Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-25 / 168. szám

2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1905. julius 25. 168 szám. Ä megrekedt konverzióról. A granicsár haragszik. Karlsbad, julius 22. Azt hiszem nem tévedek, ha ösz- szefüggést találok a konverzió vissza­utasítása és Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök üdvözlésének visszauta­sítása között. A milyen a „jónapot0, olyan a „fogadd Isten“. Mi nem üdvö­zöltük a bán-miniszterelnököt, hát ép­pen kapóra jött neki, vagy valamelyik talpnyaló közegének, hogy a konver­ziós határozat visszautasításával egy kis borsot törjön az orrunk alá. A fé­lelmetes bán, egyszersmind belügymi­niszter hivatalában ott intézi a mi „szeretett“ főispánunk sógora : Simon- csics — volt főispánunk — a városok ügyeit, a hol a mienkhez hasonló ku- rucz városoknak a most kényük-ked- vük szerint pasáskodó „ies“-ek az uj horvát-metódus szerint számítják ki, hogy — az olcsóbb, a drága. Mert elképzelhetetlen, hogy a mi számításunk annyira téves lett volna, mint azt a miniszter nyakatekert in­doklásában olvasom. Egyrészről Novák Lajos főszámvevő, másrészről Bat- kovszky Pál gyranáziumi igazgató, valamint Lökő, Blum és Küszner pénzügyi szakférfiak alapos számfejtés után egybehangzóan igazolták, hogy a konverzió, a kitolt idő daczára, mint­egy negyedmillió korona megtakarí­tást jelent. Megvallom, a magam ré­széről fölöslegesnek is tartottam eze­ket a számvetéseket, mert szerintem csak az a két sarkalatos kérdés birt sulylval, hogy 1., váljon, a mikor a 4 és fél százalékos alapról a 4 száza­lékra szádunk le, nem szabják-e drá­gára az uj annuitási részleteket? 2., pedig, hogy az elért kisebb ráta el- birja-e a záloglevél-beváltás terhét? Ellene voltam a Jelzálogbank­kal való első megállapodásnak, mert a feltételek minden irányban méltány­talanul drágák voltak, de a mikor az ujaob alkudozás folyamán a kívánt en­gedményeket részben megadták, teljes meggyőződésből járultam hozzá a kon verzió megkötéséhez. Főleg pedig azért járultam hozzá, mert a fönnebb emlí­tett két sarkalatos pontra nézve az ügylet lebonyolításában garancziát láttam. Az eredmény világos. A város eddig 5 százalékos és 4 százalékos ka­matot fizetett, most pedig 4 százalékot fog fizetni és mert a kamat megtaka­rítás mellett elenyésző a zálog levél vesztesség, érthetetlen a minisztérium számítása. Hisz az, hogy egyik köl- csönünk már 14 éve fizetődik és ennek ugyanannyi időre való kitolása kárára esnék a városnak, mivel hosszabb időn át fogja fizetni a részleteket teljesen alaptalan. A ki csak valaha látott maga előtt egy jelzálog kölcsöntörlesztési ter­vet, az tisztában van azzal, hogy ab­ban az együttes anuitásban a féléven­ként hátralékos töke után járó kama­ton felőli összeg mindig a töke apasz- tásárn van jóvá írva, úgy hogy akár a 14 ev után, akár 80 év után is kon­vertálunk, az adóst vesztesség nem ér­heti, mert mindig csak a fenmaradt tőkét fizeti vissza. így tehát ezért a leapadt tőke után a jövőben arány­lag kevesebb kamat is fizetődik. Sokan összetévesztik ezt a szá­mítást a járadék számítással, a hol igenis az idők kitolása nagy differen- tiákat idéz elő. Szerintem a jelzálog kölcsönnél az idő kitolás még akkor sem lehet kárára az adósnak, ha nem szállítják le a kamatlábot, nyilván azórt, mert a leapadt tőke újból hosszab időre kom­binálva egy kisebb törlesztési alapot eredményez. Ha p. o. egy 50 éves 1QOQO kor. kölcsön után 5 százalékával évente 500 koronát fizetünk, a mi által 14 év múltán a tőke, mondjuk 9000 koronára szállt le. Ha már most ezt a 9000 ko­ronát újból egy 50 éves kölcsönre vál­toztatjuk, kitoltuk ugyan az időt, de 500 korona helyett csak 450 koronát fizetünk évente. Vagyis ha ezt a meg­takarítást kamatoztatjuk 36 éven át, a kamatok kamatjával ugyan az az összeg fog összegyűlni, a mely a ki­tolt idő anuitás fedezetére szükségel­tetik. Enyhén szólva tehát, legalább is :‘elületesnek kell tartanom a miniszté­rium azon kiszámítását,, a mely az idő kitolása folytán 600,000 korona károsodásról tesz említést. Az is le­het, hogy a két fizetési terv össze­hasonlításánál figyelmen kívül hagyták azon összegek kamatait és kamatok ka­matait, a melyeket a város félévenként azzal takarít meg, hogy a konverzió folytán kisebb törlesztési összeget fizet mint eddig. Ilyen baklövés bizony megtör­ténhetik még a minisztériumban is. Avagy mi egyéb volt, a Hieionymi levele, a melyben mathematikailag és pénzügyileg kiszámítva azt bi­zonyítgatta, hogy a jelzálog bank ajánlatánál képtelenség olcsóbat akarni, noha a tények csakhamar reá czá foltak. Ha azonban engesztelhetetlen esz a hatalmasok duzzogása, és to­vább is összebonyolitják a számok cso­portosítását, az sem fog kétségbeejteni, mert kilátásom lehet reá, hogy telje­sül az én régi óhajom. Várunk a kon­verzióval mig a már készülőben levő 3 és fél százalékos záloglevél tipus ki­adásra kerül és akkor a most ered­ményezett megtakarításon kívül, külön 10000 koron,át takarítunk meg éven­ként, azáltal hogy a 3 és fél százalé­kos alapon fél százalékkal kevesebbet fizetünk, mint a most kombinált 4 százalékos záloglevél alapján. Én megvallom tehát bűnömet : úgy titokban örvendek, hogy a bán haragszik mert a város elmaradt haszna dusásan térül meg rövid időn. Hisz nem tart örökké sem az obstructió sem a bán hatalma. T. H. A megcsalt szerető bosszúja Gyilkosság Krassón. Szatmár, julius 24. (Saját tudósilónktól.) Szatmár vármegye közigazgatási bizottságának legközelebbi ülésén bizonyára megdöb­benést fog kelteni a csendőrség jelen­tése, a mely arról tesz tanúságot, hogy milyen olcsó az emberélet a mi vár­megyénkben. Mélyen elszomorító ese­ményekről lesz benne szó, mert a bűn­esetek legkülönfélébb nemei adtak dol­got e hónapban a csendőrségnek. Ed­dig nem volt hét, hogy két-három gyilkossági eset ne fordult volna elő, nem volt nap, hogy rablások, lopások és egyéb bűnügyek ne történtek volna. A gyilkosságokról vezetett bün- krónika tegnap ismét szaporodott egy- gyel és több lett azon szerencsétlenek száma is, a kiknek életét a minden emberi érzésből kivetkőzött gyilkosok keze oltott ki. A szatmári kir. ügyész­ség fogházának czellái telve vannak bűnös emberekkel, a kik között nagyon soknak az áldozat vére tapadt keze­ikhez. Annyi bizonyos, hogy a legköze­lebbi esküdtszéki cziklus nem lesz min­den szenzáczió hijján, mert az eddig elkövetett sötét bűnök bőséges anyagot fognak szolgáltatni minden egyes tár­gyalási napra. A legújabb gyilkosság tegnap este történt Krassó községben. Ez az eset a szerelmi gyilkosságok ama fajtájából való, a melyekben a kikapós leány és az örülésig szerelmes legény, játszák a főszerepeket. A kettő közölt feltűnik a csábitó, a kit a szerelmes meggyilkol. A krassói szerelmi drámának Kóris Juliánná és Kajtár Imre a fő alakjai, az áldozat pedig Bírta István, a ki elcsábitolta Juliánnát a régi szeretőjé­től. A véres eset este történt, oda künn a mezőn, olyankor, a midőn a szántó­földeken mindenütt vig dana röppent el az arató legények és leányok aja- káról. A szerelmi drámáról tudósítónk a következőket jelenti : Krassó község lakosságát tegnap este óta gyilkosság tartja izgalomban. Kajtár Imre krassói vagyonos paraszt­legény több fejszecsapással leütötte Bírta István arató legényt, a ki szere­tőjét, Kőris Juliskát elcsábította. Kőris Julcsa mintegy év óta ál­lott Kajtár Márton krassói gazda szol­gálatában. A csinos leány annyira el­csavarta Kajtár Márton fiának, Imré­nek a fejét, hogy nemrégiben kijelen­tette az apának, hogy feleségül akarja venni. A leány szive azonban már ré­gen le volt foglalva. Kimondhatatlanul szerette Bírta Istvánt, a ki szintén Kajtárék szolgálatában volt. Kőris Julis azonban titkolta Kaj­tat1 Imre előtt, hogy neki más a szive választottja, és a holdsugarak, meg a csillagok tanúskodása mellett nem egy­szer esküdött, örök szerelmet a vagyo­nos gazda fiának. A leány ámitgatása hónapokon át tartott, noha Kajtár Imrét régen figyel meztették, hogy Julcsa hütelen hozzá. Kajtár a gyanusitgatásokra látszólag mit sem hederitett, de lelkében mégis feltámadt a féltékenység. Kajtárék a múlt héten kezdték meg az aratást. A mezőn dolgozott az egész család és a cselédség. Kajtár Imre két-három nap előtt olyas vala­mit vett észre Julcsa viselkedésén, a melylyel némiképen beigazolódtak a híresztelések. Tegnap este cselhez folyamodott. Azt mondta a leánynak, hogy bemegy a faluba dolgait elintézni. El is indult, de mihamar visszatért. A mikor Kajtár Imre eltávozott Kőris Julcsa félre vo­nult Bírta Istvánnal s egy terebélyes bokor mellett élvezték a tiltott szere­lem édes gyünyöreit. Kis Idő múlva Kajtár Imre is ott termett és kérdőre vonta a leáayt. Majd a kezében lévő fejszével néhány­szor fejbe ütötte Birtát, aki menten szörnyet halt A veres tett elkövetése után Kaj­tár önként jelentkezett a községi bíró­nál, aki azonnal átadta a csendőröknek. Kajtár Imrét tegnap szállították be a szatmári ügyészség fogházába. SZÍNHÁZ — (Takács Mihály templomi éneke). A m. kir. operaház hatalmas hangú művésze, Takács Mihály min­den nyáron leutazik a vidékre s az istenítiszteleteken templomi zsoltárok eléneklésével gyönyörködteti az ájtatos hívőket. A művész a napokban Nagy­bánya város róm. kath. templomában énekelt és — mint levelezőnk jelenti — az egybegyiilt óriási közönség mély áhítattal hallgatta végig Takács Mihály érczes baritonját. Takács a misén Do­mine ne in furore tuo és az Ave Mária kezdetű szent dalokat énekelte. ÚJDONSÁGOK Meszlényi püspök pásztorlevele a pápa haláláról. XIII. Leo pápa halálesete mély­séges gyászszal sújtotta az egész kat- holikus világot. Krisztus földi helytar­tójának elhalálozásáról a fenkölt szel­lemű férfiúhoz méltó gyászpompával emlékeznek meg a hívek milliói. A szatmári róm. kath. egyházke­rület is illő fénnyel veszi ki a maga részét a gyászból. Meszlényi Gyula megyés püspök, v. b. t. t. magas szár­nyalása főpásztori körlevelet bocsátott ki a hatásköréhez tartozó egyházköz­ségekhez. A körlevél klasszikus szavak­ban méltatja Ö Szentsége kiváló ér­demeit, kimagasló emberi tulajdonsá­gait és az anyaszentegyház érdekében kifejtett áldásdus munkásságát. És a midőn fényes ékesszólással méltatja az elhunyt nagy pápa érde­meit lelke Istenhez emelkedik, akinek bölcs végzésében mindnyájunknak meg kell nyugodnunk. Ezután közli, hogy a vezetése alatt álló egyházkerületnek minő mó­don kell kifejezést adni a mélységes gyász felett. Meszlényi Gyula püspök pász­torlevele egyébként szó szerint a kö­vetkező : Mélyen megrendült lelkemnek szo­morúságával tudatom Veletek, hogy Szentséges Atyánk XIII. Leo pápa f. hó 20-án délután 4 órakor elhunyt. A mitől féltünk, bekövetkezett ; napok óta szorongó szívvel vártuk a híreket Szent Atyánk állapotáról, s ime a halál hire összetörte reménysé­günket, meghiúsította forró óhajunkat, gyászba borította az egész katholikus világot. Kialudt az Égi Fény, melynek hatalmas lobogását csodálták a földke­rekségnek összes népei ; letűnt a tün­döklő csillag, amely oly hosszú időn keresztül uralkodott, mint vezérlő plá­néta egyházunk egén. Megszűnt dobogni a legnemesebb szív, amely rendíthetetlen hittel és buzgó imádással szolgálta Istenét, a törhetlen ragaszkodás fényes példájával s gyöngéd atyai gondoskodással bol­dogította Krisztus anyaszentegvházát s utolérhetetlen szeretettel munkált az em­beriségnek közjaván. Az ősz aggastyán remegő karjai, amelyek oly biztosan vezették Szent Péter hajóját, lehanyatlottak, a katho­likus világegyetem bölcs kormányzója egy hosszú élet küzdelmeitől fáradtan kiejtette kezéből a jogart, a békeapos- tolság szelíd lelkű fejedelme őrök nyu­galomra tért; meghalt Krisztus földi helytartója, a katholikusok rajongva szeretett atyja. Mennyi fájdalmat hozott magával a Vatikánból szárnyrakelt e rövidke szó: meghalt, mily nagy veszteségei szerzett ez a katholiczizmusnak, tudja az egész müveit világ, arneiy XIII. Leo pápának életét ismerte, nagyság a előtt tisztelettel hajolt meg, de érez­zük különösen mi, az egyháznak gyer­mekei, akiket bölcsen kormányzott, atyai gyöngédséggel gondozott, határ­talan szerete:ével elárasztott. Szivünk nagy fájdalmában enyhülést nyújt az a reményünk, hogy Isten a szentek tár­saságával, az örök boldogság örömeivel jutalmazza meg az § kiváló szolgáját. Isten bölcs végzésében megnyu­godva most arra kell gondolnunk, hogy mélységes gyászunknak megfelelő mó­don kifejezést adjuk. É végből közlöm Veletek alábbi rendelkezéseimet. 1. A temetés napjáig minden nap este 7 órakor egy negyed óráig hu- zassanak a iemplomok összes harangjai, a temetés napján szóljanak a haran­gok reggel 6 órakor és délelőtt 11 órakor egy negyed óráig, este pedig 6 órától kezdve egy teljes órán át há­romszori megszakítással. 2. Miként a székesegyházban tör­ténni fog, akként rendelem, hogy az egyházmegye összes templomaiban f. hó 27-én, hétfőn a lehető legnagyobb ünnepélyességgel gyászmise tarttassék boldogult Szent Atyánkért, melyre a hatóságok is meghívandók. 3. Az egyházmegye minden ál­dozó papja három szent misét ajánljon fel a gzent Atya lelke üdvéért. 4. Folyó hó 30-án, csütörtökön a székesegyházban s az összes plébániai és szerzetesi templomokban az uj pá­paválasztás szerencsés lefolyásáért ün­nepélyes szentmise végzendő (pro éli- gendo Pontificie) legméltóságosabb Oi- táriszentség kitétele mellett, a hivő nép részvételével. Ugyan e czélra jelen rendeletéin kézhezvételétől kezdve az uj pápa megválasztásáig minden áldo­zópap a szent misében collectát ve­gyen e Missa votiva pro eligendo Pon- tifice, valamint a jelzett ideig napon­

Next

/
Oldalképek
Tartalom