Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-16 / 12. szám

2 1904. január 16. SZATMÁRI HÍRLAP 12 szám. Szatmár, szombat választások utján nem tiztázhatja a maga hely­zetét. Nagyobb többséget, mint aminővel most rendelkezik; aligha kaphatna, sőt a mostani or­szágos hangulat mellett s tekintettel arra, hogy három uj párt is részt venne a választási küz­delmekben, nevezetesen: az újra született nem­zeti párt, az újszülött Bánffy-párt és a nemze­tiségiek. igen valószínű, hogy a többség meg­fogyatkoznék. Arra meg épenséggel kevés ki­látása lehet a kormánynak, hogy az uj parla­mentben számára a béke és nyugalom virágai illatoznának. Magában a szabadelvű pártban irtóznak legjobban a választásoktól, melyektől nem vár­nak a parlamenti viszonyokat átalakító ered­ményeket. Nyilvánvaló, hogy a házfeloszlatást és az uj választásokat nem követeli semmiféle vég­szükség. Ennélfogva a házfeloszlatás beleütköz­nek a kormányelnöknek abba az ígéretébe is, hogy az uj választások előtt megalkotja a vá­lasztási reformot. Ha azt az Ígéretét be nem váltaná, megsértené a létrejött parlamenti komp romissziumot­Az tehát több oknál fogva érthető, hogy most eláll a házfeloszlatás tervétől, de az már kevésbbé érthető, hogy a pajlamentet újra csak az ujonczjavaslatok tárgyalásával akarja foglalkoztatni. Ez csak arra vall, hogy Bécsből ezt követelik tőle s a bécsi katonai követelés előtt el kell törpülnie minden egyébb nagyje­lentőségű országos érdeknek, még az ex-lex ál­lapot megszüntetéséhez fűződő alkotmányos és nagy közgazdasági érdekeknek is. Bizony ez igen szomorú színben tünteti el a mi egész parlamentáris életünket. V^zbeesett vásárosok. Szerencsétlenség a láposi kompon. (Saját tudósítónktól.) Kovás község hatá­rában, a láposi kompnál a napokban nagy sze­rencsétlenség történt, melynek egy súlyosan se­besült áldozata van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a veszély pillanataiban gyorsan érkezett segítség, mert külömben több emberélet is áldozatul esik a katasztrófának. A kompnál történt szerencsétlenség annál megdöbbentőbb és vérlázitóbb, mert hasonló ka­tasztrófa már az előző években is, sőt ez évben is többször fordult elő, anélkül, hogy megtétet­tek volna a kellő intézkedések az állandóan fe­nyegető veszedelem elhárítására. Ez az útvonal, mely Nagybányát Magyar­lápossal és Kápolnok-Monostorral köti össze, a vármegye egyik legnagyobb forgalmú utai közé tartozik s érthetetlenül csodálatos, hogy az éven- kint megismétlődő szerencsétlenségek daczára sem történt semmi intézkedés arra, hogy Kovás községnél a Lápos vizén való átkelés kellő biz­tonságban történhessék, mely átkelés főleg tél idején, éjszakai sötétben valóságos réme az utazó közönségnek s a vásáros népnek. Ez az ut viczinális útvonal, de a várme­gye tulajdona a komp, — mely azt bérletileg kezeli. Senkisem gondoskodott arról, hogy a be­fagyott Láposon közlekedésre alkalmas ut ké­szítessék, sem pedig arról, hogy ha a jég nem elég erős, feltöressék és gázlók készíttessenek. Vagy pedig ha ez sem lett volna lehetséges, a közlekedés kompon történjék. Minderről a bérlő nem gondoskodott, sőt azt sem tartotta szükségesnek, hogy vásár ide­jén révészeit az útvonalra állíttassa s figyel­meztesse az utasokat, hogy az átkelés a jégen hol veszélyes, hanem kompot, révet, révészla­kást magára hagyva, az utasokra bízta, hogy maguk próbáljanak szerencsét. Ha ily nagyfokú mulasztások a bérlő ré­széről nem történnek, a szerencsétlenségnek bi­zonyára elejét lehetett volna venni, de okvetle­nül be kellett annak következnie, mikor a vá­sáros nép, kik a szeszélyes Lápos vizét s med­rét alig ismerik, teljesen magára volt hagyva, hogy maga, minden útbaigazítás nélkül keressen a befagyott folyón átjárót. A szerencsétlenségről a következőket je­lenthetjük : A vizkeresztnapi kápolnok-monostori vá­sárra városunkból igen számosán mentek el, kik Kovás községnél a Lápos befagyott vizén, a sze­kérnyomok által tört csapáson mentek át. Menet az átkelésnél mi baj sem történt s a jég elég szilárdnak mutatkozott. De már ek­kor feltűnt a vásárosoknak, hogy a révész la­kása elhagyatott, üres és senki sincs a révészek közül a parton, hogy az átkelőknek útbaigazí­tást adjon. Délelőtt ment át kocsin a befagyott Lápo­son Gábor Sándor m. kir. főerdész is, kinek Ro­váson volt hivatalos dolga. Visszajövet Gábor Sándor főerdész kocsija érkezett meg legelőször a Láposhoz. ügy dél­után 3 óra lehetett, midőn átakartak hajtatni a befagyott folyón. A kocsis rá is hajtott a jégre, de Gábor főerdésznek feltűnt, hogy a Lápos túlsó oldalán mintegy két ujjnyi viz borítja a jeget, melynek délelőtt nyoma sem volt. Óvatosságból tehát le­szállóit a kocsiról s gyalog ment. Midőn a kocsi a túlsó parttól mintegy 5—6 méternyire haladt, a jég egyszerre hatalmas ro­bajjal leszakadt s a lovak a két méteres vízben elmerültek. A kocsit a jég közé került tenge­lyek tartották fent. A lovakat nagy erőfeszítések után valaho­gyan kimentették, de a kocsit sehogyan sem tudták kivontatni, mert segítség, daczára a foly­tonos , jeladásoknak, kiabálásoknak, sehonnan sem érkezett. A dermesztő hidegben másfél óra hosszat kellett várakozniok, mig vásárosok jöttek kiknek segítségével a kocsit sikerült a partra kivontatni s Gábor főerdész folytathatta útját. Gábor főerdész már ekkor úgy nyilatko zott, hogy aligha nagy szerencsétlenség nem fog történni, mert nincs senki, ki a vásárosokat fi­gyelmeztesse a veszélyre. Sejtése beteljesedett. Sötét este lett, midőn a vásárosok Kápol- nok-Monostorról Rovásra érkeztek. Az első csoportban Bottyán Géza, Kegyes Árpád, ifj. Incze József és Virágh István szeke­rei jöttek. Az első könnyű bricskában ültek: Bottyán Géza, Incze József és Kegyes Árpád. A sötétben gyanútlanul hajtottak rá a jégre, melyen délelőtt is általmentek s nem látták a nagy szakadékot, mely elébük tátongott. A szakadéknál egyszerre a lovak lesülyed- tek s nagy rántással a bricskát felforditottáky Incze József és Kegyes Árpád a nagy esés­ben a szakadékon kívül a jégre estek, mig Bottyán Géza a vízbe esett s a szekér ráfor- j dúlt, úgy, hogy egészen elmerült. A szörnyen válságos pillanatokban Incze József, Kegyes Árpád, nemkülönben Virágh Ist­ván, ki hátul jött szekerével, nagy elszántsággal azonnal Bottyán segítségére siettek s hónaljig gázolva a jeges vizben, nagy erőfeszítések után sikerült is Bottyánt a szekér alól kimenteni, ki feltétlenül odaveszett volna, mert a nagy teher alatt mozdulni sem birt. Majd azután a lovak kiszabadításához lát­tak ; nagy hirtelen elvágták az istrángokat s csak igy sikerült megmenteni a félig megder­medt páriákat. A szekér a portékával bent a vizben maradt s a dermesztő hidegben, mely pár pillanat alatt csonttá fagyasztá a vizes ru­hákat, kísérletet sem lehetet tenni a szekér ki­húzására. A szekeret csak másnap húzták ki a vízből nagy ügygyel-bajjal. Mig Incze József, Kegyes Árpád és Virágh István