Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-17 / 161. szám

2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 1903. Julius 17. 161 szám. kezdése előtt a „hazafias* zenekar ki­jelentette, hogy a banketten csak is azon esetben vehet részt, ha az ott felhangzó tósztok után nem kell ma­gyar indulót huzni. Leginkább pedig a magyar nemzet imádságától, a him­nusztól fázott a derék cseh zenekar s apertén kijelentették, hogy ezt a rebel­lis dalt ők nem fújhatják. Az ilyen ki­jelentés — mondotta Reich Aladár — nagyon alkalmas arra, hogy a hadse­reg és a nemzet közt még nagyobb űrt támasszon, s veszedelmes konfliktusra adhat atkalmat. Héderváry megígérte, hogy vizs­gálatot indít a dologban s a vizsgálat eredményéről jelentést fog tenni a Háznak. Némi megdöbbenést keltett, mi­dőn Apponyi gróf elnök mindjárt az ülés megnyitása után bejelentette,hogy Kossuth Ferencz, Justh Gyula és Bizony Ákos lemondottak a Ház bi zottságaiban viselt tagságaikról. Ugyancsak a napirend előtt Rát­kay László és Polónyi Géza tegnap félreértett szavaik helyreigazítása czi- mén szólaltak fel. mire Héderváry ál­lott fel és mosakodott. Azt mondotta, hogy Rátkay és Polónyi tegnap kife­jezetten abszolutizmusról beszéltek, holott ő ilyet soha sem mondott; el­lenkezőleg az alkotmányos rend helyre állításán fáradozik. Egyebet nem mondott s nagyon elhisszük a granicsárnak, hogy szeretné az alkotmányos rendet helyreállítva látni, hogy aztán a melyik pillanatban neki tetszik feloszlathassa a Házat s uj választásokat rendeljen el. De minő választásokat! Azt csak ő tudja. Hor­vátországban volt benne része, de Ma­gyarországon nem igen juthat idáig a kormányzása. A miniszterelnöki programm ellen Marjay Péter beszélt, élesen kikelve a bán bujkálása miatt. A kormánypárton is megszólal­tak. Dániel Ernő vette oltalmába a granicsárt, de minden siker nélkül. Maga a szabadelvüpárt is igen fanya rul hallgatta a régi Tisza-csoport em­berének szónoklatát. Az ülés lefolyásáról az alábbi rö­vid tudósítást vettük: Apponyi Albert gróf elnököl, aki az ülés megnyitása után bejelenti, hogy Kossuth Ferencz, Justh Gyula és Bizony Ákos lemondottak a Ház bizottságáiban viselt tagságaikról. A napirend előtt Reich Aladár szóváteszi a péterváradi katona-zene­kar botrányát. Felpanaszolja, hogy a nevezett katonai zenekar csak azon föl­tétel mellett működött közre a bajai lövész-egylet ünnepélyén, hogy kikö­tötte, hogy a tósztok után nem kell a himnuszt eljátszania. Ebben a szo­morú tényben — úgymond — nem láthat egyebet, mint a hadseregnek nemzettellenes törekvését, hogy kon­fliktust idézzen elő a nemzet és a had­sereg között. Héderváry miniszterelnök kije­lenti, hogy az ügyben vizsgálatot indít és annak eredményét közölni fogja a Házzal. Rátkay László és Polónyi Géza tegnapi beszédükben félreértett szava­iknak helyreigazítása czimén szólaltak fel, majd Héderváry miniszterelnök ref­lektált a felszólalásokra, kijelentvén, hogy az ellenzéki szónokok tegnap ki­fejezetten beszéltek abszolutizmusról, úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha ő (Héderváry) az abszolutizmust akarná. Ezzel szemben — úgymond — ismé­telten kijelentem, hogy én éppen az ellenkezőjét, vagyis : az alkotmányos rendnek helyreállítását kívánom. Marjay Péter hosszasan beszélt a miniszterelnöki programm ellen. Dániel Ernő a miniszterelnök', programm mellett beszélt, mire az ül es fél háromkor véget ért. TÁVIRATOK. A pápa haldoklása. Róma, juüus 16 (Saját tu­dósítónktól.) A pápa állapotáról ma reggel kiadott orvosi jelentés a következő: „A szent atya állapota válto­zatlan. Az éjszakát nyugtalanul töl­tötte, alig aludt valamit.“ Kállay temetése. Budapest, július 16. (Saját tudósítónktól.) Kállay Benjámint, az elhunyt közös pénzügyminisztert ma délután temették, a közönség óriási részvéte mellett. A temetésen Ő felségét József Ágost főherczeg képviselte. A temetésen megjelen­tek a kormány tagjai teljes szám­ban, továbbá az egyházi, katonai és politikai világ előkelőségei nagy számban, valamint a külömböző bos- nyák küldöttségek. A temetési szer­tartást Hetyei Sámuel pécsi püs­pök végezte. A ravatalnál Láng Lajos miniszter gyászbeszédet, a sír­nál pedig Apponyi Albert gróf megható búcsúbeszédet mondott. A temesvári mandátum. Temesvár, juüus ib. Khuen- Héderváry Károly miniszterelnököt ma 847 szavazattal képviselővé vá­lasztották. Bokányi Dezső, a szo- cziálisták jelöltje 20 szavazatot kapott. Lezuhant a liftről. Budapest, július 16. (Saját tudósítónktól.) Reinman Lázár­nak, a „Salgótarjáni Kőszénbá­nya r. t.u igazgatójának 16 éves fia Schweiningben lezuhant a szál­loda liftjéről és szörnyet halt. A szerencsétlenül járt fiú haláláról azonnal táviratilag értesítették Bu­dapesten lakó szüleit. Magyar ipartermékek megvédelmezése. Szatmár, julius 16. Tudvalevő, hogy7 mily elkeseredett háborúskodás folyik esztendők óta a honi ipar érdekében, s következésképp : a külföldi produktumok ellen. A kö­zönség lassan mégis hozzászokik ahhoz, hogy annyira-amennyire hazai iparter­mékeket vásároljon, a melyek minden tekintetben megállják a helyet az ide­genek mellett. A külföldi gyárosok belátták, hogy készítményeiket, melyek előbb hazánk­ban oly kapósak voltak, már nem ve­szik azzal a szinte rajongó szeretettel, mint annak előtte. Tisztában vannak azzal, hogy hatalmas konkurensünk tá­madt itt az országban magukban a magyar ipartermékekben. Nem estek azonban kétségbe, hanem elővették minden furfangjukat, ravaszságukat, csakhogy tovább is hálójukba kerítsék a naiv magyar vevőközönséget. Az idegen gyárosok a legorczát- lanabb módon, a legvakmerőbb elha­tározással saját gyártmányaikat magyar produktumok gyanánt hozták forga­lomba, meghamisított czikkeiket oly módon tukmálván reánk, hogy bitorolták a magyar színeket és jelvényeket ; ezekkel látták el készítményeiket és „Magyar ipar“ hangzatos czimmel sze­reztek nekik kelendőséget, leszorítván a tényleges hazai ipartermékeket. Ezekről a nagyszabású visszaélé­sekről mondott el egyet-mást a keres- ledelmi és iparkamarák legutóbbi or­szágos gyűlésén Maislis Mór dr. bu­dapesti ügyvéd és iparhatósági biztos. Rámutatott mindazokra a bajokra, me- yek egyrészt béklyókba szorítják a magyar ipart, és másrészt szabad beö- zönlést engednek a külföldi termékek­nek ; felsorolta azokat a manipuláczió­kat, melyeket a legnagyobb vakmerő­séggel űznek az idegen iparlovagok a honi termékek hátrányára, kárára és rovására. Szóba hozta a lelketlen üzel­meket, a magyar jelleg bitorlását, a czógek meghamisítását, mely aljas mód­szerek biztosítják az idegen gyártmá­nyok kelendőségét. Indítványozta, hogy minden vo­nalon védjék meg a magyar iparczik- keket, tegyék azokat könnyen felösmer- hetőknek, úgy hogy a magyar vevőkö­zönség, mely ragaszkodik a honi ipar- czikkekhez, azonnal tisztában lehessen azzal, hogy melyik a magyar produk­tum és melyik az idegen. E czélból közhitelű jegygyei kel­lene ellátni a honi ipartermékeket, azaz törvényileg kellene védőjegyet megállapítani a magyar produktumok számára. Ez a védőjegy jelezné és hi­teles módon bizonyítaná az egyes ipar- czikkek magyar eredetét. Az indítványozó javasolta, hogy ez a védőjegy Magyarország kis czime- réből álljon, melyet az illető czégneve és védöjegy-lajstromszáma egészítené ki. A védőjegy használatát megenged­nék minden iparosnak, ki az elsőfokú iparhatóságnál annak engedélyezését kéri. Természetesen csak oly czikkekre nézve adnák meg ezt az engedélyt, me­lyek az ország területén készültek. A védő i egy eszméje nem uj ná­lunk. Meg volt már régebben engedve felsőbb helyről, hogy egyes czégek gyártmányaikon alkalmazhassák az or­szágos czimert. De ez csak kivételesen volt megengedve, sőt kitüntetés-számba ment, ha valamely ipari czég a czimert használhatta. Némi akadályokba ütköznék mégis az ország ezimerének széltében-hosz- szában való alkalmazása s nem egy visszaélés szülöoka volna ez az enge­detem. Még külföldi portékákra is rá­ütnék a magyar czimert s igy ott áll­nánk, a hol azelőtt és megint csak nem lehetne megkülönböztetni a ma­gyar iparterméket a külföldi i öl. Mert az idegen gyárosok minden­féle előnyöket kiaknáztak a maguk ha­szonleső, a magyar ipart megrontó ér­dekükben. Czikkeikre nevesebb orszá­gok és világhírű magyar férfiak neveit alkalmazták. Bécsben készült gyufára odapingálták Petőfi, Széchenyi stb. ké­peit, játéklapdákra Kossuth arczképét festették és „Kossuth lapda“ elnevezés alatt hozták forgalomba. A „Magyar ipar“ elnevezésből meg valóságos kul­tuszt csináltak. No de, remélhetőleg rövidesen rá­juk fog járni a szeKér rudja, úgy ki- akolbolitják majd hazánkból a könnyen nélkülözhető, tömegesen ideliferált ipar- czikkeket, mintha sohasem látták volna ezt az országot. Nyilván meg fogják valósítani azt a figyelemreméltó eszmét, hogy a visz- szaélések meggátlása czéljából minden kereskedelmi vagy ipari czég, mely forgalomba hoz valamely czikket, ne­vét és czimét alkalmazza vagy magán az illető czikken, vagy pedig a pro­duktumot rejtő dobozon. Csakis ekként lehet e téren szá­mításba jöhető és kielégítő eredmé­nyeket elérni. Így aztán nem lehet majd félrevezetni különféle hangzatos czimekkel és hamis felirásokkal a ve- vöközönséget, mert az egyszeriben tudni fogja, hogy melyek a valódi magyar gyártmányok és csak azokat a kereskedőket és iparosokat fogja fel­keresni, kiknél megkaphatja a valódi honi produktumokat. ÚJDONSÁGOK Népköltési adatgyűjtés Szatmármegyében. Szatinármegye népköltése még nincs kiaknázva, pedig itt a magyar fajnak legtisztább és legjellegzetesebb típusa lakik. Sem torz, sem rikító szo­kások nem éktelenitik a népéletet; a mi népünk intelligens és mégis egy­szerű, természetes észjárású, őszinte jellemű s nemes vérmérsékletű. S meg van a maga megye-jelleme, a mely a szatmári nevet országszerte a tüzes, erős, igaz magyar elem nevévé emelte. Örömmel és lelkesedéssel vállal­koztam, hogy a Kisfaludy Társaság számára népköltési adatokat gyűjtsék a nyáron; szülőföldemen a Tiszaháton és az egész megyében. De egy ilyen gyűjtemény annál értékesebb, minél több ember munkájából állott elő és én a Kisfaludy Társ. ajánló levelének szavaival tisztelettel fölkérem „mind­azokat, kik a népköltési gyűjtésnek iro­dalmi és nemzeti szempontból oly fon­tos ügye iránt érdeklődnek, hogy e munkásságban támogatni szíveskedje­nek.“ A népköltési gyűjtés abban áll, hogy írásba tesszük mindazt, a mi a nép előszó-irodalmában él. Legnagyobb részt a dalok, a nóták foglalnak ebben helyet; azután a mesék ; az alka'mi vagy ünnepi szokások állandó szövegei; a gyermek-játék-versikék és az elmon­dásra szánt versek, pl. ballada neműek. De én nekem a mostani gyűjtés­sel egy külön czélom is van. Az hogy főképen olyan adatokat gyűjtsék, me lyek a magyar nép humorát jellem­zik. Tehát az összes tréfás szavak elnevezések, gúnynevek személyek­re, tárgyakra és fogalmakra; tré­fás mondások, szójátékok, csípős, gúnyos, keserű és hohókás dalok versek, mondák, humoros történe­tek és találós mesék, általában min­den, a miben a jókedv, ötletessség, élez, gúny, humor nyilatkozik,pró­zában és versben, mindez idetartozik. És most hadd mondjam meg mi a kérésem. Bizonyosan vannak sokan, kik­nek már is van efféle gyűjteményük. És vannak még többen, a kik nagyon érdeklődnek iránta, és értenek a gyűj­téshez. Szíveskedjenek meglevő adatai­kat feldolgozásra nekem átengedni; és körülnézni a saját környékükön, falu- jokban, milyen ott a nép élete ez irányban? milyen daltermő vidék a vidékük ? — (mert nem messze is, Szabolcsban vannak tájak, hol már nem dalol a nép,) — és legyenek oly jóakaratunk, hogy tapasztalataikról le­vélben mielőbb értesítsenek engem. Szatmármegye egész közönségé­nek szives jóakaratát kérem, hogy olyan gyűjteményt állíthassunk össze, mely méltó legyen Szatmárvármegye nagy nevéhez. Milota, (u. p. Tiszabecs.) 1903. julius 15. Móricz Zsigmond. * Személyi hir. Pap Géza pol­gármester tegnap délután a gyorsvonat­tal Budapestre utazott. A polgárme ster felutazása a bikszádi vasutak ügyével áll összefüggésben. * Tyúkod község áldozatkész­sége. A Szatmár—mátészalkai va­sút felépítése, jóllehet az érdeket in­téző körök a tervezett vasútvonal esz­méjének megvalósítását szivvel-lélekkel óhajtják, még mindig problematikus, mert az építési szándék és erős aka­rat mellett még mindig nem rendel­kezünk a költségekre biztosított fede­zettel. Pedig a tervezett vasútvonal nemcsak Szatmár városának, hanem a vonal által érintett községeknek is vi­tális érdeke és igy válvetett erővel, szilárd, egységes akarattal kell eljárni nemcsak az elvi álláspont körülírása, hanem az anyagi áldozathozatalra irá­nyuló készség tekintetéken is. Tyú­kod község képviselőtestülete legutóbbi gyűlésén fényes bizonyítékát szolgál­tatta a Szatmár—mátészalkai vasút iránti lelkesedésének. Ezt a lelkesedést követésre méltó és elismerést érdemlő tettel bizonyította be, mert — mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom