Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-31 / 292. szám

.2 1903. decviember 31. tniij .............■; ...'ii.. .. ■ ..........................- _ . . — éle tet 'fog teremteni,' amerre lép. Aki aztán le­rántja r leplet erről az újabb politikai komédiá­ról, az egy pillanatra megtántorodik s talán ez- tedikszer jegyzi meg magának, bogy a magyar liözélet lerakodó dombja minden képviselőválasz­tás után nő, egyre nő. Harsogó korlesorditások, czigánybandák eszeveszett muzsikája, hazafias dikcziók egész tömege sem tudja elnyomni azt a kérdést, hogy merészel Károlyi György gróf képviselői man­dátumot vállalni, hogy van bátorsága mandátu­mot a parlament színe előtt bemutatni. Az ördög akart valaha V olyi György gróf ur egyéniségéből hosszabb zertációkba mélyedéi. De ez a lépese, ez a ■«•, ; n elha­tározása annyira provokáló, annyira élkülözi a józanságot, hogy Írásra készteti még azt is, aki különben arábiai nyugalommal szemléli az em­beri gyarlóságok, az emberi bűnök szakadatlan •diadalát. Károlyi György grófról a Károlyi-család történésze azt jegyezte fel, hogy született s a ízületés természetes következményeként felne­velkedett. És abban a korban, mikor más fiatal ember megkezdi az életnek azt a részét, amit sablonosán kenyérharcznak neveznek, ő azzal tűnt ki, hogy a riporterek tolla alá került. El­csábított egy Frank Boriska nevű színésznőt és azzal átvitorlázott az újvilágba. Ekkor még gentleman volt. Megszöktette a nőt, hát felesé­gül vette. De nem sokkal utóbb feleségét kis gyermekével együtt eltaszitotta magától s meg­ható közvetlenséggel adta tudtukra, hogy az eddigi viszony a Nemzeti Kaszinó szabályai sze­rint elintézést nyert. És hiába pörölte a nemes grófot Frank Boriska a magyar királyi bírósá­gok előtt. A dúsgazdag gróf Károlyi György pö- rölhetetlen volt, szegénynek nem , volt, lakása sem. A Károlyi-palota kapujára kiszegezett ár­verési hirdetmény hiába mulattatta a járó-kelő­ket. Ebből Frank Boriska és a gyermeke nem laktak jól. A nemes gróf szegény, nagyon sze­gény lett egyszerre, a Károlyi-családnak sem volt egy fillérje sem, hogy megmentse a szegény gyermekes asszonyt a kétségbeeséstől, gróf Ká­rolyi Györgyöt pedig az ép érzékű emberek utá­latától. És most, hogy Nagykárolyban választás lesz, egyszerre van pénz, van minden. Gróf Ká­rolyi György korrekt gentleman, mesés kapaci­tás, aki boldoggá fogja tenni a hazát s a ki sza­vának súlyával szerepet fog játszani a parla­mentben. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt legutóbb tartott értekezletén azt határozta, hogy »esetleg« egyhangúlag jelöli majd Károlyi György grófot. Ezt pedig úgy értelmezték, hogy a gróf urat akkor választják meg, ha programmjába felveszi a 48-as eszméket, ügy tudjuk, hogy a gróf ur nem nyilatko­zott még, sőt azt is tudjuk, hogy nem is fog nyilatkozni, ezért mindenesetre jól teszik a nagy­károlyi független polgárok, ha a gróf ur szemé­lyétől eltekintve igazi 48-as jelöltet állítanak, a kinek a szive, a lelke tele van ama szent esz­mékkel, a melyek körül oly hosszú idő óta ádáz harcz folyik e hazában. SZÍNHÁZ. A Gyurkovics ' lányokat Herczeg Ferencz kedves vigjátékát láttuk tegnap este a színház­ban. ügy látszik a közönség csak az operet­teket kultiválja és nem érdeklődik az ilyen bá­jos bohóság iránt, amelyet pedig inkább lehet végig élvezni, mint egynémely émelygős és agyoncsépelt operett muzsikát. Az élőárig’ \ö- zül dicsérettel adózunk első Sorban is Miczi személyesitőjének Garai Ilusnak, aki tegnap este végre nagyobb szerepben mutathatta be tehetségét. Horkai szerepét Nagy Sándor csino­san, kedvesen játszotta meg és csak kár, hogy lhuszár hadnagyi uniformisára nem fordított kellő gondot. Bonvivant színésznél fő a meg­jelenés. Az ezredes alakítását Bátositól jobb­nak gondoltuk, hasonlókép többet vártunk Széli Gizella Katinkájától. Papír igen kedves Gida volt és Kornai Margiton sem látszott, hogy nem n eki való szerepben — beugrás folytán — je- ent meg a Gyurkovics kisasszonyok között. Az S ZA T M Á R I tt-í R k A JP_______ ilyen beugrásnak persze -örvendünk.. Honvédzé- nekarunk Nyáry József vezetése mellett a fel- vooásközökben kellemesen szórakoztatott . ben­nünket: , Dr. H. — (A primadonna ki» fia.) .Egyik előző szá­munkban megirluky.hogy B* Ruzsinszky. Ilona, a nagyváradi színház primadonnájának válóperé­ben a debreczeni árvaszék ugv határozott, hogy a gyermeket, a Lajczikát, továbbra .is az--.anyjá­nál hagyja. Az árvaszék határozatát a férj hoz­zájárulásával, annak kérésére hozta meg így, azonban kikötötte, hogy ituzsinszky, a kis fiút nevelőintézetben köteles neveltetni. ' 292. sfeám. Szatmár, csütörtök 'gyógyuljon meg tőle a rimfaragásbau szenvedő boldogtalan emberiség. ííagy vita keletkezett. Ax első indítvány megtevője bo2zéfüzte javaslatához, bogy a rettentő sok elégetendő téli költemény- nyel a fázó Hajléktalanoknak s2erezhethénk végre meleg fogadtatást, a második indítvány szószó­lója azonban föltétlenül tagadta a rossz versek hevítő képességét. ■■•v. Itt a tél, csikorog a hó a t»lp.alatt, kicsipi a hideg az arczokat és boldog az a hosszuhaju poéta, aki égő, fölsritott kandallója mellől terro­rizálhatja verseivel a világot. (b.) ÚJDONSÁGOK. Az ev ref. egyház közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) A szatmári ev. ref. egyház tegnapelőtt tartotta meg tisztújító köz­gyűlését az egyház híveinek élénk érdeklődése mellett. A közgyűlés \ megválasztották a szat­mári ev. ref. egyház fő- és algondnokát és be­töltötték a presbyterek helyeit. Az újonnan megválasztottak a következők : Főgpndnok: Uray Károly. Algondnok: Félegyházy Ferencz. Presbyterek lettek: Balogh József, Félegy­házy Ferencz, Szátarai István, Kondor Sándor, Uray Károly, Kubai József és Paál György. Pót­tagok Jelencsik J, Sepsi Gedeon és Kozma Fe­rencz. Egyházközségi képviselők: Vass Károly, Papp Lajos,'Mónus Lajos, Ajtay József, Bátori Zsigmond, Erdei József, Kovács Mihály, Sepsi Károly, Megyeri S, Kiss István. Dobos Antal, Seress Pál, Inezédy Márton, Kovács Gábor, Ko­vács István és Teörsök István. Közgyűlési pót­tagok: Kiss Ferencz, Bottyán János, Saska . Jó­zsef, Erdei István és Mészáros János. Tél. Mert önök olyan konokul kételkednek ben­ne, a fehér ha\ s Téi apóban, iriié, ö eljött és ráteriti széles, bolyhos bundáját mezőre, rétre s az önök czilind réré is uraim s az önök boájára is hölgyeim. A míg az emberek gyanútlanul szidalmaz­ták a karácsonyi vendégeskedések alatt, szelle­mes beszédtárgy gyanánt hánytorgatva föl az ün­nep szent feketeségét, a mig aztán a sok meg- szólásból mind több lett a kiüresitett boros üve­geknek a száma, azalatt egyet gondo't a jó öreg és pajkos tréfáin határozta el ősz fejét. Megle­petést tartogatott és meg is lepett bennünket, mihelyest meglá’tuk, hogy milyen nesztelenül, milyen csöndbe" surrant be közénk s milyen is­teni nyugalommal rázza le magáról pihéit a ka­rácsony utáni álmaiból alig-alig fölocsudó, jám­bor hivőkre. Hull, hull, hull a hó. Szüzliszta. ragyogó, villogó lepel födi az utakat és mostan aztán be­vonjuk a vitorlánkat s nem tagadjuk meg önt, i apó. Ön eljött, itt van, visszavonhatatlanul és | önnel együtt itt az az ön köteles és megszokott kísérete is: a jég, a korcsolyázás, a mulatságok nagyobb kvántuma, a valódi, hamisítatlan, téli disz bemutatása, egy-két csilingelő szán, azután pedig — Uram bocsá! — egy szekér téli vers. Persze, nekünk csak ez utóbbiból jutott, de eb­ből aztán kijutott. Ó, hány tehetséges alanyi barátunk köpi- rozza a régi mintát,’a midőn deczembervégi ver­sében ideálja fagyos leikéről regél. Ó, hány bor- zashaju irótárs jelenti be, rövid nyolczszázsoros versikéjében, hogy ő, igen, ott ült kandallója előtt s a lángokban kit lát, szintén az ideált, kinek ugyancsak fagyos lehellete megdermeszti a szivét, ám szerelmi hangok, csodák csodája gyanánt, annál magasabbra csapnak föl, — ug/ ám. S ó, hány poéta rója még, szintén ez ismert utat s hogy nem is sejtik a redakczió vészes határozatát, a rémes, sirófákat illetőleg . . . Mert tegnap konferencziát tartottunk. Mig ugyanis egyikünk máglya halálra szánta a téli poémákat, addig egy másikunk szanatóriumi ki­állítást óhajtott volna rendezni belőlük. Közszem­lére kívánta kilétetni a téli verseket, — hadd A jövő évi költségvetés. Szatmárváros jövő évi költségelőirányzatát á belügyminiszter jóváhagyólag tegnap küldötte. le a város kö­zönségének. A miniszteri leirat, a költségeké irányzat egyes tételeihez lényegtelenebb meg­jegyzéseket fűz. A tisztviselők fizetés javítá­sára szolgáló 20000 koronás tételt azonban el­fogadta. E tételhez a miniszter hosszabb meg­jegyzést fűzött,, a mely szerint a kérdést egy­előre függőben hagyja, mig az általános fizetés; javítás iránt egy külön folyamatba teendő tár­gyalások befejeztetnek s csak azután fog a mi­niszter érdemileg intézkedni. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a városi- tisztviselők, tekintve, hogy a fizetésjavitás nem 1904. év január elstf napján lép életbe, jogosan megérdemelt fizetés javításukat néhány hó múlva feltétlenül meg­kapják, mivel a belügyminiszter a 20000 ko­ronás tétel érvénybe léptetése elé akadályokat nem gördít. A költségvetés számadatai külön­ben a következők: bevétel 766159 K 78 f., ki­adás 038359 K 78 f. A mutatkozó hiány, az állami egyenes adók minden egyes koronájától 70 fillérnyi pótadóra utal tátik. * Szatmár város vállalkozói. A jövő 1904. évre, Szatmár város törvényhatóságánál szüksé­gellető külömböző építkezések és javítások, to­vábbá anyagáruk beszerzésének biztosítására nézve, a árosi tanács a következő iparosokat és kereskedőket bízta meg. Asztalos munkára Váry Ede asztalost, ácsmunkára Sepsy Károly ácsmestert bádogos munkára Perge Gyula bá­dogost, eserepező munkára Vodicska Imre cse- repezőt, faanyagok szállítására Kovács Ábrahám fakereskedőt, fűszerárukra Wallon Lajos keres­kedőt, kádármunkára Nagy Lajos kádárt, kár­pitos munkára Hanka János kocsigyárost, kerék­gyártó munkára Bojthor László kerékgyártót,, kovács munkára Szalontay Kálmán kovácsmeá- tert, építkezési munkálatokra Vajnay Lajos épí­tészt, kötélárukra Jakab Mihály kötélverőt,, könyvkötői munkálatokra Mazurek Pál könyv­kötőt, lakatos munkákra Einhorn Márton laka­tost. mészárukra Rosenblatt József kereskedőt,, szappanárukra Ekker János szappanost, szíj­gyártó munkára Kerekes István szíjgyártót, tég- laszállitásra az E'ső gőztéglagyár részvénytársa­ságot, üveges munkákra Győry Károly üvegest és végül vasárukra Frankó Janos va^kereskedőL * Uj tiszti orvos. Láng Péter dr. nagy- képzettségű szatmári orvos Kolozsvárott az or­szágos tiszti orvosi vizsgáló bizottság előtt teg­nap tette le a tiszti orvosi vizsgálatot nagy­sikerrel. * Hymen Strempl Vilmos cs. és kir. 5.. gyalogezredbeli főhadnagy, a napokban tartót,ta_ eljegyzését Schvauner Gizella kisasszonynyal, Schvauner Gyula szinérváraljai földbirtokos leá­nyával. * Nagy ékszerlopás Halmiban- Nagyon szo­morú és rósz üzletet csinált a napokban Gutt- man Sámuel helybeli órás és ékszerész. Tegnap ugyanis Halmiba utazott a vásárra s magával vitt egy fekete bőrtáskában arany és ezüstne­müket és órákat. Vásár után a vasúti állomás­hoz ment, hogy visszajöjjön Szatmárra. A har­madosztályú váróteremben várta, mig a pénz­tár megnyílik, hogy vasúti vegyet válthasson. Fekete bőrtáskáját maga elébe, az asztalra tette le. — A pénztár nyitáskor kisietelt, hogy meg­váltsa jegyét. Néhány perez múlva viszajött s rémülten vette észre,, hogy ékszerekkel meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom