Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-28 / 24. szám
2 Przemysl romjain. Erős nemzetek nem félnek az igazságtól. Ne takargassunk semmit az igazság rovására. Hiszen az igazság a mi erősségünk. Igazság, hogy Przemysl romjainál a mi szivünk fáj. Hiszen büszkeségünk volt. Erősségünk volt. Reménységünk volt. Nagy, hatalmas anyagi áldozatainknak büszke vára volt. Csuda-e, ha elesésének hírére megdöbbentünk. Szinte fájó könny szökött szemünkbe. Talán éppen azért nem láttunk tisztán, hanem csak fátyolon keresztül. Nem láttuk csak azt az igazságot . . . hogy Przemysl romokban van. Hogy hőseink fogságba jutottak. És a felszabadult csorda felénk tódul. ♦ De a mint felocsúdtunk első megdöbbenésünkből; amint az esemény a maga valóságában kibontakozott, hála Istennek, kezdettük látni, hogy a fentiekben leirottakon kívül más igazság is van. Igazság, hogy a mi büszkeségünk Przemysl döntő, nagy hivatását az első hősi cselekedet alkalmával — elvégezte. Bámulatba ejtette a világot csudás felmentésekor. Elpusztított 70 ezer oroszt és döntött sok-sok más helyzetre nézve is. Ha első Ízben történik, a mi most történt... az már csakugyan végzetes befolyást gyakorolhatott volna az egész háborúra. Azért végezte ő be döntő feladatát. A második esetben már csak azért kellett hőseinknek védelmezni, mert ezt megkívánta hadseregünknek erkölcsi felsőbbsóge. És megkívánták egyéb más ok, körülmény, mely czélunkat szolgálta. De nem kivánták a mi háborúnkat eldöntő okok többé. A mi tehát itt megint igazság, az, hogy fáj a lelkünk azokért, a kik ott harczoltak, mint oroszlánok, a kik az egész világnak bámulatát érdemelték ki; a kikről még az ellenséges sajtó is nagy csudálattal és „le a kalappal“ ir... azok a hősök, azok a titánok ... fogságba jutottak. És megvalljuk, hogy szeretnénk oda kiáltani a muszka hordáknak: — Titeket, akik fegyveretekkel hónapokon keresztül nem boldogultatok; a kik bömbölő ágyukkal nem boldogultatok . . . csak arra vártatok, hogy a hősöket . . , egy nyomorult szörny, az éhség juttassa kezetekbe. Titeket, a kik még az utolsó órákban is láttátok,, hogy oroszlánokkal van dolgotok ... az egész emberiség nevében arra kényszerítünk, hogy bánjatok emberségesen a mi hőseinkkel, a ti foglyaitokkal. rajta szent gyümölcsével . . . Jézussal. Kezdődik . . a kereszténység. A kereszt jelében. Krisztus karjai jelzik, hogy az egész világra kiterjeszkedik ; mint az ő karjai kitárva vannak, hogy mindenkit keblére öleljen. .. . Délután három óra felé jár az idő. A halál ott jár a kereszt körül. Jézust elfogják a szörnyű kinok. Mig végre lehajtja a fejét és kilebelli szent lelkét. Nincs a világnak olyan külső jele, mint ahogyan az Egyház visszaidézi, megeleveníti lelkünk előtt a Nagypénteknek fájdalmát. Nem rideg, komor gyászpompa ez. A fájdalomnak fájdalma. Fekete gyász az egész templomban. A pap miséje is csonka. Az orgona elnémul. Az énekek mintha zokognának. A fakerepelő a léleknek megszaggatott sóhaját veri vissza. A pap is nagy fájdalmában az oltár lépcsőire borul. A Passió éneke átjárja lelkünket. A kibontott kereszt, a dallam zokogása, mellyel Krisztus keresztre feszitett alakja láthaió lesz (íme a keresztfa, melyen a világ üdve függött) és könnybe borítja szemeinket. A szent sir már várja őt. A kiszenvedettet. Viszi a pap a Oltáriszentséget is, hiszen ő már a miénk, a szent ostyában szinte felénk száll az ő tekintete. Mintha mondaná: „Ne féjetek, én meggyőztem a világot!“ És ez esetben .. . vigasztalódjatok ti itthonvalók .. . Hőseinknek szerettei. Apák, anyák, hitvesek, gyermekek. A kik siró szemekkel és kéztördelve jártok közöttünk ; a nagy bizonytalanság karjai közt szivettépő fájdalomban és remegésben. Azok a hősök ott is hősök lesznek. A kik olyan tüzpróbán mentek keresztül ... azok a fogságnak próbáját is emberül megállják. Mi pedig ne sajnáljunk titeket, hanem segítsünk abban, hogy lelketek össze ne törjön. Erősítsünk és rémhírekkel ne döfjünk újabb és újabb tőrt szivetekbe. Hanem lélekben együtt röpüljünk a nagy messze ségbe, idegenbe és vigyünk pálmákat a mi hőseinknek. * A vad csordától pedig, a mely a mi Kárpátaink felé özönlik állítólag: meg nem ijed a mi derék, vitéz hadseregünk ... Przemysl romjai a mi igazságunkat nem győzték le. Es éppen igy a mi arczunkban, győzelmünkben döntő szerepet nem játszik. Hogy kesergünk romjain, hogy fáj a lelkünk : azt nem tagadjuk .. . Hiszen emberek vagyunk és igy nemcsak eszünk, de szivünk is van. De ez még nem kétségbeesés... sőt még csüggedés sem. Van még biró a felhők felett... mondja a nagy német költő, a Messiás szerzője. És van nekünk még egy dicső hadseregünk, a mely nem kiéheztetéssel, lövészárkokkal, ruháinkba bujtatott kémekkel győzi le ezt a csordát, hanem érczkarokkal. Mester. „SZATMÁRI HÍRLAP“ __ Há ny gépkocsit használnak a háborúban ? Egy amerikai szaklap kimutatást közöl arról, hogy a hadviselő államok a háborúban hány gégkocsit használnak. Francziaországban 70,000 gépkocsi áll a hadsereg rendelkezésére; ezek közül 18,000 katonai gépkocsi. 50,000 et a hadsereg polgári személyektől rekvirált és 2000 teherszállitó- gépkocsi. A teherszállitó-gópkocsi közül igen sok fényszóróval, drótnélküli állomással és műszaki czélokra szolgáló berendezésekkel van felszerelve. Anglia körülbelül 20.000 gépkocsit állított a hadvezetőség szolgálatába amelyek höziil 1000 gépkocsi-omnibusz. A németeknek 30,000 katonai gépkocsijuk van. Ebből 10,000 teherkocsi. Ezek szerint a három hadviselő államnak együttvéve mintegy 120,000 gépkocsi áll rendelkezésére. Nagyszombatra virradunk. Kora reggel a templom oldalán füst száll fel. Tüzet áld, szentel a pap. E tűznek lángjain gyűl ki az első gyertya és az örök mécses. Majd következik a három ágú gyertyának és a húsvéti nagy gyertyának szentelése az „Exultet“ hangjai közt. Az öt tömjén gerezd Jézus öt szent sebét jelenti. Ezekből a sebekből fakadt a világ üdve. Keresztelő vizet is szentelnek. És pedig annak emlékére, hogy hajdan a katekumeneket (hitujonezokat) akkor vették fel az Egyház kebelébe a szent ke- resztség által. A szent misében már felhangzik a „Gloria.“ Es a diadal ének: „Alleluja 1“ A feltámadás közeledik. A harangok is megszólalnak, az orgona is bug. A töprengést a bizodalom, a reménység boldog érzése váltja fel. A mise vége Mária Magnifikátba, dicsőítésébe olvad bele. A nap szállani kezd. Tavaszi tüzet gyújt a fellegekbe. Es megzug az öreg nagy harang. — Menjünk feltámadásra. Micsoda érzés, micsoda diadalmas tudat viszi az ember ezreit a templomba. Micsoda összeolvadása a lelkeknek és mily ének a templomban és templomon kívül. — Feltámadt Krisztus e napon. Hála legyen — az Istennek. A Szatmár-Németi 1915. márczius 28. Mióta ismerik a pálinkát? A pálinkát Magyarországon 1650. óta ismerik, de akkor nagyon drága volt. Csak 1820. körül lett olcsó, mikor már burgonyából tudtak szeszt gyártani gépek segélyével. Magyarországon 2 000,000 hektoliter pálinkát isznak meg évenként, bort pedig 3 000,000 hektolitert, összesen 600 000,000 korona értékben. Ez bizony oly nagy összeg, hogy a szegénység tüstént megszűnne, ha az emberek okosabbakká válnának, anélkül, hogy az állam pénzügyi helyzetében zavar támadna, mert a szeszadóból bevett jövedelmeket csaknem teljesen kórházakra, javítóintézetekre és börtönökre kell költenie, melyeket több mint felerészben az iszákos emberek töltenek meg. A legszebb királyhimnusz. A magyar nemzeti érzés megnyilatkozásainál fájdalmasan hatott az az ür, melyet mindig éreztünk, valahányszor a koronás apostoli királyt kifejezetten ünnepelni akartuk. Az ünnepségeknek fénye, tartalma, kifejező vonása az ének. S nem volt a magyarnak királyhimnusza, amelynek hangjai mellett a lojális alattvalók szivei összedobbanhattak volna a király iránti ragaszkodás érzelmében. A hiány megszüntetésére hivatást érzett magában az Országos Dalárdaszövetség, mely 1890-ben pályázatot hirdetett a királyhimnusz szövegére, majd Jókai Mórt kérte fel a szövetség a himnusz szövegének megírására. Jókai a felkérésnek eleget is tett és klasszikus szépségű szöveggel lepte meg az országot. Munkáját 100 arannyal jutalmazták. Még ugyanazon évben pályázatot hirdetett a Dalárdaszövetség a himnusz zenéjére, minek folytán egész kis zenei irodalom fejlődött ki ezen irányban. A beérkezett pályamüveket Budapesten sorra előadták, de a müvek sem a mübirá- lók, sem pedig a közönség tetszését nem nyerték meg. A nehézségek és bajok onnan származtak, hogy az akkori zeneköltők a magyaros motívumokat nem tudták müveikben összeegyeztetni a szöveg mély érzésével és erősen vallásos jellegével. A nagy feladat megoldására olyan zeneköltőre volt tehát szükség, aki a magyar egyházi zene szellemében teljesen jártas lett volna s annak titkait megfelelő tudással alkalmazni tudta volna. Ebben a várakozásteljes időkben fejtette ki értékes munkásságát Bogisich Mihály, a Mátyástemplom plébánosa az ősrégi magyar egyházi énekek felkutatásában, feldolgozásáben és közreadásában. A neves egyházi zeneszerző e téren oly sikereket ért el, hogy végre is mindenki tőle varta a régen vsjudó királyhimnusz kérdésének megoldását. Bogisich Mihály 1795-ben szerzetté királyhimnuszát s ugyanazon évben október 4 én, a király nevenapján a saját vezetése mellett előadatta a budai koronázó templomban. A gyönyörű zenemű végleges sikert aratott s fönséges szépségével teljesen meghódította a miiértő köröket. A király himnusz kérdésének megoldását. A magyar király jelenlétében háromszor s egyszer a német császár előtt is felcsendült a Bogisich királyhimnuszának hóditó zenéje. A német császár el is kérte a himnusz kottáját. Azóta zenekarok, énekkarok számtalanszor előadták e királyhimnuszt s most megindult a mozgalom, hogy az ország népe között s az iskolákban is közismertté tegyék. Bogisich Mihály v. püspök a Szent István Társulat közgyűlésén, f. évi márczius hó 18.-án, a központi papnevelde húsz hittanhallgatójával saját vezetése mellett előadatta a himnuszt a bibornok herc-típ imás, a püspöki kar tagjai és nagy előkelő közönség előtt s zajos lelkesedéssel határozattá vált, hogy a szerző által ingyen átengedett zenemű felvétessék a társulat által az iskolák számára kiadandó könyvekbe. Ezzel a határozattal a legszebb királyhimnusz elindul országos hóditó útjára s ápolni, művelni fogja a magyar nép szivében a hagyományos király-szeretetet.
