szinte visszahőkölnek, mikor meglátják az irgalmas nővéreket a be­teg ágya körül. Arczuk, tekintetük kérdőjellé változnak : — Mi ez? — Mi történt itt? A beteg megérti az arczokról, szó nél­kül is a kérdéseket. És a legértbetőbben igy felel a néma kérdésekre. Hangosan . . . köz­érthetően : — Súlyt vetek arra, hogy jól ápoljanak. * Tehát, bogy őt jól ápolják. Hogy ő él­vezze az igazi ápolásnak áldásait, legjobb gyógyító és gyógyulás erejét . . De . . de . . a kultúrának, a dicső szabadságnak, testvéri­ességnek és egyenlőségnek czégére alatt ül­dözésekkel, embertelenségekkel, a szabadság­nak megcsúfolásával követ el mindent, hogy a franczia nép, a franczia kórházakban szen­vedő katonák, a harcztéren küzdő bősök hozzá ne juthassanak. Krisztus leányainak csudás ápolásához. ... A fő ae, hogy engem jól ápoljanak.. M-t-r.•

Next

/
Oldalképek
Tartalom