Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-17 / 161. szám
Szatmár, 1903. julius 1/ Péntek. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Második évfolyam 161. számaponta lévei Megjeie. 'k napC (hétfő kivételével/ Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Megoldás. Szatmár, julius 16. Mihelyt megjelent a hir Kál- lay Benjamin közös pénzügyminiszter haláláról, rögtön szállt az ige, hogy a b. m.-et (olvasd behurczolt miniszterelnököt) el kell vinni Bécs- be Kállay helyére. Lehet, hogy az első, aki ezt a jelszót kiadta, csak tréfált; de az bizonyos, hogy csak néhány óra kellett hozzá, hogy a hirtelen, de természetszerűen odavetett gondolat általánosan tért foglaljon és ma már nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt is örvendene, ha a válság a b. m. Bécs- be való elszállításával véget érne. A kik a b. m. megbízatása előtt vele együtt Becsben jártak, tudhatják, hogy ő tulajdonképpen nem azért hivatott első sorban, hogy magyar miniszterelnök legyen. Az első terv az volt, hogy Kállay Béni legyen a magyar miniszterelnök és a b. m. a közös pénzügy- miniszter és csakis Kállay határozott ellentállásán, illetőleg egészségi állapotán múlt, hogy ez a terv nem valósult meg. Ha most is az volna a meggyőződés Bécsben, a mi akkor volt: hogy Kállay leghivatottabb utódja a b. m., akkor tényleg általános megelégedésre lehetne a válságot megoldani és úgy Magyarországot, mint az egész monarchiát, kellemetlen megrázkódtatásoktól megmenteni. Ha odafent okos politikát folytatnak maguktól rájönnek ennek a rendezkedésnek czélszerüségére. A m-ben mindenesetre tévedtek, mikor ideküldték hozzánk. Az ígért békét ő nem tudja megcsinálni és bizonyára maga is restelli, hogy ennyire félreismerte a helyzetet; neki is örvendenie kellene, ha mód nyílnék tisztességes, bukásnak épenséggel nem mondható távozásra. Az uj állásra a Kelet ismereténél, horvát nyelv tudásánál és azon szoros összeköttetésénél fogva, melyben Kállayval volt, teljes hiva- tottsága van és a Kállay helyén tényleges, hasznos szolgálatokat tehet, mig itt nálunk csak ront és bajt hoz az országra. Egyben pedig, ha igazán jó- ■akarattal van a hazájának vallott Magyarország iránt, távozásakor olyan embert ajánlhat itteni utódjául, kiben az ország tényleg in rábízik és akinek személyében esetleg több biztosíték volna, mint mások ünnepélyes Ígéreteiben. Szóval, itt az alkalom, hogy az ország visszanyerje békéjét; hogy a hosszú válság végre természetes és tisztességes véget érjen és a mellett minden párt meg is maradhasson a maga adott és az ország kívánalmainak megfelelő kereteiben. Az egész dolognak csak egyetlen hibája van: nagyon világos, nagyon egyszerű, nagyon tiszta; ilyesmi pedig Bécsnek ritkán, vagy sohasem kell; ott diplomácziával s fi fikával, nagy munkával eszelik ki a legbonyolultabb és legképtelenebb megoldásokat, melyek senkinek sem kellenek, de a melyekhez gyermekes makacssággal ragaszkodnak mindvégig. Úgy vagyunk tehát, hogy volna „megoldás“, de nincs remény, hogy ténynyé váljék, mert Bécsben az ilyen természetes utakon nem szoktak járni. Szatmár, julius 16. A küzdők névsora. Azon a napon, melyen az uj miniszterelnök betette a lábát a képviselöházba, megírtuk és közöltük azok névsorát, akik a harczot folytatni fogják. Azóta sokat vitatták ezeket a neveket, de ma — mikor a harcz kérdése eldőlt — változatlanul megáll a mi akkor ki adott névsorunk, csak annyiban változott, hogy két névvel szaporodott: Hock János, Vészi Jószef azóta elhagyták a kormánypártot és a küzdők sorába állottak. A névsor tehát ma a következő: Babó Mihály, Bakó József, Bakonyi Samu, Barabás Béla, Bartha Miklós, Benedek János, Benes László, Bedöházy János, Beöthy Ákos, Chernél Gyula, Csávolszky Lajos, Eőry Béla, Eitner Zsigmond, Eötvös Károly, Fáy István, Farkas Balázs, Gabányi Miklós, Gáli Sándor, Hegedűs Károly, Hellebront Géza, Hentaller Lajos, Hilbert Károly, Hock János, Holló Lajos, Horváth Gyula, Kállay Lipót, Kapotsffy Jenő, Kecskeméthy Ferencz, Koller Tivadar, Kovács Gyula, Krasznay Ferencz, Kubik Béla, Lengyel Zoltán, Leszkav Gyula, Lovászy Márton, Luby Béla, Luby Géza, Madarász Imre, Madarász József, Makai Zsigmond, Mala- tinszky György, Marjay Péter, Mezössy Béla, Molnár Jenő, Nessi Pál, Okoli- csányi László, Olay Lajos, Papp Elek, Papp Zoltán, Polónyi Géza, Pozsgai Miklós, Rákosi Győző, Ráth Endre, Rátkay László, Reich Aladár, Rigó Ferencz, Sebess Dénes, Szederkényi Nándor, Szluha István, Sturmán György, Thaly Ferencz, Tóth János, Ugrón Cá- bor, Uray Imre, Vázsonyi Vilmos, Vá- rady Károly, Vészy József, Visontai Soma és gróf Zichy Jenő. Összesen 69. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, julius 16. (Saját tudósítónktól.) A megújult obstrukcziónak mai, második ülése kissé csöndesebben zajlott le, mint a tegnapi. Az ülés jórészét ismét napirend előtti vita foglalta le. Reich Aladár tette szóvá a napirend előtt a péterváradi katona zenekar ügyét. Az osztrák katonabanda ugyanis a bajai lövész-egylet ünnepén vett részt, de az ünnepély után rendezett bankett rnegTARCZA. Don Juan. Irta: Molnár Márton. Helén nem volt izgatott. Pedig a másik szobában halálos beteg fölött tartottak konzíliumot az orvostanárok. Csönd volt. A doktorok szótlanul álltak az ágy körül és lesték a kínosan hörgő testroncs ideges vergődését. Mi lesz ebből? Legfölebb élőhalott. — Mit törődött azzal Helén ! Hiszen az az ember esztendők óta odalánczolta őt a szürke betegszobába és rákényszeri- tette, hogy együtt szívja vele a fojtó, mediczinás levegőt és végig szenvedje a lassú haldoklás lélekölő, fonnyasztó egyformaságát. Igaz, az az ember a férje volt. A férje törvény szerint, de az ura sohase. Asszony helyett betegápolót vett maga mellé. Mert a mikor a pap ösz- szeadta őket, Vida Pálnak már ott volt a tüdejében a halálthozó méreg csirája, a mely terjedt, lassan terjedt az évek hosszú végtelenségéig. A viruló asszony kénytelen volt vele együtt her - vadni és a mikor tavasz volt, nem mehetett ki a verőfényes napfényre és a mikor a nyár perzselő forrósága be- levevette magát a többi asszony vérébe. neki meg kellett magát fékeznie és szüntelenül csak annak az élőhalottnak a nyögéseit hallgatnia, a ki olyan nagyon bízott az ő kis felesége önfeláldozásában. Helént idegessé, szinte hisztérikussá tette ez a vigasztalan állapot. Meggyülölte a szegény beteget. Egy szikrányi közös érzés nem volt az ö sziveikben és a szenvedély sohse hozta össze ajkaikat. Hogyisne. Mit keresne a vértől duzzadó, piros ajak a sápadt, kiszáradt, kékülö ajakon I — Mi köze egy beteg embernek egy életerős, fiatal asszonyhoz ! . . . Ebben a kétségbeejtő hangulatban aztán könnyű volt olyan embernek végigjátszani a Don Juan szerepét, a milyen Poór Károly volt. Poór Károly a nők kegyeltje. Az asszonyok szerették, mert a szakálla sima volt és nem beszélt sokat. Helénnek talán mindegy lett volna, akárkivel akad össze. Hát még ha Poór Károly méltatja figyelmére ... És mialatt szegény VidaPál odabenn mozdulatlanul ült kipárnázott karosszékében, Helén a Don Jüannal ábrándozott. Igen, csupa ábránd volt a Helén első szerelme. És csupa bűn, mert szüntelenül az volt Helén vágyakozása, hogy egészen a Poór Károlyé legyen. Hogy az a szerencsétlen beteg ember pusztuljon az utjából. ... És ezért nem volt izgatott Helén, a mikor a professzorok az utolsó krizis fölött tanácskoztak, * A férj harmadnapra meghalt. Virágokkal borították el a koporsóját. Helén nem sirt, nem tudott hazudni. Aztán, a mikor vége volt a szertartásnak és Vida Pál koporsóját lesülyesz- tették a három lábnyi mélységbe, Helén egy kocsiba ugrott és a Poór Károly lakására sietett. A Don Juan kényelemben füstölhetett legényszobájában. Mosolyogva nyújtotta a kezét Helénnek. A gyász- baöltözött asszony zokogva borult eléje az esztendők visszafojtott keserűsége és szenvedése tört ki azokban a kö- nyekben. — A tiéd vagyok egészen, mindörökre ! Poór károly fölkelt. Egy kissé hidegebb volt a mosolygása. — Nono, kedvesem, mindörökre nem fogadkoztunk. Szegény Helén! Megborzadt. Hát ez is megcsalta. Hát bizhatik többé senkiben ! Elváltak. * Nem is találkoztak többé. Poór Károly öregedett. Az aszszonyok se szerették már. Megroskadt. Fázott. Hidegnek sivárnak találta azt az óriási lakást, a mely tele volt mindenféle drága bútorokkal, csecse-be- csével, csak éppen az hiányzott belőle, a mi képes volna őt felvilanyozni, szórakoztatni. Késő. A mikor egyedül volt, eszébe jutott az a sok asszony, a ki egykor meg akarta osztani véle az életet. Észébe jutottak a könnyen lép- remenö süldőleánykák és a büszke, gőgös, meghódithatatlan, nagyúri delnők, a kik mind az ő rabjai voltak. Helén is az eszébe jutott. És eltűnődött rajta, hogy mennyivel jobb volna, ha egy gyöngén, aranyos teremtés ülne vele szemben, a kinek minden vágya csak az, hogy a férjeurára gondot viseljen. És ő félrelökte azt az asszonyt, nem kellett neki. Ki tudja, mi lett azóta Helénnel 1 Odakünn meleg, áprilisi nap volt és a Don Juan mégis fogvaczogva ült a kályha mellett. Tán könyezett is. Aztán kaczagva siinitotta el homlokáról szürkülő hajszálait és czigarettáját morzsolgatva dúdolta : A mit az ember elfelejtett, Mintha sohse történt volna meg'! sörcsarnokot ajánljuk a t. sörkedvelő közönségnek, mint a legjobb és legolcsóbb forrást. Kitűnő magyar konyha. Olcsó ár. Minden este jó czigányzene a kerthelyiségben. ---------1
