Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-28 / 195. szám

]yt> szám. &zatmár, péntek » L A T M A ±t 1 Jtl 1 K L A R 1903. augusztus 28. 3 * Beküldetett. A „Szatmári Hírlap“ 190. számában, * szatmári rendőrükről közölt czik- ket megczáfolják. Biztosan nem telt volna meg a Szatmári Hírlap. Ha a hírszerkesztő ur akkor jól be nem kap. Vagy köd volt előtte, vagy ép akkor kelt föl. Nem tudzm, mit higyjek már a kettő felől. Hert ám, most az egyszer elveié a sujkot, Vagy hírszerkesztő bácsi, Ön talán nem volt ott? Ha nem ért kérem hozzá, tegye le a pennát ! Ne legyen hírszerző, ha Ön tisztán nem lát. Ha nem tud egyebet, álljon be bakternek, Vagy pediglen inkább, jobb lesz tüzelőnek. Nem pediglen velünk gyűljön meg a baja, Ne tüzeljen reánk, hőn tisstelt poéta ! Tisztelet a kivételnek. Csakis, a ki ró­lunk, a 6-os és 29. számú rendőrökről irta ason czikket, felelünk tromfjára tromffal vissza. Jogunkban áll, mert sértve érezzük ma­gunkat. 6 os és 29-e8 számú rendőrök. Talán mégsem ártana, ha Tan- kóozi Gyula főkapitány — akár köz­vetve, akár közvetlenül — kioktatná a rendőreit, hogy ha a városnak a kö­zönség pénzén poétákra lesz szük­sége, majd kap ehhez értő embereket, — a rendőrség egyelőre őrködjön a közbiztonság felett és ne — költsön. Főleg pediga közönség pénzét ne költse el az, a ki a fizetésre reá nem szolgál. Mert ha közigazgatásunk gé­pezetében két közrendőrtől ekkora arrogancziát tapasztalhatunk, mit arro- gálhat magának — hogy feljebb ne menjünk — egy rendőrkáplár? * Adófizető polgárok vesze­delme. Megdöbbentő hírt közöl velünk budapesti tudósitónk. Arról van szó, hogy a pénzügyminisztériumban már készen áll az a szigorú rendelet, amit a pénzügnminiszter fog intézni az ösz- szes vidéki pénzügyigazgatókhoz, mi­helyt az ország a törvényenkivüli álla­potból kikerül. Az adóhátralékok rend­kívül felszaporodtak, úgy, hogy az ál­lam kasszája ma már csak a legna­gyobb erőmegfeszitéssel képes a szűk sógleteknek eleget tenni, tehát a leg­főbb ideje, hogy az állam legfontosabb jövedelmei az egyenes adók, az elő­irányzat mérvében folyjanak be az ál­lampénztárba. Hogy a pénzügyminisz­térium jó előre készenlétben tartott drákói rendeletét kibocsátja-e a jöven­dő kormány pénzügyminisztere, kérdé­ses, de ha ez bekövetkezik, úgy a leg­nagyobb felfordulás és összeütközés várható. Nagy baj ugyanis, hogy külö­nösen a községekben most az aratás és a termények értékesítése után van a népnek pénze, tehát ma még fizet­hetne, mig egy hónap, vagy már egy hét múlva nem lesz s akkor a pénz­ügyi közegek könyörtelenül végrehajt­ják a hátralékos adókat, ami könnyen exis7tencziák megsemmisülését és nagy elszegényedést vonhat maga után. Ily körülmények között nem is naiv egy községi jegyzőnek az az indítványa, hogy a jegyzők szólítsák fel most a népet az adó önkéntes befizetésére és világosítsák föl arról a veszedelemről, ami érheti akkor, ha addig vár, mig muszáj fizetni. Szatmáron — bár a háztulajdonosok legnagyobb része az ex-lexre való tekintet nélkül, rendesen fizette adóját — sok adózó van, aki élt az ex-lex adta jogával és nem fi­zetett. * A protestáns vallás-szabad­ság jubileuma. Az 1906-ik évben lesz 300 éves fordulója annak, hogy megköttetett a nevezetes bécsi béke, mely — mint ilyen — elseje ama há­rom békekötésnek, melyet Bocskay, Bethlen és Rákóczi a protestáns val­lás szabadsága és a haza alkotmánya érdekében kötöttek. A hajdúböszörmé­nyi ev. ref. egyháztanács az e hó 23-ik napján tartott gyűlésében foglalkozott az évforduló megünneplésével. Zsig- mond Sándor esperes-lelkész tett e te­kintetben napirend előtt lelkes szavak ban indítványt. Felhatalmazást kért el­ső sorban arra, hogy az egyház nevé­ben a „Tiszántúli egyházkerületi lelkészi értekezlet“-el ez évre Hajdú­böszörménybe Bocskay hajdúi közé, a legnagyobb hajduvárosba meghívhassa. Ugyancsak felkatalmazást kért, misze­rint a „Magyar Protestáns Irodalmi rpársaság‘-ot meghívja. Tervbe van véve egy Bocskay kiállítás szervezése is. Az országos ünnepségnek legkiemel­kedőbb fénypontja lenne — ha akko­rára elkészíthető volna — a Bocskay- szobor leleplezése. Az egyháztanács az esperes indítványait lelkesedéssel és egyhangúlag elfogadta, a kért felhatal­mazásokat minden irányban megadta. Az ünnepségek rendezésére későbben fog bizottságot alakítani. * El Amerikába ! Ez a jelszó, még egyre igen sokakat csábit azon szászló alá, a melyen az északameri­kai egyesült államok czimere díszeleg. A vármegyéből való kivándorlás egy kis szünet után újra lábra kapott és a jó falusiak egyre-másra hagyják itt az édes anyaföldet. Mennek messze a ten­geren túlra, ahonnan az aranycsengés zaja hallík. Nem gondolják meg, hogy az a mit ők a pénz csengésének vél­nek — az csak halluczináczió. Az óceánok jármüvei hetenkint átszelik a rengeteg vizet s viszik a magyart a túlsó partra, a hol egyre többen lesznek, idehaza hej! idehaza pedig veszünk, pusztulunk. A szatmári szolgaairói hi­vatalhoz tegnap ismét 40 darab útlevél érkezett. * Az aranyos-inedgyesi jegy- zőség. Az aranyos-medgyesi körjegyzői állás leköszönés folytán megüresedett. Nagy László alispán tegnap, addig, mig a választást megejtik, Nagy Imre avasujvárosi jegyzőt bízta meg a hiva­tal vezetésével. * A mozdonyvezetők réme. Ez a czim illeti meg leginkább Puskás Sándor nagypeleskei gulyás legényt, aki már negyedízben okozott kellemet­lenséget a robogó vonatok vezető em­bereinek. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy a szatmár-fehérgyar- mati vasútvonalon Zajta és Peleske állomások közütt vonatkisiklás történt, a melynek egyik III. osztályú kocsija kiugrott a vágányokból. A kisiklás egy ökör elgázolásából származott. A vizs­gálat kiderítette, hogy a vasúti baleset ben Puskás Sándor gulyást terheli a hiba, a ki annak daczára, hogy már többizben büntetve volt a vasútnak okozott károkárt, a legeltetésére bizott marhákat a sínek közé terelte. A máv. üzletvezetősége feljelentést tett a gon­datlan gulyás ellen s a főszolgabirói hivatal vizsgálatot indított ellene. * A rektor ur esernyője. Egy vidéki rektor járt a minapában Szat­máron. Régi barátját látogatta meg, a kivel valaha együtt koptatta a prepa- randia küszöbét. — A jó barátok egy görbe nap és egy sokkal görbébb éj­szaka után elváltak egymástól. A nép­oktató csak napok múlva irt a barát­jának, megköszönve a szives vendég­látást. A levele végébe pedig odabigy- gyesztette utóirás gyanánt: Akkor éjszaka a nagy esőben letettem előszobádba at esernyő­met. Kérlek öregem, a mint van, küldd el nekem a legközelebbi pos­tával. A jó barát kedvelője a tréfának. No, gondolta, hát az Íráshoz alkal­mazkodom. És elküldte az esernyőt, a mint volt, kifeszitve, a roppant sátor formájában egy menkő ládában. Sze­gény rektram csaknem két koronát fizetett érte a postán, ami egy népta­nítónak falun bizonyára nehezére esik. Fájt is neki ez a csúfság és a lelké­ben megtermékenyült a bosszú gondo­lata. Levelező-lapon értesítette a ba­rátját, hogy holnap kedves ajándékkal hálálja meg a jóságát. — Érkezett is másnap egy tizenhét kilogrammos cso­mag s a tréfás szatmári ur kellemes örömmel bontotta fel a paksamétát, a melyben egy óriási darab mészkő szürkéllett. Mellette pár sor irás: Ez a kő