Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-03 / 149. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 3. 149 szám. Szatmár, péntek Ezt a felvilágosítást minden oldalon megelégedéssel vették tudomásul, s igy Kolossváry miniszter az első, a kit az uj kormány tagjai közül a baloldalról is megéljeneztek. Az ülés lefolyásáról az alábbi tudósításunk számol be: A képvíselőház mai ülésén Dániel Gábor alelnök elnökölt. Elnök felolvastatja a kvóta döntésről szóló királyi kéziratot, mely szerint Ő felsége az eddigi kvótát egy esztendőre meghosszabbította. (Nagy- zaj balról.) Rátkay László hosszabb beszédben kifejtette, hogy szerinte a döntés törvénytelen. A kvótát nem a király, hanem a törvényhozás döntheti el, s mivel ez nem történt meg, a döntést törvényesnek el nem ismerheti. Héderváry minisztereluök tiltakozik az ellen, mintha törvénytelenséget követett volna el. A kvótajavaslatot a parlamenten nem tárgyalhatták, a király tehát a törvény értelmében döntött, midőn a jelenlegi kvótát egy évre meghosszabbította. Rátkay László és Ugrón Gábor a kvótadöntésnek tárgyalásra való kitűzését kérik. Héderváry kijelenti, hogy hozzájárul az indítványhoz, mire a Ház a kvótadöntést tárgyalásra tűzte ki. Kossuth Ferencz a magyar vámtarifa tárgyában sürgős indítványt nyújt be. Az indítványt — úgymond — a Ház hétfői ülésén fogja indokolni. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter jelentést tesz a tartalékos gazdasági munkások szabadságollatása tárgyában. Az ügyben — úgymond — a tegnapi nap folyamán táviratozott a közös hadügyminiszternek, ki azonnal értesítette, hogy az összes hadtestparancsnokságokat táviratilag utasította a tartalékos gazdasági munkásoknak sza- badságoltatására. (Általános élénk helyeslés.) Kossuth Ferencz kéri Hédervá- ryt, álljon el az 1899. XXX. törvény- czik módosításától, mert ez óriás sérelmét jelenti gazdasági érdekeinknek. Héderváry kijelenti, hogy a törvényt nem is szándékozik most módosítani. De ha gazdasági érdekeink kívánni fogják, okvetlen be fogja nyújtani a módosításra vonatkezó javaslatát. Szünet után Polónyi Géza beszélt a kormány programmja ellen. Polónyi az ülés végéig beszélt és kijelentette, hogy az obstrukcziót folytatni fogják. TÁVIRATOK. Tisztelgés az uj miniszterelnöknél. Budapest, julius 2. (Saját tudósítónktól.) A belügyminiszter tisztikara ma délelőtt tisztelgett Khuen-Iíéderváry gróf miniszter- elnök-, mint belügyminiszternél. A tisztelgők nevében Gullner államtitkár üdvözölte Héderváryt, ki meleg szavakban köszönte meg az üdvözlést és kijelentté, hogy elődje Széli Kálmán által megkezdett munkát tovább folytatja és a közigazgatás fejlesztése érdekében a maga részéről mindent el fog követni. Kéri a tisztviselői kar támogatását. A miniszterelnök mandátuma Temesvár, julius 2. (Saját tudósítónktól.) A temesvári sza- badelvüpárt tagjai ma értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy a mandátumot küldöttségileg fogják Khuen-Hédervárynak felajánlani Molnár János — kanonok. Budapest, Julius 2. (Saját tudósítónktól) Ő felsége a király, Molnár János pápai praelatust, a r éppárt vezérét az esztergomi fő- székeskáptalanhoz kanonokká nevezte ki. Pálya-választás. A szülök figyelmébe. Szatmár, julius 2. A tanév bozárulásával mindenkor fölmerül az a nagy, nehéz kérdés, hogy az ifjúság minő pályára lépjen, melyik téren czélszerü haladni és melyik téren lehet boldogulni. A szülők, kik a legnagyobb áldozatot hozták gyermekeik érdekében, latba vetették erőiket, képességeiket, támogatták, segítették fiaikat, aggódva csügguek ezen az összebogozolt, zűrzavaros kérdésen: mi foglalkozásnak adja magát a gyerek ? Ha a középiskolák végeztével érdemes tovább taníttatni, hát taníttatják, ha nem mutat komolyabb hajlandóságot a rejtélyes tudományok iránt, hát kereskedőnek, iparosnak vagy másnak adják. Annyi tény, és ezzel a körülménynyel minden szülőnek számolnia kell, hogy jóra nem vezet, ha a fiút oly pályára erőszakolják, a mely iránt az se kedvet, se hajlandóságot, se tehetséget nem mutat. Ha nem érez képességet, erőt, ambicziót. a továbbtanulásra, kár iskoláztatni s le kell mondani a szülőnek arról a szép tervéről, gyönyörű reményéről és legforróbb vágyáról, hogy a fiúból tanár, orvos, ügyvéd, vagy mérnök legyen, — szóval : nagy ur, előkelő egyén, tekintélyes pályán működő férfi váljék belőle. Ha nem megy a dolog, fölösleges minden kísérlet, erőfeszítés, serkentés és buzdítás. Idővel belátja maga az ifjú is, hogy könnyedén vette tanuló korában az életet, a mi nem is volt élet, csak játszi, gondtalan vidámsága nyitánya a tulajdonképeni életnek. De meg helytelen nézete az a mai szülőknek, hogy egyre-másra, szinte válogatás nélkül diplomás embereket akar nak fiaikból nevelni, mikor manapság tulzsufolás, tultengés van ezeken a pályákon s ha ennek-annak sikerül is boldogulni kiváló, kimagasló kvalitásai, figyelmet keltő tehetsége révén, — ezrekre rug a szellemi proletárok, ezrekre megy a tengődő, sovány jövedelmű diplomások száma, kiknek szá inos évi tanulása, képessége és isme rete egyáltalán nem áll arányban jövedelmükkel, egzistencziájukkal, keresetükkel. Tehát nem oly fényes egészen az értelmi, az előkelő pálya, mint a hogy a laikus szülők vélik. A külsőség után ítéletet mondani igen bajos, mert az sok mindent rejt : but, bánatot, silány megélhetési viszonyokat, rósz sorsot ; és helyesen is van, hogy nem nézhetünk mindig a kulisszák mögé, mert akkor borzalmas dolgok szemlélői vol nánk sokszor. Láthatnék, hogy hány meg hány diplomás ur úszik nyakig adósságban, a fojtó gondok aláássák lelki nyugalmát, gátolják hivatása teljesítésében és ennek következtében kötelességét mulasztja, a lelkiismeretesség szertefoszlik, — letér a jó útról. Nem kell tehát a szülőnek szé gyenkeznie, ha gyermekéből jóravaló iparos, tisztességes kereskedő válik, mely pályákon szorgalommal, munkakedvvel és becsületességgel meg lehet élni. Való igaz, hogy nálunk (s e tekintetben a Kelet közelsége érezhető) bizonyos tekintetben lenézik az iparost, kereskedőt, fitymálva, czinikus hangon beszélnek róluk, valami alantasabb, éppenséggel megtűrt foglalkozásnak veszik, amelyet szükséges rossznak tartanak. Már pedig jobb ma egy dolgozó czizmadiának lenni, mint holnap egy munka hijján tengődő fiskálisnak. É tekintetben a közmondásnak igazat kell adnunk. Azonban az iparos pálya megválasztásánál is jól kell mérlegelni, hogy minő iparágon működjék az ifjú. Mert vannak egyes ágazatok, melyeken a leghatározottabb tultengések mutatkoznak, miért is azokban különösen tekintélyes a munkanélküliek száma. Ha a szülök nem fognak annyira idegenkedni gyermekeiket az ipari, kereskedelmi pályára adni, a melyeken hasonlóképp lehet ösmereteket, műveltséget tudást, sőt hírességet szerezni, akkor talán nem fogják annyira és oly mértékben becsmérelni e foglalkozási ágazatokat, melyek éltető elemét képe zik az államnak, a nemzetnek s ekkor egy lépéssel közelebb fogunk jutni a müveit Nyugothoz. 25 éves találkozó. Szatmár, julius 2. (Saját tudósitónktól.) Ezelőtt huszonöt esztendővel a szatmári kir. kath. főgymnasiumban érettségit tett fiatal emberek fogadalmat tettek, hogy hosszú huszonöt év után itt Szutmáron találkozni fognak. A lobogó vérü, lelkes fiatalság a lefolyt két és fél évtized alatt olyan változáson ment keresztül, hogy a régi kollégák alig ismerték egymást. Az idő egyik-másik arczára barázdákat szántott, a hajat megderesitette, a kis czin- gAr legényekből edzett, izmos férfiakat formált. Mindegyiknél szembeötlő volt az alaki átváltozás. Csak egy maradt érintetlen valamennyinél, a hamisítatlan, derűs kedély. A komoly férfiak előtt megelevenedtek a régi idők emlékei, melyekből kegyeletes szeretettel fonták a volt tanáraikról és elhalt iskolatársaikról való megemlékezés koszorúját. A találkozás tegnap reggel 9 órakor történt a kath. főgymnasiumban. A megjelentek egy részének be kellett mutatkozniok, mert nem ismerték meg őket. Meleg szeretettel üdvözölték egymást, melynek megtörténtével Rat- kovszky Pál igazgatónál testületileg tiszteleglek. Az igazgató lekötelező szívélyességgel fogadta a vendégeket. Ezen udvariassági aktus után Hehelein Károly apátkanonokot, a íögymnasium egykori igazgatóját látogatták meg. Innen Hehelein Károly vezetése mellett Meszlényi Gyula v. b. t. t. megyés püspöknél tisztelegtek. Délben a róm. kath. kaszinó helyiségében a barátok fényes bankettet rendeztek, mely alkalommal — a mi természetes is! — számos szellemes felköszöntö hangzott el. Ebéd közben történt, hogy Meszlényi Gyula püspök a vendégek tisztelgő látogatását viszonozta, a mit a vendégek látható örömmel fogadtak. A püspök rövid időzés után távozott. A volt tanítványok nagy szeretettel vették körül Lukácsi Györgyöt, az intézet egykori tanárát, a ki agg kora daczára Nagy Bányáról bejött Szat- márra, hogy volt tanítványait még egyszer együtt láthassa. A ritka szép találkozón a következők jelentek meg: Ardelián Corjolán fögymn. tanár, Belényes. Berzsenyik Béla fögymn. tanár, Újvidék. Báthory Endre képezdei tanár, Szatmár. Dobosi Péter esperes, A-Medgyes. Ember Elemér dr. orvos, Szinér- Váralja. Éder Pál fővárosi erdőigazgató, Budapest. Fechtel János dr. fögymn. tanár Szatmár. Fölkel Béla fögymnasiumi tanár, Szatmár. Farkas Jenő polgármester, Felső- Bánya. Harmat Adolf kir. mérnök, Nagy- Becskerek. Herczinger Ferencz dr. városi orvos, Nagy-Bánya. Imre Lajos pénzügyi titkár, Székes-Fehérvár. Dr. Jékel László orvos, Nagy- Károly. Joó Béla árvaszéki ülnök, Arad. Joó Imre dr. fögymn. tanár Nagy- Kőrös. Kaminszky János pénzügyi titkár, Nagy-Várad. Krasznay Gábor dr. kir. közjegyző, Kisújszállás. Léderer Zsigmond dr. ügyvéd, Hal mi. Méhes Miska plébános Hány- kovicza. Szabó Sándor dr. fővárosi kerületi orvos Budapest. Szemák János esperes lelkész, Hgla. Szimon Béla uradalmi főerdész Sikárló. Vadász Gusztáv r. kath. lelkész, Mátészalka. Szilágyi József számtanácsos Mármaros-Sziget. Póchy László műszaki tanácsos Nagykároly. Távolmaradásukat levélben kimentették : Móricz Lajos pénzügyi titkár, Ungvárról. Sárvás József esperes-plébános Lajos-Mizséről. Kovács Antal orvos, Kunhegyes. Fekete Gedeon törvényszéki biró. Sárospatak. Papp Gergely, Uj-Nómeti. Pajor Endre r. kath. lelkész, Császlócz. Sengsehmier Frigyes erdész. Nántü. Csucsay Péter róm. kath. lelkész, Kóthely. Láng István ügyvéd Budapest. A találkozáson megjelent iskolatársak elhatározták, hogy öt év múlva ismét találkozni fognak Szatmáron. A most távolmaradottakat ez elhatározásról levélben fogják értesíteni. ÚJDONSÁGOK Vakáczió. Az utóbbi napokban az utczák megnéptelenedtek s a Yasuti kocsik megteltek boldog, fiatal utazókkal, akik zsebükben a bizonyitványnyal az édes otthonba indultak élvezni a vakáczió örömeit. Az iskolák tájékára csönd, néma nyugalom borult, lakói szerteszéledtek a szélrózsa minden irányában, hogy a kemény tiz hónapi munkát felváltsák a dolce farniente boldogító élvezetével, ami el fogja oszlatni még azoknak arczárói is a borút, akik egyik-másik tantárgyból rosszabb osztályzatot kaptak mint a milyennel az ö optimizmusuk kecsegtette s a mit még tegnap nem egy diák haragos, kipirult arczczal ökölbe szorított kézzel boszusan hangoztatott : — Igazságtalanság! Nem ezt ér- demlettem volna ! Néhány nap múlva feledésbe megy, azzal a szemrehányással együtt, melyben a nem elég szorgalmasak részesülnek szülőik részéről. Mi nagyok, kicsinylöen mosoly- gunk e kicsinyes boldogtalanságokon. Mi már tudjuk, hogy az élet iskolájában az igazságtalanság nem szórványos eset, hanem rendszer. A kik törekszünk, a kik dolgozunk, hej, gyakran nem latjuk munkánk arányos gyümölcsét és sóhajtva idézzük vissza a régi időket, a mikor még diákok voltunk mi is és csak ilyen boldogtalanságaink voltak. Egy-kót óra, vagy legföljebb egy-két nap keserűségei után akkor mégis csak felülkerekedett bennünk a vakáczió aranyos derűje. De az élet iskolájában a rossz bizonyitvány, a rossz eredmény keserűségét nem enyhítik az ilyen derük, mert az élet iskolájában az ember folyton dolgozik, folyton tanulni kénytelen és többnyire a maga kárán, de vakáczió az élet iskolájában nincsen. Egyenruhát a köztisztviselőknek— Levél a szerkesztőhöz. —1 Most, hogy az állami tisztviselők fizetésének rendezése előreláthatólag legközelebb be fog következni, a magyar állami tisztviselők nem fognak helytelenül cselekedni, ha ezzel egyidejűleg az egyenruha viselhetésének
