Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-05 / 3. szám

Szatmár, I904n január 5. Kedd. Harmadik évfolyam 3. fjj m %&■ A SZATMÁR! és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. j Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.'i Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők Műit és jelen. Irta : Barabás Béla orsz. képviselő. Budapest, jan. 4. A rohanó évek időhatárainak újabb kezdő oszlopához értünk. Elmúlt az egyik esztendő, nyomába lépett a másik. Álljunk meg egy pillanatra mesgyéjén a múltnak és jövendőnek. Lehet, hogy a múltnak nincs öröme, de vannak eseményei, van története, ame­lyeken felépül a jelen, amelyekből sarjad- zik a jövő. Igen, a jövő s annak minden remé­nyei. Vájjon az elmúlt esztendőnek jelen­tékeny eseményei minő hatással lesznek az uj évre: vájjon édes hazánk felett el­röppent arasznyi időnek eredménytelen­sége továbbra is lekötve tartják-e fejlődé­sét a haladásnak; vájjon a jövőben lesz-e •a magyarnak jó napja, lesz-e sikeres elő­menetele a megmozdult áramlatoknak? Mert a múlt esztendő valóban áram­latokat mozdított meg. Ne kutassuk, kinek volt hibája, bűne, hogy alkotmányos életünk majdnem négy évtizede alatt nem teljesítették a hivatot­tak és választottak kötelességüket, érvé­nyesíteni e haza határán belül minden állami intézményben .és szervezetben nyel­vünket. Ne sopánkodjunk a múltnak vég­zetes tétlensége felett. Elkéstünk vele. De örvendjünk azon. hogy a kedvező áramlatok megmozdultak. A magyar törvényhozás alvó lelkiis­merete felébredett. Az emberek lelke meg­mozdult, a honfiúi vágyak megnyilatko­zása keresztüljárta a nemzeti közvélemény Vérkeringését s ma már el nem lehet foj­tani a nemzet életre kéjtett szózatát, amely folyton fülünkbe zengve követeli a magyar nyelv jogát, használatát. A magyar nyelv, a magyar nemzet «lete. Nyelvünk nélkül nincs erkölcsi éle­tünk, érkölcsi élet nélkül pedig csak ér­téktelen embeptömeg vagyupk. Az elmúlt esztendőnek küzdelme szent volt, mert a magyar nyelvért vóE. Áz Isten adta, törvényeink biztosították számunkra: erpber fia tehát mifnk sém el nem vitathatja, le nem tágadhatjá, el nem veheti. Azonban mi, ez a nemzet, ne tagadja meg, ne áru ja el azt, aihi a miénk: A múltnak gyengeségei, hibái, gyarlóságai maradjanak a múlté, — a jövőé ’ légyén ai az ébrenlét, a kitartás és az az el nem fogyó életerő, amely nemcsak megvédett bennünket az enyészettől, de számottevő helyre emelt bennünket a nemzetek kö­zött. A megmozdult nemzeti áramlatoknak nem szabad mesterséges eszközökkel út­jába állani és nem szabad a lemondás, az eredménytelenség tanát hirdetni a böl­csesség kényelmes tógájából. Mert ezek a nemzeti áramlatok év­századok gonosz hagyományainak berozs­dásodott závárjait verik le s keresztül zúgják a megpenészedett maradiságnak fojtó levegőjét. Uj eszmék, régi igazságok támadnak fel nyomában. Fojtó gőz helyett friss levegő, sötét­ség helyett üdítő világosság, némaság he­lyett vidító beszéd, elnyomatás és szolga­ság helyett életet adó szabadság! A magyar ember eszét ne foglalkoz­tassa továbbra is az elmúlt idők felett való töprenkedés, ne uralja a megalkuvás­nak és alkalmazkodásnak pillanatnyi elő­nyei, hanem a jövőbe vetett hitnek vilá­gossága nyissa fel a lelkeket s nemzeti életünket tápláló remény töltse be a szi­veket. A mit elmulasztottunk az elröppent évek alatt, hozzuk helyre jövőben a haza­fiul kötelességnek hűséges betöltésével. Mert csak igy kívánhatunk magunk­nak is, neked is édes magyar hazánk — boldog uj évet. Szatmár, január 3. Károlyi György gróf programmbeszéde. Nagv- károlyi tudósilónk jelenti, hogy Károlyi György gróf a kerület jelöltje tegnap tartotta meg prog- rámmbeszédjét. a melyen ezrekre menő polgár­ság jelent meg. Károlyi gróf kijelentette prog- rammbeszédében, hogy párton kiviül áll. fejtegette politikai álláspontját. Á programmbeszéd nagy hatást keltett. Mátészalkáról jelenti tudósítóiak, hogy Jékey Zsigmond országos képviselő odaér­kezett, hogy ma megtartsa beszámoló beszédjét. TÁVIRATOK.-!''V V-» __? a, ,$) •• -3d , A k épviselőház ülése. Budapest, j’anuár 4. (Saját tudósitónktól.) A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnö­költ. Napirend előtt Ugrón Gábor szólalt fel é* követelte, hogy a kormány a már felszaporodott inte'rpellácziökra sürgősen válaszoljon. Tisza István kijelentette, hogy válaszolni fog a kor­mány, ha az ujonezjavastat meg1 lesz szavazva. Ezután áttértek a napirend tárgyalására/ Az ujonezjavaslat ellen Holló Lajos és Bartha Mik­lós mondták el hosszasan záró beszédeiket. Ezután Tisza István kérte a Házat, hogy az in- terpellácziókra vonatkozó elleninditványokat ves­sék el, mert Holló Lajos javaslata megegyezik a Kossuth Ferencz által múlt év november 30-án kelt indítványával. Húsz képviselő zárt ülést kért ezután. Majd, hosszabb házszabály vita követ­kezett, a melyben Holló és Ugrón vettek részt s ezzel az ülés véget ért. Strossmayer püspök haldoklik. Budapest, január 4. (Saját tudósitónktól.) Zágrábból érk' zett jelentések szerint Strossmayer zágrábbi érsek halálán van. Orvosai állandóan mellette vannak, s alig hiszik, hogy megéri a reggelt. Éljen az obstrukezió! Budapest január 4. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülése alatt, midőn Feilitch Arthur a zárt ülés miatt a karzatokat kiürítette, valaki lekiabálta: — Éljen az obstrukezió 1 Csakhamar kiderült, . hogy a közbeszóló Spinner Lajos faczór szobafestő volt, a kit iga­zolás után elboesájtottak. A boszniái katonai zendülés oka. Budapest, január 4. (Saját tudósilón klói.) Bécsből jelentik, hogy a hadügyi kormány meg­győződése szerint a boszniai katonai zendülés külső behatás folytán keletkezett. A zendülés ügyében szigorú vizsgálat, folyik, de az eddigi eredményt titkolják, Színésznők veszedelme. Betörés Márkus Arankánál. Szatmár, január 4. Tegnap este szerkesztőségünk összes ter­mei zsúfolásig megteltek munkatársainkkal. Min­den asztalnál serényen folyt a munka, áedezegett a toll és a kéziratok halomszámra dűltek felé­lésünk asztalára. A nagy n munkában észre se vettük, hogy riporté Vünk az előre haladott idő dáczára sem jelentkezett a redakcziöban. Telték á pérczek, múltak az órák és riporterünk még mindig nem jött; nnr in«? Már már a kétségbeesés környezett min­denkit, de különösén a felelős szerkesztőt, a ki mióta áz »előd« helyét foglalta el, csák nagy ritkán szereti kezébe venni a tollat. Midőn az óra már úgy a 8-as felé közeledett, kiadta a parancsot, hogy a ripit szerkesztőségünk tagjai­val köröztetni fogja, ! Egyszerre csuda történt. A szerkesztőség ajtaja hirtelen feltárult és egy magából teij'esen kivetkezett alak lépett be. Valamennyiénf méghököltünk. Segédszer­kesztőnk a mentőkért:telefonált, de a telefonos kisasszony félórás csengetés után se adott össze­köttetést. Az inkább őrülthöz hasonló nyájas ide­gen néhány perez után megszólalt;

Next

/
Oldalképek
Tartalom