Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-31 / 249. szám

2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. október 31. 249 szám A nagyszámú küldöttség mely tegnap este iitazott el ,Szamosujvárra ma délelőtt fél 12 órakor tisztelgett Szabó Jáiios-püspökupl s kérte, hogy Papp Lajos áthelyezésére nézve hozott határozatát változtassa meg. A parochián egész nap egész bu- csujárás van. Férfiak asszonyok özön­lenek Papp Ambrus esperes elé és kérik, hogy tegyen papjok érdekében lépéseket. A püspök megbízottja tekintve, hogy lépten nyomon a ragaszkodással találkozik, azt a tanácsot adta az asz- szonyoknak, hogy intézzenek sürgősen kérvényt a püspökhöz s fejtsék ki benne mindazokat az okokat, amelyek miatt Papp Lajos megmaradását kívánják. Az esperes tanácsára a nők között a kérvény megírására megindult a moz­galom s tegnap délutánig több mint 400-an írták alá. A kérvényben azt is megemlítik az aláírók, hogy készek inkább más vallásra áttérni, semhogy papjukat elveszítsék. A gör. kath. templomban tegnap ritka eset történt. A püspöki határozat értelmében ugyanis Papp Lajosnak nem szabad többé Szatmáron papi köteles­ségeit teljesíteni s igy reggel a misét Demján Titusz végezte. Demján reggeli öt órakor megje­lent Papp Lajosnál, a kinek kalauzolá­sával a templomba ment, hogy a reg­geli szent misét végezze. Papp Lajos átadott mindent, a mi a reggeli imád­sághoz szükséges. A templom előtt igen sok hivő volt jelen s a mikor lát­ták, hogy a misét nem Papp Lajos mondja, nem is mentek be a tem­plomba s igy Demján Titusz egyes- egyedül mondotta el az imákat. A hívők az ima végeztével kije­lentették a segéd lelkésznek, hogy nem fognak templomba járni, ha nem pap­juk végzi a szertartást. Majd megkérdezték Papp Lajost, hogy becsukják a femplomot, hogy oda senki be ne mehessen? Papp Lajos erre figyelmeztette őket, hogy a mig a püspök újabban nem intézkedik ne te­gyenek semmit, Papp Lajos ügyével nem régiben a „Gazettau czimü nagyszebeni román lap is foglalkozott s élesen kikelt ha- zafisága ellen. Napokon át támadta Papot, ki — úgymond — nem méltó a papi talár viselésére mert nem tartja be azokat a követelményeket, a melyeknek teljesítése első sorban föfeladata a román lelkésznek. A felsőbi) egyházi hatóságok is rossz szemmel nézték azt, hogy Papp Lajos örökösen magyarul prédikál. A Nagy­váradon megjelenő „Valtur“ czimü ro­mán élczlap magyarsága miatt állandó alakként szerepeltette Papp Lajost. A legkóptelenekb sütetlenségek keretében mutatta be. Mint a „város rosszát“ mutatta be, a kinek a kezében boros üveg van s duhaj magyar nótákat énekel. Papp Lajos csak tűrte a román lapok kirohanásait, mert tudta jól, hogy a magyarosítás szent jelszavait tűzte arra a zászlóra, a mely alatt az egyházat szolgálja. A püspöki megbízott és a paroc hia vezetésére kiküldött lelkészek te­hetetlenül állanak a hívők akaratával szemben s nehezen várják Szabó Já­nos püspök újabb határozatát, a mely lyel az ügyet végleg eldönti. Ma délután ismét jegyzőkönyvet vettek fel a parochián, egyben jelen­tést tett az esperes a püspöknek, mert félő hogy a vasárnapi istentisztelet al­kalmával a feldühödött hívők az erő­szakhoz fognak folyamodni. A hét története. Szatmár, október 30. (Politikai helyzet-. Fadrusz Já.ios. — Katonai büntetések enyhítése. — A bileki katasztrófa bűnöse. — Ujtbb császértalélko- zás. — Az olasz kormányválság megszűnése. — Szerbia viselt dolgai. G-yilkos leány. — Ősjogászok. — Az amerikai családi élet fur­csaságai.) A heti krónikásnak minden egyéb kötelessége eltörpül ma feladata mel­lett, mely a belföldi politika fordulatai­nak megírásával reá hárul. Több mint kilencz hónapja kizökkentek a parla­ment tárgyalásai rendes kerékvágásuk­ból. Az obstrukcziónak hosszú leírását kellene adnunk, ha híven akarnánk beszámolni a zavaros helyzetről és in­dító okairól. Némileg biztató esemé­nynek tekintik, hogy a király megbízta Tisza István grófot a kabinet alakítás­sal. Nyilvánosságra került végre a ki­gondoló kilenczes bizottságnak nagy titokban végzett munkája, úgy hogy immár, ha a politikai helyzet lényeges javulásáról alig lehet is beszélni, mégis tisztább lett a perspektíva. Várakozá­sainkban nem csalódhattunk, mert előre tudtuk, hogy a kilenczes bizottság nagy munkája nem fog oly széles körű ke­retben mozogni, minőt „nemzeti köve­telmények“ elnevezés alatt szabtak. A Tisza féle módosítással pedig csaknem olyan jellege van a munkának, mint egyik derék bonpolgártársunk utazásá­nak — Mádról Mádra. Mégis megnyug­vással fogadnók a krízisnek mondva csinált befejezését, ha remélni lehetne hogy a kedélyek izgatottsága le fog csillapulni s végre-valahára be fog kö­vetkezni az egyetértő munkálkodás ideje. Fájdalom, nincs igen erre kilá­tásunk, s igy az ország továbbra is a tespedés rabja maradt. Pedig a bajból máskülönben is kijut neki bőven. A hét elején meghalt Fadrusz János, a mesterinasból lett legzseniálisabb szob­rászunk. Örökbecsű remekművek dicsé­rik nagy, fenomenális tehetségét. Szo­boralkotásai az egész monarchia -leg­jobbjai. Mélyen gyászolhatjuk, hogy a halál oly gyorsan ragadta ki művész kezéből a vésőt. Örvendetes jelenség, hogy a hu­manizmus szelleme oly helyütt is tért hódit, hova eddig csak vendégkép ju­tott. íme a hadsereg rendeleti lapja közli a királynak azt az elhatározását, hogy a katonaságnál kikötés és kurta- vas néven ismeretes büntetéseit ezen­túl csak kivételesen, rendkívüli alkal­makkor szabad alkalmazni. Lehet a fegyelmet enyhébb eszközökkel is fen- tartani. A jó katonának nem kell ke­gyetlennek lenni. A katonai ranggal járó hatalomnak visszaéléseiről igen tarka krónikát lehetne összeállítani, így például még élénk emlékezetünk­ben van a bileki katasztrófa, melynek annyi áldozata esett. Most egy cseh lap azt a hirt. kürtöli világgá, hogy az állítólagos bűnöst, Grünzweig ezredest, két évi fogházra ítélte volna a kato­nai biróság. Ezt a hirt azonban, mely úgy látszik, a titkos tárgyalásokból va­lahogyan kisz'várgott, megczáfolja a hivatalos sajtó, állitván, hogy a vizs­gálat még egyáltalán befejezve nincsen. Európaszerte nagyban csinálják most a békét. Erre vall a fejedelmek sürü találkozása, melynek sorozatába most Miklós czárnak Vilmos császár­ral való összejövetele» kapcsolódik A találkozás november 4-én fog megtör­ténni Wiesbadenben. Czélja, hogy az Ázsiából hallatszó csatakiáltásokkal szemben dokumentálják a fejedelmek békés szándékait. A béke jegyében jár Olaszország is, hol eddig kormányválság zavarta meg a belpolitikai összhangot. Most Gioletti vállalta el a kormány vezeté­sét és alighanem sikerül is neki meg­felelő kabinetet alakítani. A kicsi Szerbiából is némileg meg­nyugtató hirek érkeznek, ügy látszik, az uj kormánynak mégis csak lesz va­lami létjogosultsága. Az érdekességek­nek egyébként sincs szükiben Szerbia, így a heten megtalálták Draga királyné eltűnt ékszereit, melyek — mint a szerb tiszteknek érdekük állitam — a földben elásva találtak meg. Draga királyné hagyatéka tehát ezzel is meg­szaporodott. Tudvalevőleg a hagyatéki tárgyalást a jövő hónap elején kezdik meg. Szenzácziós törvényszéki tárgya­lás volt a fővárosban Megérdemlett büntetést mértek Andó Júliára, arra a tizenkilencz esztendős eselédleányra, ki nem egészen egy hónap alatt két emberéletet pusztított el azzal a ke­gyetlenséggel és hidegvérrel, mely a született gonosztevő sajátsága. Andó Júlia bűneit töredelmesen bevallotta s ezzel állatiasságának borzalmas képét adta. A mi jogászainkról ős időktől fogva az a hir terjedt el, hogy szíve­sebben járnak bárhova, mint az egye­temre. Mit is keressenek ott? — igy vélekednek derék egyetemi polgáraink, kik a jog szolgálatába szegődtek. Hi­szen az ő istennőjük szeme be van kötve s igy nem láthatja, ki keresi föl, ki nem. ügy látszik, nemcsak a magyar jogászok hódolnak ennek az elvnek, ha­nem a külföldiek is. Mert most jelent meg a göttingai egyetem jogi fakultá­sának dékánjától egy nyilt levél, mely­ben nagy nyomatékkai figyelmezteti a jogi tudományok porosz hallgatóit, hogy tanulmányaikat szorgalmasabban folytassák és az előadásokat ne tüntet- tessék ki mindig — távolmaradásukkal. Furcsa a családi élet Ameriká­ban. Kitűnik ez egy párbeszédből, me­lyet lapunk egy külön ki-amerikázott barátja ott a helyszínén ellesett. Egy kis leányka beszél apjával. »Hol szü­lettél papuska ? — Bosztonban, gyer­mekem.“ — „Hát a mama?“ — „San Franciscóban.“ — „És hol születtem én?“ — „Philadelphiában.“ — „Mégis csak furcsa,' papuskám, hát hogyan ke­rültünk mi össze ?“ . . . Tanácsoljuk lapunk „barátjának,“ hogy az ilyen él- czeket lenne szives beküldeni a „Se­gélyező és támogató fillérbank‘-nak, mely távollétét őszintén sajnálja és többféle, egymástól teljesen elütő keze- irását csak kereskedővilágunk legelő­kelőbbjeinek beváltatlan váltóiról ismeri. Egyúttal pontos lakczim megjelölés kéretik. A németbogsáni hős. A „Hier“ miatt. Szatmár, okt. 30. Röviden már jelentettük, hogy a németbogsáni katonai szemlén két tar­talékost, mert magyarul jelentkeztek, lecsukattak. Áz eset részleteiről a kö­vetkezőket jelentik : Putsch 43. cs. és kir. gyalogez­redbeli főhadnagy a katonai szemlén mindenekelőtt román nyelven elmon­dotta, hogy a szemle alatt, a tartaléko sok mihez tartsák magukat, azután folytatólagosan német nyelven azt a kérdést intézte hozzájuk: vájjon értet­ték e valamennyien parancsait? Majd néhány intelligens tartalékos kérésére magyar nyelven is elmondotta a „Be fehl“-t. Következett a névsorolvasásra történő jelentkezés ; már ekkor rendre- utasitotta a nem „Híer“-rel jelentkező­ket. Turcsányi Ferencz aljárásbiró, tartalékos tiszthelyettes, valamivel meg­késetten érkezvén, bemutatkozott a szemlevezetönek, kérvén egyúttal, hogy tekintettel polgári állására, lehetőleg korábban bocsássa öt el, hogy kitűzött biinügyi tárgyalásait elvégezhesse. Putsch főhadnagy rászólt az aljárásbiró ra, hogy miképpen merészel „van szeren­csém“ kifejezéssel és sétapálczával kö­zeledni hozzája. Azonnal legye le a pálczát és szabályos formában jelent­kezzék. Midőn pedig később a főszol­gabíró figyelmeztetése alapján Turcsányi aljárásbiró távozni akart, rákiáltott a főhadnagy, mondván, hogy: „Sie haben hier zu bleiben, bis ich Sie nicht entlasse“ és mikor Turcsányi erre fe­lelni akart, hapták-állásba vezényelte s azzal fenyegetődzött, hogy „Venn Sie noch ein Wort reden, so arretire ich Sie sofort!“ Turcsányi aljárásbiró em­berfölötti erővel türtőztette magát. Ek­kor közbelépett Huszárek járási fő­szolgabíró, figyelmeztetvén a főhadna­gyot, hogy Turcsányit tényleg elszólitja sürgős hivatalos kötelessége. A főhad­nagy azonban a folytatólagos jelentke zések közben is épp oly kíméletlenül járt el. Végül, mikor már az aláirott könyvek kiosztására került a sor, és Serfőző Sándor kir. járásbirósági Írnok és Mihály fi József állami isk. igazgató póttartalékosok, névszerinti felhívásra magyar nyelven „jelen“ szóval jelent­keztek, azokat azonnal a jelenlevő szolgálatot tevő csendőr által a köz­ségi fogdába záratta. Megjegyzendő, hogy az oláhoknak „aicsi“-vel (itt) való jelentkezését a főhadnagy minden szó nélkül elfogadta. A két letartóztatott magyarul je­lentkezőt, mint egy távirat jelenti, ma orvosi közbenjárással a főszolgabíró szabadon eresztette. A városkában nagy az izgatottság. ÚJDONSÁGOK Párbaj rendőri fedezettel. Érdekes eset történt a napokban Gsanád-Palota községben. Az esetről az alábbi részleteket közük velünk: Pár nappal ezelőtt egy este Pálfy La­jos pénzügyőr betért egy ottani korcs­mába, a hol találkozott Vincze Illés huszárkáplárral, ki szabadságon volt odahaza. Csakhamar megbarátkoztak s az ismeretség kedvéért gyors tempóban fogyasztották az idei karczost. E közben odavetődöit két községi rendőr, a kik szintén az asztalnál fog­laltak helyet. A beszélgetés folyamán szóba került a kardvívás tudománya is. Végre is a huszár azzal a kijelentéssel akarta végét szakítani a vitának, hogy hát vívjanak párbajt, ekkor majd kitű­nik, ki az ügyesebb vivő. A pénzügyőr elfogadta az ajánlatot, de kikötötte, hogy esak egyforma karddal hajlandó meg­mérkőzni. Mivel pedig neki rövid, a huszárnak pedig hosszú kardja volt, a két rendőr felajánlotta a kardját, a mely elég élesre is volt köszörülve. A két egyforma karddal kivonultak a korcsma udvarára és ott a holdvilág fényénél a két rendőr segédkezete mel­lett megkezdték a vivást. Legelőször a huszár kapott egy vágást és ez annyira felizgatta a derék fiút, hogy megfeledkezett a vivás sza­bályairól, teljes erővel rontott ellen­felére s a két fél annyira összekasza­bolta egymást, hogy alig tudtak elván­szorogni a bárbaj színhelyéről. A két rendőr ekkor orvosért futott, aki mind a. két. sérül et bekötözte s most mind a kettő súlyos betegen fekszik. * Rákóczi kurucz zászlója. Faj­szi Ányos Kálmán köveskuti földbir­tokos Darnay Kálmán sümegi múzeumá­nak ajándékozta a minap II. Rákóczi Ferencz kurucz zászlóját, mely a kassai Rákóczi kiállítás Darnay termében is kiállíttatott. E zászló, a Veszprémrne- gye által hitelesített okmány szerint Forgách Simon kurucz tábornagy 1704 julius 13-iki Heister ellenében szeren­csétlenül vivott koroncói ütközetben szerepelt utoljára, de Orozvári Lász­lónak, Forgách Simon zászlótartójának sikerült Heister kezeitől megmenteni. A viharos idők elől elrejtett zászló ké­sőbb fiára, Orozvári Sándorra, majd Juditra szállott ki dédanyja volt Ányos Kálmánnak. A megyszinselyemből ké­szült fecskefarku zászlót tüzlángnyel- vek diszilik. Egyik felől Magyarország czimere Deo duce pro Patria, et Li­bertate vincere aut Móri; a másik ol­dalon művészi festésben kisdedet tartó alakja Máriának és „Matre dea Mon­strance Viam“ felirat látszik. Az érde­kes zászló megyszinselymét kissé fos«- lányossá tette a kétszáz év viszon­tagsága. * Bányászok gyűlése. Nagybá­nyáról jelenti levelezőnk, hogy az or­szágos magyar bányászati egyesület

Next

/
Oldalképek
Tartalom