esett le szivemről, mikor régi derék esőernyőm a ke­zembe került. Hát emlékbe elküldöm neked, kedves vén kamerádom. * Tíz esztendős szocziálista A szocziáldemokrata párt a minap Ara­don is gyűlést tartott. Nem mindennapi feltűnést keltett ezen a gyűlésen egy tiz esztendős szocztálista: Veisz Her­man aradi szocziálista iparos tiz éves kis fia, Ebbe az elemi iskolás fiúba annyi szocziálista-eszme szorult, hogy felnőtt emberekkel képes vitatkozni a szocziálista tanok és czélok helyessége felől s érvelései olyan talpraesettek és olyan komolyak, hogy még az ellen- véleménynek is meg kell hajolnia azok előtt. Imádja a kommunista társadal mat (már az is sok, hogy egy tiz éves fiú fel tudja fogni ennek lényegét), nyomós érvek alapján el Ítéli az ellen­zék parlamenti okstrukczióját s szoczi­álista szempontból lenézi a nemzeti követelményeket: — Nem mindegy e annak a mun­kásnak, — mondja — hogy két- vagy háromszinü lobogó alatt hal meg? Ha a patron táskáján nem kétfejű sas, ha­nem nemzeti czimer lesz: akkor a hátrahagyott családja boldogabb lesz? S igy tovább. Bámulatos, sőt mondhatni az abnormisságig kifejlett okossággal érvel a hökömpolitikus, ki­nek fejtegetéseit, vitatkozásait meg­hallgatni százfőnyi hallgatóság gyüle­kezik össze a kávéházban, vagy a hol éppen megkezdi debatterkedéseit a kis Weisz fiú. * Fehérneműt köröznek. A puha párnán és az ágynemüeken pi­henni kellemes, de kellemesebb, ha valaki azt mondhatja: — Nekem olyan rengeteg ágyne­műm van, hogy akár szállodát is nyit­hatnék. Bizonyára eképen nyilatkozott egy társaságban az a miskolczi uriasszony is, a ki most tizenkét párnát, 3 dun­nát, 4 paplant stb. sirat. M. J. mikolczi lakosnőtől ugyanis tegnap este egy is­meretlen tettes nagymennyiségű fehér- és ágyneműt lopott el. A miskolczi rendőrség táviratilag kereste meg a szatmári rendőrfőkapitányságot, hogy az esetre, ha a tojvaj itt eladásra kí­nálná a puha ágyneműt, úgy tartóz­tassa le. A távirati híradás szerint a tolvaj Szatmár leié menekült. A rend­őrség a tolvaj elfogatására megtette az előkészületeket. TÖRVÉNYKEZÉS. A hatnevü ezég. Szatmár, augusztus 27. (Saját tudósi tónktól.) Keserve­sen panaszolta ma a törvényszék bün­tető osztályánál Farkas Ábrahám hal- mi-i kereskedő az ő nagy baját. Esz­tendőkkel ezelőtt azt a könnyelmű­séget követte el, hogy néhány száz korona értékű árut hitelezett Gold­stein Mayernek, aki akkoriban Kö- könyösdön terjesztette a divatot, íz­lést és előkelőséget az ő párizsi mintára berendezett áruházában. Az áruház ugyan nem lett a tűznek mar­taléka, de a tulajdonosa — leégett. Az üzlet megbukott, egy úgynevezett szép napon a Goldstein czég elhamvadt és letűnt a szemhatárról. Ám Goldstein Máyer azok közé a phőnix madarak közé tartozik, akik uj életre kelnek a tűz hamvából. A baj a dologban csak az volt, hogy Goldstein Mayer a bu­kásnak tisztitó tüzéből uj név alatt is került ki, bár a régi erényekkel gaz­dagon. Az uj üzlet fölött már a tör­vényes hitestársnak, Schwarcz Rózá­nak a czégtáblája pompázott. A kökönyösdi mindkét nembeli ifjúság divat tekintetében ettől kezdve a Schwarcz Róza nevére esküdött. Az uj czég (üzletvezető Goldstein Mayer) mintegy félévig élt, virult és pompá­zott. Ekkor, az első fizetési lejáratok idején, Schwarcz Róza, nevéhez mél­tóan, fekete gyászt öltött, az üzletet beesukta és tisztelettel csődöt jelentett. Két hét múltán változatosság okáért, az üzlet uj czégtáblát kapott, s az el­lentét okáért most már Weisz Izsák lett a czégtulajdonos. (Üzletvezető Gold­stein Majer, mint fent.) Ám az uj czég sem volt hosszú életű. Weisz Izsákot egy jól intézett hitelezői roham elsö­pörte a föld színéről és Goldstein Ma­jer ekkor hátat fordított a hálátlan Kö- könyösdnek és tudását, ízlését és ta­pasztalatait a halmii piaczon értékesí­tette. Az üzlet ekkor már a Zuker- mann Fánny nevére került (bejegyzett üzletvezető Goldstein Majer mint fent.) A Zukermann-czég nagy kitartással küzdött a halmii közönség közönye el­len, Ám a sors végzetes fordulata foly­tán nem a közöny tört meg, hanem a Zukermau-czég tört le. Goldstein Majer ekkor visszaemlékezett a régi franczia közmondásra és visszatért első szerel­méhez, Kökönyösdhöz. Miután pedig a hölgytulajdonosokkal nem volt sok szerencséje, czégtulajdonosul egy Braun Dávid nevű szegény ördögnek a nevét irta ki. (Üzletvezető persze Goldstein Majer mint fent.) Braun Dávid Ameri­kába vitorlázván, a czég újabb átala­kuláson ment keresztül, s az uj czég­tulajdonos büszke és jelentős állását Lázár Mózes velejtei lakos foglalta el, aki vállalkozott arra, hogy nevével és előkelő összeköttetéseivel a sok viszon­tagságban megkopott czégnek uj fényt és ragyogást fog kölcsönözni. (Egyéb kölcsönre Lázár Mózesnek sem tellett.) A Lázár Mózes czég tehát a törvény­széknél ünnepélyesen bejegyeztetett, s üzletvezetőül Goldstein Majer, (mint fent) tüntettetett ki. A sok változáson átment czég csak egy elvéhez maradt hu és kitartó, mindegyik uj czeg állhatatosan elfelej­tette kifizetni az előző czégnek hite­lezőit. Mindezeket elkeseregte ma a tör­vényszéknél Farkas Ábrahám, aki kije­lentette, hogy hasonló eset az ő hite­lezői praxisában nem fordult elő. Sorra vette a legfogasabb fiskálisokat, de egyik sem fogott semmit, mert mihe­lyest egy végrehajtásnak neki készül­tek volna, az üzlet már tulajdonost cserélt; ellenben Farkas Ábrahám meg­ismerkedett a legkülönbözőbb ügyvédi költségjegyzékekkel és most teljesen tisztában van azzal, hogy a szatmár­németi ügyvédi kamara tagjai közül, melyik csinálja a legnagyobb expenz- nótát, — mikor nem tud végezni semmit. A furcsa panasz fölött ma ült törvényt a bíróság és Papp Endre ta­nácselnök nagy türelemmel bogozta ki a bonyodalmas ügy szálait. Délfelé járt az idő, mikor a tanuk beféjezték ta­pasztalataik elmondását és a vád és védelemre került a sor. A panaszost Nagy József ügyvéd képviselte, aki a példátlan visszaélésekre példás bünte­tést kórt. Kelemen Samu dr. védő azzal vigasztalta a panaszost, hogy neki se oka, se joga a panaszra, mert pa­nasz tárgyává csak az utolsó üzlet­átruházást tette, holott ekkor ő semmi sérelmet nem szenvedett, mert neki sérelme csak az első üzlet átruhá­zásból származhatott. Ez pedig nem volt a panasznak tárgya. De nem is történt üzletátruházás, mert egy tönkre­ment és elárverezett üzlet helyébe uj üzlet alakult. A vádinditvány tehát egy nem létező bűncselekményre irá­nyul. Végül azt fejtegette, hogy a vádlottnak sohasem volt és most sincs vagyona. Ha egy-egy jószivü ember hitelére kap árut, ezzel nem károsí­totta meg a régi hitelezőjét, mert a vádlottnak is élni kell a maga 9 gyer­mekével és sem az államnak, sem a társadalomnak nem lehet az a fel­adata, hogy régi adósságokért elvonja valakitől a megélhetés minden lehe­tőségét. A törvényszék elfogadta a védő érvelését és fölmentette a vádlottat. Farkas Ahrahám pedig napkelet felé fordult és az égre emelte sze­meit. .. . Ha csak az ott, a mennyek­ben Lakó, be nem hajtja ezt a kö­vetelését, úgy látszik a Gloldstein Majernél lévő pénze igazán veszen­dőben van. Egyelőre azonban — csak Deb- reczenbe, a tekintetes kir. ítélő táb­lához felebbezett. Kiadó laptulajdonos: A „Szatmári Hírlap-kiadó r-, t,“

Next

/
Oldalképek
Tartalom