Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-29 / 171. szám
Szatmár, 1903. julius 29. Szerda. Második évfolyam 171. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételévgjí)’ Hirdetésed méltányos, sza])oÍUJ)íJíi;u3 és egyezség szerin/ fcTycw kiadóhivatal, Kazind$jß-u6? Apró hirdáí&s« 10 szóig 40 fill él*'" további szó 3 Nyilttér sora 30 Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URA Y GÉZA Főszerkesztő : BARTH A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR B i 1 e k. Ez a név a legújabb csata- vesztés neve az osztrák ármádia töténetében. Szomorúbb és szégyenteljesebb csatavesztésé, mint akár Solferinó, Magenta, vagy Königrätz. Mert igaz, hogy ezeken a helyeken sokkal több derék katona esett el, de csak az ellepte- kardvasától, a harczmezőn leltf^Puicsőséges halálukat, nem pedig a saját fölebbva- lóik ostobasága és embertelensége miatt kellett elpusztulniok. Bilek- nél, Boszniában csak tizenöt bakát vesztett a hadsereg, de ennek a tizenöt katonának az elpusztulása égbekiáltóbb dolog, mint valami igazándi csata vesztesége. Ezt a tizenöt embert nem kellett volna oda dobni a kinos halálnak, ha a hadsereg vezetőségében a fölebbvaló- ban meg van az az emberies szellem, amelynek hiányát lépten-nyo- mon tapasztaljuk a katonaságnál. Katonáéknál sokkal jobban vigyáznak egy kincstári lóra, mint egy emberre, mert az emberanyag olcsó, a kincstári ló pedig drága. A bakát ütni, pofozni, rúgni, kikötni kell, saharái melegben végeztetni vele menetgyakorlatot, amig kidől a hitvány féreg. Ez a felfogás volt az okozója a bileki katasztrófának is, amelynek rémhíre végigrepült az egész világon és felháborodást kelt mindenütt, ahol csak czivilizált emberek laknak, akik embernek veszik azt a szerencsétlen áldozatot is, a kinek kék zubbony van a testén. Fölháborodást kelt mindenütt, bécsi hadügyminisztérium palotáját kivéve, a melyből az a gyönyörű séges szellem árad az ármádiába, különösen a tisztikarba, hogy a katona csak gép, vagy ha nem gép, legföljebb állat, ha pedig a baka még magyar is hozzá, akkor még alsóbbrendű fajtából való állat, a mely éppen semmi kíméletet sem érdemel. Ilyen tizenöt állat dűlt ki a sorból a herczegovinai kopár hegyek között is. Hogy az a tizenöt áldozat szemefénye volt esetleg családjának, egyetlen kincse az édesanyjának, reménysége a mátkájának, föntartója gyerekeinek, — mi köze ahoz a szoldateszkának, amelynek szive keményebb, mint Herczego- vina kősziklái. Halljuk azonban, hogy a király haragszik a bileki szerencsétlenség miatt. Van is oka haragudni, hogy elpusztult tizenöt derék vitéze, akik az ő zászlójára felesküdtek, hogy házát és trónját az ellenségtől életük árán is megvédelmezik. Tizenöt derék vitéz színét sem látta az ellenségnek. Legnagyobb ellenségeik voltak a saját tisztjeik, akik őket a halálba kergették. A király haragja bizonyára azt fogja eredményezni, hogy ebben az esetben csakugyan megindul a legszigorúbb vizsgálat és példás büntetésben részesülnek a bileki hóhérok. Olyan példás büntetést követel a közvélemény, amely egyszer s mindenkorra leczkéül szolgáljon a tiszturaknak arra, hogy óvakodjanak attól a barbárságoktól, amit a nyári gyakorlatozás közben állan dóan elkövetnek. Mert tessék elhinni, hogy sokszor nem egyes tiszturakon múlik, hogy a bilekihez hasonló szerencsétlenségek sokkal sűrűbben nem fordulnak elő. Minden nyáron halljuk, hogy dőlnek ki a forró napon a menetelő katonák és olyan esetet is tudunk, amikor az ezredes ur saját kezével korbácsolta életre az eltikkadt, elájult bakákat, akik bátorkodtak a mar solás közben kimerülve összeros- kadni. Az ilyen ezredes urak kezéből ki kell venni a korbácsot és végig verni az ő méltóságos hátukon. Az egész czivilizált világ elvárja, hogy a bileki katasztrófa az utolsó legyen a militarizmus barbárságának történetében. A halálos hadgyakorlat. A képviselőház ülése. Budapest, julius 28. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülése nagyon viharosnak ígérkezett. Erősen tartotta magát a hir, hogy a kormány erőszakos módon akarja befejezni azt a vitát, mely a a kormányprogramm ügyében most már körül-beiül egy hónap óta folyik és a melyet az obstrukezió vezetőinek az állítása szerint még augusztus közepén túl is nagyon könnyen lehet folytatni. Ezen kívül pedig, jóelőre elhíresztelték, hogy a mai ülésen szóvá fogják lenni azt a felháborító és borzasztó esetet is, hogy Herczegovinában tizenöt magyar fiú pusztult el napszurás következtében az indokolatlanul forszírozott menetelés közben, Trebinye és Bilek között. Mind a két dolog elég alkalmas arra, hogy a legcsöndesebb parlamenti napokon is vihart támasszon, hát még most a katonai vita és az obstrukezió kilenczedik hónapjában. Az ellenzék nagy apparátussal vonult fel az ülésbe s a folyosók jóval tiz óra előtt igen élénk képet nyújtottak. A harczias hangulat azonban lelohadt, mert nyilvánvaló lett, hogy a programmvita erőszakos befejezésére ma nem tesznek kísérletet. A halálos kadgyakorlatozás azonban szóba került; sőt az egész ülés alatt egyébről sem esett szó, dehát ez is csöndesebb mederben folyt le, amint előre rebesgették. ügy a honvédelmi miniszter, mint a miniszterelnök megnyugtatták a Házat, hogy a legmesszebbmenő vizsgálatot indították meg az ügyben s kijelentették, hogy a mulasztókat szigorú megtorlásban részesítik. Részletes tudósításunk a következő : Dániel Gábor elnököl. A napirend előtt Visontai Soma szóvá teszi a herczegovinai halálos hadgyakorlat borzalmas eseményeit és a legszigorúbb vizsgálat megindítását, valamint a biiTARCZA. A múlt. Irta; Ambrozovics Dezső. Olykor hogyha tisztán, kéken Mosolyg rám az égnek boltja, S csillagoknak mécsvilágát A kelő nap oltogatja. Akkor néha egy-egy perezre, Olyan furcsa érzés száll rám, Mintha elmúlt tavasz fényét Sóvárogva visszavárnám. Oh de hogyha szürke szárnyán Alkony száll a szemhatárra, S a kavargó föllegek közt Elmerül a nap sugára, Akkor érzem, hogy a múltnak Mindörökre vége, vége ! Nem jön többé rózsás hajnal A viharzó őszi éjre . . . Az igaz szerelem hatalma. — Angolból. — Megérkeztek a Bryant Eszter kis kapuja elé. — Ne folytassa tovább Atherton ur. Miért akar meggátolni kötelességem teljesítésében ? Ne, ne szakítson félbe. Teljes tudatában vagyok annak, hogy mily nagy megtiszleltetés reám nézve házassági ajánlata, de látom az áthághatatlan akadályokat is. Nem is sejtettem, hogy ilyen érzéseket táplál irántam szivében. Remélem, majd belátja, hogy nekem van igazam és nem magának. Higyje el, hogy nehezemre esik az a mostani ridegségem, de nem tehetek másként. Szerencse, hogy holnap már elutazom, ügy válunk el, mint jó barátok és majd ha ismét találkozunk, újra csak, mint jó barátok szorítunk kezet egymással. A leány feltekintett reá ragyogó, nagy kék szemeivel és tekintete találkozott a férfi bánatos sötét szemeivel. A férfi halk bus hangon válaszolt: — Ez tehát a végső elhatározása Bryant kisasszony? Nem akarja megváltoztatni tervét, daczára annak, hogy jól tudja, milyen sötét, egyhangú ön nélkül az életem. Inkább itt hagyja azt a helyet, a hol eddigi életét töltötte, azért, hogy tanítással keresse kenyerét, mint hogy engem boldogítson a szerelmével. Mert tudom, hogy maga is szeret, Eszter. — Oh, Atherton ur, ne mondja ezt, ne tegye még nehezebbé feladatomat, a melyet kiszabtam magamnak. Ha pedig nem találkoznánk többé — — De találkozni fogunk, Eszter. Nem tudom, hogy és mért, de biztosan érzem, hogy még egyszer összekerülünk, Nem akarom tovább visszatartani, de tudom, hogy még valaha elfogadja ezeket a karokat, a melyeket most eldobott magától . . ; Azután, hogy a leány be akart lépni a kis kapun, hirtelen magához vonta és egy forró, hosszú csókot nyomott az ajakára. Azután elment ő is szó nélkül. Busan ért lakására. Olyan ellentéte volt ez a rideg, egyhangú ház annak a másik lakásnak, a hol az Eszter édes, búgó kaczagása töltött be minden szobasarkot. De most az már mind megszűnt. Az árván maradt leánynak nem maradt egyebe testi ruháján kivül és el kellett hagyni a szülei házat is. És mert büszke volt, legyőzte a fiatal ember iránt érzett szerelmét, nem akarta, hogy az kegyelemből vegye őt nőül, pedig a fiatal férfi tudta, érezte, hogy soha más nőt nem tudna szeretni. * Hét év múlt el. Ez idő alatt sok változás történt Atherton John életében. Az édes anyja meghalt, a nővérei mind férjhez mentek, ő pedig egyedüli örököse lett a hires Atherton-milliók- nak. És még egyéb is történt . . . Egy hűvös októberi napon tétle- nül ült a társalgó szobája ablaka előtt. Egyszerre csak könnyű léptek zaját és nőiruha suhogását hallotta. Azután kinyílt az ajtó, ő fölállott helyéről, de nem szólott. Magas, aranyhaju, ibolyaszemü, királyi szépségű nő állott előtte és feléje nyújtotta fehér kez- tyüs kezét, de ő nem látta . . . — Hát nem ösmer, Atherton ur? A jól ismert lágy hangra Atherton John felemelte a tekintetét és a mikor Eszter belenézett ezekbe a merev, kifejezéstelen szemekbe, tisztában volt a helyzettel. A fiatal férfi reá nézett ugyan, de nem látta; hét év leforgása alatt elvesztette szemevilágát. Ebben a borzasztó pillanatban elfelejtette a büszkeségét, elfelejtette azt, hogy most is csak egy rövid látogatásra jött hozzá. — Eszter I — kiáltott fel a férfi és kitárta felé karjait. — Tehát mégis eljött végre ? A fiatal, ragyogó szép leány pedig odahajtotta fejét a vállára és csendesen zokogni kezdett. Ettől a naptól fogva eltűnt az Atherton John arczárói az a bánatos, kétségbeesett kifejezés, a mely egy perezre sem hagyta el megvakulása óta. Visszaszált hozzá az elveszettnek hitt boldogsága . . . Könnyű nyári Batist és I ounsta ingek magas és lehajtó nyakkal, rövid lábravaiók, egész könnyű posztó- és szalmakaíapok nagy választékban, jutányos árakért beszerezhetők Szatmár VAJDA MIHÁLY divatüzletében Deák-tér 10. SAISON ÚJDONSÁG ! Női és férfi csikós, koezkás és himzett harisnyák. SAISON ÚJDONSÁG!
