Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-10 / 7. szám

7 szám. Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1904. január 10 3 tése tárgyában. Erdőssy Elemér napdijának 3 koronára való felemelése tárgyában. A szatmár- erdődi b. é. vasúttal kötött szerződés pótlása tárgyában. Hatósági átirat: Hevesvármegye átirata az 1889. t.-cz. 50 §-ának törlése tárgyában. Magán kérelmek : Dr. Jordán Sándor kérelme községi kötelékbe való felvétele iránt. Báthy Sándor kérelme, 8 heti szabadság iránt. TJIRKJ1 Az olasz paedagogia. A középiskolák nevelési és tanítási rend­szerét újabb időkben sokan igen éles bírálat alá veszik. Azt mondják, hogy az ifjúság so­kat, igen sokat tanul és amikor az életbe kikerül — a középiskolai alaptanulmányok­nak nagyon kevés praktikus hasznát veszi. Egy némely hires pedagógus tehát újításokat ajánl és ezek között a legfontosabbnak azt tartja, hogy az ifjúság szemléltető tanítás­ban részesüljön. Egy olasz középiskolai pre- fesszor. aki a páduai gymnasiumban telje­síti hivatását — nagyon is a lelkére vette ezt a szemléltető előadási módot és nemré­giben <gy néprajzi órán a következő—ben­nünket szatmáriakat közelebbről érdeklő — szemléltetést vitte végbe. Van nekünk, szatmáriaknak, egy Páduá- ban élő honfitársunk, az öreg Wolf bácsi. Wolf bácsi nagyszerű borszakértő és eme jeles tulajdonánál fogva, de meg vallásos szent életmódja folytán, orthodox honfitár­sai kiküldték az öreget, hogy Olaszország­ban bort vásároljon és szent pecsétjével el­látva, küldje a borszálhtmányokat haza. — Wolf bácsi igy állandóan az olasz városokat járja és csak a szent ünnepekre szokott ha­zajönni. Nemrégiben itthon járt és tőle hal­lottuk a következő jóizü pedagógiai históriát: Wolf bácsi, hosszú szakálát simogatva, egykedvűen járkált Pádua utczáin, a mikor egyszerre egy nagy ház emelet ablakában egy urat pillantott meg, aki feléje integetett. Wolf bácsi megállóit és kérdő tekintetet ve­tett az emeleti urra. És német nyelven arra kérte az öreget, lenne olyan szives fölfárad­ni egy perezre hozzá. Wolf bácsi a kérésnek elget téve, bement a nagy ház kapuján, ahol már két csinos ifjú fogadta és a fiukkal együtt hosszú, nép télén folyosókon keresztül régre egy terem előtt állapodott meg. ahol az öreget a rejté­lyes ur várta. Wolf bácsi jó zsidós-német nyelven — de kissé drukkolva — kérdezte, mivel lehetne szolgálatra, azonban az ide­gen ur szó nélkül karon fogta és egy labo- ratorium-félébe vezette az öreget. Wolf bá­csin kezdett az a bizonyos verejték gyön­gyözni, mely megjelenik a bátor emberek homlokán olyankor, amikor félnek. Hosszú kaftánjában meleget érzett és prémes kucs­mája látni engedé a kis piros házi sipkát, a melynek rósz nyelvek szerint antropologiai rendeltetése van. Az idegen ur azonban Wolf bácsit keresztülvezette a laboratóriumon is és az öreg a másik p*-rczben egy tanterem­ben találta magát, a melyben vagy száz gyermek ifjú égő kíváncsisággal nézett reá, sőt egyik-másik a kaftánját is megtapogatva, ugrándozva vette körül. Wolf bácsi még min­dig nem értett semmit, csak amidőn az ide­gen ur karonfogva kivezette a teremből és egyben bemutatta magát, hogy ő intézeti pro­fessor, — értette meg az öreg. hogy hol járt, de azt még mindig nem, hogy tulajdonképen miért ? A tanár ur aztán megmagyarázta neki, hogy ő az intézetben néprajzi előadást tart­ván, éppen a galicziai zsidókról értekezett, amikor őt, az ablakon kitekint ve, megpillan tóttá és nem tudott ellentállni. hogy tanít­ványainak egy díszpéldányt be nem mutasson... íme: a szemléltető előadás apoteozisa. Wolf bácsi különben a tanár úrtól egy nagyszerű olasz szivar-specialitást kapott, a mivel engem meg is kínált és amit én «zennel hirlapilag nyugtázok. Hópehely. SZÍNHÁZ. — (Aranyvirág.) A > Király színház* hires kasszadarabja, a szerencsés kezű Martos és Huszka társas irói ezég »Aranyvirága* diadal­lal vonult be tegnap este a szatmári színpadra. A szenzácziós hatás egyrészt az operette ügye­sen feldolgozott librettójában, másrészt pedig a gyönyörű, fülbemászó muzsikában keresendő. Mi­ként a »Bob herczeg« egyes zeneszámai, éppen úgy hamarosan szárnyra kelnek és közkeletűvé válnak >Az én szeretőm haja ében« és »Messze messze túl az oczeánon« kezdetű bájos ének­számok, különösen az első, melynek szívhez szó­ló melódiái az egész darabon kellemes refrain- ként vonulnak végig. A közönség, mely a nőegy­let estélye daczára nagy számban jelent meg, el­ragadtatással hallgatta a szép zenét és megelé­gedéssel tapsolt az egyes szereplőknek, akik kü­lönös inspiráczióvai igyekeztek a darab hírnevé­hez méltó sikert aratni. A czimszerepet Kornai Margit kreálta fényes sikerrel. Már belépője al­kalmával hatalmas tapsviharral fogadták, a ze­nekarból pedig egy szép virágkosarat és csokrot nyújtottak fel, a zsinórpadlásról pedig’ megeredt a legkellemesebb eső, a virágeső, A szeretetnek e megnyilatkozásaira Kornai Margit rá is szol­gált, mert Aranyvirága a maga pajkosságában is bájos, subtilis és nagyon kedves volt. Ügyesen lejtett tánczait pedig meg kellett ismételnie. — Méltó partnere volt Ferenczy József, aki Beppót erőteljesen, a szenvedély viharzásainak hü kife­jezésével alakította. Gyönyörű énekszámaival pe­dig excellens hatást ért el. Pompásan állták meg helyüket. Papír Sándor. Szentes János, labort Emil. Nagy Sándor és Reviczky Rózsi. A má­sodik felvonásban Márkus Aranka »A fénybo- góirka* betétjével olyan falrengető tapsvihartért el. hogy a kitűnő énekszámot meg is kellett ismé­telnie. Ki kell még emelnünk a kis Tábort Te- rnskát, aki a kis piccolo szerepében állandó de­rültségben tartotta a közönséget. s. k. ÚJDONSÁGOK. X-ie-vél. Szerelmes levelet Nem Írok én neked : Előttem van úgy is Folyton bájos ké; ed . . . Csak egy pár szót Írok, — Bár felelnél rája. — Gondolsz-e némelykor Onnan is e tájra? . . . Baka Elek. * A püspök állapota. A fővárosi lapok teg­napi számában általánosan azt a hirt eresztet­ték szárnyra, hogy Meszlényi Gyula püspök halálán van, s végéráját minden pillanatban várják. Utána jártunk, hogy az aggasztó hir va­lódi állásáról tudomást szerezzünk s meggyő­ződtünk arról, hogy a fővárosi lapok hírei va­lótlanok. A téves informácziókat valószínűleg arra alapították, hogv Öméltósága az utolsó ke­netét is fölvette. Ez azonban nem bizonyít sem­mit, mert Meszlényi püspök már vallásos érzü­leténél és hajlott koránál fogva, ha csak kisebb gyöngélkedés bekövetkezését észre veszi, föl­veszi az utolsó kenetet. — Tegnap este vettük az örvendetes hirt, hogy Öméltósága állapotában határozott javulás állott be s reméljük, hogy nemsokára szívből és igazán őrölhetünk teljes felgyógyulásának. * Igazolt városi bizottsági tag. Tegnap délután 4 órakor az igazoló választmány ülést tartott, melynek egyetlen tárgya — Dómján János dr-nak a IV. kerületben megválasztott uj bizottsági tag mandátumának igazolása volt. Az igazoló választmány megvizsgálta a választási jegyzőkönyvet és ellene semmi kifogásolni valót nem talált — és igy Dómján János dr. válasz­tását igazoltnak mondotta ki. * Papp Lajos ügye. A tegnapi nappal ér­dekes változás állott be Papp Lajos szatmári göröp katholikus lelkész ügyében. A szamosuj- vári püspökség ugyanis a kir.-daróczi esperesség utján értesítette Papp Lajos lelkészt, hogy fize­tését újból folyósította. A hívek közül mintegy 18-an megjelentek még aznap délután Kőrös- mezey Antal főjegyző, h. polgármesternél, kivel tudatták a püspökség ezen értesítését. Kőrös- mezey h. polgármester a megjelenteknek elő­adta” hogy mikor a város a szamosujvári püs­pökségtől hivatalos formában ertesitve lesz, a törvényhatóság semmi akadályt sem gördít a kiutalás ellen, azonban az értesítés megérkeztéig e tekintetben nem tehet semmit. A küldöttség tagjai a főjegyző válaszát tudomásul vették. * Elveszett váltó. Folyó évi január 6-án 1 drb. 40 K-ról kiállított váltó, melyen az el­fogadó Joó Róza s a forgató Vallon Ede — valamint egy darab 1 forintos tallér — elve­szett. — A rendőrkapitánysági hivatal felhívja a megtalálót, hogy azt oda a tulajdonosnak leendő átadás végett mielőbb szolgáltassa be. * A kivándorlás nem szűnik. Az Amerikába való kivándorlás átkos szenvedélye még egyre szedi áldozatait. Tegnap vettük a szomorú tu­dósítást, hogy ez évben január hó 9-ig ismét 50-en kértek az Amerikába való kivándorolha- tásra útlevelet, a szatmári szolgabirói járáshoz tartozó községekből. Ismét kitudja, hányán fog­ják közülök annak a lépésnek az első gondola­tát is megátkozni, melylyel a szenvedés kereszt­jét vették magukra. Ki tudja mennyi szerelő és aggódó szivet hagynak ide haza, akik már csak kényeikkel emlékeznek meg azokról, akik ide­haza csak voltak, de talán soha többé nem fognak visszatérni. * Sok a farkas. Nagy bátorság kellene most ahhoz, hogy valaki a nagyerdő felé men­jen sétálni, mert aligha nevezhetné magát többé az élők sorába tartozónak. Az erdőben most a farkasok ülnek orgiát s veszetten csattogtatják éles fogaikat, várva, lesve, mikor akadhatnak zsákmányra, hogy éhségüket csillapíthassák. De vagyon bátorság a vadásztársulat sok merész és vállalkozó tagjában és elhatározták, hogy ven­dégségbe mennek farkas komáékhoz, megláto­gatják, hanem is tisztességes, de azzal a szándékkal, hogy egypárnak a bőrét ma­gukkal hozhassák. A hajtóvadászat ma reg;: 1 indult meg farkas komáék ellen a nagyerdőié u. Kíváncsian várjuk, hány ordashoz lesz megsze­lídítve szerencsénk. * Póttartalékosok elbocsátása, és bexivása. Azok a póttartalékosok, a kik most szolgálnak huszonnyolez nap után szabadságoltatnak. A város katonaügyosztálya megkapta ai értesítést, hogy most az 1902. évbeli póttartalékosokat hivja be. Ezek szolgálata már bizonytalan időre fog terjedni * Kávéház átvétel Van szerencsém a t. kávéház látogató közönség tudomására hozni, hogy az általánosan jó hírnévnek örvendő Emke kávéházat megvettem és azt újonnan, a modern kor igényeinek megfelelő kényelemmel berendeztem A midőn kávéháza­mat a nagyérdemű közönség b. pártfogásába ajánlom, hogy szolidság és pontos kiszolgálat tekintetében, úgy mint eddig ezután is nem lesz semmi kifogásolni való, sőt minden igyeke­zetem oda irányul, hogy a kávéház eddigi jó hírnevét emeljem. A midőn a n. é. közönség pártfogását kérem, vagyok tisztelettel Deutsch Ármin az »Emke« tulajdonosa. MULATSÁGOK. — A jótékony nőegylet mulatsága És a bogy Carnevál herczeg felvette ünneplő ruháját, be vonult a vidámság, az élet a táneztermekbe, itt a farsang. Édes dailamok zsongják körül a .sziveket, bőditó parfinn illat terjed szét & leve­gőben, a dal, a táncz átvette az uralkodást. Az idei farsang első nagy tánezmulatsága tegnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom