Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-27 / 194. szám

2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 27. 194 szám. közönség Tiszabecsre menjen a köze­bédre. Ezzel — úgymond — eleget tesznek annak, hogy a vármegye terü­letén is ünnepelnek. Veczák Ede indítványa alatt töb­ben felkiáltottak: — Hogy is ne, majd csendőri felügyelet alatt fogunk ebédelni. — Majd, hogy leszúrjanak! A felkiáltásoknak az a magyará­zata, hogy Tiszabecs község lakossága felzudult, mert a bizottság a esataern- léket nem a diadalmas nap történelmi helyére állítják fel. így tehát az esetre, ha a bizottság Veczák Ede indítványát a magáévá tette volna, az ünneplő kö­zönség az állítólag feldühödött parasz­tok tüntetésének és zavargásának lenne kitéve. Az indítványt különben azért se lehetett elfogadni, mert Péchy László, a fehérgyarmati járás tb. főszolgabirája tudatta a bizottsággal, hogy Luby Gé za országos képviselő, a függetlenségi párt elnöke szabályszerűen bejelentette nála, hogy szeptember 20-án Tisza- becsen emlékleleplezési ünnepet fog­nak tartani. A közebéd helyének megállapí­tása fölötti vita ezzel véget ért. (Toaszt a királyra.) Papp Kálmán bizottsági tag ál­lott fel ezután szólásra. Kijelentette, hogy mos! már kár az ünnepséget megzavarni. Szerinte Szatmár városa hibázta el a dolgot akkor, midőn az emlékmű felállításának eszméje lege­lőször felmerült. Akkor kellett volna — úgymond — ez irányban lépéseket tenni. Neki az ünnepi programm azon része ellen van kifogása, mely a hi­vatalos toasztokra vonatkozik. Két megjegyzése van. Az első a királyra, a másik pedig a kormányra mondandó felköszöntö. A király felköszöntőjét azért helyteleníti, mert a kormány ezen az ünnepen, tekintve, hogy Rákóczi Fe- renczröl van szó, nem lehet említeni. Hagyjuk el, úgymond, a király nevét. Ne értse léire senki, az indítványt. Előre bocsátja, hogy az ö személyét a múltja a tronnoz tűzi." Hiszen ne­hány év előtt a király nevében Ítélke­zett. katona ember is volt s ekkor is hűséget esküdött a királynak. Az in­dítványt azért teszi, mert Rákóczi Ferenczet tudvalevőleg ma is láza­dónak tekinti a dynasztia s az ő száműzetése, kiátkozÁsa azon a tör­vényen alapszik, amelyet a magyar király, az osztrák császár hozott, így tehát a király személye egy­általán nem illő a kurucz ünnep­séghez. Másik kifogása a kormány felkö­szöntője ellen volt. A kormányra nem kell toasztot mondani, először azért, mert nincs, másodszor pedig ez csak palástolt bizalom lenne Héderváry- nak, a granicsárnak. Papp Kálmán beszéde alatt nagy izgatottság uralkodott a teremben. A tárgyhoz többen hozzá szerettek volna szólani s a jelenlevőkön észre lehetett venni, hogy a hozzászólást magukba fojtják. A kínos csend közepette Nagy Sándor állott fel s kijelentette, hogy a vármegye rendkívüli közgyűlése meg­hívta a kormányt az ünnepélyre, igy tehát nem lehet olyan tiszteletlenséget elkövetni, hogy pohárköszöntőt ne mondjanak. Veczák Ede Papp Kálmán indít­ványával nem ért egyet. Azt azonban javasolja, hogy az esetre, ha az ün­nepségig a kormányválság meg lesz oldva s olyan miniszterelnök kerül a kormány élére, a ki a nemzeti követe­léseket programmjába veszi, akkor mondjanak pohárköszöntőt. Rátérve a tiszabecsi közebédre, úgy gondolja meg­oldani a kérdést, hogy Tiszabecsen sá­tort állítsanak fel. Újból felkiáltások hangzottak : — Veszedelmes helyi — Megvernek bennünket! Kölcsey Zoltán kijelenti, hogy öreg ember ugyan, de nem fél attól, hogy Tiszabecsen megverik. Szombati Ödön szintén a tisza­becsi sátor felállítása mellett van. Nagy Sándor kijelenti, hogy e tárgytól megvonja a szót. A vármegye határozatot hozott a helyre nézve, azért kerülni kell mindennemű összeütközést, mely az ünnepélyt megzavarná. Ugocsa vármegye lesz a házigazda s igy nem kell attól tartani, hogy valamiben is hiány lesz. Nagy Sándor ezután felkérte Tan- kóczi Gyula főkapitányt, a mentőegye­sület főparancsnokát, hogy az ünnep­ségre az esetleges balesetekhez rendel­jen ki néhány mentőt szerkocsival. Végül Papjp Kálmán újból szó­lásra állott fel. Kijelentette, hogy a nélkül, hogy valamit is visszavonna, nehogy félreértsék, kijelenti, miszerint ő a király személye iránt a legnagyobb ragaszkodással és hűséggel viseltetik. Nagy Sándor ezután a Rákóczi bál meghivójának szövegét olvasta fel s ezzel az ülés véget ért. A református papság az alkoholizmus ellen­Ev. ref. lelkészi értekezlet. Siatmár, augusztus 26. (Saját tudósitónktól.) Az ev. ref. egyházmegye ma d. e. a Kossuth-kerti kioszkban népes értekezletet tartott. Az értekezleten igen sok világi előkelő ség is megjelent. Az értekeílet a felszínre vetett eszmék révén magasan kiemelkedett abból a mederből, melyben a rendes, sablonos értekezletek lefolyni szoktak. Az értekezlet által megvitatott és egy­hangúlag elfogadott elnöki előterjeszté­sek a társadalomnak egész szervezetét igen közelről érintik. Az alkoholizmus ellen való harcz melletti zászlóbontás az egyik nagy- fontosságú eszme, a népkönyvtárak lé­tesítése és népszerűsítése a másik. A kettő között széttéphetlen kapcsolat van, mert a hasznos olvasmányok meg- kedveltetése termékenyítő hatással van a népisekre és gondojatvilágát az al­koholtól gőzölgő, bóditó légkörbői tisz­tább régiókba vezeti. Az alkohol mértéktelen élvezete kiirtja a lélekből a nemesebb gondola­tot, lidéreznyomásként rátelepszik az agyra az örökös mámor butasága, meg­támadja a testi szervezetet, elcsenevé- szesit egész nemzedéket. Az ember- írtó ádandóan nagy kincset érő nem­zetgazdasági erőt pusztít el; a lélek ragálya a pálinkaivás, mely ellen nincs más orvosszer, mint a nép erkölcsi ér­zületére, felfogására, gondolkozásmód­jára befolyást gyakorló tekintélyes fér­fiak bölcs tanácsának helyes érvénye sitése. A pap az Isten szolgája, a kinek hivatása is, kötelessége is az erkölcs- nemesitő eszméket hirdetni. Minden vallásfelekezet tiszteli és becsüli a maga papját, a református ember pe­dig még szereti is, a kinek ajkáról az elhangzó isteni igék megtalálják az utat a szivéhez és leikéhez. Meghall­gatja tehát a papját, megszívleli bölcs tanításait és követi azokat. Meg vagyunk győződve, hogy az ev. ref. lelkészek emberszeretetük és lelkesedésük egész tüzével állanak ki a porondra, hogy az alkoholizmus lé­lekgyilkoló rombolásának gátat ves­senek. Az e tárgyban hozott határozat volt a mai lelkészi értekezletnek a magva. A magas színvonalon mozgó ér­tekezletet Biki Károly elnöki megnyi­tója vezette be, mely szó szerint a következőleg hangzott: Igen tisztelt értekezlet! A „Szamosvidéki lelkészi kör“ tiz éven keresztül tartotta értekezleteit az óvári fürdőben. Utolsó értekezletén elhatározta, hogy könnyebb közlekedés és alkalmasabb elhelyezkedés szempont­jából a következő tiz évre átteszi gyű­léseit Szatmárra. E határozat folytán volt szerencsém lelkészi körünket s annak nevében epyházmegyei lelkészi testületünket s az érdekledö igen tisz­telt közönséget itteni első összejövete­lünkre meghívni s a megjelenteket van szerencsém szives szeretettel üdvözölni. — Vajha az újabb cziklus a folytonos emelkedés decemiuma lenne! Vajha az érdeklődés folytonosan nagyobb lenne mindnyájunk részéről, hogy értekezle­teink nagy czélját minél inkább meg- valósithatnók ! T. értekezlet ! A hivatalos egy­házi téstületek körén kívül nagy és fon­tos hivatásuk van az egyházi értekez­leteknek. Ezek vannak hivatva eszmé­ket teremteni, azokat megvitatni s a jól megrostált javaslatokat az egyházi hi­vatalos fórumok elé terjeszteni. Külö­nösen pedig az egyház társadalmi te­rén van fontos missiójuk a szabad mozgású értekezleteknek, a hol a hiva­talos egyház csak adminisztrál. Legyen szabad rámutatnom egy pár eszmére, melyet társadalmi utón kell megvalósitanunk. Pár évvel ezelőtt megalakítottuk Szatmáron a Lorántffy Zs. egyesületet. A mellett, hogy ez az egyesület a ref. tanitónő-képezde támo­gatását vette czélba első helyen, tár­sadalmi téren is fontos missiót teljesít. A téli félévben kéthetenként felolvasó estéket rendezett, a melyeket nagy kö­zönség látogatott. Ilyen prot. szellemű estéke, rendeznek Budapesten, Debre- czenben, Komáromban, S.-A.-Ujhelyen és más kisebb nagyobb városokban. De rendezni kell minden egyház-községben, hol lelkészünk, tanítónk van. Mert nem elég a templomi predikáczió, minél több és élénkebb kapcsolatot kell köt­nünk egyház és hívek között. — Az a vád hangzik ellenünk, lelkészek ellen, hogy hivatalos papi funkeziónkon kívül semmit, vagy nagyon keveset teszünk. Ez a vád magától elesik, mihelyt egy­háztársadalmi utón tevékenykedünk. Utóbbi időben nagyon sokat czik- keztünk, szónokoltunk a belmissió fö­lött. Annyira elkoptattuk ezt a divatos thémát. . hojjv mi sem maradt belőle kezeink között. Mindig mondtam, mais azt mondom, hogy kevesebbet szóno­koljunk és többet tegyünk, többet ér egy szemernyi cselekedet, mint egy mázsa szürke theoria. Egy másik eszme, melyet melegen ajánlok megvalósítani, a mértékletes- ségi egyesületek szervezése. A val­lás és közokt. miniszter megkereste az egyházi főhatóságokat, hogy az alko­holizmus pusztító veszedelme ellen al­kohol ellenes egyesületek szervezésére hívják föl a lelkészeket, tanítókat. Meg­vallom, hogy bizonyos szógyenérzettel veszem mindég, ha felettes hatóságok figyelmeztetnek bennünket az efélékre. Hiszen ezeknek az akczióknak tőlünk kellene kiindulni, a kik a nép között élünk s látjuk a pálinkaivás mérhetet­len pusztítását vagyonban, erkölcsben, nemzeti erőben. Nékünk, lelkészeknek kellene egyesült erővel fölvenni és eré­lyesen végrehajtani ezt az akcziót. Ma­gában a népben meg van a tudata en­nek a nemzetpusztitó veszedelemnek, hiszen nap-nap után jönnek hozzánk egyesek, hogy fogadást tegyenek, eskü­vel fogadják, hogy a pálinkaivástól tar­tózkodnak. Nem volna nehéz dolog községenként megindítani a harezot e pusztító veszedelem ellen. Kérem is erre tagtársaimat. Én 12 évvel ezelőtt megpróbáltam már s mondhatom, hogy ha ez egész vonalon megindítottuk volna, ma más képe volna községeink­nek. De elszigetelve s kitétetve a nai­vitás vádjának — abbahagytuk az egé­szet. Közös erővel, vállvetve, most már felőlről is sürgetve és támogatva több sikkerrel kezdhetünk a munkához. Azon kell igyekeznünk, hogy a műveltebb világiakat, értelmesebb hí­veinket nyerjük meg magunknak, mert nincs nagyobb veszedelme a lelkész­nek, mintha egyházközségében ellen­tétes érdekek rontják le közjóra irány­zott törekvését. Tapintattal, papi pru- dentiával, Krisztusi szeretettel kell le­fegyvereznünk az ellenünk támadókat és a saját sérelmeinket, sebeinket el­fedezni s a békeség apostolának lenni, hogy mindenben Krisztus Urunkat kö­vethessük. Ajánlom továbbá a népkönyv­tárak szervezését minden községben. Nagyságos gondnok ur épen most fá­radozik azon, hogy a községek a mi­nisztériumtól megnyerjék a népkönyv­tárakat. Ezeket a polgári községek kap­ják. — Nem lesz nehéz dolog azokat egyesületi utón pótolni s a hasznos könyveket beszerezni. Ezzel egyidejűleg egyházi ének­karokat alakítani. Templomi istentisz­teletünkben a gyülekezeti éneklés nem mindenütt felel meg a jó ízlésnek. — Ezeket megjavítani az énekkarok van­nak hivatva. Ne mondja azt senki, hogy a ne­héz idők miatt ezek az eszmék nem valósíthatók. Ezek nem kerülnek jjénz- be, áldozatba, ezekhez elég a jó aka­rat, a buzgó fáradozás. Szándékosan nem szólok olyan aktiókról, a melyek pénzáldozatba kerülnek, mert azok ki­vitele ellen bárki odavethetné a leg­súlyosabb akadályt, a pénzhiányt. A megnyitó elhangzása után töb­ben hozzászólottak az elnöki előter­jesztésben foglalt eszmékhez, melyek­hez egyhangúlag hozzájárultak és igy az egész egyházmegyében mérték- letességi egyesületet szerveznek. A Kölesében megüresedett lel­készi állás betöltésére nézve akként határoztak, hogy azt választás utján szeptember végén fogják betölteni. Az értekezlet a pályázók közül a lelkészi állásra kettőt minősített, Kosa Ede mezőtúri segéd-lelkészt és Dömény Zoltán gyulai rendes lelkészt. Az értekezlet által hozott hatá­rozatokat a hivatalos egyházi forum elé terjesztik, mint javaslatokat. Á budapesti tiizkatasztrofa. Újabb részletek. Budapest, aug. 26. (Saját tudósítónktól.) A kö­zönség még mindig a rettenetes ka­tasztrófa hatása alatt áll, mert érzi mindenki, hogy a már ismert áldo­zatok száma jelentékenyen megnö­vekedik azokkal a szerencsétlenek­kel, akik borzalmas tüzhalált szen­vedve, hamuvá égtek. A még mindig füstölgő épület emeleti és pinczehelviségeiben igen soknak szénné égett holtteste fek­szik. A tikkasztó, perzselő hőség és fojtó bűz miatt azonban ma még lehetetlenség az épületnek minden egyes zugát átkutatni. Remegve gondol mindenki arra, hogy váljon hányán vannak még, akik a katasz­trófának áldozatul estek. Egyidejűleg a közvélemény — megtorlást követelve — érczkarok- kal sújt le a b udapesti tűzoltóság főparancsnokára, Szczerbovszky Szaniszlóra, a kinek — állítólag — vétkes gondatlansága volt a fő in­dító oka a borzalmas szerencsétlen­ségnek. Földes Géza fővárosi bizott­sági tag Szczerbovszky főparancs­nok ellen Mávkusz József polgár- mestertől sürgős fegyelmi vizs­gálat elrendelését kérte. 0 felsége a király, részvétét külön is kifejezendő, a tegnapelőtti tűzvész alkalmából kárt szenvedett személyek részére magánpénztárából 5000 koronát adományozott. Ma reggel a fővárosban dü­höngő szélvész volt, mely alkalom­mal a „Párizsi Aruház“ Klauzál- utczai részén, a harmadik emelet egyik lakásán az izzó hamu lángot fogott. Az épület ezen részét a teg­napelőtti tűz megkímélte. A felcsapó lángok a szoms zé- dos épületek lakóit megrémítették, jajgatva kirohantak az utczára, félve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom