Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-10 / 2. szám
Szatmá;-Németi, 1915. január 10. SZATMÁRI HÍRLAP 5 A 42-es mozsarak. Képekben már bemutatták nekünk, a világháborútól még mindig elég távolságban élő itthon valókuak a 42 e3 ágyukat. Olvasni is olvastuk, hogy a mi hires mozsaraink, milyen retttenetes pusztításokat vittek végbe a bevehetetlennek hirdetett fran- czia erődökön. Nem lesz talán érdektelen, ha egy pár sorban ezekről a csoda-ágyukról egyet mást elmondunk. * Az emberi lélek a nagyság ez óriási fogalmához azonnal hozzáfűzi a kérdést: — De hogy-hogyan szállítják ? Hát bizony ezek az óriások nem köny- nyen szállíthatók. Sőt nagy nehézségekkel. De azért, amennyire lehetséges vasúton viszik egyik helyről a másikra. Ha azonban országutakon kell szállítani az óriásokat, akkor szétszedik. Már előre ké szitettek ugyanis egyenesen erre a czélra való kocsikat. Ezeken a kocsikon viszik egyik helyről a másikra. Az elsütésükről is sok mende-mondát hallottunk és olvastunk is. Hát a 42-es mozsarakat villamos árammal sütik el. Még pedig 400 méteres távolságból. A tüzelésnél oly nagy a légnyomás, hogy a mozsár közelében az ember nem képes lábain megállani. Az ágyú átmérője 42 czentiméter és az ágyucső köpenyének vastagsága is majdnem ennyi. A cső kilencz- tizedrésze kerek, aztán négyszögletesen illeszkedik belé a talpba, ahoi még jobban megvastagszik. Egyetlen lövéshez tizenöt méter- mázsa lőport használnak. A 42-es mozsarak lőtávolsága, mint utóbb kiderült 30—35 kilométer. Érthető tehát, miért aggódnak úgy az angolok. A mozsár lövege négy-ötszáz méter magasságban repül keresztül a levegőn és rettenetes súlyával ahová esik, ott a hat mé- méteres vastagságú falat darabokra tiporja. A vaspánczél, mint gyönge nádszál, törik el alatta. A lecsapódó lövegek egész erődöket forgatnak fel és mélyen a földbe fúródva rombolnak össze köröskörül mindent. Egy egy lövés vagyont képvisel. Mondják : 60 ezer koronába került minden egyes ilyen halálos bömbölés, mely a 42-es mozsár torkából kiáltott a belgák és francziák felé. A lövedék szilánkjai nem túlságos sziklás talajban 8—10 méter mélyre fúródnak a földbe. Mindezekből elképzelhető, micsoda erő, mily rettenetes hatású a 42-es mozsár. V. J. után. Régi feljegyzések az időjárásról. Nem csak az események tették a karácsonyt szomorúvá’ Az időjárás is. Elmúlt a fekete karácsony. Sokan, tapasztalatokra támaszkodva várták, hogy a gör. kath. karácsonyra „bekap“ az idő — a télbe. A gör. kath. karácsony is fekete maradt. Az idő erre az ünnepre sem „kapott fagyba.“ Mindig azon csudálkozik az ember, a mi éppen elébe kerül szokatlanságával. Pedig enyhe telek, fekete karácsonyok sokszor voltak és — lesznek. A sokat emlegetett „legöregebb emberek“ tapasztalata szerint emlegetik, hogy körülbelül minden 30—40. évben enyhe, kiszá- mithatlan időjárás következik télire. Karácsonyra. Nos, tessék csak emlékezetének szálát .— kinek-kinek — húzogatni. Vájjon csak imént, nem is olyan régen . . . volt-e fekete karácsonyunk, enyhe telünk. Vannak, kik jegyzik az időjárást. Hát szólaljanak meg ők. Úgy futtában, találomra keresgéltem az időjárások leírásában az én újságom köteteiben. Ezeket a jegyzéseket találtam. Egyelőre elég is lesz. — Az 1872—73-ból való feljegyzések szerint abban az évben egész novemberben meleg, napsütéses tavasz volt. A búzát, árpát kaszálták, mert romlásnak indult. Deczemberben változóbb volt az idő, a 23 fokos meleget másod-harmadnapra havas idő váltotta fel. Karácsony táján is sütött a nap. Az utczán sétáltak az ünneplőbe öltözött emberek. Sok helyen nyúlt az ibolya, A tulipán is. Lepkék röpködtek az enyhe levegőben. A január borús, esős, ködös volt. A hó utolsó napján havazott. Meleg téli évszakok voltak 1814. évben. Egy feljegyzés szerint: „Itt a fák rügyeznek, a földön virágok nyílnak. Borra, gyümölcsre szomorú idő. 1821, 1824, 1828—29-ben Pest megyében nem volt hó. TANÁCSADÓ Meddig esedékes a hadisegély ? Azok a bizonyos rosszmájú pesszimisták, akiknek minden kedves alkalom, hogy a jövendőt minél sötétebb színekkel alá. fessék, még azt is kitalálták, hogy újév napjától a hadbavonultak családjainak segélyezése teljesen be fog szűnni. És kering ez a mese szájról-szájra anélkül, hogy az írástudók közül is sokan hitelesnek fogadnák el és meg- czáfoltatnék. A hadisegélyről tudnunk kell, hogy az a bevonultnak a katonaságtól való végleges hazabocsájtása, illetve szabadságol- tatása esetén szüntetendő be. Az sem szolgál indokul a segély beszüntetésére, hogy a sebesülten hazabocsájtott katona otthoni ápolásban részesül. A kéz és láb hidegségének oka. Hogy hidegnek érzi az ember kezét lábát, annak többféle oka lehet. Leginkább azokat szokta bántani ez a kellemetlen érzés, akiknek kevés a vérük és akiknek a kezük lábuk túlságosan izzad. Akiknek kevés a vérük, azoknak testében lassan áramlik a vér és a test szélső részeibe a kezekbe és a lábakba kevés jut el belőle. Már pedig a vér az, amely a meleget a test minden részébe elviszi Ahová kevés vér jut, a testnek az a része hidegebb lesz, mint az, amelyben bőségesen áramlik a vér. De nemcsak azért jut a vérszegény ember testének legszélső részeibe, a kezekbe és a lábakba kevés vér, hanem azért is mert az ebben a bajban szenvedők szive is lassabban, gyöngébben működik. A leggyakoribb oka a végtagok hidegségének a túlságos izzadás. Aki ebben a kellemetlen bajban szenved, annak mindig nedves keze lába. Ez a nedvesség folyton párolog és az elpárolgáshoz szükséges meleget a bőrtől vonja el. Ez az oka annnak, hogy az erősen izzadó kéz és láb nem csak nedves, hanem hideg is. Hogy a végtagok hidegsége megszűnjék, meg kell szüntetni azt a bajt, amely azt okozta. Hogyan süssük meg a disznóhust. Sokan még olyanok is, kik otthon urikony- hát tartanak kérdezték már, hogy az otthon sült friss disznópecsenye miért nem olyan jóizü, mint az országos vásárokonn, a hentesek laczikonyhájában sült pecsenye ? Bizony igazuk van a férj uraméknak, mikor a laczikonybában sült disznópecsenyét az otthoniak fölé helyezik. Abban azonban tévednek, ha azt gondolják, otthon talán nem is készülhet izre nézve egyenlő pecsenye mint a laczikonyhán. Otthon is csak olyan jó lesz, ha az érdemes feleség az igen féltett zsirosbödönbe mélyebben meritgeti kana lát. Amint a kolbász ízletességét és zamatját a husany adja meg, ez adja a pecsenyénél is. Ezen illő anyagot a sertéshús sokkal könnyebben bocsátja ki magából, mint minden más állat húsa. Tehát aki jó pecsenyét óhajt enni, zárja vissza ezen drága anyagot ; azaz amidőn sütni a pecsenyét, ne engedje ahhoz a levegőt jutni, mit úgy érhet el, ha a sütőedénybe annyi zsírt tesz, hogy abban a hús fürödjön vagyis a pecsenye a zsir alatt süljön meg. Nem ért tehát az a gazdasszony a disznópecsenyesütéshez, aki azt úgy készíti el, mint a malaczpecsenyét, vagyis vízgőzbe lefojtva puhítja. A marhahús nehezen bocsátja ki a husanyt és azért kevés zsírban sütve is jóizü lehet. Máskép áll azonban ez a sertéshúsnál, ami csak sok zsírban viz nélkül puha és ízletes; de marhapecsenye módjára készítve Ízetlen is meg szálkás is. NÉFHUMOR. Háborús—Mókaságok. Hatszor megfőzött tyuk. Háborúban az ember nem lehet válo-r gatós mesélte egy katona, aki a harcztérről sebesülten tért az egyik fővárosi kórházba. A boszniai határ mentén falun mentünk keresztül — beszélte a hős, — mikor egy tyúkot vásároltam. A tábori konyhánk késett, bajonettemmel megöltem tehát a tyúkot. Mivel nem volt szabad tüzet gyújtani, amúgy szárazon rángattam ki a tyuk tollát. Beletellett egy óra, amig ugy-ahogy bibonthattam az innyenoz falatnak Ígérkező tyúkot. Egyszerre csak megfujják a riadót, batyuba kaptam a tyúkot szaladok vele a placzra. A halált osztogattam de a tyúkot el nem hagytam. Már hatodszor Totyogott a tyuk a fazék forró vizében még mindig nem volt kész a tyukle- ves, mikor megsebesített a golyó. A tyúkot ott kellett hagyni a komámnak, kenyeres pajtásomnak. Nem tudom izlett-e neki, de alkalmasint igen, „mert háborúban nem lehet válogatós az ember.“ Ilyen a magyar huszár. Két magyar huszár lakott abban a házban amelyben én is lakom Írja egy krakói magyar ember. A házigazda szalmazsákokat is adott nekik. Mikor aztán tovább vonultak kisült, hogy a szalmát a lovak alá teregették ők maguk a puszta földön háltak. Ilyen a magyar huszár 1 A Blonián egy magyar huszár tüzérezredet helyeztek el. Hogy örültek ezek a felvidéki magyar fiuk, mikor magyar lapokat vittem nekik. Több napi fáradtságos ut után voltak nyakig sárosán. — Ugyancsak elfáradhattak, — szóltam egy káplárhoz. — Szó sincs róla mindjárt dolgunk lesz a muszkával. — No maguk igazán derék vitézek — mondottam, — hanem mondja csak hát a többi hogyan harczol például a lengyel ? — Oh a lengyel baka úgy verekszik, hogy öröm nézni, a német is. — No és a többi ? — kíváncsiskodtam. — A többi ... a többi . . . nem mindig ... — tette hozzá nagy diplomatikusan. Egy jóakarónak. Ön „már ezt olvasta az „A“-ban.“ Érdekes. De hány v. katholikus nem olvasta ezt az eminenter kath. ügyekre vonatkozó dolgot az „A"-ból. A többi mondanivalónktól most még megkíméljük. — Falusi. Az „Élet“ szépirodalmi folyóirat: ajánlhatjuk lelkiismeretesen minden családnak. (Egész évre 20 korona. Budapest I. Fehérvári-ut 15.) Eddig is kitűnő heti szépirodalmi és művészeti lap volt, most újévtől minden tekintetben meglepően fejlődött és általunk egyszer kifejezett irányban erősödött. — W. Budapest. Hálás vagyok és leszek érte mindig. — Olvasó, Hogy szégyenli a szerb harcztéren „hősködő“ Frank Liboriuszok „penzióba“ tételét ? Hát nem olvasta, hogy ez a penziós „eljárás“ a muszkánál, fran- cziánál, angoloknál és szerbeknél előbb és nagyobb számban történt. Ez már a háhoruval jár. — Vidéki társaskört tag. Sokat emlegetik most ezt a rendet. Érthető az oka. A Mária Terézia-rend, osztrák katonai érdemrend, oly katonatisztek számára, kik az ellenség előtt kiváló érdemeket szereztek. Alapítja Mária Terézia császárnő-királynő. Alapítási éve 1757, máj. 13. A rend adományozásával együtt jár a lovagi méltóság, folyamadók az örökös bárói Méltóságot nyerik. A rend tagjainak nyugdijat is ád és pedig a nagykereszteseknek 12.000, a parancsnokoknak 3000 és a lovagoknak 1600 és 1200 koronát évenkiut. Özvegy asszony. Igaza van. A tanítóknak és iparosoknak nyújtott kedvezmény — indokolva van — a szegény özvegyasszonyok számára is. Tessék csak megrendelni a lapot. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmiron, Iskola-köz 3. sz. könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-utcza 4
