Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-03 / 2. szám
2 1904. január 3. S ZA T M Á R 1 HÍRLAP 2. szám. Szatmár, vasárnap . Bírák: dr. Matolay Gábor, Szarukán Zoltán. Pótbirák: Kossuth Zsigroond, dr. Bajnay Endre. Hunyor Ödön. Jegyző : Abaházy József. III. Váltó, csőd és kereskedelmi tanács. 1) Kedden délután 3 órakor. Elnök. dr. Róth Ferenez. Birák: dr. Dezső Kálmán, dr. Horváth Benő. Kereskedelmi ülnökök felváltva. Jegyző: Dorcsák Jenő. 2) Pénteken d. u. 3 órakor. Elnök : dr. Róth Ferenez, helyettessé Kölcsey János. Birák: dr. Dezső Kálmán, dr. Horváth Benő. Jegyző: Dorcsák Jenő. IV. Vádtanács. Elnök: dr. Papolczy Gyula, helyettese Balogh József. Rendes birák: Szabó József, Hunyor Ödön. Pótbiró: dr. Matolay Sándor. Jegyző : dr. Joanovits György Ernő. A vádtanács rendes üléseit minden héten pénteken délelőtt 9 órakor, sürgős esetekben egyéb napokon is, — azt az ülését pedig, melyeken a vizsgálóbíró a Bp. 115. §-a értelmében ha^i jelentéseit megteszi, minden hónapnak második hétfő napján d. e. 9 órakor tartja, melyeken elnök dr. Róth Ferenez, helyettese dr. Papolczy Gyula. VI. Bűnügyi felebbezési tanács. Minden hétfőn és szerdán d. e. 9 órakor. Elnök : dr. Róth Ferenez, helyettese dr. Papolczy Gyula. Birák : dr Papolczy Gyula, Szabó József, Hunyor Ödön. Jegyző: dr. Joanovits György Ernő. VI. Bűnügyi főtárgyalási tanács. Minden hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken d. e. 9 órakor. Elnök: Pap József, helyettese Pap Endre. Birák: Pap Endre, dr. Pál István. Jegyzők.: Szabó József, Tempich Jakab és Pászkán Sándor. A főtárgyaló tanács tanácsüléseit szombaton d. e. 9 órakor tartja, mely üléseken jegyző Pászkán Sándor. VII. Esküdtszéki tanács. Elnök : dr. Papolczy Gyula, helyettese dr. Kálmán. Rendes birák: Szabó József, Hunyor Ödön, Pótbirák: dr. Fekésházy Gyula, dr. Matolay Gábor, Szarukán Zoltán, Kossuth Zsigmond, dr. Bajnay Endre. Jegyzők: dr. Joanovits Ernő, Koós György, dr. Dávid István, Fésős Endre és Oláh Miklós. Vili. Jövedéki üyyek tanácsa. Minden csütörtökön d. u. 3 órakor. Elnök: dr- Róth Ferenez. Birák: Nuszer Dezső előadó, Szabó József és Hunyor Ödön szavazók fölváltva. Jegyző: Fésős Endre. A papocska rugdalűzásai. (Levél a szerkesztőhöz.) Szatmár, 1904. jan. 2. Van egy közmondás; a melyik kutya sokat ugat — nem harap. A sok ugatásra tehát legjobb oda se ügyelni. E közmondás értelme szerint valóban az volna a helyes, ha a Heti Szemle legutóbbi czikkében foglaltakra egyáltalán nem is ügyelnék. Ámde válaszolnom kell két okból ; az első ok Füredi Sándor barátomnak »megugatott« művészi reputációja, a második ok a czikkező papocskámnak személyemet érintő gorombaságai. A papocska azt hiszi, hogy arról a bizonyos zenevizsgálati hangversenyről az összes helyi lapokban én referáltam és megrendelt kritikát írtam. Hát ezt az állítását a papocska jól táplált hasából merítette, mert én arról a hangversenyről egyetlen lapban sem irtom semmit. Tudtommal a »Szatmár és Vidékében« Dr. Ta- nódy ur, a »Szatmár Németiben« Ferenez Ágoston, a »Szamosban« Dr. Hancz tanár ur Írták meg pár sorban tapasztalataikat. No hát a papocska ugv találja, hogy ezek az urak, amikora kérdéses hangversenyről úgy Írtak, — »leszámoltak minden jó Ízléssel« »neveletlenek« voltak »illetlenek« voltak stb. Hát ezeket az urakat akarja ön Ízlésre, ne- veltségre és illemre tanítani? Kicsoda ön, hogy merészli a város összes sajtóorganumainak e tekintélyes és különösen művészeti dolgokban excellens fáklya vivőit a nagy nyilvánosság előtt lehurrogni ? Lássa — papocskám — én ősziu- tén sajnálom önt ... ön beteg . . . De gyerünk tovább. Azt irja a czikkező papocska, hogy egyetlen fővárosi lap sem emlékezett meg Füredi Sándornak a lipótvárosi casinó- ban adott hangversenyéről, csupán a Pester Lloyd irt annyit, hogy Füredi ott szerepelt. Lám, lám — a papocská nem olvassa a budapesti lapokat, — hiszen nagyon meglátszik rajta. A »Pesti Hírlap« 1903. decz. 13. száma ezt irja- A tapsokból bőven kijutott Füredi Sándor hegedűművésznek, aki Svendsen egyik románcát és Wieniavsky polonaisz brillante-ját adta elő zajos tetszés mellett. A »Budapesti Napló« ezt irja: »Füredi Sándor, ez a temperamentumos képzett fiatal hegedűművész Svendsen és Wianiavsky nehány darabjával nyerte meg a közönség tetszését . . . A »Neues Pester Z«urnal« ezt irja: » . . . und wohlverdienter, lebhafter Beifall ward auch der Violinproduction des Herrn Alexander Füredi zutheil, der sich in der Wiedergabe von Svendeus »Romance» und Wieniawsky’s Polonaise als trefflich geschulter, empfindunglwartner Geiger erwies« ... Es igy tovább. A személyemet érintő durvaságokra vonatkozólag vegye tudomásul papocska, hogy ha ezeket a kifejezéseket: »minden nyálas zsidó legény újságíró lehet és kritikus* . . . továbbá: »dunsztja sincs arról, meddig terjednek az etikett által megszabott határok, amelyeken túl a ripők falusiasság a maga meztelenségében ülhet tort az érzelmek felett« . . . nem én reám vonatkoztatta, — úgy semmi közöm hozzá. De ha ezeket reám is vonatkoztatta, — úgy konstatálom, hogy ön egy közönséges, goromba hitvány fráter, akire nem tisztes reverenda, hanem pok- rócz illik. Ami pedig ama bizonyos nyulbőrt illeti, melyet az én hátamon vernek el, — jegyezze meg magának papocska, hogy előbb fog az a nyulbőr az ön arczával érintkezésbe jönni, — és az valóban kedves jelenet lenne, ha a nyulbőr a disznóbőrrel érintkezésbe jönne. Dr, H. SZÍNHÁZ. A HÉT MŰSORA: Vasárnap délután: Lumpatius Vagabundus Este : Menyecskék. — (Színi kerületünk közgyűlése.) A Szatmár—eperjesi szinikerület, e hó 10-én a városháza nagytermében évi rendes közgyűlést tart, melyen valószínűleg Festesich Andor gróf — mint a vidéki színészet felügyelője fog elnökölni. A közgyűlés legfontosabb tárgya Krémer Sándor színigazgató kérvényének tárgyalása lesz. Krémer színigazgató tudvalevőleg a szatmári színház jövő saisonjára pályázott s ezzel együttesen a Szatmár—eperjesi szinikerület elnyeréséért is. — (Menyecskék.) Egy kis csalódást éreztünk újév estéjén a színházban Verő György uj darabjának előadása alatt. A Bajusz, Virágcsata stb. zseniális szerzőjétől többet, jobbat és szebbet vártunk, mint a Menyecskék. Három egyfeh- vonásos müvet szorított Vurő e czim alá és valami olyan népszínmű félét —Gárdonyi Bor czi- mü remekéhez hasonlót — akart Írni stilszerü magyaros genre-alakok szinrehozásával. Az a tény, hogy a darab a Népszínházban csak egy párszor került előadásra, magában véve mutatja, hogy nem sikerült szinpadi alkotás, de az egyes jelenetek belső tartalma, a meseszövés és az egésznek technikai feldolgozása, magának az egész darabnak még kisebb drámai értéket sem kölcsönöznek. A 3-ik kép — talán eredetiségénél fogva — a legjobb és a végtelenül unalmas. 2-ik kép után különösen lendít a darabon. Ebben egy após rajzát adja az iró, olyan apósét, aki két fiát feleségestől házánál tartja és menyeit örökösen maga mellett. Ebben igen egészséges, humorral mulattat a szerző és e jelenetnek átdolgozása is sokkal ügyesebb a többinél. — Az előadásról eléggé kedvezően nyilatkozhatunk, csupán egy pár szerep nemtudásért kell szót emelnünk és figyelmeztetnünk az előadókat, hogy különösen premiereknél lelkiismeretesebben fogják fel hivatásukat. A darab hármas női főszerepe Komái Margit kezében van. A kisasszony nagy igyekezettel és eléggé nem méltányolható ambiczióval játszott, azonban az operettek fürge és elegáns soubrettje mint parasztmenyecske nem találja meg a játékmodor természetességét és közvetlenségét. Garni Ilus a második felvonásban szépen alakította a beteg kis lány szerepét, a férfiak közül egyedül Papír jó, a többiekben nincs hangulat. A színház egészen megtelt. (-»•) ÚJDONSÁGOK. . A csók halála. Temettünk. A nagy halott, a kit itn elföldelünk, nem más, mint a csók. Tizenhat éves szivek zokogjatok fel, meghalt a csók. Jós szemmel lá-tjuk a holnapot. Gyászruhás hajadonok lebocsátott hajjal, kisirt szemekkel, összekarcolt arccal járják az utakat. Nyomukban ifjak kullognak. Sirás zokogás tölti be a földet. A vizek felett pedig kajánul lebeg Val- vassori dr. szelleme. Az orvosi tudomány kimutatta, hogy nincsenek szivek, mélyek a nagy szerelemtől megrepednek, nincsenek hajadonok, a kik szeretnek és meghalnak — s nincsen többé csók sem. A régi lant nem zeng többé, hogy a csókot gyakoroljad, de ne magyarázd, a régi lant elmehet, a régi lant egy kopott nagyság, a ki rongyos kabátban jár az utczákon, barangol, és apró korcsmában telepedik le estenkint, hol elzülött külsejű fiatal emberek pokulálnak. Mert im eljutott oda a nemes doktor Valvarossi ur, hogy a betegségek — itt a pestis is érthető — a csókkal terjednek. Tegnap csókot raboltál egy piruló rózsabimbótól ifjú ember ott a Tisza mellékén és ime ma kimúlsz rettenetes betegségben. így, úgy. Ezt mondta a milánói doktor felolvasásában, a mit a színes kalapu asszonyok és lányok hallgattak. A világlapok pertraktálják a felolvasást, a tudományos egyesületekben nagy kopasz fejek ütődnek össze — a poéták pedig vigasztalanul bolyongták tovább ama hires mezőket, a melyek az Olimpus tövein terülnek el. A csók, a csók — meghalt. * A Szatmárhegy érdekében. Szatmár városnak nagy büszkesége, sok vidám és kedves emléknek szülője a Szatmárhegy. A közönségnek de különösen a szőlőgazdáknak érdekében áll a