a lovak kiszabadításával bajlódtak, Boty- tyán Géza a csontig metsző hidegben vizes, fa­gyos ruhájában szaladni kezdett, hogy meg ne fagyjon. Ekkor történt a második veszedelem. A síkos országúton elcsúszott s két helyen lábát törte. Ebben a szörnyű helyzetben negyed órát töltött a havas országúton, mig társai megér­keztek s szekérre tették. * Valóban csodák-csodája, hogy a rettenettes hidegben a fürdő s az azt követő ut vizes ru­hában nem ártott meg egyiküknek sem. Csupán Bottyán Géza lett súlyos beteg óriási láza tá­madt, de dr. Kádár Antal gondos kezelése mel­lett már túl van a veszélyen. Mint orvosa kon­statálta, lába két helyen eltört s ezzel még hu­zamosabb ideig kell az ágyat őriznie. SZÍNHÁZ. — (A szatmári színház mintájára.) Baja szab. kir. város törvényhatósága elhatározta a napokban, hogy állandó színházat fog építeni. A szinügyi bizottság most a vidéki városok szín­házait akarja megtekinteni, hogy egy tetsző min­tára épüljön fel a bajai színház is. A bajai szin­ügyi bizottságnak egyik tagja Herman Adolf dr. ügyvéd tegnap egy szatmári ügyvédnél érdeklő­dött a szatmári színház épületére és berendezé­sére nézve. Az érdeklődő szinügyi bizottsági tag jelezte egyben, hogy a napokban több bajai vá­rosatya Szatmárra fog érkezni és a színházban egy előadást is végig néznek. — (Bob herczeg.) Szorongásig megtelt ház előtt került tegnap este a *Bob herczeg« előa­dásra, a mely, úgy látszik, még igen hosszú időn át fog a közönségre vonzerőt gyakorolni. Komái Margit a czimszerepben temperamentummal és diszkrét elegancziával játszott. Reviczky Rózsi Annieja nagyon hideg és színtelen volt. A többi szereplők a megszokott sikerrel illeszkedtek az ensembleba. g'37-ön.g'éd. férj. Egyik szatmári orvoshoz izgatottan csön­getett be valaki az éjjel. A cseléd ajtót nyitott, felgyújtotta a villanyt. Az előszo­bába egy dúlt arczu ur rontott be. — Keltse fel a doktor urat. A cseléd bevezette a vendéget a váró­szobába, ahol néhány perczczel később az orvos is megjelent. — Doktor ur, kérem, mondta a vendég reszkető hangon, — tessék eljönni a fele­ségemhez, nagyon rosszul van. — Ki ön és hol lakik ? — kérdezte a doktor. A látogató megmondta. — És mi a baja őnagyságának ? — A gyomra fáj. — Talán nem lesz olyan veszedelmes a baj, hogy most kelljen odamennem ? — Én nagyon félek, hogy a baj vesze­delmes. — Égést vagy nyomást nem érez a beteg ? — Égést, nyomást, nem tudom, egészen meg vagyok zavarodva a rémülettől. — Nos, a baj nem lehet olyan nagy, adjon be ebből a csillapítóból, — mondta az orvos és átadott valamit a vendégnek. — Az Istenre kérem, doktor ur, tessék eljönni most, megfizetem a fáradozást. Na­gyon, kimondhatatlanul szeretem az asz- szonyt és aggódom érte. Egv esztendős há­zasok vagyunk s még eddig nem volt beteg. — Legyen nyugodt, nem lesz semmi nagyobb baja! — Meghasad a szivem, ha látom, hogy szenved és azonfelül benn van a házassági szerződésünkben, hogyha három esztendő­nél hamarább hal meg, vissza kell adnom a hozományt I ÚJDONSÁGOK. VIRÄGHERVADÄS. Téli este volt. Egy csöppnyi lányka, Újságot árult az utczasarkon, Fagyos köny árja pördült arczára Amíg elsírta nyöszörgő hangon: Krajczár az újság, nagyságos ur! . . . Téli este van. Mindenki alszik, Csak a bűn virraszl a csókos ajkon, Mig a fölserdült czifra leányka Szerelmet árul az utczasarkon. A bűn dajkálta, az nevelte fel, Amíg újságot árult az utczán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom