Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-26 / 169. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLÁP 1903. jiiissB 26. 169 szám. is alkalmas kereset után nézett és ta­lált is. Házat bérelt a falu kellő köze­pén, ajtót vágatott az utczára, Szat- máron bevásárolt nehány forint ára sót, eczetet, szappant, bocskornak való talpot és több effélét, s megnyílt a fa­luban az uj bolt, a mi Ráksán minden­esetre némi szenzácziót kelt. A ráksai oláhasszonyokat ingerelték is az uj boltosnak friss árui s Lébi Mózesnek a ráksai fogalmakhoz képest, virágzó üzlete lett. A szegény Lébi azonban ambicziózus „üzletember“ lévén, nagy hiányát érezte üzletében annak az áru- czikknek, a mely Ráksán a legnagyobb kelendőségnek örvend: a pálinkamé­résnek. Addig koptatta tehát a nagy­károlyi pénzügyigazgatóság hivatalos szobáinak küszöbeit, a mig „kijárta1' magának az italmérési engedélyt, s ez volt a szegény Lébi végzete, mert rettenettes mód magára böszitette Izsák Áront, a falu másik korcsmáro- sát, aki sehogy se tudott beletörődni, hogy a falu népe most már másut, Lébinél is kaphat pálinkát. Izr.ák Áronnal együtt, Neuman Herman avasujvárosi korcsmáros is rossz szemmel nézte az uj konkurrenst, s egy szép napon megüzenték neki. hogy távozzék mielőbb a faluból, mert kiilömben életébe fog kerülni vak­merősége, hogy pálinkát is mér. Lébi Mózes azonban nem távo­zott a faluból, mire a konkurrensek statáriális utón kimondották reá és egész családjára a halálos ítéletet, még pedig a legborzalmasabb tüzhalálnak szánták a gyűlölt konkurrenst, a csa­ládjával együtt. Fölbéreltek egy Cseh István nevű embert, akivel — miután gondoskodtak róla, hogy a család ki ne menekülhessen az égő házból — éjszakának idején reá gyujtatták a ház tetejét. Az ajtókat és az ablakokat azonban a fölgyujtás előtt gondosan leszögeztették és eltorlaszolták, ne­hogy a família kimenekülhessen a lángokból. A tüzhalálba szánt családnak a lángokból való csodás kimeneküléséről sziny érv ár aljai levelezőnk a követke­zőket írja : Ráksa község lakosait a múlt éjszaka tűzi lárma verte fel álmukból. A lángok Lébi Mózes korcsmájának te­tejéből csaptak fel a magasba s a falu apraja-nagyja sietett a veszedelem he­lyére. A mint a szomszédok az égő házat körülvették, először is a házban levő ingóságokat akarták kimenteni a tüzböl, de nagy meglepetésükre minden ajtót zárva; sőt eltorlaszolva találtak, benn a házban pedig, néma csend volt. Nem tudták mire vélni a csodálatos dolgot s nehány perczig mintegy tanácstalanul állottak az égő ház kö­rül, tanakodva, hogy mi tévők legye­nek ? E közben érkezett meg rohanva a község bírája, aki értelmesebb gazda­ember, s nyomban tisztában volt a helyzettel : — Emberek! — kiáltotta oda a bámészkodó tömegnek — Lébiékre rá­gyújtották a házat, az ajtókat és abla­kokat leszögezték, eltorlaszolták, hogy ki ne menekülhessenek. Gyorsan em­berek, munkára, törjünk be a házba ! Az égő házból ebben a pillanat­ban rémes sikoltás hallatszott : — Segítség emberek! Megégünk, megfojt bennünket a füst! Az emberek erre fejszékkel és nagy dorongokkal felfeszitették az aj­tókat, az ablakokat és éppen abban a pillanatban hatoltak be a szobába, mi­dőn az égő háznak teteje nagy recse­géssel összeomlott. A házban levőket, részint a kiállott halálfélelemtől, részinta fojtó füsttől, félholtan men­tették ki a lángokból; arra azon­ban, hogy az égő házból még egyebet is kimentsenek, már nem volt idő. Lébi Mózesnek mindene beleégett. A sze­rencsétlen család meztelen, betevő fa­lat nélkül maradt. A gyújtogatást másnap reggel be­jelentették a szinyérváraljai csendőrök­nek, akik azonnal megindították a nyomozást, s a Lébi Mózes vallomá­sából nem volt nehéz megállapítani, hogy a gyújtogatásban csakis a két konkurrensnek, Izsák Áronnak és Neu­man Hermannak a kezei játszottak közre. A nyomozó csendőrök még aznap elfogtak a faluban egy Cseh István nevű rovottmultu embert, aki rövid vallatás után bevallotta, hogy Lébi Mózesre ő gyújtotta fel a házat, de Izsák és Neuman fogadtak fel a gyújtogatásra. Öt koronát már kapott is tőlük, de többet Ígértek. A csendőrök Cseh István vallo­mása alapján Neuman Herman avas- újvárosi korcsmárost azonnal letar­tóztatták, Izsák Áron ráksai korcs­márost nem találták otthon, mert a mint neszét vette a veszedelemnek gyorsan megugrott a faluból. Azonnal elfogatási parancsot adtak ki ellene s az ebben megállapított személvleirás alapján a máramaros-szigeti rendőr­ség tegnap délután elfogta Máramaros- Szigeten a vasúti állomásnál., a mint éppen tovább akart utazni. Izsák Áront a mármaros-szigeti rendőrök ma adták át a szatmári kir. ügyészségnek, mig Neuman Hermánt még tegnap szállítottak be az ügyész­ség fogházába. Morvay Károly köz­ponti vizsgáló-biró mindkettőt vizsgá­lati fogságba helyezte, a mi ellen úgy Izsák, mint Neuinán, ügyvédjük: Rácz Endre dr. utján a mai napon felfolya­modással éltek a vádlanácshoz. Egyébként erősen tagadják, hogy a gyújtogatásban részük volt. Lébi Mózes azonban már eddig is, nem ke­vesebb, mint harmincz tanút jelentett be, két konkurensének bűnössége mellett. ÚJDONSÁGOK Gyermekek menlielytelepe Nagy- hányán. Az emberszeretet igazi kertésze a jótékonyságnak. Működése nyomán las- san-lassan eltűnik a paraj, a társada­lom szemetje és illatos, virágokkal di szelgő oázisok képződnek a beláthat- lan távolságú térségeken. A humanizmus jegyében a jó szivü emberiség még soha nagyobb méretű tevékenységet nem fejtett ki, mint napjainkban. A társadalom testén alig sajog fel egy uj seb, már is ezer kéz nyújtja feléje a gyógyító irt, hogy kisebbítse a szenvedést, csökkentse a fájdalmat és hogy helyreállítsa a tár­sadalom szervezetében azt a harmóniát, mely az általános szellemi és anyagi jólét biztos alapokon való fejlődéséhez és megszilárdításához feltétlenül szük­séges. A jó szivü társadalomnak egy ilyen elismerést érdemlő akcziója az is, melylyel a szegény sorsú és árván maradt gyermekek részére u. n. inen- helytelepeket létesített, a hol a kis gyer­mekeket szeretetteljes gondozás alá veszik és atyailag gondoskodnak arról, hogy a mostoha sors szülöttjei testileg és szellemileg kielégítő nevelésben ré­szesüljenek és hogy ez által hasznos tagjai legyenek a társadalomnak­A nagvszőllősi m. kir. gyermek- menhely gondnoksága, most Nagy- Bányán akar egy ilyen gyermekmen- hely telepet létesíteni, a hol állandóan 40—50 gyermek részesülne gondozásban. A telep létesítése ügyében most folynak a tárgyalások s jelenleg a köz­egészségügyi bizottság foglalkozik az ügygyei. Nagy-Bányát kies fekvése és ki­tűnő levegője különösen alkalmassá teszi arra, hogy ott a tervezett gyer­mek menhely telep mielőbb létesit­tessék. Tudomásunk van róla, hogy Nagy­bánya város tanácsa szivvel-lélekkel segédkezet ayujt az ideális eszme meg­valósítására és igy a nagyszőllősi gyer­mek menhely gondnoksága kitűzött magasztos ezélját el fogja érni. * A Szatmár—mátészalkai va­sút ügye: Gregersokn G. és fia ópitővállalkozóczég értesítette Pap* Géza polgármestert, hogy a nyomjelző munkálatokat jövő hó b-én megfogja kezdeni, mely czélból két mérnököt fog leküldftni, a kiknek egyúttal meg­bízást adott arra nézve is, hogy aa érdekelt községekben részvényaláiráso- kat gyűjtsenek. Nehogy azonban az: illető községek a vállalkozó czég meg­bízottjait bizalmatlanul fogadják, kéri a czég a polgármestert, hogy a Ivét mérnököt,, mint Szatmár város meg­bízottjait igazolja. Egyben kéri a czég a polgármestert, hogy az eddigi rész­vényjegyzéseket tájékozás végett vele közölje. A polgármester a kérelemnek eleget fog tenni. * Miért nincs a rendőrségnél telefon? Oly kérdés ez,, melyre csak körülírással lehet a feleletet megadni. A városházán, fenn az emeletenr az iktató mellett, a sokszorosító kis szobá­ban van egy telefou. Ez a telefon- te­hát ugyancsak el van dugva, és igen nehezen lehet hozzáférni. A tanács­jegyzőhöz van a legközelebb, de annak is két szobán kell keresztül menni, hogy hozzájuthasson. El lehet tehát képzelni, hogy mennyi hasznát veszi ennek a telefonnak a földszinten levő rendőrség ? ! Semmit! Akár tüzeset, akár valamelyes szerencsétlenség tör­ténjék a város területén, a rendőrség csak gvalogpósta utján értesülhet az eseményről, mert mire fennről lesza­ladnak, hogy a rendőrséget értesítsék, leimről pedig felszaladnak, hogy a ren­dőrség emberével közvetlenül beszél­hessenek, akkora a telefonösszeköttetés már régen megszűnt,. Este pedig, ami­kor a hivatalnokok 6 órakor hazamen­nek, a rendőrség teljesen el van zárva a világtól. Nem akarjuk vita tárgyává tenni, hogy ott fenn szükség van-e arra a telefonra vagy nincs ? Ha már meg van, hát hadd le­gyen ott, akár veszik hasznát, akár nem. De azért, mert az emeletet fel­szerelték egy alig igazolható czélt szol­szolgáló telefonnal, a rendőrségnek ne legyen külön telefonja, erre a leghi- gadtabb gondolkozással sem tudunk elfogadható indokot találni. A rendőr­ségnek feltétlenül és minden körülmé­nyek között szüksége van a külön te­lefonra és csak csodálkozásunknak kell kifejezést adni, hogy a gyors hírszol­gálatnak ezt a kitűnő közvetítő eszkö­zét a rendőrség eddig is nélkülözni tudta. Hisszük, hogy a hatóság is be­látja annak szükségességét, hogy a rendőrséget külön telefonnal sürgősen fel kell szerelni és e tárgyban miha­marabb intézkedni fognak. * Leleteznek a városnál. Mint értesülünk, a nagykárolyi pénzügyigaz­gatóság egyik tisztviselője, S chnébli Károly két nap óta Szatmáron van és leletezés czéljából a városnál a szo­kásos vizsgálatokat eszközli. A fináncz tudomány zseniálitásával találták fel a bélyeget, a mit nyugtákra, szerződé­sekre, különféle peres aktákra és a ha­tóságokhoz intézett különféle beadvá­nyokra ragasztanak. Az akták külön- félesége szerint különféle értékű bé­lyegeket kell az egyes iratokra ránya­logatni, ami az adózó polgárságnak bosszúságot és nagy gondot okoz, a kincstárnak pedig sok-sok milliót sze­rez. Persze, senki sem szívesen ra­gasztja a bélyeget az alázatos kére­lemre és más egyebekre és ha lehet, hát el is bliczczeli. Az állam azonban nem hagyja a maga jussát és évröl- évre felülvizsgáltatja saját közegeivel a hatóságokhoz intézett beadványokat, hogy kellően foil v annak-e bélyegezve. A hol aztán hiássy; zik a bélyeg, jön a Jelet, a mi anniyi t jelent, hogy az illetőnek a rendes bélyeg ötszörösét, itízszeresét, s&fc vnál 'toknál az ötven­szeresét kell. meg. űzetni. A magyar nyelv szótárában a „lelet“' nem a leg­kedvesebb szó tefeá. t, mert; a lelettől mindig lehet félni, i neg lapjuk ezt ott is, a hol nem« is goi idoljuk.. A város­nál most folynak a ileletesések, a mi­nes. senki sem: öjtüI, mert attól senki sem várhat jók legfeljebb az, a ki rettenetes ügybuagalommali keresi a leletezendő aktákat, mert minél többet talált, annál nagyobb az srdeme. Már ■ pedig talál az illető elejreüt sőt sokat is! Persze nem* marad cd —az érdem. * Nem lesz kapuim Holnap reg­gel 6 órakar nagy eseménye lesz ai vá­rosházának.. A mint a székesegyház órája bus kongással elüti! a hatot,, a városháza kapujánál álló őr bedugja* görbe kardját a hüvelybe, egy utolsót szalutál és elvonul a megszokott hely­ről nagy szomorúsággal, mert nem lesz alkalma többé oda hivatalosan visz- szatérni, amennjűhen a kapuőri intéz­mény holnap reggel véglegesen meg­szűnik. Egy idejét múlt, elavult, fonák intézmény volt a kapuőrség, melynek: sem praktikus haszna, sem pedig re- prezentábilis értéke nem volt. Egy hosszú századon keresztül tartotta fenn a maradiság szelleme az ósdi, ezélta- lan intézményt. Ez uj légáramlatnak kellett elkövetkeznie, hogy elseperje azt a figurális intézményt, melyet a város drága pénzen tartott fenn — sem­miért. Most már vége van.. Emlékezzünk róla kegyelettel és raktározzuk be ez emléket azon reliquiák közzé, melyek­nek a régisége és történelmi múltja ad némi értéket. * Szent István kápolna Nagy­bányán. Nagybányán mint tudósi- tönk írja — nemrégiben restaurálták a szent István tornyot. Az építkezés al­kalmával a torony régi feljárója helyén egy csinos kis kápolnát építettek. A kápolnát most rendezik be. A falakat remek festményekkel diszitik s egy dí­szes filigrám oltárt állítanak föl. A munkálatok még néhány hétig fognak eltartani. A kápolnát az eddigi tervek szerint Szent István király napján vagyis augusztus hó 20 án fogják nagy ünnepségek keretében felszentelni * A németii ev. ref. egyház rendkívüli ülése. A németii ev. ref. egyház tanácsa ma, vasárnap délelőtt, rendkívüli ülést tart. Az ülésnek három igen fontos tárgya van, a melyekben dönteni fognak. A napirend első pontja az ev. ref. leányiskola épületének át­alakítása iránt beadott tervek felülbí­rálása : a megüresedett kántori állás betöltése iránt, nemkülönben a kántor lakásának ügyében is határozni fog­nak. A rendkívüli ülés 11 órakor kez­dődik. * Hirek az anyakönyvi hiva­talból. A szatmári anyakönyvrezelöi hjvatal az alábbiakban közli velümc az elmúlt hét születési és halálozási sta­tisztikáját : Született: összesen 16 gyermek. Elhaltak: Szabó Antal, Préda András, Balay István, Kádár Józsefné, Szabó Elek, Fodor István, Almási Zsu­zsámba, Szabó Teréz, Farkas József, Zéhány Zsuzsanna, Rodai Juliánná, Csapó Eszter, Babb Anna, Losa János, Fedics János, Vaskó Sándor, Bab Mari, Lasztóczy Ferencz. Házasság csupán 1 köttetett. Kihirdetés alatt három háza­sulandó pár áll. * A kőszívű mostoha. Tegnap délután egy 10—12 éves, mezitlábos, szurtos parasztfm ödöngött a város­háza kapuja előtt. A czafatos ruháju gyerek szemei vörösek voltak a sírás­tól, s arczárói szinte leritt a nagy bánat, a mely a városháza kapuja elé űzte. A szomorú gyerek Tankóczi Gyula főkapitány iránt érdeklődött, igen élénken, s valahányszor egy-egy hivatalnok belépett a kapun, a gyerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom