Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-01 / 1. szám
Szatmár, 1904» január 8. Péntek. Harmadik évfolyam I. szám. A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. vv-, \ - ,v.ELÖFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K.l Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. | Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. j Egy hóra I K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.'» Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTÓSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét iilető levelek küldendők Tűnődve állunk sirjánál a régies küszöbén az uj esztendőnek s aggódó szívvel gondolunk arra, hogy mit fog hozni a jövő. Láttuk, hogy az az esztendő, melynek utolsó jelenete Szilveszternek vidám és zajos éjszakáján játszódott le, sem a köznek, sem az egyénnek nem hozta meg azt, amit tőle várhatunk, kedvben, anyagiakban szegényebbek lettünk az uj esztendőben, csak tapasztalásokban gazdagabbak, melyekben semmi öröm nincsen. Csüggednünk azonban mégsem szabad. Mert küzdés és törekvés az ember sorsa. Meg van írva a csillagokban, hogy 'elérhetetlen vágyak után kell törnie az emberiségnek éppen úgy, mint az egyén nek. És hasztalan győződött meg az emberiség is, az egyén is, számtalan Ízben arról, hogy csalogató Iidérczfényt kergetünk, hogy az igazságok, mit próféták és bölcsek hirdettek nekünk, a való élethez nem alkalmazkodnak — mi mégis remélünk és bízunk. Mintha mi lennénk azok a kiválasztottak, akiknek sikerülni fog az, ami az ősöknek annyi ezer esztendőn keresztül nem sikerült. Mintha örökké élnénk s küzdésteljes munkánknak eredményét örökké élvezhetnők. Sarkal a vágy, melyet kielégíteni soha nem tudunk, biztat a remény, amely teljesedni soha nem fog és ezért törtet csüggedetlen bizalommal az ember végig az életen. S ha e vágy nem sarkalna, ha a csalfa remények nem biztatnának, talán ejpusz- tult volna az ember, akit oly sok rettenetes csapás sújtott már ezen a földön. De igy élünk és vagyunk s esztendő multá- v d, az újnak jöttével, reménységektől s bizalomtól duzzadó kebellel nézünk a titokzatos tizenkét hónap elé, amely alatt a föld pályáját körülfulja. A magyar népnek nagy oka van rá egyébként, hogy sokat várjon ettől az esztendőtől úgy anyagiakban, mint erkölcsiekben. Meddő volt. am' !y mögöttünk van már, az 1903-ik esztendő. A politika vihara kegyetlenül végigszáguldoll zsenge közgazdasági veteményeinken s ezeket, a károkat orvosolni kell biztosan és minél hamarább, mert ha ez meg nem történik, valóságos krach elé kerül az ország. Szerte a hazában mindenfelé csak panaszt hallunk az üzleti és társadalmi élet pangása miatt. Panaszkodtak ugyan mindig az emberek — ez már a természetükben van — de olyan jogos már évtizedek óta nem volt az általános panasz, mint mostan. Ez az ország elég fiatal és erőteljes ahhoz, hogy az elmúlt esztendő betegségét egy félesztendő alatt kiheverje. Hanem hozzá kell látni a javítási és heiyrehozási munkához, mert veszteni való időnk nincsen. Minden faktornak, de első sorban az államnak és a törvényhozó testületnek kell kivennie a maga részét ezekben a munkákban, mert hiszen nagyrészt ők az okozói közgazdasági élelünk nyomasztó terjedésének. Az auspicziumok, melyek között az 1904-ik esztendő kezdődik, nem kedvezőtlenek. Az ország gazdasági erői most szabadulnak fel, a kereskedelmi szerződések, a kiegyezés, a beruházások, melyek milliókat hoznak majd forgalomba a munkálkodó nép közölt, a tisztviselők fizetésének rendezése mind olyan nagy feladatok, melyeknek megoldása meríti ki az uj esztendőnek programmját.' . ■ TARCZA. _A.ss óra. Meg nem áll a mutatója, Örök ulját egyre vájja, Fut előre sebesen. Percből óra, napból év lesz, Az életlel könnyen végez, Nem tartja föl semmi sem. Volt idő, hogy váriam, lestem, Forduljon már sebesebben Az a lomha mutató: Elérni, hogy elveszítsen, Elérni, hogy üdvözítsen Egy mosoly, egy édes szó. Fut az óra mutatója, Mindennünkel elrabolja, Ma már fáj. hogy igy rohan. Minden tűnő ketyegésen Könyörtelen gunyját érzem : Ifjúság, hév oda van. Nyomodban a múlandóság, Mért sietsz hál ócska jószág ? De az óra nem felel. _____ Sz űk határát egyre rójja Egy kedvűn a mutatója: Menni, menni, menni kell . . . Sárossy Árpád. Rejtélyes vadász. Hogy a vadászévad megnyílt, a fi latöri gáton túl a lőporfüst kitünően pótolja a hiányzó gyári kémény kőszénfüstjét. A verébfiíMráKe!-^ vezettel hallgatják a szünetlen puskaropogást. Az egész síkság a csatatér zaját hangoztatja vissza. Olykor történnek sebesülések, halálozások foglyokban, nyulakban és hajlókban. Ilyen a vadászévad. Maguk a vadászok még ilyenebbek. A borsózöld blúz, térdharisnya, a tollas kalap, a patronos öv festői alakokká avatja. Daliásán járnak az izzó nap hevében. Jönnek, látnak és lőnek. A minap a vadász urakat különösen nyugtalanság lepte meg. Egy egzotikus alak jelent meg a területen. A Nimródok soha ilyen fantasztikus figurát nem láttak. Egyszerű, közönséges szabású zakó és egyszerű, közönséges szabású fekete nadrág fedte tagját. A kalapja is egyszerű fekete volt minden tolldisz mellőzésével. A vállán puska, az oldalán vadásztáska. Ha a pa raguisi tábornok színes díszruhában jelent volna meg, nem kellett volna olyan kínos fellelést, tfaiiÁj abban a. polgári utcai jelmezben. IdegesÁn^ kémlelték járását, kelését. Nps, e vipeike^és 'még gyáousabb volt, mint as \ölfczete. Foglyok rebbentek föl jobbra, nyulak ugrottók fö| balra; és a rejtélyes külsejű vadásznak a «z^m^i\lájÁ sem rezdült meg. Nem hogy a" puskáját’ kapta volna le. Kisértetszerü nyugalommal lépkedett a barázdákon, árkokon és tarlókon keresztül. •És ez.- igy tartott • napokon át. Pontosan megjelétfl -és . pontosan távozott. A le'nagyobb, a mit észrevették, az volt, hogy este letörölte cipőjéről a port. A vadászok megriadt fantáziája rémeket kezdett látni. — éz a bűvös vadász — suttogták egymás között. Senki s**m csodálkozott volna, ha ajkáról elhangzott volna a jól ismert kiáltás : — Sátniel, Samiei, állj elő, itt van a bűvös csontvelő ! De a fekete vadász ajkáról se szó, se Kitty nem hangzott. Még káromkodás sem. Járt. geometrikus nyugalommal és visszatért, mintha valami fizikai törvény ksnyszeritené rá. Rejtélyessége veszedelmesen növekedett. Sokan fölvetették a kérdést, hogy van-e vadász-engedélye? De a rettenthetetlen vadász urak közül egyik sem érzett kurázsit, hos»y azt 1904. Közvetlen a Pannónia szálloda meiSett. Szaíliláí ésvidéte iepptö EZipiraffira. Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipők és csizmák a legjobb kivitelben.
