Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-30 / 197. szám

Szatmár, 1903. augusztus 30. Vasárnep. MásoaiK evToiyanvjyy POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Októbernek első napján... Szatmár, augusztus 29. Októbernek első napján be kell masírozni. . . . hangzott szerte az országban október elsején máskor. Az idén, ebben a csudálatosán föl­fordult esztendőben a kedvesétől, édesanyjától búcsúzó regruta nótája sem fog íölhangzani. Szomorú október lesz. A had­ügyi kormány nem szed ujonezokat, — de nem szabadságolja a törvé­nyes idejüket kitöltött katonákat sem. Nem szed ujonezokat, mert a törvényhozás nem szavazta meg; nem engedi haza a katonákat de- czember 31-ig, mert „katonai szem­pontból a legénység bentartása föl­tétlenül szükséges. “ Hát ez mindenféleképpen kel­lemetlen helyzet úgy a leendő, mint a bent maradt katonákra. A regru­ták késedelmet szenvednek a szol­gálattal, a kiszolgált legénység pe­dig sóvárogja a szabadságolást. De hát mi czélja is van tu­lajdonképpen a hadvezetőségnek a legénység időntuli benttartásával ? Ha egy kissé gondolkodunk, csak­hamar nyitjára bukkanunk a ha­gyományos osztrák politika egyik legújabb furfangjának. A lóláb, bár­hogy takargassák is, kilátszik. A hadügyi kormány ezen ok­talan és sérelmes rendelete nem egyéb, mint felelet a nemzetnek. Nem adtunk ujonezot. Azzal büntetnek bennünket, hogy nem en­gedik haza várva-várt fiainkat. Egy újabb ágyú a magyar nemzet ellen irányítva. Oh, de a nemzet nagyon jól tudja, hogy a nemzeti követelményekért megin­dult dicsőséges harezban minden osztrák ágyú visszafelé sült el. S a nemzetet még a legénység betar­tásával sem lehet leszerelésre bírni, — mert a nemzet nemcsak azok­ból a képviselőkből áll, akik ott harczolnak törhetlenül a Házban. Ezen önzetlen barezosoknak a háta mögött ma már ott áll az egész ország. Talán jó volna a bölcs osztrák politikusoknak, akik három század óta kotnyeleskednek alkot­mányos közéletünkbe, ezt végre tu­domásul venni. Innen-onnan kilencz hónapja, hogy az osztrák politikától befolyá­solt kormány válságos helyzetbe so­dorta az országot. Ezen hosszú idő alatt az osztrák politika, mert hi­szen az irányítja Magyarországot, a megfélemlítéstől kezdve az aljas meg­vesztegetésig megkísérelt in'nden eszközt felhasználni, hogy elzárhas­sa a magyar nemzetet törvényadta jogaitól. A nemzeti eszmények szelleme azonban ma már meghódították azo­kat is, akiket az osztrák politikai befolyás tartott lenyűgözve. A nem­zet végre teljesen tudatára ébredt annak, hogy mint alkotmányos nem­zet, végképp kiküszöbölve az oszt­rák politikai befolyást, csak úgy állhat fönn, ha létfeltételét a tiszta függetlenséget kivívja. S hogv ez a nemzeti eszmé- nyék szelleme betöltve minden hon­fikeblet, nem hagy érintetlenül sen­kit, fém es tanúbizonyság arra az a körülmény, hogy a király egyetlen államférfit sem talált, aki a nem­zeti engedmények megadása nélkül magára vállalta volna a kabinetala- kitás feladatát. A király most visszament Bécs- be Meghallgatta a magyar nemze­tet. S meghallgathatja az osztrák politikai élet vezető férfiait is, kik most már nem lehetetlen, hogy sza­kítva eddigi politikájukkal, nem el­lenzik annak a megadását, aminek megadását eddig oly hevesen el­lenezték. Ti magyar katonák pedig, akik becsülettel végig szenvedtétek a há­rom hosszú* évet, szenvedjétek vé­gig még ezt a három hónapot — a hazáért. TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, augusztus 29. (Saját tudósítónktól.) Ö felsége ma Khuen Héderváry miniszterelnököt fogadta magánkihallgatáson, a miniszterelnök a folyó ügyekről tett jelentést a király­nak. Hir szerint a király Bécsbe érke­zése után azonnal tanácskozni fog az osztrák kormány férfiaival és a had ügyi vezetőséggel, a nemzeti követelé­sek tárgyában Bécsből jelentik, hogy Ferencz Ferdinand főherczeg szep­tember másodikén Temesujfaluba uta­zik, hogy a királyt a hadgyakorlaton képviselje. A képviselők nagy része ma elutazott a fővárosból, de a jövő hét végére ismét vissza térnek, hogy tel­jes számban jelen legyenek a válság megoldásánál. A függetlenségi párt egyelőre nem kérte a képviselőház egybehivását, miután remélik, hogy a válság a király visszaérkezésekor elin­tézést nyer. A király ma délután négy órakor elhagyta Budapestet. Visszatért Bécsbe az angol király fogadására. Hírek sze­rint ö felsége az angol király Bécsben való találkozása alatt is tanácskozni fog a válság ügyében. Wekerle — miniszterelnök. Budapest, augusztus 29. (Sa­ját tudósítónktól) A „Magyar Szó11 ma este szenzácziós hirt kö­zöl. Biztos forrásból értesül, hogy a kormányelnökségre az egyetlen komoly jelölt Wekerle Sándor. Wekerle kabinetjébe állítólag Ap- ponyi Albertet, Hieronuny Ká­rolyt és Berzeviczy Albertet veszi be. Darányi ígnácz a kabinet meg­alakulása után házelnök lesz. A „Magyar Szó“ czikke politikai kö­rökben nagy feltűnést keltett. A hadügyminisztérium öröksége. Budapest, augusztus 29. (Saját tudósítónktól.) Gráczból szenzácziós hirt jelentenek. Ruthmayer János csá­szári tanácsos, ki tegnap a Déli vas­pálya indóházában szivszélhüdés követ­keztében meghalt, egy millió koroná- nyi vagyonát végrendeletileg a hadügyminisztériumnak hagyomá­nyozta. Rablógyilkosság. Budapest, augusztns 29. (Saját tudósitónktól.) Lemhergből ma bor­zalmas gyilkosság hirót jelentik. A Szaniszló szállodában ugyanis ma reg­gel meggyilkolva találták Derran Emil grófot és nejét. Az áldozatok szájába törülközőt gyümöszöltek a gyilkosok. A hatóság kétségkívül megállapította a rablógyilkosságot, Védekezés az eladósodás ellen. A könnyelmű gazdálkodás. Szatmár, augusztus 29. (Saját tudósítónktól.) Általános a panasz, hogy népünk, az úri osztály úgy, mint a szegény, óriási mértékben eladósodott. Ma-holnap ingyen adják a házat a városokban; csak a rajtok fekvő adósságot kell elvállalni és kész háziurak lehetünk. A földbirtokon any- nyi az adósság, hogy a földesur tulaj­donképpen csak a hitelezőinek a bér­lője. A váltótartozás pedig az úri osz­tálynál annyi, hogy nagyon soknál a szobákat lehetne kitapeczirozní váltóval. Hát az bizonyos, hogy nagyon el vagyunk adósodva. De különösen el van adósodva a magyar föld. Elijesztő az a pusztítás, a melyet az eladósodás a magyar földbirtokosságban tesz. A legősibb nevű családok tönkrejutnak, lábuk alól kisiklik a föld. Már több, mint 2 millió hold magyar föld jutott idegenek, külföldiek kezébe, hát még mennyi azon holdak száma, a melyek nem magyar kezekbe kerültek! Ennek már a fele se tréfa, a kormány is ko­molyan foglalkozik vele és megbízta egy jónevü közgazdasági Írónkat, hogy tanulmányozza a magyar föld eladóso­dásának kérdését és tegyen javaslatot e baj orvoslására. Azt hisszük: mostanában nem merült föl ennél magvasabb kérdés, a mely a társadalmi, állami, közgazda- sági ügyek minden szálával a legben- sőbb összeköttetésben van. Reméljük is, hogy úgy a kormány, mint a meg­bízott Bernáth István dr. meg fogják találni a helyes megoldást; de addig is, mig ez a várt időpont elérkezik, ki lehet mondanunk, hogy a magyar föld és vele a magyar nemzet eladósodá­sának csak úgy lehet elejét venni, ha a nemzet minden osztályában rátérünk a takarékosság útjára. Manapság, úgy a társadalomban, mint az állami gaz­dálkodásban, nem látunk mást, mint pazarlást. Mindenki a holnapból él, egyik terhet a másik után rakjuk utó­daink nyakára, mert mi már — a mai nemzedék — mindenünket rég elköl­töttük. Most már az utódaink vagyo­nát költjük. Ennek véget kell vetni és vissza kell térnünk a józan takarékos­ság elveihez. Igen ám ; de ki kezdje el ? Mindenki! Mert manapság majd­nem mindenki pazarol. Számoljon min­denki az anyagi szűk helyzetével és ne akarjon azon túlterjeszkedni. Ne nyúj­tózzunk tovább, mint a meddig a ta­karó ér. Hagyjunk föl a költekező élet­móddal, az adósságcsinálással, mert ha igy folytatjuk, idegen, hitelező kéz­re kerül — az ország. A katonák visszatartása. Osztrák presszió. Szatmár, augusztus 29. (Saját tudósítónktól.) Lapunk egyik múlt számában megemlékeztünk a hadügy vezetőség merényletéről, hogy az idén azokat a katonákat, a kiknek három éves katonai szolgálati idejük októberben az eddigi gyakorlat szerint lejárna, szolgálattételre bentartják ez év végéig. Ezzel akarják fedezni a hi­ányt, a mely a létszámban a miatt ke­letkezik, hogy az idén még nem lehe­tett ujonezozni. Erre vonatkozólag a Katonai Rendeletek Lapja, mint megírtuk, már közzé tette az intézke­dést, mely szerint a szolgálati idő meg- hosszabitása 1903. deczember 31-ig terjed. A mint mondottuk, a rendelet kibocsátásának a hire rendkívüli szen- zácziót, sőt megbotránkozást keltett. Ezzel annak a bizonyítását látják, hogy felsőbb helyen az erőszakosság terére léptek. Az első lépés ez : a már kiszol­gált katonák visszatartása. Az a gya­korlat, hogy a hadgyakorlatok után a katonákat, kik három évüket kiszolgál­ták, haza bocsátják, szabálylyá vált. Mindenki hazavárja októberben hozzá­tartozóját. A katona nehéz szolgálatá tó! kezdve számítja a napokat, vala­mint a család a munkától elvont csa­ládtagnak a visszatérését igy számítja. Ha arra hivatkoznak, hogy a törvény­ben van a visszatartásra vonatkozó jog, miért nem tartották meg eddig is ezt a határidőt és miért élnek e joggal most. Rendkívüli szükség nincs, se há­ború, se mozgósítás. Tehát csak annyi, hogy a közös hadügyminisztérium meg akarja torolni azt, hogy Magyarorszá­Jó nY^sdtfü 'esi 'esőernyő frt 1.20 már most felhivom dúsan felszerelt raktáramra, ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők Ós fe^yházban kötött harisnyákra, mit az iskola saison alkalmával tetemesen leszállított és másutt meg nem szerezhető árakért árusítok el. VAJDA MIHÁLY divatámháza Szatmár, Deáktér ÍO. sx.

Next

/
Oldalképek
Tartalom